A társadalmi-gazdasági viszonyokat tekintve olyan, mintha a Flintstone családdal háborúztunk volna - jelezte...

A társadalmi-gazdasági viszonyokat tekintve olyan, mintha a Flintstone családdal háborúztunk volna - jelezte fenntartásait a dicsőség értékével kapcsolatban az Irak felett három hét alatt aratott tavalyi amerikai győzelem után nem sokkal a The New York Times elemzője. Jóllehet az amerikai kormány, mint utóbb kiderült, a hadvezetés minden energiáját ennek az egyenlőtlen háborúnak a megtervezésére és végrehajtására fordította, arra gyakorlatilag semmilyen terve nem volt, hogy mi következik a katonai diadal után. Holott a probléma nem volt ismeretlen az amerikai vezetés számára. Colin Powell külügyminiszter például, akit Bush elnök az illetékesek közül utolsóként tájékoztatott arról, hogy Amerika megtámadja Irakot (HVG, 2004. május 1.), először éppen ezt kérdezte tőle: "Elnök úr, tisztában van-e azzal, hogy ha megdönti Szaddámot, egy 25 milliós ország hullik az ölébe? Tudja-e, mit kezd vele?" Bush akkor úgy képzelte, tudja: elég felszabadítani Irakot, a többi szinte magától megy.

Néhány nappal a háború megindítása előtt, 2003 márciusában a Fehér Ház úgy tervezte, hogy mintegy 25 ezer Baath párti vezetőt - az állami alkalmazottak alig több mint 1 százalékát - távolítanak el kormányzati posztjáról, ami nem fog nagyobb fennakadást okozni a közintézmények működésében. Az úgymond jól képzett rendőrségre és igazságszolgáltatásra, az újjáépítéshez nyomban hadra fogható katonaságra már az első naptól számítani akart a tervek szerint néhány hónapig regnáló átmeneti adminisztráció. Ez utóbbi szerkezetére, jellegére, a hatalom irakiaknak való átadása mechanizmusára azonban az amerikai kormánynak nem volt konkrét terve.

"Azt gondoltuk, bemegyünk a működő minisztériumokba, kirúgjuk a vezető baathistákat, és néhány hónap elteltével már minden megy a maga útján" - idézte fel kezdeti idealizmusát Jay Garner tábornok 2003 júliusában. Richard Armitage külügyminiszter-helyettes Bagdad elfoglalásakor azt bizonygatta, hogy "Irak egy állam, és az is marad", visszautasítva, hogy a feladat összehasonlítható lenne olyan szétesett, illetve soha nem létezett államok rendbetételével, mint Afganisztán vagy Koszovó. Donald Rumsfeld védelmi miniszter pedig még a - bombázások után megmaradt infrastruktúrát is megsemmisítő, kórházakat, iskolákat lepusztító - szörnyű fosztogatásról is fölényes mosollyal jegyezte meg, miszerint az nem más, mint a "szabadsággal járó rendetlenség".

A totális káosz láttán Bush elnök egy hónap után mégis radikálisan fordított a stratégián, mégpedig - akárcsak a későbbi irányváltásokkor - anélkül, hogy elismerte volna korábbi tévedéseit. Az erőtlen, dezorientált Garner utódaként Paul Bremer a Koalíciós Átmeneti Hatóság (CPA) élén szakított a csődöt mondott felszabadítás-teóriával, föloszlatta az iraki hadsereget, a biztonsági szolgálatokat, a propagandaapparátust, és - részben éppen koszovói, boszniai, afganisztáni mintára - hozzáfogott egy új iraki állam felépítéséhez. "Ronda szó a megszállás, egyetlen amerikai se szereti - jelentette ki tavaly májusban, két héttel azután, hogy átvette a CPA vezetését -, de ez a tény." 2003 nyarának végére azután kialakult az új amerikai koncepció: egy éven belül elkészítik Irak új alkotmányát, amelyről 2004 őszén népszavazást tartanak, 2005 elejére tervezték a parlamenti választást, majd a független iraki kormány megalakítását, és ennek adta volna át a hatalmat a Koalíciós Átmeneti Hatóság. Később a terv a föderációs berendezkedés irányába mozdult el, miszerint az ország 18 tartományában és Bagdadban jelölőgyűléseken átmeneti közgyűlést választanának, az utóbbi pedig 2004 júniusáig kormányt. Az alkotmány elfogadására és az igazi törvényhozási választásra pedig 2005-ig került volna sor.

De ezek a tervek is csak néhány hónapig éltek. 2003 végére nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai kormányzás nem a megoldás, hanem a probléma része Irakban. A fegyveres ellenállás erősödött és egyre szervezettebbé vált, a megszállók bábjának tekintett iraki kormányzótanács közutálatnak örvendett, és a rendkívüli tekintélyű Ali al-Szisztáni ajatollah megfúrta Bremer minden olyan javaslatát, amelynek alapján az alkotmányozás - vagy a hatalmi viszonyok bármilyen rögzítése - megelőzte volna a szabad választásokat. Bush ismét gyorsan fordított: bejelentette, hogy 2004. július 1-jétől helyreállítják Irak szuverenitását, és kialakult az a menetrend, amelyet, némi módosítással, néhány héttel ezelőtt végül az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyott. Ezt követően az amerikaiak szinte folyamatosan lazítottak korábbi merev álláspontjukon. Például az ENSZ-szel szembeni fenntartásaikat feladva a világszervezet közvetítőjére bízták az átmeneti kormány összeállítását. Vagy egy másik saját tabujukat megdöntve: Faludzsában egy volt baathista tábornokra hagyták a város irányítását. Az új iraki kormány pedig - jelentette ki többször is Bush - a tekintetben is szuverén módon járhat el, hogy akár tömegesen is reaktiválhatja a Szaddám-rezsim tisztjeit.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Fókuszban

Csak a remény

Két nappal a tervezett időpont előtt Irakban megtörtént az - igaz, csak formálisan teljes körű -hatalomátadás. Ijad Allavi ügyvivő kormányfő az amerikaiak által a megszállás 14 hónapja alatt elkövetett hibák kijavításával igyekszik legitimitást szerezni, miközben a lázadóknak amnesztiát, az irakiakat fenyegető terroristákkal szemben pedig kemény fellépést ígérve próbál biztonságot teremteni.

Budapest = Isztambul: a Chelsea kapusának fogalma sem volt, hol játszottak a Vidi ellen

Budapest = Isztambul: a Chelsea kapusának fogalma sem volt, hol játszottak a Vidi ellen

Társasjáték hőse lett a Viszkis rabló

Társasjáték hőse lett a Viszkis rabló

Kemény legény: 30 millió forint a legdrágább eladó hazai Hummer

Kemény legény: 30 millió forint a legdrágább eladó hazai Hummer

Ciprussal állapodott meg Szijjártó, gáz érkezne a messzi földről, ha lesz vezeték

Ciprussal állapodott meg Szijjártó, gáz érkezne a messzi földről, ha lesz vezeték

Holokauszttúlélőkre hasonlított a kisfiú, akit a testvére mentett meg a szülők kínzásától

Holokauszttúlélőkre hasonlított a kisfiú, akit a testvére mentett meg a szülők kínzásától

Rég nem látott düh Budapest utcáin - Nagyítás a hvg.hu fotóiból

Rég nem látott düh Budapest utcáin - Nagyítás a hvg.hu fotóiból