A tíznapi elzárásra ítélt Bácsfi Diána és maroknyi csapata által péntekre tervezett neonáci demonstráció előtt a parlamenti pártok közös nyilatkozatban ítélték el a hungarista eszméket és minden szélsőséget. A politika azonban láthatóan nem tud megbirkózni a szabadság, illetve a közösségi értékek védelmének paradoxonával: hol tágra nyitja a szabadság lehetőségeit, hol megretten ennek a következményétől.

Egészséges Fejbőr, Happy Holocaust, Romantikus Erőszak, Titkolt Ellenállás, Magna Hungária, Magozott Cseresznye, Vérszerződés, Vádló Bitófák, Fehér Jövő, Tar Liliomok - csak néhány név a különböző magyarországi klubokban, szórakozóhelyeken az elmúlt években fellépett, magukat gyakran "magyar hazafias érzelmű, bajtársi zenekaroknak" minősítő együttesek közül. A Nemzeti Front nevű formáció honlapján közölt szélsőséges tartalmú dalszövegek miatt a Baranya Megyei Bíróság tavaly két közreműködőt el is marasztalt, így a zenekar internetes oldalán a számok címe alatt ma már több helyütt csak a "betiltva" felirat olvasható. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) azonban megtette azt a szívességet a zenekarnak, hogy legvadabb szövegei mégis elérhetők legyenek a világhálón. Az NBH internetes oldalán publikált nemzetbiztonsági évkönyvnek a szélsőjobboldali szervezetekről írott fejezete ugyanis szemelvényeket közöl több olyan dalszövegből, amelyek a hivatal álláspontja szerint "kimerítik a nemzeti, etnikai, faji csoport elleni gyűlöletre uszítás kritériumait".

Ahogy az NBH-nak nem állt szándékában az ordas eszmék reklámozása vagy a bűnpártolás, úgy a politika is csak részben tehető felelőssé azért, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta időről időre teret és nyilvánosságot kaphatnak az emberek egy részéből félelmet kiváltó, s minden jó érzésű polgárt felháborító szélsőséges nézetek, társadalmi jelenségek. A szólás, a vélemény, a gyülekezés, az egyesülés szabadsága alkotmányos garanciáinak megteremtése olyannyira sarkalatos pontja volt a rendszerváltást előkészítő 1989-es kerekasztal-tárgyalásoknak, hogy abban ma is egyetértés mutatkozik a parlamenti pártok között: néhány zavaros fejű szélsőséges miatt nem szabad félredobni a rendszerváltás legfontosabb vívmányait. S - még ha ez nemkívánatos jelenségek felszínre kerülésével járhat is együtt - nem indokolt felülírni azt az alkotmányban is megjelenő voltaire-i elvet, hogy: "ha a véleményedet mélységesen meg is vetem, életemet adnám azért, hogy elmondhasd".

A parlament 1990 óta a legtöbbször törvénymódosítással, a szabadságjogok korlátok közé szorításával próbált reagálni egy-egy szélsőséges jelenség feltűnésére. Az effajta kísérletek azonban rendre kudarcot vallottak, a módosítások ugyanis sorra fennakadtak az Alkotmánybíróság (AB) szűrőjén. Legutóbb például a "gyűlöletbeszéd-törvény" vérzett így el (HVG, 2004. május 29.). Azt, hogy a véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amit a politika a büntetőjog eszközével csak igen szűk határok között korlátozhat, az AB először 1992-ben mondta ki - amikor alkotmányellenesség miatt törölte a büntető törvénykönyvből a "gyalázkodással elkövetett izgatást" -, s azóta többször is megerősítette. Hozzátéve, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a meghökkentő, sértő vagy aggodalmat kiváltó vélemények közlésére is vonatkozik, vagyis az alkotmány minden véleményt véd, tekintet nélkül azok értéktartalmára. Ezt az értelmezést alkalmazták a bíróságok az elmúlt években, s ennek tudható be, hogy az esetek többségében felmentő ítélettel zárultak azok a sajtó- és büntetőperek, amelyekben nyílt vagy alig kódolt formában szélsőséges, gyűlöletkeltésre is alkalmas nézetek kaptak teret (lásd Frontok és csaták című írásunkat a 11. oldalon).

