A miniszterelnök nem mondott le, a külügyminiszter novemberben Brüsszelbe távozik, az MSZP elnöki posztjáért folyó torzsalkodások nem hagytak alább, a kormány fölött a múlt hét végére összegyűlt viharfelhők azonban egyelőre oszlani látszanak.

Tizenhét milliárd forintból a 2006. évi választások megnyerése szempontjából hasznosabb célokat is meg lehet valósítani, mint 10 kilométer autópályát építeni. Ezt a kijelentést vagy legalábbis egy tartalmában ennek megfelelő közlést Kovács Lászlónak tulajdonítanak, aki állítólag a július 14-ei kormányülést követően fakadt ki így. A pártelnök-külügyminiszter effajta reakciója arra, ami aznap délelőtt a miniszterek tanácskozásán történt, aligha látszik visszaigazolni a kormánytagok közti teljes egyetértést: azt, amiről a szóvivői tájékoztatón Veres János, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára beszélt. Ám arra, amit Veres ezen a meleg júliusi délutánon előadott, igazából a másnapi sajtó sem volt nagyon kíváncsi. A Medgyessy Péter miniszterelnök nyári szabadságát megelőző utolsó kormányüléssel kapcsolatban jóval nagyobb figyelmet kapott például az athéni olimpiára küldendő magyar speciális katonai laboratórium ügye, mint az, hogy milyen elvek szerint terveznek megpályáztatni a 2005. évi költségvetésben összesen 800 milliárd forintot az egyes tárcák között az úgynevezett fejezeti kezelésű pénzek ügyében (lásd Terített betli című írásunkat).

Pedig ha a megfigyelő megpróbálja összerakni az itt-ott még hiányos mozaikjait annak, mely dolgok sora vezetett augusztus elejére a kormányon belüli feszült helyzet kialakulásához, akkor utólag nem lehet nem észrevenni, hogy ebben a folyamatban július 14-ének - a francia forradalom kitörése évfordulójának - kitüntetett szerep jutott. Igaz, az akkor már szabadságon lévő Draskovics Tibor pénzügyminiszter előzőleg minisztertársai tudomására hozta, hogy ezért a 800 milliárdért (s a történelmi párhuzam emlegetése már csak ezért sem teljesen indokolatlan) bizony keményen harcolni kell. Hogy az ez alkalomra vértbe öltözött tárcagazdák habitusuk szerint külön-külön hogyan reagáltak a felszólításra, azt a krónikások majd csak ezután tárják fel - igaz, egyikük, Bárándy Péter igazságügy-miniszter csak két hétig bírta, és aztán egy Népszava-interjúban "kipakolt", esetleges távozásának okát is megadva ezzel, a többség egyelőre bázisára vonult, hogy szemlét tartson csapatai felett, és összeírassa a mindenképpen nélkülözhetetlen feladatok költségvonzatát. Annyi mindenesetre már eddig is kiderült, hogy a Kovács László által kárhoztatott autópálya-építés egymaga képes elvinni a megajánlott összeg háromnegyedét. De hát a játszma még csak a kezdeténél tart - maga az államtitkár is így fogalmazott -, és az sem biztos, hogy az összeg nem változtatható. Legalábbis a miniszterelnökkel szemben az elmúlt napokban leginkább zászlót bontó Gyurcsány Ferenc sportminiszter értelmezése szerint: amíg nem egyértelmű, hogy minek van prioritása az egész költségvetésben, addig azt is nehéz meghatározni, hogy konkrétan mire, miért és mennyit költsenek.

Ami személy szerint a kormányfőt illeti, ő meglepően szűkszavúnak bizonyult a múlt hónap első felében. Vagy a jószomszédság ápolását szolgáló megnyilvánulásokkal (Nastaséval közös határnyitás Létavértesen, az újdonsült osztrák államfő, Heinz Fischer szívélyes fogadása Budapesten, a szlovákiai Selye János Egyetem további támogatásának odaígérése) vétette észre magát, vagy pedig azzal, hogy a nyári uborkaszezonban természetszerűen megszaporodó személyi spekulációkkal, kormányátalakítási elképzelésekkel kapcsolatban mélyen és bölcsen hallgatott. Majd - immár a kies Mallorcáról - csak annyit üzent: legyen mindenki nyugodt, augusztus végén mindenre választ ad. S ezúttal sem rajta múlt, hogy "kommunikációs tervét" fel kellett borítania, méghozzá oly mértékben, hogy e hét hétfőn már magát a kormányszóvivőt is lapátra tette, miután előzőleg - amint az ugyancsak utólag és meglehetősen szórványosan derült ki - elege lett mind a titkosszolgálatok vezetőiből, mind az országos rendőrfőkapitányból (HVG, 2004. július 31.).

