Társadalmi-politikai válságokkal birkózik az EU kapujában a májusban csatlakozó kelet-közép-európai országok többsége. Szlovákiában a romák éhséglázadása súlyosbítja a bizonytalanságot, Csehországban és Lengyelországban a gazdasági megszorító intézkedések fogadtatása, Lettországban és Litvániában politikai viszálykodás ássa alá a nyugalmat.

Két hónappal a csatlakozás előtt nem az ünnepi készülődés izgalma, sokkal inkább a társadalmi-politikai feszültségek okozta nyugtalanság látszik uralkodni az EU kelet-közép-európai újoncain. A rendszerváltás óta elmaradt gazdasági-szociális reformokra magukat végül is rászánó kormányok politikai kötéltáncot járva, népszerűségük mélypontján egyensúlyoznak, és még szerencsésnek mondható, ha csak a hatalmuk, s nem a társadalmi béke kerül veszélybe.

A Dzurinda-kormány által a múlt héten Kelet-Szlovákiába vezényelt 2100 rendőr és katona, valamint az erődemonstrációt nyomatékosító vízágyúk, páncélozott gépkocsik és kutyák egyelőre megfékezték a szociális segélyek radikális csökkentése miatt kirobbant roma éhséglázadásokat (Lásd Munkát, kenyeret? című írásunkat). A biztonsági erők 1989 óta legnagyobbnak mondott felvonulása és sok esetben igen kemény fellépése ellen csak a kialakult helyzettől a jelek szerint néhány napra megriadt, de azóta újra akcióképessé vált roma szervezetek tiltakoznak, a társadalom nagy része csendes egyetértéssel könyveli el, hogy ezentúl nem lehet nagyobb jövedelemre szert tenni szociális segélyekből, mint a minimálbérből. Az ellenzék is kerüli a témát, senki nem vállalja a romaprobléma iránti elkötelezettséggel járó politikai kockázatot. Egyedül Rudolf Schuster államfő szólította fel a kormányt az erőszakszervezetek visszavonására, ám az ő szavait kevesen veszik komolyan. Mikulás Dzurinda kormányfő kijelentette, a legfontosabb feladat szavatolni a lakosság biztonságát és megvédeni a magán- és közvagyont, Vladimír Palko belügyminiszter pedig a legsúlyosabb büntetést helyezte kilátásba az előzetes letartóztatásba vett romáknak.

Pedig korántsem ereje teljében szembesült a zavargásokkal a szlovák kabinet. A kormánykoalíció még tavaly decemberben kisebbségbe szorult a parlamentben, a hatalmat birtokló pártokhoz tartozók száma 67-re apadt a 150 fős képviselőházban. Bár a legkisebb koalíciós pártból, a közvetlenül a 2002-es választások előtt összekalapált ANO-ból is morzsolódtak le honatyák, a legnagyobb mozgást a Dzurinda által vezetett Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióból (SDKU) kivált Szabad Fórum (SF) hat képviselőjének kilépése okozta. A kormány előtt három út maradt: a lemondás, az SF beléptetése önálló pártként a koalícióba, vagy a független képviselők megnyerése. A legkézenfekvőbb megoldás, az SF bevonása akkor vált lehetetlenné, amikor a társaságot vezető Ivan Simko volt védelmi miniszter január elején közölte, ők Dzurinda diktatórikus módszerei miatt léptek ki, ezért számukra az egyetlen elfogadható megoldás a kormányfő lemondása. Dzurinda viszont, látva, hogy a független képviselők a tavaly év végi jogalkotási finisben az összes sarkalatos törvényt - köztük az adóreformot és a költségvetést is - megszavazták, főként a harmadik lehetőséget igyekszik meglovagolni: azóta folyamatosan külön-külön tárgyal minden szóba jöhető politikussal. Az ellenzék ezt a képviselők megvásárlásaként prezentálja, és a sajtóban is széles körű találgatás folyik, vajon ki milyen előnyökre számíthat szavazatai fejében.

A politikai ellenfelek nem voltak felkészülve a kormány megingásából fakadó lehetőségre. A két ellenzéki vezér, Vladimír Meciar és Robert Fico lényegében december óta nincs beszélő viszonyban egymással: az újságírók előtt vesztek össze azon, ki is vezesse a kabinet elleni akciókat és az esetleges új kormányalakítási tárgyalásokat. Mindketten folyamatosan bizalmatlansági indítvánnyal fenyegetőznek, ám a márciusi ülésszak kezdete előtt egy nappal még nem volt biztos, melyik miniszter ellen próbálkoznak ilyen akcióval. Felvetődött ugyan a társadalmi elégedetlenséget kiváltó reformok atyjának tartott Ivan Miklos pénzügyminiszter neve, de mivel az ő leváltása esetleg valóban a kormány bukásához vezetne, kérdéses, hogy az SF meg meri kockáztatni az együttműködést a "puccsistákkal". A párt ugyanis még az alakuló kongresszusán sincs túl, így felkészületlenül indulna neki egy előrehozott választásnak, ráadásul nem tudná lemosni magáról, hogy miatta bukott meg a radikális reformokat bevezető jobboldali kormány. Az is megeshet azonban, hogy az élet maga megoldja a parlament dilemmáját. Április elején, az elnökválasztás első fordulójával egy időben esedékes a népszavazás az előrehozott választásokról, és egyre több felmérés azt mutatja, hogy a korábbi várakozásokkal ellentétben ezen akár meg is lehet az érvényességhez szükséges 50 százalékos részvétel.

