Véget ért egy korszak a magyar felsőoktatás történetében, az idén felvételiztettek ugyanis utoljára az egyetemek és a főiskolák. Kérdés, hogy a tervezett változtatások megszüntetik-e a tömegképzés mostanra teljesen nyilvánvalóvá vált - elsősorban minőségi - rendellenességeit, hiszen immár elit szakok sorára be lehetett jutni akár minimális pontszámmal is.

Az elmúlt másfél évtizedben kialakult felsőoktatási rendszer legfőbb formálója az az oktatáspolitikai cél volt, hogy a fejlett országok gyakorlatához felzárkózva minél több diák juthasson diplomához. Az e vezérelv szerint kialakított felvételi rendszernek köszönhetően az idén minden eddiginél több, 108 ezer diákot vettek fel felsőoktatási intézményekbe, s ezzel mintegy 450 ezerre nőtt az egyetemeken és főiskolákon tanulók száma. Igaz, még soha nem próbálkoztak ennyien: 166 ezren tettek felvételi vizsgát. A bebocsátást nyerő diákok köre szeptemberre egyébként még jó pár ezerrel bővülhet, mivel nagyon sok pótfelvételt - döntő többségében költségtérítéses helyeket - hirdettek meg az intézmények. Ezekre rendszerint a felsőfokú tanulmányok megkezdésére jogosító minimális, 72 pont teljesítése is elegendő. Van, ahol egyáltalán nincs is felvételi vizsga, illetve ha van, az csak egy barátságos elbeszélgetés.

A felvettek több mint fele, 58 ezer diák az államilag finanszírozott alapképzésbe került, közülük az egyetemek és a főiskolák nappali tagozataira valamivel több mint 45 ezren, estire és levelezőre mintegy 6 ezren. A többiek úgynevezett felsőfokú szakképzésben vehetnek részt. Az oktatási tárca a szeptemberben kezdődő tanévre első évfolyamon összesen 62 ezer diák állami finanszírozását vállalta ugyan, ám a felsőfokú szakképzés annyira népszerűtlen, hogy annak keretét nem sikerült feltölteni.

Talán éppen ez utóbbi tény mutatja leginkább a Magyarországon kialakult felsőoktatási struktúra fogyatékosságait. Szakemberek szerint ugyanis éppen a felsőfokú szakképzésbe kellene a legtöbb diákot felvenni, a valamivel jobbak mehetnének főiskolákra, s csak a legrátermettebbek kerülhetnének a tudományegyetemekre. A felsőoktatás tömegesedésének elmúlt 15 évében azonban kiderült, hogy az egyetemek sem csak a kiválóakra hajtanak, hanem mondhatni mindenevők. Érthetően: az intézmények fő bevételi forrása a hallgatói létszám után fejpénzszerűen kapott állami normatíva, így a tanintézmények leginkább abban érdekeltek, hogy minél több diákjuk legyen. A költségtérítéses képzésben pedig hovatovább már nincs is minőségi szelekció a jelentkezők között. Az Oktatási Minisztérium (OM) ugyanis 2001-ben eltörölte azt a kikötést, amely szerint a fizetős helyekre csak azok vehetők fel, akiknek a pontszáma legfeljebb 10 százalékkal alacsonyabb az ugyanarra a szakra felvett államilag finanszírozott társaikénál.

Így fordulhatott elő az idén, hogy még az olyan elit szakokra is, mint az orvos vagy a jogász - költségtérítéses alapon - be lehetett kerülni a minimális 72 ponttal is. Mostanra tehát lényegében a szülők pénztárcájának kapacitása lett az egyetlen kritériuma, hogy a középiskolában, illetve az érettségin-felvételin esetleg halványabban produkáló gyerekből is orvostan- vagy jogászhallgató lehessen. Az orvosi karok közül egyébként az utóbbi hetekben a klinikai botrányokról elhíresült szegedire lehetett minimális pontszámmal, de tömött bukszával bekerülni: ott egy félév 850 ezer forintba kerül, egy hat év alatt megszerezhető diploma tehát - mai áron számolva - több mint 10 millió forintos beruházást jelent. Inkább anyagi tehetségre volt egyébként szükség a Debrecenbe orvosi költségtérítéses képzésre jelentkezőknek is, ott ugyanis 75 pont volt a bekerülési határ. Fogorvostanulónak pedig a négy orvosi kar közül mindhárom vidékire minimális ponttal be lehetett jutni.

