Erősebb, hatékonyabb és demokratikusabb, a közösségi vonásokat több ponton elmélyítő integrációt eredményezhet az EU-tagállamok vezetői által múlt pénteken elfogadott alkotmány, melyet azonban a hatálybalépéshez két éven belül mind a 25 tagállamnak ratifikálnia kell.

Talán nem lett volna ilyen gyászosan alacsony a két héttel ezelőtti európai parlamenti (EP) választások részvételi aránya, ha az EU vezetői már a tavaly decemberi első nekirugaszkodáskor megegyeznek az unió alkotmányában. Persze nem valószínű, hogy az európai polgárok e 400 paragrafust tartalmazó, közel 300 oldalas kötettel keltek és feküdtek volna az utóbbi fél évben, ám talán kisebb terük maradt volna az uniós intézmények jelentéktelenségéről - nem eredménytelenül - terjesztett, befolyásos politikusok és értelmiségiek által is propagált nézeteknek.

Az utóbbi másfél évtizedben az euroszkepticizmust táplálta az uniós alapszerződések gyakori módosításainak szövevénye és nemritkán homályos szövegezése, amiből csak elszánt erőfeszítéssel és jogi ismeretekkel lehetett kibogarászni a tagállamok és a közösség viszonyát, valamint a közösségi intézmények valódi munkamegosztását leíró információkat. Az európai integrációt megalapító 1957-es római, majd az uniót a kilencvenes évek elején létrehozó maastrichti szerződés és későbbi módosításaik helyébe lépő, a tagállamok állam- és kormányfői által múlt pénteken elfogadott új EU-alkotmány sem a gyermekmesék vagy a klasszikus költők nyelvezetén készült - az ír elnökség javaslatára még a tervezetben szereplő ógörög idézet is kikerült a preambulumból -, de módszeresen, áttekinthetően, egyértelműen és középiskolai végzettséggel befogadhatóan ismerteti, kinek mihez lesz joga az EU-ban, ha az alaptörvény hatályba lép.

A feltételes mód indokolt, hiszen - az előreláthatólag 3 hónapig tartó szövegezési utómunkálatok és fordítás után, majd az ünnepélyes aláírást követően - a tagországokban ratifikálni kell az alaptörvényt. Márpedig nemcsak Írország és Dánia - ahol ez kötelező - jelentette be, hogy népszavazást tart az uniós alkotmányról, hanem máris további 7 tagállam (Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Portugália és Csehország), s korántsem lehet mérget venni rá, hogy mindenütt "csont nélkül" átmegy a dolog. Az EU vezetőinek viszont egyelőre nincs igazi forgatókönyvük arra az esetre, ha egy vagy több tagállam polgárai nemet mondanak a dokumentumra. Az alkotmányban szerepel ugyan egy nem kötelező erejű deklaráció arról, hogy ha az aláírást követő két éven belül a tagállamok egyötödében kudarcba fullad a ratifikálás, akkor az Európai Tanács megvitatja az ügyet, de hamvába holt az a korábbi francia javaslat, amely egyszerűen az EU-ból való "kiesésre" ítélte volna a nemmel szavazó tagországokat. Néhol - például Nagy-Britanniában - persze akár az uniós tagságról való népszavazássá is fajulhat az alkotmányreferendum. Az EU azonban nem "esik szét" az új alkotmány híján, hiszen az együttműködés kereteit a nizzai szerződés is szavatolja. A hatálybalépés tartós elhúzódása azonban újból felélesztheti a "mag-Európa" életre hívását sürgető korábbi francia-német elképzeléseket, amelyek alól a múlt héten elfogadott alaptörvény lényegében kihúzta a szőnyeget.

Az alkotmányozást az uniós állam- és kormányfők felkérésére két és fél évvel ezelőtt elindító Valéry Giscard d'Estaing és az általa vezetett európai konvent szeme előtt a végső változatnál egyszerűbb, rövidebb és akár 50 évig is érvényes mű megszerkesztése lebegett. A viták során azonban világossá vált, hogy az uniós alaptörvény nem lehet a sokak által mintaként beállított tömör amerikai alkotmány európai változata. Már csak a két dokumentum életre hívása közt eltelt bő 200 év és a már most 25 szuverén tagország érdekei egyeztetésének követelménye miatt sem.

Az EU-alkotmány - hivatalosan alkotmányos szerződés - viszonylagos bonyolultsága és terjedelmessége tükrözi a realitást, miszerint az unió nem föderáció, hanem integráció, amelyben a tagállamok megtartják önállóságuk számottevő részét. Legalábbis egyelőre, a múlt héten megszületett szöveg ugyanis mintegy 90 százalékban megegyezik a konvent tervezetével, csupán néhány kulcskérdésben tompítva a Giscard d'Estaing által erősen befolyásolt testület föderációépítő lelkesedését, s egyetlen ponton sem zárja le az utat az EU föderatív jellegének további erősítése előtt.

