Két nappal a tervezett időpont előtt Irakban megtörtént az - igaz, csak formálisan teljes körű -hatalomátadás. Ijad Allavi ügyvivő kormányfő az amerikaiak által a megszállás 14 hónapja alatt elkövetett hibák kijavításával igyekszik legitimitást szerezni, miközben a lázadóknak amnesztiát, az irakiakat fenyegető terroristákkal szemben pedig kemény fellépést ígérve próbál biztonságot teremteni.

Az ország tavaly márciusi lerohanását, Szaddám Huszein diktatúrájának eltakarítását, majd a több mint egy évig tartó megszállást követő hatalomátadás módja sokat elárul Irak mai helyzetéről. Az állam szuverenitásának formális helyreállítása nem a fél évvel ezelőtt beharangozott, súlyos véráldozatok árán is betartani szándékozott szakrális napon, június 30-án történt meg. Nem szóltak fanfárok, nem üdvözölte lelkes tömeg az új iraki vezetőket, nem volt népünnepély. Csak egy suttyomban, a határidő előtt két nappal megrendezett szikár, zártkörű ceremónia féltucatnyi résztvevővel, amelyet követően Paul Bremer leköszönt amerikai kormányzó nyomban repülőre ült, meg sem várva az új iraki vezetők eskütételét és beiktatását. Az irakiak a hírekből, rosszabb esetben a megszálló hatalmak vezetőitől, a NATO-csúcson részt vevő George W. Bush amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök Isztambulból közvetített beszédéből tudták meg, hogy ismét szuverén országban élnek. S a körülményekhez képest mindez még ügyes húzásnak is bizonyult, hiszen a hatalomátadás napján így nem volt vérfürdő, amitől sokan tartottak.

A történelem talán legszemérmesebb hatalomátruházásának napja - legfeljebb jelképes jelentőséggel bírva - ugyan viszonylagos nyugalomban telt el, de az utóbbi napok erőszakhulláma is jelezte, hogy Ijad Allavi ügyvivő kormányfő számára a biztonság megteremtése jelenti a legnagyobb kihívást. A dél-iraki al-Hillában szombaton többtucatnyian vesztették életüket egy pokolgépes merényletben, múlt csütörtökön pedig mintegy száz iraki halt meg az új iraki rendőrség ellen több szunnita városban egyidejűleg indított támadásban. A gerillák múlt kedden lefejeztek egy dél-koreai polgári személyt, és ugyanilyen brutális kivégzéssel fenyegettek meg három török túszt - a határidő kedden járt le.

A támadásokat és a túszejtő akciókat feltehetően Abu Muszab al-Zarkavi jordániai származású terrorista és csoportja követte el, amely azt állítja magáról, hogy kapcsolatban áll az al-Káidával. Ám a hatalomátadást megzavarni akaró kegyetlen próbálkozásaival al-Zarkavi túllőtt a célon. Az amerikai megszállást hevesen ellenző szunnita és síita vallási vezetők elítélték az irakiak elleni gyilkosságokat, először választva szét az általuk képviselt úgymond iraki nemzeti ellenállást - például a faludzsai vagy a nedzsefi lázadást - és a "külföldiek" által az iszlám nevében folytatott gerillaakciókat, terrortámadásokat.

Allavi számára rendkívül jókor jött a múlt héten artikulálódott elhatárolódás. Az új kormányfő ugyanis egységre szólított fel, és ennek érdekében egyértelmű különbséget tett a "csalódottságból fellázadtak és a terrorista fundamentalisták, valamint a bűnözők között, akiknek semmi más céljuk nincs, mint ártatlan embereket megölni". Allavi ily módon szakított azzal az amerikai stratégiával, amely egybemosott minden fegyveres ellenállást. Az amerikai politikusok ezt immár kifejezetten helyeslik, abban bízva, hogy az irakiak ezentúl a saját országuk ellen elkövetett cselekményeknek fogják tekinteni a terrorakciókat, így nagyobb lesz az esély azok visszaszorítására. Washington valószínűleg azt is lenyeli, hogy az iraki kormányfő feltett szándéka visszahívni a tavaly májusban feloszlatott fegyveres erők azon tisztjeit és tagjait, akik nem kompromittálták magukat Szaddám Huszein elnyomó rendszere idején. Az átmeneti kormány a jelek szerint Moktada al-Szadr síita hitszónok felé is nyitni szándékozik, miután a radikális prédikátor lefújta az általa vezetett Mahdi Hadseregének három hónapig tartó lázadását.