Többismeretlenes egyenlet megoldásának gondját veszi a nyakába az, aki megpróbálja megfejteni, hogy a június 13-ai európai parlamenti (EP) választásoknak az MSZP szempontjából nem éppen sikeresnek mondható kimenetele, az államháztartás igencsak feszített helyzetében induló tervkészítés a 2005. évi költségvetést illetően, valamint a már-már zabolátlanná váló személyes ambíciójelzések mind a szocialisták őszi tisztújító kongresszusát, mind a miniszterelnökkel egy időben mások fejében is megfordult kormányzati cseréket tekintve, hogyan generálták külön-külön és együttvéve azokat a hol tétova, hol nagyon is határozott lépéseket, amelyek tetőpontjaként Gyurcsány Ferenc vasárnap, a kormányfő gépkocsijába szökkenve előbb útitársával, majd a széles nyilvánossággal is közölte: ő akár le is mondhat sportminiszteri megbízatásáról. Nehéz megérteni, hogy abban a felemelő pillanatban, amikor Medgyessy és Gyurcsány együtt távoztak a magyar olimpiai csapat eskütételéről, ahol nyilván mindenki arról fogadkozott, hogy a tőle telhető maximumot fogja elkövetni a maga és a haza dicsőségére, ők ketten éppen annak tanújelét szolgáltatták, hogy egy bizonyos csapatmunka - mármint a kormányé - egészen biztosan nem működik olajozottan ezekben a preolimpiai napokban.

Önmagában az EP-választások eredményét is többféleképpen lehet értelmezni. Miután pártok versenyéről volt szó, akár azoknak is igazuk lehet, akik szerint az MSZP kampányolt rosszul, nem tudta mozgósítani szavazóbázisát, nem volt képes világosan definiálni a választás értelmét - az eredmény tehát a pártvezetés sara. De hát mégiscsak a hazai, belpolitikai ügyek lettek a fő választási témák, s imigyen a szavazás alapvetően arról szólt: mennyire elégedettek vagy elégedetlenek a polgárok a hatalmon lévő kormány teljesítményével (hasonlóan ahhoz, mint az a többi EU-országban is történt). Akkor pedig a szavazati eredmény mégiscsak elsősorban a kormányfőt és politikáját minősíti (ahogyan Medgyessy Péter népszerűségi mutatói sem éppen a leghízelgőbbek 2004 középső harmadában). De föl lehet fogni a dolgot úgy is: a politikai elit egésze vizsgázott rosszul, amit egyfelől a minden korábbinál alacsonyabb részvételi arány, másfelől a szignifikánsnak egyáltalán nem nevezhető (13:11-es) ellenzéki győzelem is alátámaszt.

A bűnbakkeresés mindenesetre eljutott odáig, hogy Kovács László bejelentette: nem jelölteti magát újra pártelnöknek októberben. Ettől azonban a kedélyek - ahelyett, hogy megnyugodtak volna - most szabadultak csak el igazán. A fél tucatot is eléri azoknak a szocialista politikusoknak a száma, akik valamilyen módon mások értésére adták, hogy nem volna tőlük idegen feladat a párt élére állni. Politológusok a legkülönbözőbb kombinációkkal álltak elő az elmúlt napokban a sajtóban megjelent értekezéseikben, s jóllehet a két leggyakrabban felbukkanó név Szili Katalin parlamenti elnöké és Hiller István kultuszminiszteré, a befutó még messze van (a legutóbbi tíz napban például Lamperth Mónika belügyminiszter, illetve a "balhés" Gyurcsány érzékeltette, hogy politikai szerepvállalási hajlandósága nem áll meg a jelenlegi kormányzati poszt folytatásában vagy éppen feladásában). Mindenesetre Kovács távozása Brüsszelbe, az Európai Bizottságba felveti, hogy az új pártelnök is a kormányban erős pozícióban lévő személy legyen.