A jogásznak készülők számára szintén Szeged, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem helyezte a legalacsonyabbra a lécet - elegendő volt 72 pontot produkálni. Ez nem sokkal alacsonyabb például a miskolci nappali, államilag finanszírozott alapképzésbe bekerültek 80 pontjánál, ám elgondolkodtató, hogy a túltelítettnek kikiáltott jogászképzésbe immár erős közepes eredményességű középiskolai évek után is bele lehet vágni. A költségtérítéses képzés alacsony pontszámaival - mondják a szakmapolitikusok - az a probléma, hogy ha az egyetemek már ennyire lehajolnak a pénzért, nem valószínű, hogy a nem oda való hallgatók az évek során kihullanak az oktatásból. Bezárult a kör: az egyetem és a diák egymásra van utalva - az intézménynek a pénz kell, a diáknak a diploma.

Bár az említett okok miatt minden intézmény jelentősen felduzzasztotta hallgatói létszámát, az igazi boom a főiskolákon következett be. Ez elvileg akár jó irányba is mutathatna, csakhogy a roham nem a nappali, hanem a levelező és távoktató tagozatokra irányult. Az elmúlt tanévben a nem egészen 100 ezer nappali tagozatos főiskolás mellett több mint 130 ezer levelező diák iratkozott be. A levelező tagozaton megszerezhető főiskolai diplomák népszerűbbek, mert rövidebb a képzési idő. S minthogy sokan azért választják ezt a tanulási formát, mert munkahelyük megkövetel tőlük "egy" diplomát, ennek az elvárásnak egy hároméves levelező vagy távoktató képzéssel eleget tehetnek. Nem véletlenül vált szállóigévé egyes oktatáskutatók körében, hogy a mai magyar felsőoktatásban nem is tudásgyárról, hanem papírgyárról lehet beszélni. Ez a papír azonban a munkaerőpiacon olykor igen sokat érhet: a statisztikák szerint az országos átlag 5,9, illetve a középfokú végzettségűek körében mért 5,5 százalékos munkanélküliség a diplomások között csupán 1,7 százalékos volt.

A munkaerőpiac nyújtotta pillanatnyi lehetőségek korántsem jelentik azt, hogy ne lennének problémák az oktatás minőségével. A megnövekedett számú diáksereg megfelelő minőségű oktatása csak úgy valósulhatott volna meg, ha az állami büdzsé javarészt finanszírozza az ezzel kapcsolatos költségnövekedést, az oktatók számának növelését, a szükséges infrastrukturális beruházásokat. "A hiány annál nagyobb, minél magasabb a képzés színvonala" - állapították meg ezzel szemben több fórumon is az egyetemi vezetők. Hangsúlyozva, hogy az egy hallgatóra jutó állami támogatás reálértéke 1990 óta folyamatosan és radikálisan csökken. Az oktatási tárca által készített s a kormány által júniusban tárgyalt Magyar Universitas Programban található számítások szerint egy államilag finanszírozott hallgató támogatásának reálértéke ma már csak 42 százaléka az 1990-esnek.

A minőséggel kapcsolatos problémák egyik legfontosabbika, hogy 1990 óta gyakorlatilag stagnál az oktatók száma. A jócskán megnövekedett hallgatói létszámot így lényegében ugyanakkora oktatói gárdának kell ellátnia. Ez ahhoz vezetett, hogy a gomba módra szaporodó új szakokra csak olyan tanárokat lehetett találni, akik már máshol - nemritkán három-négy intézményben is - dolgoztak. Az OM ezért a közeli jövőben rendeletben tervezi előírni, hogy ezentúl egy oktató csak egy fő- és egy mellékállást vállalhat. Csakhogy ennek érvényesítéséhez az oktatói létszám bővítésére lenne szükség, ami viszont a jelenlegi költségvetési helyzetben szinte kizárt. Mi több, egyes hírek szerint a 2005-ös költségvetés tervezete forrásmegvonást és létszámcsökkentést helyezett kilátásba a felsőoktatási intézményekben. Amire a tárca azonnal cáfolattal, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének vezetője pedig sztrájkkal való fenyegetőzéssel válaszolt.