Az amnesztiaszerű gesztusokkal egy időben Allavi Irak "erős emberének" is szeretne mutatkozni: jelezte, hogy a gerillák elleni harc sikere érdekében szükségállapotot és kijárási tilalmakat rendelhet el. Kérdés, hogy lesz-e ennek betartására alkalmas iraki fegyveres erő. Az amerikaiak által felállított első iraki hadosztály áprilisban lényegében kudarcot vallott, amikor nem vállalta a harcot a szunnita és a síita lázadókkal szemben.

Allavinak amúgy valóságos politikai kötéltáncot kell járnia: szeretné meggyőzni a lakosság 20 százalékát kitevő szunnitákat, hogy nekik is helyük van az új Irakban. A kormányfőnek egyúttal ki kell elégítenie az északi autonómiájukhoz foggal-körömmel ragaszkodó, a lakosság ugyancsak 20 százalékát kitevő kurdokat, de úgy, hogy közben ne idegenítse el az Irakban évszázadok óta elnyomott többségi síitákat, akik számbeli fölényüket most végre szeretnék politikai hatalomra váltani. A legnagyobb veszély, hogy a biztonsági vákuumban a széthúzó erők következtében Irak darabjaira hullik, és az amerikaiak szándéka ellenére az ország a terrorizmus és az al-Káida új bázisává válik. Allavinak tehát nem arab, hanem iraki nacionalizmusra van szüksége, és arra, hogy honfitársai ne tekintsék őt egy újabb amerikai bábnak.

Bár az ENSZ Biztonsági Tanácsa által júniusban elfogadott 1546-os határozat értelmében Irak teljes mértékben visszanyeri szuverenitását, az ügyvivő kormány hatalmát az amerikaiak jelentős mértékben korlátozták. Ügyvivő jellegénél fogva Bagdad nem hozhat hosszú távú döntéseket, és semmiféle ellenőrzést nem gyakorol az amerikaiak vezette 160 ezres nemzetközi haderő felett. Allavi első számú politikai feladata, hogy a menetrend szerint, legkésőbb 2005. január végéig választást tartson, létrehozva az ideiglenes nemzetgyűlést, amely új, még mindig csak ideiglenes kormányt nevez ki, egyúttal elfogadja a már végleges alkotmányt. Ez utóbbi alapján aztán 2005 végéig, még egy választás után jön majd létre a felelős iraki kormány. A mostani iraki szuverenitás talán leglátványosabb megnyilvánulásaként Szaddám Huszeint a tervek szerint szerdán átadják az iraki hatóságoknak, és várhatóan még a héten a bíróság is meghallgatja, noha továbbra is az amerikai erők őrzik.

A távozó Bremer azonban az utóbbi hetekben hozott többtucatnyi rendelettel, új intézmények felállításával és hosszú távú kinevezésekkel a napi ügyekben is megkötötte az Allavi-kormány kezét. Egyik legvitatottabb diktátuma a választási törvény, amelynek alapján egy héttagú bizottság politikai pártokat és jelölteket diszkvalifikálhat. A valóságtól elrugaszkodottnak tűnik az az előírás is, miszerint a választási listákon minden harmadik személynek nőnek kell lennie.

Más rendeletek a nyugati jogi, gazdasági és társadalmi normákat kényszerítenék rá az irakiakra, betartásuk sok esetben eleve lehetetlen. Bremer például 15 százalékban határozta meg a jövedelemadó felső mértékét, miközben Irakban eleve csak nagyon kevesen fizetnek adót. Betiltotta a szerzői jogokkal védett termékekkel való kalózkodást, holott például a legtöbb video- és audiokazetta, illetve cd másolat. A 15 éven aluli gyerekek nem dolgozhatnak, márpedig Irakban ez is bevett szokás. Az új KRESZ még a dudálást is tiltja, és előírja, hogy a volánt két kézzel kell fogni, miközben Bagdadban - mint sok más arab városban - amúgy sem tartják be a szabályokat, másképp fogalmazva: a közlekedésnek sajátos a rendje. A volt kormányzó szerint a mintegy száz rendeletre azért van szükség, mert az iraki jog elavult, és nem alkalmas a korrupció elleni harcra, illetve a demokratikus intézmények megerősítésére. Az új kormány ugyanakkor visszavonhatja Bremer rendeleteit.

