A tavalyi háborút követő legsúlyosabb válsággal kell szembenézniük Irakban az amerikaiaknak, akik kétfrontos harcot vívnak a szunnita gerillák és a síita lázadók ellen. Az egyre szervezettebb ellenállásból a hatalomátadás után akár polgárháború is kialakulhat, ami a térséget is lángba boríthatja.

Elnéptelenedett az ötmilliós Bagdad az utóbbi napokban. Még kevesebben merészkednek az utcákra, mint az egy évvel ezelőtti villámháború idején, hiszen a szunnita, illetve síita felkelés, az amerikaiak elleni merényletek, a lövöldözések, valamint a túszejtő akciók mindenki számára halálos kockázatot jelentenek. A háború utáni legvéresebb és legkaotikusabb válság során a főváros több szunnita és síita negyede ismét harcoktól volt hangos, Moktada al-Szadr radikális síita vezető fegyveresei számos dél-iraki városban beásták magukat, az amerikaiak által bekerített Faludzsában pedig a vasárnap kezdődött és keddi lapzártánkkor még tartó, de törékeny tűzszünet ellenére pattanásig feszült a helyzet. Az április elején kiújult harcokban eddig több mint hetven szövetséges - nagy többségében amerikai - katona, mintegy hétszáz iraki lázadó és több száz polgári személy vesztette életét.

Új divat az emberrablás. Lapzártánkkor mintegy harminc külföldit - katonát, biztonsági őrt, üzletembert, újságírót - tartottak fogva különféle fegyveres csoportok. A túszok közel tucatnyi országból valók, köztük olyanokból is, amelyek nem támogatták az Irak elleni háborút. Némelyiküket szabadon engedték, másokat viszont azzal fenyegetnek, hogy élve elégetik vagy lefejezik őket. A pánikhelyzetben sok külföldi távozott az országból.

Az amerikaiak igazi rémálma azonban az, hogy a már a háború vége óta gerillaharcot folytató szunniták és a két hete felkelt síiták egyesítik erőiket, s ők egy klasszikus gerillaháborúban találják magukat. Ha a szunniták és a síiták fegyveres együttműködésének még nem is, de szolidaritásuknak mindenesetre már láthatók az első jelei. Al-Szadr például Faludzsa ostromának leállítását is a tűzszünet feltételei közé sorolta, Bagdad síita negyedeiből pedig több teherautónyi élelmet küldtek a fővárostól nyugatra fekvő szunnita városba. Bagdadban vasárnap állítólag olyan röpcédulákat szórtak, amelyeken az al-Szadr vezette fegyveres szervezet, a háromezer fősre taksált Mahdi Hadserege és a Faludzsai Hadsereg nevű ellenálló mozgalom "közös közleményben" katonai övezetté nyilvánította a főváros több kerületét. Ricardo Sanchez tábornok, az Irakban állomásozó amerikai csapatok parancsnoka szerint taktikai szinten már együttműködnek a síita és a szunnita gerillák.

A két felekezet hívei együtt imádkoztak az egyébként nyugodt dél-iraki Bászrában, és akár egyfajta szunnita gesztusnak is tekinthető, hogy a vasárnapi síita vallási ünnepet, a Huszein imámra emlékező arbaint ezúttal nem zavarta meg merénylet. Negyven nappal korábban a síita naptár legszentebb ünnepét, az asúrát - feltehetőleg szunnita - merénylők vérfürdővé változtatták, amikor a bagdadi és a kerbalai nagymecsetek ellen öngyilkos robbantásokat hajtottak végre, amelyek 171 áldozatot követeltek. A félelem azért a mostani ünnepre is rányomta a bélyegét: a kerbalai felvonuláson csak százezrek vettek részt a várt négymillió helyett.

Bármi sül is ki a szunnita-síita szövetségből, tartós megoldást szakértők szerint nem az erő fokozott alkalmazása, hanem csakis a politikai rendezés hozhat. Nem lett volna szabad - vélik független elemzők - az amerikaiaknak egyszerre két frontot nyitniuk Irakban: Faludzsában megtorolni a civil tanácsadók március végi barbár lemészárlását, és ezzel egyidejűleg megindítani a leszámolást Moktada al-Szadr milíciájával. A történtek az egész iraki akció két fontos gyengeségét is megmutatták. A nemzetközi támogatás erőtlensége azzal a következménnyel járt, hogy a szélsőségesek lázadását sokan a megszálló amerikaiak elleni felszabadító háborúnak értelmezték. A másik eredendő fogyatékosság, hogy az amerikaiak - részben a hírszerzés hiányosságai miatt - nem érzékelik az iraki társadalom rezdüléseit. Így nem tudták felmérni al-Szadr befolyását, és azt sem, milyen reakciókat válthat ki hetilapjának betiltása, majd helyettesének őrizetbe vétele; ráadásul az amerikai hadsereg hétfőn bejelentette, célja al-Szadr elfogása vagy megölése.