A föderatív elmozdulás a nemzeti vétójog megnyirbálásában és ezzel párhuzamosan az EP hatalmának kiterjesztésében a legszembetűnőbb. Az alkotmány a mai helyzethez képest újabb területeket - például a teljes bel- és igazságügyi együttműködést, az éves költségvetést - von be abba a körbe, ahol a kormányokat tömörítő Miniszteri Tanács (MT) egyhangú szavazás helyett minősített többséggel határoz, az EP pedig a kormányok testületével egyenrangú szereplő. A föderatív vonalat erősíti két újonnan bevezetendő funkció is: a kormányfők által legfeljebb 5 évre választandó állandó EU-elnök és az uniós külügyminiszter. Az alaptörvény azonban igencsak szűkszavú e két új szereplő tényleges munkakörét illetően. Így sok múlhat majd az e posztokat betöltők habitusán, s egyes elemzők már ismeretlenül is tartanak a leendő "három tenor" - az EU-elnök, a külügyminiszter és az Európai Bizottság (EB) elnöke - esetleges rivalizálásától.

Az unió demokráciáját alapvetően javítja az eredetileg egy alkalomra kitalált "konventmódszer" intézményesítése - a mostani alkotmányozás során világosan megmutatkozott a nyilvánosan ülésező konvent és a zárt ajtók mögött bazári alkut folytató miniszterelnökök "munkamódszere" közti különbség -, de jól szolgálja ezt a célt egy sor további újítás is. Mindenekelőtt az, hogy jogszabályalkotáskor az MT ugyanúgy nyilvánosan ülésezik és szavaz majd, mint a társdöntésre jogosult EP. A közösségi jogszabályokat a jövőben annak hívják, amik: a csak a brüsszeli tolvajnyelvet beszélők által érthető "direktíva" (magyarul irányelv) európai kerettörvény lesz, a - közvetlenül hatályos - mai "rendelet" pedig európai törvény. A "központi hatalom" megerősítését kiegyensúlyozandó az alkotmány az eddiginél több beleszólást ad a közösségi törvénykezésbe a tagállamok nemzeti képviselőházainak, sőt legalább 1 millió állampolgár - kellő számú tagállamból verbuválva - uniós jogszabályt kezdeményezhet. Az eddigi alapszerződések hallgattak az integrációból való kilépés lehetőségéről, az új dokumentum ilyen esetre is rögzíti a követendő eljárás alapelveit.

A ma még csak ajánlásként létező alapvető jogok chartája az alkotmányba beépülve jogi erőre emelkedik, aminek betartását már az Európai Bíróság szavatolja az uniós polgárok számára. A dokumentum szépséghibája viszont a közérthetőnek messze nem mondható megfogalmazás, amely tisztázza, hogy a charta révén nem keletkeznek a tagországokban a saját alkotmányukba, illetve hatályos törvényeikbe ütköző új szociális jogok. E bonyolult kitételt elsősorban a sztrájkjoggal Margaret Thatcher óta igen szűkmarkúan bánó brit kormány követelésére iktatták be, amely attól tartott, közalkalmazottai a chartára hivatkozva követelőzni kezdenek.

A kormányfők kézjegye a közösségi intézmények működésmódjáról szóló passzusokon látszik meg a legmarkánsabban, s a legláthatóbban itt hagyta rajta a nyomát az alkotmányon az EU-bővítés is. Az első áldozat az MT-ben alkalmazott szavazási rendszer lett. Az elmúlt évtizedekben az unióban a tagállamok szavazati súlyát minden egyes bővítéskor szubjektív alkukban rendezték át, a kisebb tagországoknak méretüknél nagyobb súlyarányt garantálva, az egyre gyakrabban használt minősített többség határát pedig a szavazatok 72 százaléka körül meghúzva. A mostani és a jövőben várható bővítések kilátása azonban rávilágított: e rendszerben a kis országok tömegének beáramlása a nagy tagállamok érdekeinek aránytalan csorbulásával járna, a döntéshozatal megbénulásának elkerülésére pedig le kell szállítani a minősített többség határát. A Giscard d'Estaing vezette konvent új és egyszerű szavazási szisztéma bevezetését ajánlotta, amelyben az a javaslat kapta volna meg az MT-ben a minősített többséget, amelyet a tagállamok 50 százaléka támogat, amennyiben ők az uniós lakosság legalább 60 százalékát adják.