Allavi kezében komoly adu, hogy a jelek szerint a hatalomátadással feloszlatott megszálló hatóság (CPA) átadja az olajexportból származó jövedelem feletti ellenőrzést is. Az eddig az ENSZ felügyelete alatt álló, de az amerikaiak által kezelt iraki fejlesztési alapba irányított pénzek ellenőrzésére ugyan létrehoznak egy nemzetközi bizottságot, de annak nem lesz joga befagyasztani a kiadásokat. Úgy fest azonban, hogy az alapba a háború óta befolyt több mint húszmilliárd dollárból az amerikaiak 11,3 milliárdot már elköltöttek, és további 4,6 milliárdra kötelezettséget vállaltak. Az Egyesült Államok által az újjáépítésre felajánlott 18,4 milliárd dollárból az év első öt hónapjában alig 4 milliárdot használtak fel, júniusban viszont Richard Armitage külügyminiszter-helyettes szerint már újabb 2 milliárdot. A többi nemzet által ígért 13 milliárd dollárnyi segítségnek eddig a 10 százaléka érkezett meg. Talán az újjáépítésbe vetett bizalom gyengülésének jele, hogy a 3 ezer fősre tervezett bagdadi amerikai nagykövetség létszámát ezerre csökkentették.

Láthatók pedig kedvező jelek is. Több mint ötmillió általános iskolás térhetett vissza az osztálytermekbe, a tanárok 25-ször többet keresnek, mint a régi érában. Az amerikaiak eddig egymilliárd dollárt költöttek a kórházak és klinikák rendbehozatalára, az egészségügyi ellátás javult. Ugyancsak egymilliárdot fordítottak az áramszolgáltatás helyreállítására, és bár a termelés elérte a háború előtti szintet, az áramkimaradások - már nem a kapacitáshiány, hanem a szabotázsakciók miatt - továbbra is mindennaposak. A tavaly bevezetett új iraki dinár árfolyama január óta 25 százalékkal erősödött. Elemzők szerint, ha Allavinak két-három hónapon belül sikerül visszaszorítania az erőszakot, akkor az ország ígéretes jövő elé néz. Bár a jelenlegi helyzet távolról sem olyan euforikus, mint tavaly májusban, a 36 évi baathista diktatúrát eltakarító háború utáni napokban, némi remény azért felcsillant: a Bagdad Egyetem által május közepén végzett felmérés szerint a megkérdezettek 63 százaléka vélte úgy, hogy Allavi kormányzása alatt jobbra fordul az élete. A független Irak megteremtéséért mint a háború deklarált céljáért egykor lelkesedő amerikai közvélemény ezzel szemben most sokkal szkeptikusabb. A hétfőn megkérdezett amerikaiak 60 százaléka kudarcnak minősítette a hatalomátadást, azaz úgy gondolta, hogy a Bush-kormány a feltételek megteremtése nélkül deklarálta Irak szuverenitását. Az amerikai politikai elit viszont Szaddám Huszein tavaly év végi elfogása óta nem volt olyan egységes Irak ügyében, mint most. Republikánusok és demokraták egyaránt lelkesen üdvözölték Bagdad szuverenitásának helyreállítását, egyetértettek abban is, hogy nem szabad cserbenhagyni Irakot, és nem szükséges most kitűzni az amerikai csapatok kivonásának határnapját.

KERESZTES IMRE, RÉTI PÁL / WASHINGTON

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Határozott cikcakk

A társadalmi-gazdasági viszonyokat tekintve olyan, mintha a Flintstone családdal háborúztunk volna - jelezte...

Fókuszban

NATO-csúcs: hadoválás?

"Ha majd egyszer lesz egy szuverén iraki kormány, melynek feje esetleg segítséget kérne a NATO-tól, akkor az...

A kormány újabb rendezvényálma: csak logóra és ajándéktárgyakra elmegy majd egymilliárd

A kormány újabb rendezvényálma: csak logóra és ajándéktárgyakra elmegy majd egymilliárd

Demcsák Zsuzsa elhagyná az országot

Demcsák Zsuzsa elhagyná az országot

Ugyanolyan sokszínű élővilág rejtőzik a talpunk alatt is, mint a felszínen

Ugyanolyan sokszínű élővilág rejtőzik a talpunk alatt is, mint a felszínen

Medián: A magyarok kicsit jobban kedvelik Káslert, Orbánt most épp nem annyira

Medián: A magyarok kicsit jobban kedvelik Káslert, Orbánt most épp nem annyira

Elegáns vacsorát szerveztek hajléktalanoknak

Elegáns vacsorát szerveztek hajléktalanoknak

Böde Dánielt kitették a Fradi első csapatából

Böde Dánielt kitették a Fradi első csapatából