A síiták legfőbb tekintélye a megszálló hatóságokkal együttműködő, 73 éves Ali al-Szisztani nagy ajatollah, de a 30 éves, harcias és rendre apokaliptikus nézeteket terjesztő al-Szadr komoly támogatást tudhat maga mögött, főként a síita nyomornegyedekben. Al-Szadr ráadásul nemcsak vallási, de politikai és katonai vezető is, aki a síiták vezérének szerepére ajánlkozik. Sokat elárul, hogy a síita közvéleményt a jelek szerint inkább követő, mint vezető al-Szisztani jogosnak nevezte a lázadók egyes követeléseit.

Míg azonban hatalmi harc is folyik a lakosság 60 százalékát kitevő síiták feletti befolyásért, valószínű, hogy a mozgolódást a június 30-ára tervezett hatalomátadás közeledte is magyarázza. A síiták egyrészt - a szunnitákhoz hasonlóan - maguk is érdemekre pályáznak a fegyveres ellenállás terén, másrészt viszont elégedetlenek az amerikaiak által kinevezett iraki kormányzótanács által egyhangúlag elfogadott, a demokratikus átmenetet rögzítő ideiglenes alkotmánnyal. Nehezményezik, hogy a kisebbségeknek - főként a lakosság 20-20 százalékát kitevő szunnitáknak és kurdoknak - biztosított jogok korlátozni fogják a többségi akaratot.

Ezzel kapcsolatban is megfigyelhető, hogy al-Szisztani az események után kullog. Először mintha áldását adta volna az alkotmányra, aztán bírálta, azzal fenyegetve meg az ENSZ-t, hogy bojkottálja a hatalomátadásról szóló tárgyalásokat, ha a világszervezet nem utasítja el a dokumentumot, nemrég pedig fatvában, vallási rendeletben illegálisnak nevezte azt.

Az iraki kormányzótanács síita tagjai kétségbeesetten igyekeznek rendezni a válságot, és hírek szerint tárgyalásokat folytatnak al-Szadrral, akinek hívei egyébként nem kaptak helyet a 25 fős testületben. Az évszázadokon át a szunnita kisebbség irányítása és elnyomása alatt élő síiták történelmi esélyt szalaszthatnak el, ha nem tudnak egységesen fellépni.

A politikai tehetetlenséget csak fokozhatja, hogy a kormányzótanács több tagja élesen bírálta az amerikaiakat az erő túlzott alkalmazása miatt. Tovább növelte a megszálló erők és a velük szövetséges irakiak közti feszültséget, hogy Paul Bremer amerikai kormányzó múlt csütörtökön leváltotta az átmeneti iraki kormány síita belügyminiszterét, és egy szunnitát ültetett a helyére. Ráadásul a tervezett hatalomátadás - Colin Powell amerikai külügyminiszter múlt heti nyilatkozata szerinti - legvalószínűbb forgatókönyve a 25 tagú kormányzótanács kiszélesítése. Kérdés, mennyivel lesz a mostaninál legitimebb az irakiak többsége által az amerikaiak bábjának tartott tanács kibővített változata. A lázadások során az is kiderült, hogy a szövetségesek által kiképzett, a síita fegyveresek láttán riadtan elmenekülő iraki rendfenntartók képtelenek a biztonság szavatolására, sőt az új iraki hadsereg 620 fős második zászlóalja vasárnap egyszerűen megtagadta a parancsot, hogy Faludzsába masírozzon.

Alapvető hibákat követtek el az amerikaiak, és ezért fajulhattak idáig az események - véli több szakértő. Először is Washington nem rendelkezett átfogó tervvel a Szaddám Huszein utáni Irak felépítésére, és alaptalanul bízott abban, hogy nem megszállóként, hanem felszabadítóként fogadják majd katonáit - vélekedett Mohamed Kamal, a Kairói Egyetem politológusa. A kaliforniai Hoover Intézet szakértője, Larry Diamond - a megszálló koalíciós átmeneti hatóság (CPA) tanácsadója - szerint Washingtonnak már jelentősen növelnie kellett volna katonáinak létszámát, hogy lefegyverezhesse a milíciákat, például a Mahdi Hadseregét.