De hol a helye ebben a koordináta-rendszerben Medgyessy Péternek? A kongresszus egyet biztosan nem tehet: azt, hogy új miniszterelnök-jelöltet választ. Egyrészt mert a kormányfőnek esze ágában sincs távozni, másrészt mert ilyesmire a koalíciós partnernek, az SZDSZ-nek (lásd A Touareg bosszúja című írásunkat) sincs éppen ingerenciája, harmadrészt mert miniszterelnököt buktatni, illetve választani a fennálló játékszabályok szerint köztes időben csak a parlamentben lehet. A kérdés tehát sokkal inkább úgy vetődik föl: melyik elnökaspiráns tart igényt Medgyessy támogatására, illetve fordítva, melyiküktől remélheti a kormányfő, hogy megválasztása esetén rendet teremt a pártban és a frakcióban mint a kormány hátországában, és nem engedi meg, hogy a konfliktus az MSZP és annak kormánya között tovább folytatódjon. A feladat a dolgok mai állását tekintve szinte megoldhatatlannak tűnik: Medgyessy első pénzügyminiszterét, László Csabát ugyanolyan nyomtalanul "tette magáévá" az MSZP, mint ahogyan másfél évvel később szabályosan elzavarta. Amikor Draskovics Tibort húzták elő - egyébként Medgyessy és Kovács közösen - a kalapból, hogy ezentúl nála legyen a kassza kulcsa, a párt nem tiltakozott. Sőt egy ideig egészen jól megvolt vele. De amikor kiderült, hogy az eddig alkalmazott struktúrában egyszerűen nincs több pénz, és csakis valamilyen radikális átalakítással lehet kísérletet tenni a kényszerpályák elhagyására, már megszűnt a vonzalom és főleg a megértőkészség iránta. Az időnként helyette is dolgozó pénzügyminiszteréhez való túlzott ragaszkodás ily módon annak a rémét vetheti fel Medgyessy számára: mi lesz, ha a párt bizalmát immár nem egyik vagy másik miniszter, hanem maga a kormányfő nem élvezi tovább?

Azt, ami eddig történt, korai lenne úgy értékelni, hogy a dolgok tarthatatlanná váltak. Gyurcsány Ferenc félig-meddig amatőr kísérletét arra, hogy pillanatnyi valódi súlyánál nagyobbat szerezzen magának a politikacsinálásban, még aligha lehet vízválasztónak vagy fordulópontnak tekinteni. Annak idején a Horn-kormány is elfogyasztott három pénzügyminisztert, ő is megszabadult egy teljes rendőrségi vezetéstől, és a kormányszóvivői poszt sem bizonyult nyugdíjas állásnak egyik átmeneti betöltője számára sem. A bukást 1998-ban mégsem ezek a tényezők határozták meg. Igaz, az sem fordult elő, hogy a párt a kormányzati ciklus alatt elnököt - és programot - váltott volna.

LIPOVECZ IVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Fókuszban

A Touareg bosszúja

Sokadik politikusként váltak ingatlanügyek főszereplőivé a napokban Demszky Gábor, Budapest SZDSZ-es főpolgármestere...

Fókuszban

Terített betli

Skizoid állapotba kerültek a kormánynak az államháztartás helyzetéért is felelősséget érző miniszterei azzal, hogy...

Megégettek egy bangladesi lányt, aki szexuális zaklatással vádolta meg iskolaigazgatóját

Megégettek egy bangladesi lányt, aki szexuális zaklatással vádolta meg iskolaigazgatóját

Ennek a rendőrségi helyszínrajznak nincs párja

Ennek a rendőrségi helyszínrajznak nincs párja

Zavart férfi sétált be két benzineskannával a New York-i Szent Patrik-katedrálisba

Zavart férfi sétált be két benzineskannával a New York-i Szent Patrik-katedrálisba

Megharaptak, majd fojtogattak egy MSZP-s aktivistát Budapesten

Megharaptak, majd fojtogattak egy MSZP-s aktivistát Budapesten

Az író, aki a saját díján elnevette magát

Az író, aki a saját díján elnevette magát

Akár 70 métert vakon autózik, aki a mobilját babrálja vezetés közben

Akár 70 métert vakon autózik, aki a mobilját babrálja vezetés közben