A dollár látványos gyöngülése kerülhet a hét vezető ipari ország floridai pénzügyi tanácskozásának középpontjába, ahol három eltérő érdeket kell összehangolniuk a résztvevőknek. Az export növekedésétől politikai hozadékot remélő Bush-kormány csöndesen tűri az árfolyam süllyedését, Ázsia saját versenyképességének megőrzése érdekében kapálózik ellene, az Európai Unió pedig attól tart, hogy az euró erősödése révén vele fizettetik meg az amerikai konjunktúra helyrebillentésének cechjét.

Ami jó Amerikának, az jó George W. Bushnak is. Legalábbis a következő kilenc hónapban, amíg az elnök újraválasztásáért küzd. Ezért aztán itteni szakértők és az utca népe egybehangzó véleménye szerint az amerikai kormány egészen addig semmit nem fog tenni a nemzeti valuta gyengesége, sőt akár további leértékelődése ellen, amíg nem kezd el nőni az infláció, illetve a kamatszint, vagy nem indulnak látványosan lefelé a tőzsdei árfolyamok. Márpedig az utóbbinak egyelőre gyakorlatilag semmi jele nincs, csak a legaprólékosabb elemzések hívják fel a figyelmet némi elmozdulásra. Például arra, hogy a jegybank szerepét ellátó Fed monetáris tanácsa - a nyílt piaci bizottság - a jelentéseiben immár hónapok óta szereplő szókapcsolatot, miszerint még "számottevő ideig" marad az alacsony kamatláb, a megengedőbb "a testület még türelmes lehet" kifejezésre cserélte, és erre a Wall Street némi részvényáreséssel, illetve kötvényhozam-növekedéssel reagált. Vagy arra, hogy - ha még csak elvétve is, de - újra megjelentek a piacon az infláció mértékétől függő hozamú kötvények.

Két év alatt mintegy harmadával csökkent a dollár értéke az európai valutához képest (HVG, 2004. január 17.), de "a dollár gyengesége önmagában itt nem politikai kérdés - mondta a HVG-nek Nigel Gault, a Global Insight tanácsadó cég kutatási igazgatója. - Nem vált ki olyan reakciókat, mint Európában annak idején az euró lejtmenete, amit az ottani politikusok az unió gyengeségeként fogtak fel. Amerikában senki nem gondolja úgy, hogy gyengébb lenne a gazdaságunk azért, mert a dollár most éppen jóval kevesebbet ér az eurónál, vagy hogy ettől sérülne a nemzeti büszkeségünk." A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy az amerikai gazdaság az európainál kevésbé nyitott, ezért a dollárárfolyam rövid távú mozgása alig gyűrűzik be. A tudományos álláspontot a zömmel importált nyersanyagokból dolgozó Yen Ming Chu marylandi szusikészítő kisiparos is megerősítette a HVG-nek. "Az én üzletemet egyelőre nem érinti a dollár gyengülése, mivel az importőrök több hónapos készletekkel dolgoznak. De ha majd többet kell is fizetniük a behozott halért, fűszerekért, áraikban ezt akkor is csak nagyon kis mértékben érvényesíthetik az éles verseny miatt. Inkább lenyelik a profitkiesést, mint ahogy akkor se nagyon csökkentik az árat, ha a dollár erősödik" - vázolta Chu az amerikai belső piac működési sajátosságait kisvállalkozói szemszögből.

A Bush-kormányt semmi nem szorítja arra, hogy tegyen valamit a dollár erősödéséért, viszont nagyon is kapóra jön neki a valuta gyengesége, így szakértők szerint akár 1,50-1,60-ra is süllyedhet az euróhoz viszonyítva az amerikai pénz értéke. Hiába vett ugyanis lendületet a gazdaság az Egyesült Államokban - a hazai össztermék (GDP) tavaly a harmadik negyedévben 8,2, a negyedikben 4, az év egészében 3,1 százalékkal nőtt -, a munkanélküliség csökkenése nem igazán érzékelhető (noha a ráta fél év alatt 6,3-ról 5,7 százalékra mérséklődött), a demokrata elnökjelöltségért versengő politikusok a helyzetet "munkahelyteremtés nélküli fellendülésnek" minősítik. Bush, akinek kormányzása alatt közel hárommillióval csökkent a munkahelyek száma, tavaly az utolsó negyedévre negyedmillió új állást ígért, s az esti szórakoztató tévéműsorok vezetői azóta nem győznek élcelődni rajta, milyen jól eltalálta az irányt, hiszen valóban létesültek új munkahelyek: összesen ezer Amerika-szerte. Az eddig jórészt a hazai kereslet bővüléséből - főként a lakásépítés és a kormánymegrendelések megugrásából - táplálkozó növekedés akkor teremthet nagyobb arányban munkahelyeket, vélik szakértők, ha az export is meglódul. Ehhez pedig kapóra jön a dollár gyengülése.