Csehországban valamivel jobb a helyzet: a koalíció, ha csupán egyetlen mandátummal is, de többségben van, és a vezető kormányerőnek, a szociáldemokrata CSSD-nek is "csak" párton belüli lázadással és a drasztikus népszerűségvesztéssel kellett szembesülnie. A koalíció zavartságára egy ijesztő közjáték is felhívta a figyelmet a napokban: Vladimír Spidla miniszterelnök a szó szoros értelmében belebetegedett abba, hogy botrányba fulladt a cseh EU-biztos jelölése. Milos Kuzvart volt környezetvédelmi miniszter már túl volt a brüsszeli bemutatkozáson, amikor a CSSD két héttel ezelőtti viharos frakcióülésén visszalépett, mire Spidla összecsuklott, és rövid kórházi ápolásra szorult. A felsült jelölt a kereszténydemokrata unióhoz (KDU-CSL) tartozó külügyminiszter, Cyril Svoboda aknamunkájára hivatkozott, de ezt a HVG érdeklődésére még Libor Roucek szociáldemokrata képviselő, volt kormányszóvivő sem tartotta valószínűnek. Szerinte Kuzvart egyszerűen alkalmatlan volt. Sajtóértesülések szerint ő maga döbbent rá Brüsszelben, hogy iskolás angol-tudásával és csekély tapasztalatával nem boldogulna (végül Pavel Telicka EU-főtárgyalót jelölik a posztra). A kormányfő nyilván túlkombinálta magát, amikor megpróbálta Brüsszelbe katapultálni egyik párton belüli ellenlábasa, Milos Zeman korábbi miniszterelnök emberét.

A HVG által Prágában megkérdezett szakértők leginkább rossz időzítéssel, rossz tervezéssel és rossz kommunikációval magyarázták a kormány népszerűségének vészes zuhanását. A legfrissebb példa az adóreform múlt csütörtökön megszavazott fordulója, amely éppen május 1-jén, az EU-csatlakozás napján lép érvénybe. Az 5 százalékos áfakulcs marad, a 22 százalékos 19-re csökken, ám az alacsonyabb helyett a magasabb kulcs alá sorolnak át számos fogyasztási cikket és a csehek számára oly fontos vendéglátást. Alighanem a közvélemény hangját idézte tehát az ellenzéki polgári párt, az ODS elnökhelyettese, Petr Necas, amikor a HVG-nek azt mondta: ez nem adóreform, hanem adóemelés.

A kormány támogatottsága, amely mostanra 16-18 százalék körülire süllyedt, a 2002-es nagy nyári árvíz után még 70 százalék körül volt. Akkor kellett volna megtenni az elkerülhetetlen gazdasági megszorításokat - magyarázta a HVG-nek Jan Hartl, a STEM társadalomkutató intézet igazgatója -, ráadásul hivatkozni lehetett volna a szükséghelyzetre is. A CSSD azonban előbb a párton belüli vitákat igyekezett megszüntetni, abban a reményben, hogy egységes parlamenti frakcióval később könnyebb lesz határozottan fellépni. Ez tévedésnek bizonyult: a CSSD-frakció 70 képviselőjéből immár 23 írta alá a balszárny nyílt levelét, amely azzal vádolja Spidlát, hogy eltávolodik a baloldali értékektől, nem képviseli kellőképpen az egyszerű emberek érdekeit. Arra hivatkoznak például, hogy a hagyományos északcseh iparvidékeken a munkanélküliség a kétszerese is lehet az ugyancsak magas, januárban 10,8 százalékos országos értéknek. A rekordméretű munkanélküliség mellett a fő baj a GDP 7,5 százalékát kitevő, az adóemeléseket kikényszerítő költségvetési hiány - panaszolta a HVG-nek Libor Roucek, hozzátéve ugyanakkor: az ipari termelés 8,9 százalékkal nőtt tavaly, az infláció pedig nulla százalék körül volt.

A kormánypártoknak minden okuk megvan arra, hogy aggodalommal várják a júniusi európai parlamenti (EP) választást, majd ősszel a felsőház, a szenátus egyharmadának újraválasztását és a regionális választásokat. Jan Hartl szerint a CSSD aligha szerez meg egyetlen megyei vezetői posztot is, és nem sok jóra számíthat a szenátusi választáson sem, amely "a győztes mindent visz" alapon zajlik. A miniszterelnök közismert hobbijára hivatkozva Hartl azonban úgy véli, Spidla nemcsak szabadidejében, hanem a politikában is hosszútávfutó, így a legközelebbi parlamenti választásig, 2006-ig még sokat szépíthet. Kormányválságról viszont nincs szó, már csak azért sem, mert - mint Petr Necas, az ODS elnökhelyettese a HVG-nek elmondta - a polgári párt nem készül arra, hogy kormányt alakítson, mondjuk a kereszténydemokrata koalíciós partner átcsábításával. Ivan Gabal politikai elemző szerint a koalíció sebezhető ugyan, de adott esetben a szociáldemokraták kisebbségből is képesek lennének tovább kormányozni. Kérdés viszont, Spidla valóban követi-e német és lengyel kollégája, Gerhard Schröder és Leszek Miller példáját, azaz másnak engedi-e át a pártelnöki tisztet, hogy a kormány vezetésére összpontosíthasson.

