Nem vont éles cezúrát a szocialista-liberális kormányzás eddigi és új fejezete között a Gyurcsány Ferenc által jegyzett kormányprogram. Az új kabinet lényegében ugyanazt a reformkerülő, retorikai politizálást folytatná, mint elődje, s amibe az ellenzék próbálja belekényszeríteni.

Úgy kell kimondania a boldogító igent a parlamentnek Gyurcsány Ferenc dezignált miniszterelnökről és programjáról a szerda esti - lapzártánk után tartandó - szavazáson, hogy a képviselők, az ország polgáraival együtt, csak másnap ismerhetik meg az új kabinet tagjainak névsorát. A menyasszonyi fátyol idő előtti fellebbentésével a koalíció vezetői még véletlenül sem akarták kockára tenni, hogy esetleg néhány megsértődött képviselő szavazatán csússzon el a harmadik magyar köztársaság harmadik szocialista-szabaddemokrata kabinetjének jövő hétfőre tervezett megalakulása. Amit a Fidesz-MPSZ rögtön úgy interpretált, hogy Gyurcsány már indulásakor az ellenkezőjét teszi annak, amit ígér, a minden fórumon előszeretettel hirdetett "bátor kormányzásnak".

A honatyáknak így csupán egy - terjedelmében Medgyessy Péter 2002-es programjának a felénél is kisebb - brosúra alapján kell szavazniuk a jövőről. A mindössze negyvenoldalas, Lendületben az ország című dokumentum mintha időarányos terjedelmével is azt akarná kifejezni: az új kormánynak közel sem lesz annyi ideje célkitűzései megvalósítására, mint amivel indulásakor a Medgyessy-kabinet számolhatott.

A hétfői parlamenti benyújtásáig titkosan kezelt program, amit teljes terjedelmében a koalíciós pártok képviselői is csak az ellenzékkel egy időben ismerhettek meg - a korábbi egyeztetések során ugyanis csak szóbeli tájékoztatást és kivonatos változatot kaptak belőle - karcsúsága ellenére mégis közel akkorát akar markolni, mint a 2002-es Cselekedni, most és mindenkiért! Egy olyan ország vízióját vázolja fel, ahol állami közreműködéssel jelentősen mérséklődnek a társadalmi igazságtalanságok, ahol az erős - Gyurcsány parlamenti szóhasználatával: "az élet napos oldalán járó" - emberek készek megsegíteni a gyengéket. Mindezt olyan stiláris környezetbe helyezi, amelyben sorakoznak Az új magyar szociáldemokrácia című, az MSZP októberi kongresszusára kerülő vitairatból kölcsönzött bonmot-k, például: "Magyarország szabad, de igazságtalan."

Miközben a Lendületben az ország lényegében ugyanazt az idealizált társadalomképet vázolja fel, mint az esélyteremtés programjaként is emlegetett, két évvel ezelőtti Medgyessy-féle kormányprogram, nem csekély különbség, hogy a "javított kiadás" már nem beszél az MSZP 2002-es választási programjának címében megfogalmazott - igaz, azóta többször is felülírt - jóléti rendszerváltásról. Legfőképp pedig nem köteleződik el - nemcsak az első száz napra, de az azt követő időkre sem - olyan több százmilliárd forintért teljesíthető vállalásokra, mint elődje.

Második nekifutásra tehát már jóval elővigyázatosabbak a koalíciós partnerek, mint 2002-ben, de az ígérgetés az új kormányprogramtól sem idegen. A Lendületben az ország szerzői - számolva az új kabinet politikai és gazdasági korlátaival - mindenesetre igyekeztek jelentősen mérsékelni a koalícióval szemben támasztható elvárásokat: a program nem kecsegtet a problémás szférák szinte mindegyikét érintő változtatásokkal. Csupán néhány kiemelt területre koncentráltan tesz konkrét ígéreteket (lásd Vállalások című írásunkat), kimondatlanul is szem előtt tartva, hogy a kevesebb mint két év múlva esedékes választásokon ezeket - és csakis ezeket - lehessen majd tételesen számon kérni a kormánypártokon. S hogy még a sorok közt elrejtve se maradjon túlköltekezést előidéző vállalás, a dokumentum parlamenti beterjesztése előtt a kijelölt miniszterelnök a pénzügyminiszterrel is ellenjegyeztette az új kormányprogramot. Draskovics Tibor - akire Gyurcsány továbbszolgáló miniszterként az új kabinetben is számít - egyfajta "főellenőrként" felügyelte, hogy a programba a két párt javaslatainak összefésülése során se kerüljenek fedezetlen ígéretek.