Talán nem függetlenül attól, hogy kinek az érdeke a gyenge dollár, az árfolyam ilyen alakulásában kulcsszerepe volt a Bush-kormány költekezésének. Az idei deficitet a Bush által hétfőn a kongresszusnak beterjesztett 2005-ös költségvetési terv 521 milliárd dollárra becsüli, ami az amerikai GDP 4,6 százaléka - az Európai Unióban ilyen mutatóért már dorgálás jár. Az elnök, akinek három év alatt sikerült többletből rekorddeficitbe fordítani a költségvetés egyenlegét, a most benyújtott tervezetben azt ígéri, hogy jövőre 364 milliárd, 2009-re pedig 237 milliárd dollárra mérséklődik a hiány. Az idén október 1-jén kezdődő költségvetési évben a bevételek - hála a várt gazdasági növekedés által generált adótöbbletnek - 13,2 százalékkal, a kiadások átlagosan 3,5 százalékkal nőnének, ezen belül azonban a belbiztonsági büdzsé 10, a védelmi 7 százalékkal. Ráadásul az utóbbi nem tartalmazza az Irakban és Afganisztánban állomásozó csapatok költségeit, amire várhatóan csak a novemberi választások után kér majd pénzt az elnök, addig futja a korábban elfogadott 87 milliárdos iraki pótköltségvetésből.

Érthető, ha a hét vezető ipari ország - az USA mellett Franciaország, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország - e heti floridai tanácskozásán nem számítanak többre a házigazda John Snow amerikai pénzügyminisztertől, mint hogy legföljebb verbálisan támogatja a dollárt, hangsúlyozva, hogy Washington elvben persze továbbra is az erős valuta híve. Ez viszont egyre kevésbé nyeri el partnerei tetszését, hiszen az ázsiai országok - az élen Japánnal - minden eszközzel igyekeznek megakadályozni saját valutájuk felértékelődését, az Európai Unióban pedig attól tartanak, az euró erősödésével és saját konjunktúrájuk emiatti lelassulásával éppenséggel ők fizetik majd meg, hogy a novemberi elnökválasztáson politikai osztalékra számító Bush elnök lendületbe hozza az amerikai gazdaságot.

A dollár gyöngülése és az ikerdeficit - a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya lassan megközelíti az ezermilliárd dollárt, Magyarország éves gazdasági teljesítményének több mint tízszeresét - azt jelenti, hogy az amerikai állam és a lakosság messze a lehetőségei fölött költekezik, és ezzel nyakig eladósodik. Az államháztartás tartozása elérte a 6700 milliárd dollárt, amihez a lakosság további 8400 milliárdot ad hozzá. Voltaképpen nem történik más, mint ami a nyolcvanas években Latin-Amerikában vagy egy évtizeddel később Délkelet-Ázsiában, ahol hasonló mértékű egyensúlyvesztés után pénzügyi és valutaválság tört ki.

Az Egyesült Államoknak viszont súlya folytán nemcsak a világgazdaságban van kitüntetett szerepe, de a dollár miatt a valutapiacokon is. A zöldhasú ugyanis változatlanul a világ legfontosabb tartalék valutája, azaz - szemben például Brazíliával vagy Thaifölddel - az USA megengedheti magának azt a luxust, hogy a nemzetközi pénzpiacokon a saját valutájában adósodjon el, ami a törlesztések kifizetésében, illetve a tartozások refinanszírozásában mások számára nem vagy csak nagyon korlátozottan rendelkezésre álló könnyebbséget biztosít Washingtonnak. A hangsúlyok persze némiképp változnak, hiszen az euró már a nemzetközi kötvénykibocsátások 30 százalékának a pénzneme, és a valutatartalékok körében is 19 százalékos a részesedése.

A Hetek pénzügyi korifeusai jól teszik, ha a valutaárfolyamokkal kapcsolatban óvatosan fogalmaznak. Legutóbbi, szeptemberi dohai tanácskozásuk közleményével alaposan csúszdára küldték a dollárt, mert a valutaárfolyamok rugalmasságára tett megjegyzésüket a spekulánsok a dollár-euró viszonylatban értelmezték, noha a pénzügyminiszterek és a jegybankelnökök az amerikai és az ázsiai valuták kapcsolatára értették. Az ázsiai régió három meghatározó gazdasága közül ugyanis Dél-Korea és Japán piaci intervencióval igyekszik beavatkozni a pénzpiaci folyamatokba és kivitelük versenyképessége érdekében fékezni valutájuk erősödését, Kína pedig, a rá nehezedő washingtoni nyomással dacolva, a jüant és a dollárt összekötő kapcsot használja exportlokomotívjának fűtésére.

