Az Európai Unió történetének legnagyobb, 10 országgal való bővítésével május elsején véget ér a kontinens politikai megosztottsága, az eddig az unióhoz jobbára egyoldalúan alkalmazkodó új tagok ezentúl maguk is részt vehetnek Európa jövőjének alakításában. A történelmi pillanatot hol politikai konfliktusok, hol gazdasági aggodalmak árnyékolják be.

Kockázatos vállalkozásba fogott 2000 elején Charles Grant, az egyik neves európai politológiai intézet, a londoni Centre for European Reform (CER) igazgatója: könyvet írt arról, hogyan fest majd szerinte az Európai Unió 2010-ben. Az idő előrehaladtával egyre szórakoztatóbb olvasmány - a szerző saját minősítésével: "optimista vízió" - szerint az évtized végére az EU-nak 26 tagja lesz, miután egy 2004-es és egy 2008-as hullámban belépett Ciprus, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. 2010-ben - írta Grant négy éve - Bulgária, Románia, Norvégia és Svájc is a csatlakozási tárgyalások végén jár, Törökország épp csak megkezdte ezt, 6 balkáni ország pedig közel áll hozzá. 2003-ban Nagy-Britannia euróra cserélte nemzeti valutáját, az évtized végéig pedig két balti állam és Szlovákia kivételével valamennyi új tagország is. Az újak polgárai 2012-ig nem vállalhatnak ugyan szabadon munkát a régi tagállamokban, de 2010-re az EU így is gazdasági szuperhatalommá vált, Amerikáét meghaladó növekedéssel. Az Európai Bizottság elnöke a lengyel Bronislaw Geremek, az uniós külügyminiszter a svéd Anna Lindh. Minden európai iskolában tanítják az EU működését, a kék alapon aranycsillagos mezben játszó közösségi fociválogatott pedig megveri a latin-amerikait. Katonai téren az EU az USA-val összemérhető világpolitikai tényezővé vált, saját védelmi költségvetéssel, az uniós harci légiflottát Belgiumból és Magyarországról irányítják.

Az "EU-sci-fi" brit szerzőjének aligha róható fel, hogy nem kalkulált olyan tragikus eseménnyel, mint Anna Lindh meggyilkolása (azt viszont éppenséggel kiszámolhatta volna, hogy 2010-ben az egykori külügyminiszter Geremek már 78 éves lesz). Derűlátását megkérdőjelezni azonban korai volna, még ha a fejlemények nem is egészen az általa elképzelt menetrendben követik egymást. Az unió például már most 25 tagot számlál, ám egyelőre késik a 2000-ben Lisszabonban önmagának tett ígéret időarányos teljesítésével, miszerint 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasági régiójává válik.

Az európai integráció ötödik, legnagyobb bővítése azonban vissza nem térő esélyt kínál a vén kontinens megújhodására. A csatlakozással fontos egyensúly áll helyre. A kelet-nyugati kölcsönös piacnyitás nyomán a gazdasági integráció, az ehhez szükséges, némi uniós anyagi segítséggel végrehajtott egyoldalú jogi alkalmazkodás, a piacgazdasági és demokratikus intézmények kiépítése az elmúlt másfél évtizedben lényegében már végbement. A belépés pillanatában - a munkaerő szabad áramlását, valamint a termőföldvásárlást érintő átmeneti korlátozásokat kivéve - már csak a megmaradt minimális akadály hárul el a világ legnagyobb egybefüggő, 450 millió lakosú egységes piacának megszületése elől. Május 1-je a politikai integráció pillanata: az új tagállamok bevonulnak az EU döntéshozó fórumaira. Ettől kezdve nem egyoldalú végrehajtói, hanem alakítói is a kontinens és ezen belül önmaguk jövőjének.

Mély vízbe dobással indul az új korszak: június 17-18-án a 25 kormánynak meg kellene egyeznie az EU tavaly decemberben elvetélt új alkotmányáról. E dokumentum kidolgozásában már eddig is részt vehettek a tagjelölt országok, ám ez lesz az első nagyszabású alkalom, hogy az újoncok szavazati joggal gyakorolják a nemzeti és az összeurópai értékek és érdekek felmérésének, valamint összeegyeztetésének művészetét. Az uniós tagsági könyvvel a tapasztalatok szerint nem jár automatikusan bölcsesség is: példa erre, ahogy Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök dobálódzik a "kétsebességes Európa" fenyegetésével, ahogy a korábbi spanyol kormány az alkotmányozás során zsarolta az uniót, és ahogy a ciprusi görögök a múlt héten kiszavazták az EU-ból a szigeten velük együtt élő törököket (lásd Ciprus: görög dráma című írásunkat). Az európai integráció a múltban többnyire időben volt képes korrigálni kollektív hibáit, és megfelelő nyomást tudott gyakorolni azokra, akik túlzottan veszélyeztették a szervezet kohézióját, a nagyobb unióban azonban ez nem könnyebb, hanem nehezebb lesz.