A Pesti Központi Kerületi Bíróság is csak azért tudta hétfőn tíznapi elzárásra ítélni Bácsfi Diánát, a magát hungaristának valló Magyar Jövő Csoport vezetőjét, mert a nyilasplakát-ragasztó akcióiról elhíresült nő (HVG, 2004. szeptember 18.) múlt pénteken a Terror Háza Múzeum előtt, a Virággal az újnyilasok ellen című rendezvényen egyértelmű karlendítéssel "üdvözölte" a jelenlévőket, s ez a bíróság szerint alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat, félelmet keltsen, vagyis tette kimerítette a rendzavarásnak mint szabálysértésnek a fogalmát. Így, ha a döntés jogerőre emelkedik, Bácsfi nem lesz ott az általa október 15-ére - Szálasi Ferenc hatalomra jutásának 60. évfordulójára (lásd cikkünket a 97. oldalon) - meghirdetett nyilas demonstráción ahol az előjelek szerint jóval több ellentüntető - köztük szocialista, szabaddemokrata politikus - lesz jelen, mint hungarista.

Törvénymódosítással már nem lehet megakadályozni, hogy adott esetben neonácik masírozzanak Budapest utcáin - ezt belátva a parlamenti pártok hétfőn közös nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy a nyilas eszméknek és a szélsőségeknek nincs helyük a közéletben. Bár a parlamentáris demokrácia megszületése után 15 évvel egyhangúlag megszavazott 20 soros politikai deklaráció jelentős eredménynek tekinthető, az elmúlt évek történéseinek fényében mindkét politikai oldal részéről van valami álságos a mostani közös fellépésben. Az MSZP - mint azt Schiffer András, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője a Népszabadság egyik múlt heti számában megfogalmazta - kormányzása történetében nem először abban a tudatban vitte be az "antifasiszta hevületet" a kétpárti játéktérre, hogy a magát e témában többször megégető ellenoldal garantáltan konfrontálódni fog, s ezzel egyúttal azt is elérheti, hogy a kormányváltás körüli problémák mellett másról is szóljon a közbeszéd.

A Fidesznek ugyanakkor ma már nincs miért tartania az elhatárolódástól: amit támogató szavazatokban a szélsőjobbról össze lehetett szedni, azt a 2002-es országgyűlési választásokig begyűjtötte. A MIÉP leszalámizásával pedig elérte azt a korlátot, amelyet már nem érdemes átlépnie, hiszen többet veszítene szavazótábora másik pólusán, mint amennyit a jobbszéléről megnyerne. Az "őrláng" ébren tartásáról ugyanakkor olyan publicisták gondoskodnak még ma is, mint például Bayer Zsolt, aki azt fejtegette a Magyar Nemzet szeptember 27-ei számában, hogy "akinek még akad a fejében izgalmas gondolat", az úgyis az Antiszemita Közbeszéd Magyarországon című kiadványban találja magát.

A Bácsfi-jelenség persze - mint korábban a Szabó Albert, Mónus Áron vagy ifjabb Hegedűs Loránt nevéhez köthető botrányok - társadalmi hátterét, okait tekintve nem szűkíthető le pusztán az antiszemitizmus vagy általában a rasszizmus, sőt a széljobboldaliság problémájára. A jelenség egy olyan társadalomlélektani állapot kivetülésének tűnik, amelynek hátterében mélyebb anomáliák lappanganak. Tamás Gáspár Miklós az Élet és Irodalom október 1-jei számában publikált írásában például a "rendszerváltás árváiként" mutatta be azokat a fiatalokat, akiknek szedett-vedett nézetei között megjelennek a nemzetiszocialista, fasiszta eszmék. A filozófus szerző olyan - főként az új polgári középosztályba tartozó - lázadó fiatalokat lát bennük, akiket a társadalmi-politikai ellentmondások elleni protestálás köt össze.

A szélsőségek újbóli megjelenése a politikai porondon azonban nem köthető kizárólag a rendszerváltást kísérő társadalmi ellentmondásokhoz. Egy olyan nézetrendszerről van szó, amely a mindig újra kinövő parlagfű szívósságával jelenik meg a közéletben: kiirthatatlan és meggyőzhetetlen, és a társadalom jelentős tömegei kerülnek többé-kevésbé a hatása alá. Ahogy 2002-ben Kertész Imre a Nobel-díj átvétele után Mádl Ferenc köztársasági elnöknél vendégeskedve megfogalmazta: "nincs olyan európai ország, ahol négyszázaléknyi őrült ne lenne".

Lényeges különbség azonban, hogy míg például Németországban az elmúlt években a szélsőjobb politikai pozíciószerzése ellenére sem volt átjárás a demokratikus pártok és a szalonképtelen nézetek képviselői között, Magyarországon a szélsőséges politizálás időről időre bátorítást, elfogadást kapott és kap politikai körök részéről is. S minthogy a választók nem csekély hányada a politikai retorika beidegzett jelszavaira "ugrik", mindig akadnak olyan csoportok, amelyek rezonálnak a kétértelmű beszédre.