Az újjáépítés terén elért eredmények - például a kőolajtermelés, a víz- és áramellátás háború előtti szintre történő feltornázása - ellenére sok iraki szemében a megszállás ténye vált az elsődleges szemponttá. A szabadságra, a demokráciára és a törvényességre vonatkozó ígéretek teljesülése helyett eddig erőszak, ostrom és kijárási tilalom jutott az irakiak osztályrészéül, ami fokozta a térségben amúgy is mély Amerika-ellenességet. Ám az amerikaiak továbbra is úgy vélik, a legjobb, ami évtizedek óta Irakkal történik, a demokrácia felépítése, és erről egy hamarosan induló 5,8 millió dolláros reklámkampánnyal szeretnék meggyőzni az ott élőket.

Az amerikaiak nehézségeit nemritkán kárörömmel szemlélő arab országok is növekvő aggodalommal figyelik, hogy Irak a terror fészkévé válik, a radikalizmus ugyanis nem áll meg a határokon. Hamad bin al-Thani katari külügyminiszter nemrég arra figyelmeztetett, hogy Irakban a libanonihoz és az afganisztánihoz hasonló polgárháború törhet ki, amelyben az iraki frakciók mögé térségbeli országok sorakozhatnak fel. Al-Ahmed al-Szabah kuvaiti kormányfő Irak felbomlásával ijesztgetett, al-Szadr pedig máris arra biztatta a kuvaitiakat, hogy kergessék el a területükön állomásozó amerikai erőket.

A káoszba süllyedő Irak felkorbácsolhatja az iszlám történetében hol szunnyadó, hol pedig lángoló szunnita-síita ellentéteket. A kuvaiti kormányfő az országban a lakosság harmadát kitevő síitákat és a többségi szunnitákat is mérsékletre intette. Szaúd-Arábiában hétfőn maga a betegeskedő Fahd király hangoztatta aggodalmát, és sürgette, hogy az ENSZ kapjon központi szerepet az iraki rendezésben. Nyugati megfigyelők szerint a sivatagi királyság már most egyfajta kiképzőbázisuk az Irakban harcoló szunnita fegyvereseknek.

Az elnyomott szaúdi síita kisebbség először tavaly, Szaddám Huszein hatalmának megdöntése után követelt magának egyenlő jogokat. A jelen helyzetben viszonylagos nyugalomban lévő iraki kurdok növekvő önállósága az idén a jogaikban szintén korlátozott szíriai kurdokat bujtotta fel. Mindez akár a közel-keleti demokratikus mozgalmak csírájaként is felfogható, a következmények azonban beláthatatlanok.

Egy iraki síita-szunnita polgárháború arab-perzsa ellentéteket is szíthat. Miközben az arab médiában a faludzsai ostrom kapott főszerepet, Irán szinte lázban ég a síita felkelés láttán. Ám a perzsák sem egységesek: Hasemi Rafszandzsáni volt elnök, a jelenlegi teheráni hatalmi gépezet szürke eminenciása hősnek nevezte al-Szadrt, az egykor Irán vezetőjének kiszemelt, de házi őrizetre ítélt és tavaly szabadult Ali Montazeri nagy ajatollah viszont élesen bírálta a Mahdi Hadseregét, egyértelműen al-Szisztanit támogatva.

KERESZTES IMRE

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Szakítópróba

A szabadságnak és a vallási türelemnek még a reménye is kihunyhat Irakban, ha a koalíciós erők kudarcot vallanak -...

Fókuszban

Megszépítő messzeség

Vegyük tudomásul, Amerikán kívül - talán Tony Blair beszédíróját kivéve - mindenki úgy gondolja, hogy Irakban...

Az EP-nek már tetszik, hogy jogállamisághoz kössék az EU-pénzek kifizetését

Az EP-nek már tetszik, hogy jogállamisághoz kössék az EU-pénzek kifizetését

Volner ráeresztené a Betyársereget a tüntetőkre

Volner ráeresztené a Betyársereget a tüntetőkre

A rendőrök profizmusa elszállt, nem rajtuk múlt, hogy Budapest megúszott egy nagyon csúnya éjszakát

A rendőrök profizmusa elszállt, nem rajtuk múlt, hogy Budapest megúszott egy nagyon csúnya éjszakát

Rövidpályás úszó-vb: négy magyar is döntőbe jutott

Rövidpályás úszó-vb: négy magyar is döntőbe jutott

Rövidpályás úszó-vb: Hosszú Katinka újabb aranyérmet szerzett

Rövidpályás úszó-vb: Hosszú Katinka újabb aranyérmet szerzett

A Facebook ereje: millióan látták Orbán feszült arcát

A Facebook ereje: millióan látták Orbán feszült arcát