Jövőre a huszonötöknek megállapodásra kell jutniuk az EU 2007-2013 közötti közös költségvetéséről. Az újak számára nagy lesz a kísértés, hogy - a vétófegyvert forgatva - "megtorolják" a csatlakozási tárgyalások idején kapott sérelmeket, például megpróbáljanak nagyobb agrártámogatásokat kiharcolni. Ám az uniós büdzsé múlt századi relikvia, még ma is közel a felét egy zsugorodó jelentőségű szektor szubvencionálására költik. Az újoncok frissen szerzett európai politikai súlyukat felhasználhatják, hogy támogassák a közösségi költségvetés reformját, amely többet áldozna a felzárkózásra szorulók versenyképességét hatékonyabban segítő modern ágazatokra: az oktatásra, a tudományra, a kutatásra, a távközlésfejlesztésre.

A régi tagállamokban némelyek attól tartanak - mások meg éppen ebben reménykednek -, hogy a fejlettségi különbségek miatt az új tagországok az integráció mélyítésének kerékkötőivé válnak. Ennek egyelőre kevés a nyoma: mindegyik új tag jelezte például, hogy amint csak tud, az egységes valutaövezet tagjává szeretne válni. A jogharmonizáció további kiterjesztése azonban általában újabb anyagi terhekkel jár, ezért az új tagállamoknak óvatosan kell lavírozniuk a vágyak és a lehetőségek, illetve a sokféle irányból - saját közvéleményük és a különféle tagtársak - felől érkező nyomások között. Az EU egyes, lomhább gazdaságú tagállamaiban - például Németországban, Belgiumban - erősödik a követelés, hogy a liberális belső piaci szabályozást a szociális juttatások bizonyos egységesítése ellensúlyozza. Az új tagországok "vadkapitalizmusában" vergődők számára szimpatikus "szociális Európa" azonban a kelet-európaiak versenyképességének rovására is mehet, miközben még a csatlakozási tárgyalások idején tett ígéreteik, az uniós környezetvédelmi, határ-ellenőrzési szabályok betartása is próbára teszi teherviselő képességüket. Az integráció fejlesztésének már látható új irányai - a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a közös kül- és biztonságpolitika - az új tagországok számára is sok előnyt kínálnak, de nem ingyen. S még mielőtt igazán érezhetnék az unió áldásait, az új tagoknak állást kell majd foglalniuk a náluk is szegényebb és több közösségi támogatásra igényt tartó balkáni országok befogadásáról. Egyes félelmek szerint ezért az újoncok energiáikat zömmel arra fordítják majd, hogy minél több eurót "szívjanak le" Brüsszeltől, ahelyett hogy a közösség számára legjobb megoldásokat szorgalmaznák.

Az "Európa-házba" május 1-jén behurcolkodók alapjaiban kavarják fel az unió hatalmi egyensúlyait, kapcsolati rendszereit is. A francia-német egyetértés hosszú ideig az integráció működésének elégséges feltétele volt. A Berlin-Párizs-alku, bár még mindig szükséges, már nem elégséges az EU működőképességéhez, 25 taggal pedig az unió végképp a változó koalíciók szövevényes terepévé alakul. A konstruktivitás, a kompromisszumkészség, a rugalmasság minden eddiginél fontosabbá válik az EU döntésképességének megőrzéséhez, s próbára teszi az új tagállamokat, amelyekben ma még gyakoribb a sérelmi politizálás és a nemzeti érdekek misztifikálása. A szuverenitás megosztása - ott, ahol ez igazán többletet hoz - ugyanakkor növeli a stabilitást: egyes országok kormányai jönnek, mennek, de a közös döntések az utódaikat is kötelezik, ami a négyéves választási vetésforgónál távlatosabb gondolkodásra kényszerít minden olyan politikai szereplőt, aki legalább valamilyen szinten híve az integrációnak. Ez a kiszámíthatóság lehet az EU-tagság legfőbb haszna az új tagállamokban, amelyeknek az integráció hozta prosperitásra még valószínűleg hosszabb ideig várniuk kell.

Az összeköltözést nemcsak az új tagállamokban várják aggodalommal vegyes reménykedéssel, hanem a másik oldalon is. Európa egyesítésétől Nyugaton sokan az unió dinamizálását remélik, különösen gazdasági téren: bár az új tagországok polgárai egy ideig csak korlátozásokkal mehetnek a régiekbe munkát vállalni, a bővítés újabb lökést fog adni ahhoz, hogy a nyugati tőke "helybe" menjen a keleti munkavállalókhoz, ha megfelelően képzettekre talál. A képzettség megszerzését pedig a tagság már induláskor segíti, hiszen május 1-jétől szabadon lehet tanulni a régi tagországokban.