Tavaly ősszel a konfliktust hasonló esetekben mindig kerülő Japán, a piaci intervencióval átmenetileg szakítva, hagyta, hogy a jen mintegy 6 százalékkal erősödjön - ez persze tiszavirág-életű változásnak bizonyult -, ám Peking makacsul ellenáll a közgazdászok becslései alapján 25-40 százalékkal alulértékelt valutája felértékelését szorgalmazóknak. Washingtonnak ugyanakkor - figyelmeztetnek az elemezők - csínján kell bánnia Ázsia és különösen Kína bírálatával, hiszen éppen ez az a régió, amelynek dollárspájzolása eddig megmentette az amerikai valutát a szabadeséstől, s a meghatározó keresletet jelenti az amerikai értékpapírok iránt.

Az utóbbi szűk másfél évtized pénzpiaci átrendeződésére jellemző, hogy míg 1990-ben az ázsiai országok a világ valutatartalékainak alig 30 százalékát tudhatták a trezorjaikban, a tavalyi év végére ez az arány 70 százalékra, a "félretett" összeg pedig 1900 milliárd dollárra ugrott. Ráadásul a legtöbb ázsiai jegybank - a világátlagot jóval meghaladóan - tartalékainak akár 90 százalékát is dollárban őrzi, spórolásával némileg fékezve az amerikai valuta árfolyamának csúszását. A lista élén továbbra is Japán áll 673,5 milliárd dollárral - de fölkapaszkodott a 100 milliárd dollár fölöttiek klubjába a közvéleményben még mindig gyakran a nyomorral asszociált India is -, amely így bőven megengedhette magának, hogy tavaly 20 ezermilliárd jenért dollárt, majd annak egy részéből amerikai államkötvényt vásároljon. A japán pénzügyminisztérium eltökéltségét jelzi, hogy az április 1-jén kezdődő pénzügyi évben 61 ezermilliárd jennel - az összeg nagyjából a teljes amerikai folyófizetésimérleg-hiánnyal egyenlő - 140 ezermilliárd jenre növeli a hasonló valutapiaci intervencióra félretett keretét.

Az ázsiai jelenlét nemcsak a pénzpiacokon, hanem a nyersanyagpiacokon is markáns. A dollár gyöngülése logikusan és hagyományosan magasba emeli az arany árfolyamát, a nemesfém a tavalyi év nagy nyertesének számít, ám még annál is nagyobb mértékben emelkedett számos, az amerikai valutában jegyzett ipari nyersanyag ára. Ezt a zöldhasú értékvesztésén túl egyetlen tényező indokolja: a 2003-ban 9,1 százalékos növekedést elkönyvelő Kína, amelynek óriási kereslete mindinkább külön tényező a nyersanyagpiacokon, ahol éppen erre alapozódik a lázas spekuláció. A világ rézfogyasztásából például 19 százalékkal részesedik a kínai gazdaság - 1990-ben az arány még alig 5 százalék volt -, a nyersacélnak 28, a nikkelnek 11, a cementnek 37 és a vasércnek 27 százalékát nyeli el. A Washington Post amerikai napilap jegyzetírója pedig a minap azt idézte föl, hogy a davosi Világgazdasági Fórumon - ahol szerinte kevesen kételkedtek abban, hogy egy nap a kínai gazdaság fölér majd az amerikaival - egy kínai befektetőtől megkérdezte, vajon ötven év múlva is a dollár lesz-e a világ tartalék valutája. Az öntudatos válasz nem váratott sokat magára: "természetesen nem, a tartalék valuta kínai lesz".

RÉTI PÁL / WASHINGTON

NAGY GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Fékhatás

Németországban a kormány hivatalos prognózisa 1,7 százalékosra teszi a bruttó hazai termék (GDP) idei növekedését.

Fókuszban

Helycserés támadások

Az utóbbi években az a sajátos helyzet állt elő, hogy a magukat - elvben - hagyományosan "fiskális konzervatív"-nak...

Nemsokára újra leszakad a hó, a fél országra kiadják a figyelmeztetést

Nemsokára újra leszakad a hó, a fél országra kiadják a figyelmeztetést

LOL, beindul a mémgyár? Itt a Facebook új alkalmazása

LOL, beindul a mémgyár? Itt a Facebook új alkalmazása

Bérgyilkossal akarta megöletni szüleit egy 19 éves fiatal

Bérgyilkossal akarta megöletni szüleit egy 19 éves fiatal

Rekorder látványosság került a felújított Szépművészetibe

Rekorder látványosság került a felújított Szépművészetibe

Kertészeti cége és marihuánaültetvénye volt a budapesti férfinak

Kertészeti cége és marihuánaültetvénye volt a budapesti férfinak

Az év legszomorúbb napja igazából kamu

Az év legszomorúbb napja igazából kamu