A fokozott óvatosság számlájára írható az is, hogy a kormányprogramban még az oldalakat jelölő számokból is több van, mint számszerűsített tényekből, adatokból. Míg 1998-as programjában az Orbán-kormány még az infláció csökkenésének előrejelzésétől sem riadt vissza, Medgyessy Péter pedig az államháztartási deficit GDP-hez viszonyított arányának 2,5 százalékra történő leszorítását jelölte meg 2006-ig elérendő célként, a Lendületben az ország beéri azzal: a kormány "szigorú költségvetési politikát folytat, hogy csökkenjen az infláció, és mérséklődjön az államháztartás hiánya". Még a szabaddemokraták által az együttműködés kulcskérdésének tartott adócsökkentéseknek a ciklus végéig várható sarokszámai sem derülnek ki a szövegből, így azt sem lehet tudni, hogy a 2005-re tervezett változtatások (lásd Az adócsomag fontosabb elemei című írásunkat) az adóreform mely állomását jelentik.

Nullszaldós kormányprogramot tervezni persze még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is lehetetlen vállalkozás lett volna. Számos korábbi elköteleződés - például az autópályák, köztük az M0-s körgyűrű és az észak-budapesti Duna-híd megépítése vagy a 4-es metró - ügyében az új kormány már csak a várható politikai konzekvenciák miatt sem vonulhatott vissza. Néhány, a Cselekedni most és mindenkiért!-ben szereplő vállalás elhagyásával azonban a Lendületben önmagában is enyhít az államháztartásra nehezedő nyomáson.

Egyetlen tollvonással kihúzták a program összeállítói a koalíció korábbi, választóknak tett ígéretei közül például a költségesnek, szakmai és politikai szempontból pedig egyaránt konfliktusosnak ígérkező strukturális reformokat, amelyekben a ciklus végéig már nem lehet sikerként kommunikálható eredményekre számítani. Így került például ad acta a közigazgatás, illetve az egészségügy reformjának ügye. A program beéri néhány, az egészségügyi helyzet javítására vonatkozó populista lózunggal, miközben maga is elismeri, hogy az "egészségügyi rendszer egyszerre pazarló és szegény". A kormány felelőssége "nem kormányzati ciklusokhoz, hanem az ország érdekeihez kötődik" - menti fel magát a koalíció, jóllehet ebből a felismerésből inkább az ellenkezőjének, a reformok haladéktalan megkezdésének kellene fakadnia. A programban csak kisebb lufik eregetésére futja: az új kormány - ígéri a program - lépéseket tesz például "a betegnek, orvosnak egyaránt megalázó hálapénz" visszaszorítása érdekében, s célul tűzi ki, hogy a magyarok várható élettartama egy évtizeden belül három évvel növekedjék (a Medgyessy által 2003. február 11-én bejelentett Európa-terv ugyanennek a bekövetkeztét rövidebb időre, hat évre "lőtte be").

Miközben a kormányprogram már a "jövőnket meghatározó" második Európa-terv (ET) előkészítését ígéri, újdonságként tálal olyan intézkedéseket, amelyek az első ET-ben - jóval konkrétabb megfogalmazásban - egyszer már szerepeltek. Az esélyegyenlőség megteremtésének és a gazdaság dinamizálásának egyfajta varázseszközeként feltüntetett munkahelyteremtő támogatásoktól például a kormányprogram azt várja, hogy "a ciklus végére családok tízezrei támaszkodhatnak biztos állásra". Ezzel szemben az első ET már az idénre is több mint 30 ezer, állami támogatással megvalósuló új munkahelyet ígért.

Nem voltak túlzottan szégyenlősek viszont a programírók akkor, amikor olyan vállalásokat is újdonságként adtak el, amelyek részben vagy teljes egészében már meg is valósultak. A közoktatás reformjával kapcsolatban például a program jövő időben szól az általános iskola alsó tagozatában bevezetendő szöveges értékelésről, a buktatás szülői engedélyhez kötéséről, ami a tavaly módosított és idén szeptember 1-jén hatályba lépett közoktatási törvény révén már ma is kötelező érvénnyel bír. Ott viszont, ahol még tényleg vita és homály van - például a felsőoktatás átalakításával kapcsolatban (lásd írásunkat a 112. oldalon) -, a program szemérmesen hallgat a részletekről: például arról, miként képzeli el az egyetemek, főiskolák irányításának úgymond hatékonyabbá tételét.