Óhatatlan, hogy az együtt élők bizonyos sztereotípiákat alakítsanak ki egymás karakteréről. Heather Grabbe, a CER kutatója afféle elképzelt portrékat vázolt föl arról, hogy az új országok hosszabb távon melyik mai tagállamokhoz fognak hasonlítani. E szerint Csehország az uniós együttműködésben nehézkes Nagy-Britanniát majmolja majd, Észtország a pragmatikus Hollandia mintáját követi, Magyarország és Szlovákia Írországhoz hasonlóan sok külföldi tőkét vonz, politikai téren pedig "együtt úszik az árral". Lettország lesz a balti régió Görögországa - vélekedik Grabbe -, Litvánia egy nagy kérdőjel, Lengyelországban egyesül a brit Amerika-pártiság, a spanyol nyakasság és az olasz közigazgatás, míg Szlovénia "osztrák" lesz: némileg beszűkült és kissé szűkmarkú, ha a közösről van szó.

A bővítésre olyan időkben kerül sor, amikor a régi tagállamokban viszonylag alacsony az EU népszerűsége. Az unió közvélemény-kutató intézete, az Eurobarometer legutóbbi, fél évvel ezelőtt feltett kérdésére, miszerint a tagság "jó" vagy "rossz" dolog-e, az uniós polgárok mindössze 48 százaléka jelölte meg az első választ, szemben a kilencvenes évek eleji 72 százalékkal; közel harmaduk közömbösnek mutatkozott, 15 százalékuk pedig a "rossz" minősítést választotta. Ez az europesszimizmus átszüremkedik az új tagállamokba is, ahol ugyanerre a kérdésre 52-29-12 százalékos arányban válaszoltak az emberek. Az elbizonytalanodásnak több oka is van: az európai gazdasági konjunktúra jelenlegi gyengesége, az, hogy a nyugati polgárok már természetesnek veszik az unió nyújtotta előnyöket - a mozgásszabadságot, a fél évszázad alatt elért életszínvonal-emelkedést és biztonságot, és még többet követelnek a "jóból" -, míg a keletiek csak óvatosan bíznak ezek eljövetelében. Az EU-t ráadásul nem könnyű szeretni, mert alapvetően intézményi kormányzással navigál, csak ritkán állít reflektorfénybe a döntési felelősséggel egyértelműen összeköthető, érzelmi azonosulásra alkalmas személyiségeket, "arcokat". Működése bonyolult: a sokféle érdek demokratikus összeegyeztetésének igénye a közvélemény számára nehezen átlátható, komplex politikai építményt termelt ki. A bővítés hatalmas mennyiségi változást hoz az EU életében, de az még a jövő titka, hogy ezt követi-e majd - és mikor - sorsdöntő minőségi ugrás. A nagy kérdést egyelőre az új alkotmány is nyitva hagyja: vajon az unió hosszú távon is a nemzetállamok kisebb-nagyobb hajóinak egymást húzó flottája marad, vagy az utasok egyszer s mindenkorra átülnek az Európai Egyesült Államok nevű óceánjáróba. Hajózni mindenesetre addig is muszáj.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Ciprus: görög dráma

Az EU fekete báránya lett a csatlakozási tárgyalások során még számos, főként gazdasági tekintetben a tagjelöltek...

Fókuszban

Magyarnak számkivetve

A világ legsikeresebb nemzeteihez való felzárkózást és a jólét kiteljesedését is az európai uniós tagság nyújtotta...

Fókuszban

Honfibú

A Siemens április elején nyilvánosan is elismerte azt, amivel a szakszervezetek már hetek óta riogatták a dolgozókat.

Igazoltatták a rendőrök egy belvárosi kocsma vendégeit az esti tüntetés után - videó

Igazoltatták a rendőrök egy belvárosi kocsma vendégeit az esti tüntetés után - videó

Őrült gyorsulás: ilyen reakciókat vált ki a 2 másodperc alatti Tesla-katapultálás – videó

Őrült gyorsulás: ilyen reakciókat vált ki a 2 másodperc alatti Tesla-katapultálás – videó

Megmutatjuk a tökéletes délutáni alvás titkát!

Megmutatjuk a tökéletes délutáni alvás titkát!

Chuck Norris potom pénzért turnézott Budapesten

Chuck Norris potom pénzért turnézott Budapesten

Elegáns vacsorát szerveztek hajléktalanoknak

Elegáns vacsorát szerveztek hajléktalanoknak

Index: Megvonhatja a Momentum és a Párbeszéd állami támogatását az ÁSZ

Index: Megvonhatja a Momentum és a Párbeszéd állami támogatását az ÁSZ