A hatékony Tanácsot, ám egyszersmind a nagy népességű országok súlyának számottevő növekedését ígérő javaslatot azonban kétfelől is támadták. A legutóbbi, négy évvel ezelőtti nizzai osztozkodáskor aránytalanul nagy szavazati súlyt kapott Spanyolország és Lengyelország az előírt népességarány legalább 66 százalékra való emelését igényelte volna, hogy nélkülük a legnagyobb tagállamok ne hozhassanak minősített többségű döntést. A 13 kisebb tagországból álló, Magyarországot is magában foglaló csoport viszont, éppen ellenkezőleg, a tagországok száma és a népességarány közti 10 százalékpontos különbség szűkítéséért küzdött. Az ír elnökség által előterjesztett kompromisszum mindkét tábornak "adott" valamit: a népességi feltétel a spanyol-lengyel követelésnél alig kisebb, 65 százalék lett - efölötti örömében Marek Belka lengyel miniszterelnök fel is adta a küzdelmet azért, hogy az alkotmány preambuluma említést tegyen a kereszténységről -, amit viszont legalább a tagországok 55 százalékának kell "összeadnia". A csúcstalálkozón beiktatott további kiegészítő feltétel szerint az utóbbiak abszolút száma nem lehet 15 országnál kevesebb, ez tehát addig, amíg az EU taglétszáma a 27-et meg nem haladja, kielégíti a "kicsik" igényét. Később viszont garancia lehet számukra, hogy a többségi döntést megakadályozni kívánó, az uniós lakosság legalább 35 százalékával rendelkező úgynevezett blokkoló kisebbség csak akkor érheti el célját, ha legalább 4 tagállamból áll. A 2009-ben hatályba lépő megoldás az addig érvényes nizzai szisztémával szemben elvileg mintegy 12-szeresére növeli a megegyezés esélyét.

Az új tagországok többségének kormányfője a csúcstalálkozóról hazatérve egyik legfőbb győzelmeként tálalta, hogy "sikerült megvédeni" országa helyét az EB-ben, mivel a kompromisszum szerint az idén induló és a következő ötéves terminusban még minden tagállam küldhet egy-egy tagot az unió törvény-előkészítő és végrehajtó intézményébe, holott a konventjavaslat csak 15 tagú EB-t ajánlott. Ám nem biztos, hogy jól spekulálnak: az EB-nek ugyanis nem a létszáma, hanem a hatásköre a fontos a "háromlábú" EU-intézményi struktúrában. Az új tagállamok viszont nem támogatták az EB végrehajtó hatalmának megerősítésére vonatkozó holland kezdeményezést, így nincs kizárva, hogy a jövőben a nagy országok a kicsiknél könnyebben kapjanak felmentést a költségvetési deficitet korlátozó előírások alól - ahogy az történt Németország és Franciaország esetében.

A grandiózus alkuból így az EB formálisan ugyan megerősítve, lényegében mégis meggyengítve került ki. A döntéseit egyszerű többséggel hozó brüsszeli testületben ugyanis az uniós lakosság akár csak tizedét képviselő biztosok már átvihetik majd az akaratukat, csökkentve e javaslatok legitimitását. Az alkotmány azonban megadja a lehetőséget rá, hogy ha ez a megoldás végül nem válik be, akkor - legkésőbb 2014-ben - a tagállamok számának kétharmadára vagy akár az alá csökkenjen a létszám az EB-ben, ahol így már nem a nemzetiség, hanem a szakértelem lehet az első számú kiválasztási kritérium. Az EB-ről való egyezkedés is azt bizonyította, hogy az új tagállamoknak még a kisebbjei is - amikor választási lehetőségük volt - óvakodtak az unió föderációs vonásainak megerősítésétől, s a francia-brit "vonalat" követve inkább a számukra ismerősebb kormányközi együttműködésben bíznak.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Brüsszeli pápaválasztás

Fújja betéve az EU történetét, és legyenek kiterjedt tapasztalatai az uniós intézmények mindennapi működéséről.

Nem várt helyről kapott kritikát a kormány sajtószabadság-ügyben

Nem várt helyről kapott kritikát a kormány sajtószabadság-ügyben

Kampányfinanszírozási botrány: bizonyítékok vannak Trump ellen?

Kampányfinanszírozási botrány: bizonyítékok vannak Trump ellen?

Brutális baleset Veszprémnél, két halott

Brutális baleset Veszprémnél, két halott

Történelmi aranyat nyert a magyar gyorskorcsolyázó

Történelmi aranyat nyert a magyar gyorskorcsolyázó

Három faluban is választást tartanak ma

Három faluban is választást tartanak ma

"Utoljára a harctéren akadályozták így a munkánkat" - A HVG adventi kalendáriumában ma: Molnár János

"Utoljára a harctéren akadályozták így a munkánkat" - A HVG adventi kalendáriumában ma: Molnár János