Lengyelországban a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) elnöke, Donald Tusk szenátor hétfői sajtókonferenciáján hangsúlyozta, a költségvetési megszorításokról pénteken kezdődő parlamenti vitában nem céljuk Leszek Miller kormányfő, illetve a kisebbségben kormányzó baloldali koalíció megbuktatása. A Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) és a jóval kisebb Munka Uniója (UP) kettősének - harmadik partnerük, a Lengyel Parasztpárt (PSL) tavaly márciusi kiakolbólítása (HVG, 2003. március 8.) óta - csak 205 mandátuma van a 460 fős alsóházban, a szejmben, és eddig jobbára a független képviselők alkalmankénti támogatásával tudták elfogadtatni törvényjavaslataikat. Ezúttal viszont a Jerzy Hausner gazdasági miniszter összeállította, négy év alatt 18 milliárd zloty megtakarítást eredményező csomag (HVG, 2004. február 28.) oly sok érdeket sért, hogy kétséges az ideiglenes szövetségesek kitartása.

Az 56 képviselővel rendelkező PO az intézkedések gerincét képező nyugdíjrendszerbeli változtatásokat Tusk ígérete szerint megszavazza, ami varsói várakozások alapján elkerülhetővé teheti, hogy a Hausner-program elutasítása miatt Millernek távoznia kelljen. Ebben persze a jobbközép PO politikai játéka is benne van, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a következő választások esélyeseként a pártnak az az érdeke, hogy a baloldali koalíció végezze el a költségvetés rendbetételének piszkos munkáját. Ám még a Hausner-csomag elfogadása esetén sem biztos, hogy Miller meg tudja őrizni miniszterelnöki posztját. Az SLD-UP duó népszerűsége ugyanis a három évvel ezelőtt választási győzelmet hozó 41-ről 12 százalékra zuhant, ami kormányukat a legkevésbé kedveltté tette a rendszerváltás óta.

A kormányfő már bejelentette, az SLD e hét végi országos értekezletén lemond pártelnöki tisztségéről. Ezen a poszton utódjelöltjei között emlegetik a jelenlegi alelnök Andrzej Celinskit - aki a szocializmus idején ellenzéki aktivista volt, és 1999-ben a liberális Szabadság Unióból lépett át a posztkommunista, LEMP-utódpárt SLD-be -, Krzysztof Janikot, a párt frakcióvezetőjét, Jerzy Szmajdzinski védelmi minisztert, valamint Jolanta Banach volt munkaügyi miniszterhelyettest. Utóbbi megválasztása az SLD balszárnyának győzelmét jelentené, és varsói politikai elemzők szerint elképzelhetővé tenné azt az EP-választási stratégiát, amelyben a kormánytól némiképp függetlenedő szociáldemokraták népbaráti húrokat pengetnének.

Miller kiszorítását a miniszterelnöki posztról éppen a választási kampány odázhatja el, ám a hírek szerint már "melegítenek" a helyére pályázók, és ez ügyben is beindult a frakciók harca az SLD-n belül. Józef Oleksy belügyminiszter, korábbi kormányfő nem is titkolja ambícióit, a szociáldemokraták reformpárti része viszont állítólag a markáns kommunista múlttal terhelt Oleksyvel szemben a technokrata Hausner "előléptetését" pártolná.

TUBA LAJOS / POZSONY,

BEDŐ IVÁN / PRÁGA, NAGY GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Munkát, kenyeret?

A roma éhséglázadásnak egy pozitív hozadéka biztos, hogy volt Szlovákiában: a történtek hatására 14 év után először...

Fókuszban

Északi fénykép

Rolandas Paksas elnök leváltásáról szavaz a litván parlament április második felében, vagyis közvetlenül az...

Nyolcmillió forintos kártérítést szeretne Ahmed H.

Nyolcmillió forintos kártérítést szeretne Ahmed H.

AusOpen: Babos és Fucsovics bejutott a vegyes páros második fordulójába

AusOpen: Babos és Fucsovics bejutott a vegyes páros második fordulójába

Tizenöt perc hírnevet akart, kiugrott egy luxushajó tizenegyedik emeletéről

Tizenöt perc hírnevet akart, kiugrott egy luxushajó tizenegyedik emeletéről

A XX. kerület sem kér a túlóratörvényből

A XX. kerület sem kér a túlóratörvényből

Bohóc a kereszten

Bohóc a kereszten

A francia szélsőjobb kihátrál az egyik legnagyobb melléfogásából

A francia szélsőjobb kihátrál az egyik legnagyobb melléfogásából