Minden ízében átalakításra érett a magyar felsőoktatás: ezt követelné meg a jelenlegi formájában szinte finanszírozhatatlan struktúra, és az egyre nyilvánvalóbb színvonalsüllyedés mellett az európai trendekhez való alkalmazkodás is. Ez a tervek szerint két lépcsőben történik majd. A következő tanévben kétszintű érettségi váltaná ki a felvételit, az azt követő esztendőben pedig már csak olyan szakok indulhatnának, amelyek hároméves alapképzést nyújtanak. Ennek nyomán angolszász típusú (bachelor) diplomával távozhatnak majd a diákok, majd - az oktatási tárca tervei szerint - erre épülne a ma egyetemen tanulóknál jóval kevesebbet felvevő kétéves master-diplomához vezető képzés. Három év után így az egyetemeknek is el kellene engedniük diákjaik nagy részét, s csak külön rostálás után tarthatnák ott a legjobbakat master-képzésre.

A jövőre beígért kétszintű érettségi azonban már bevezetése előtt megbukott az egyetemek ellenállásán. Az újfajta matúra az eredeti elgondolás szerint arra szolgált volna, hogy az emelt szintű vizsga abszolválása legyen az elit felsőoktatásba, a tudományegyetemekre való bekerülés alapfeltétele. Ennek nyilvánvaló célja az egyetemi hallgatók számának csökkenése, a valóban legjobbak kiválasztása lett volna. Ehhez viszont változtatni kellett volna az egyetemek finanszírozásán - például a kevesebb diákot magasabb normatívával kellett volna kompenzálni. Csakhogy ez nem szerepelt a tervekben, az egyetemek pedig - attól való félelmükben, hogy az emelt szintű érettségi megkövetelésével nagyszámú hallgatótól és az utánuk járó fejpénztől is elesnének - még tavaly úgy döntöttek, hogy a nyelvszakok kivételével valamennyi szakon megelégszenek a középszintű érettségivel. A főiskolák természetesen eredetileg is ezt a szintet tervezték megkövetelni leendő diákjaiktól.

A középszintű érettségi azonban nem teszi lehetővé a megfelelő szelektálást a diákok között. Ezért a kormány tavaly decemberben - menteni próbálva a menthetőt - úgy határozott, hogy az emelt szintű érettségi bizonyítvány, feltéve, hogy legalább közepes lesz, felvételi tárgyanként hét-hét pluszpontot ér majd. További pluszpontokkal jutalmaznak két közép- vagy felsőfokú C típusú nyelvvizsgát is, így egy jelentkező a többletpontok nélkül összehozható maximum 120-szal szemben a pluszokkal akár 144 pontra is szert tehet majd. Az új rendszer alaposan felforgatja az eddigi felkészülési stratégiákat. Az máris látszik, hogy a változtatás aligha az esélyegyenlőséget javítja: jelentős előnybe kerülnek például azok, akiknek a szülei eleget tudnak költeni a nyelvoktatásra - az azzal szerezhető akár 20 többletpont sorsdöntő lehet a jövő évi felvételeknél.

RIBA ISTVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Fókuszban

Változó stratégiák

A továbbtanulni szándékozó középiskolások egyre rugalmasabban tervezik meg pályájukat - derül ki a Felvételi...

Fókuszban

Elit vágyak

Bár Németországban a demográfusok minden jajszava ellenére évek óta stabilan csökken a népszaporulat, van egy csoport...

Fókuszban

Iskola a határon túl

A magyar diákokat május 1-je, vagyis az ország csatlakozása után ugyanolyan továbbtanulási lehetőségek illetik meg az...

Zavart férfi sétált be két benzineskannával a New York-i Szent Patrik-katedrálisba

Zavart férfi sétált be két benzineskannával a New York-i Szent Patrik-katedrálisba

Több mint 2,1 milliárd forinttal tartozik a NAV-nak egy budapesti húsos cég

Több mint 2,1 milliárd forinttal tartozik a NAV-nak egy budapesti húsos cég

Nem is gondolná, milyen veszélyben van, ha neten foglal szállást

Nem is gondolná, milyen veszélyben van, ha neten foglal szállást

Navracsics: Szerettem volna EP-képviselő lenni – a Politico és a hvg.hu összeállítása a magyar választási játszmákról

Navracsics: Szerettem volna EP-képviselő lenni – a Politico és a hvg.hu összeállítása a magyar választási játszmákról

Fotók: Mars-bázist épített Kína a Góbi sivatagban, lenyűgöző lett az eredmény

Fotók: Mars-bázist épített Kína a Góbi sivatagban, lenyűgöző lett az eredmény

Nem zavarta, hogy leszakadt a kisbusz hátsó fele, végigdöngetett vele az M7-esen - fotó, videó

Nem zavarta, hogy leszakadt a kisbusz hátsó fele, végigdöngetett vele az M7-esen - fotó, videó