Egy kormányprogramtól nem várható el - s műfajidegen is volna - az önkritika. A Lendületben sem tér ki a korábbi ígéretek be nem tartásának, a reformok elodázásának az okaira, mint ahogy az elvesztegetett időről, az elmúlt két év hibáiról sem beszél. Az előkészítő tárgyalások során a szabaddemokraták is mindössze annyit szerettek volna elérni, hogy a dokumentum legalább azt deklarálja: Medgyessy távozása után új korszak kezdődött a koalíciós kormányzásban. Erre a szívességre azonban a szocialisták, úgy tudni, már csak a volt miniszterelnök iránti lojalitásból sem mutattak hajlandóságot. Az SZDSZ csupán arra kapott - mint Horn Gábor ügyvivő a HVG-nek elmondta, egyelőre csak szóbeli - garanciát, hogy a koalíciós szerződés módosításakor (amire várhatóan a kormányprogramról tartott szavazást követően kerül majd sor) nemcsak a tárcáknál történő változásokból eredő módosításokat vezetik át a szövegen, hanem meg is toldják azt egy, Medgyessy év eleji "közjogi ámokfutására" (HVG, 2004. február 21.) reagáló passzussal. Ez kizárná, hogy a miniszterelnök a jövőben a koalíciós partnerrel való előzetes egyeztetés nélkül hozakodjon elő a közjogi berendezkedést érintő javaslatokkal.

Kimondatlanul, de Orbán Viktor és a Fidesz-MPSZ lépéseire is reagálni igyekszik a kormányprogram. Már a prioritások megválasztásában is tetten érhető, hogy a Gyurcsány-kormány elsősorban azokon a területeken kíván látványos eredményt felmutatni, amelyek korábban a polgári kormányzás sikerágazatainak tűntek a közvélemény számára. Az otthonteremtés és a gyermeknevelés állami támogatásának rendszerén azonban egyúttal csavarna is egyet a kabinet, hogy a juttatások, kedvezmények előnyei úgymond ne a tehetősebbeknél jelentkezzenek, hanem a valóban rászorulókat segítsék.

Könnyen lehet azonban, hogy ezen a ponton a program maga is egy illúzió áldozata. Miközben ugyanis az emberek többsége egyetért azzal, hogy a gazdagok ne, csak a szegények kapjanak támogatást, magukat kevesen érzik jómódúnak. Ha tehát a kormányprogram végrehajtása olyan átcsoportosítást jelentene a gyakorlatban, amelynek ők is vesztesei lehetnek - márpedig ha a költségvetés csak kevesektől keveset venne el, az nem segítené a felzárkóztatást -, az alapelvekkel való egyetértés könnyen tiltakozásba fordulhat át. A szolidaritás mégoly nemes eszméjének állami kikényszerítésével így a Lendületben - az alanyi jogon járó családi pótlékot és a gyermek utáni adókedvezményt megszüntető Bokros-csomaghoz hasonlóan - tálcán kínál fel az ellenzéknek olyan szavazókat, akik nincsenek meggyőződve arról, hogy éppen az ő adókedvezményük megvonásával kell fedezetet teremteni segélyből élő embertársaik állami támogatásának növeléséhez. S bár ma a Fidesz-MPSZ sem nyújt reálisabb alternatívát a nemzeti petícióval, mint a koalíció, programja alapján Gyurcsány is hajlamosnak látszik - tartalmi kérdések helyett - belemenni a kommunikációs üzenetek versenyébe.

DOBSZAY JÁNOS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Fókuszban

Vállalások

Gazdaság:- munkahelyteremtő támogatások, kedvezmények növelése- a privatizáció befejezése- az adórendszer...

Banki kiszámolós: hányan maradhatnak?

Banki kiszámolós: hányan maradhatnak?

Épségben előkerült a hétvégén eltűnt apa és lánya

Épségben előkerült a hétvégén eltűnt apa és lánya

Ne szomorkodjon a rossz idő miatt, a szomszédban havazik

Ne szomorkodjon a rossz idő miatt, a szomszédban havazik

Levelet írt az "Új IRA" az észak-írországi újságírónő megöléséről

Levelet írt az "Új IRA" az észak-írországi újságírónő megöléséről

Autójukkal együtt rontottak be egy üzletbe a tolvajok, hogy ellopjanak egy ATM-et

Autójukkal együtt rontottak be egy üzletbe a tolvajok, hogy ellopjanak egy ATM-et

33 214 milliárd forintnyi összeget költ el a Samsung, hogy övék legyen a világ legjobb processzora

33 214 milliárd forintnyi összeget költ el a Samsung, hogy övék legyen a világ legjobb processzora