Az indulati politizálás, amely a Magyarországon megjelenő szélsőségek alapját jelenti, voltaképpen lehetett volna egyaránt jobb- és baloldali - illetve anarchista - is. A magyarországi körülmények között azonban inkább a jobboldal jegyezte el vele magát. Amivel persze leginkább önmagának ártott: állandóan megzavarta egy európai típusú, értelmes, kommunikációképes konzervativizmus kiformálódását. Mindez összefügg azzal, hogy a rendszerváltást követő évek társadalmi-gazdasági átalakulása nagy tömegeket ejtett tájékozódási zavarba. S mivel a változás a világnézeti pluralizmus megjelenésével is együtt járt, utóbbit egyszerűen a "liberalizmus" címkéje alá sorolva utasították el azok, akiknek világnézeti - és nemegyszer anyagi - biztonsága a politikai fordulat következtében megrendült. S mivel az átalakulás történelmi léptékkel mérve oly gyors volt, amihez előzőleg nem szoktatta hozzá egy szerves fejlődés az embereket, a változások nemcsak a szegényebbeket vagy éppen lecsúszókat, de a társadalom gondolatformáló középrétegének egy részét is sokkszerűen érték, táptalajt biztosítva ahhoz, hogy a szélsőséges gondolkodás ne pusztán az iskolázatlanabb rétegekben eresszen gyökeret. Ráadásul a demokrácia ilyen társadalom-lélektani helyzetben sokak számára saját szavuk akadálytalan érvényesítését jelentette. A liberalizmus viszont nem tudott megbirkózni a szabadság és a közösségi értékek védelmének paradoxonával: hol tágra nyitja a szabadság lehetőségeit, hol megretten ennek eredményétől.

A kilencvenes évek elején felszabadult - az előző rendszerrel szemben megmutatkozó - indulati energiák levezetésének, kanalizálásának problémája már az első parlamenti ciklusban megmutatkozott. Antall József - igaz, jelentősen megkésve - maga is felismerte, milyen veszélyeket hordoz magában, ha a magukat a rendszerváltás veszteseinek érző, egyfajta sérelmi tudatban élők közé a politika - akár csak egy-két "odamondással" - csóvát dob, hiszen az azonnal lángra kaphat. Ezért igyekezett leválasztani az MDF-ről a később a MIÉP-be, illetve a Király B. Izabella nevével fémjelzett Magyar Érdek Pártjába tömörült szélsőséges politikusokat. Csakhogy túlságosan is szélesnek bizonyult Magyarországon a sérelmi tudatban élők csoportja, s ez a tény később is folyamatos csábítást jelentett azoknak a politikusoknak, közéleti személyeknek és csoportoknak, akik és amelyek hiúságuk, gőgjük vagy hatalomvágyuk kielégítéséhez tömeghátteret kerestek. S mivel mindig akadt egy, a szélsőségekre vagy azokkal kacérkodó retorikus politikára fogékonynak bizonyuló választói réteg, a "befogadó" magatartás vissza is gerjesztette azt.

A jobboldal ismételt hatalomba kerülése, 1998 után - immáron a konzervatív oldalra áthajózott Fidesz vezetésével - ugyan látványosan csökkent a szélsőjobb utcai aktivitása (amiben persze az is közrejátszott, hogy a felfüggesztett börtönnel fenyegetett Szabó elhagyta az országot), a jelenség nem szűnt meg, csak a megjelenési formája módosult. A hatalom ebben az időszakban olyan politikai flörtöt folytatott a szélsőséges nézetek képviselőivel, vezető publicistáival, orgánumaival, amely a nyílt eszközökről való lemondás fejében teret, sőt nemegyszer bátorítást adott többé-kevésbé könnyen kódolható üzenetei közvetítésének.

Ez a csendes harc ugyanakkor talán még jobban is beleillik például az újhungarizmus politikai eszköztárába, mint a nyílt konfrontáció. A Suttogó - így hívják az "eltitkolt igazságok, a tiltott tények, az üldözött gondolatok" egyik internetes szócsövét - legalábbis arra figyelmeztet, "hazánkat úgy kell visszafoglalnunk, ahogy elvették tőlünk: csendben, módszeresen, kitartással". A Szálasi eszméit népszerűsítő honlap készítői épp ezért tartják felelőtlennek - és feltételezéseik szerint provokációnak - Bácsfi akcióit, mondván, inkább azzal nyerhet a mozgalom, ha minél több tagja tanul, szerez diplomát, s kerül befolyásos pozícióba. Ugyanakkor azt sem vitatják, hogy egy leültetett, mártírrá avatott Bácsfi jó szolgálatot tehet a mozgalomnak, mert "azon a résen át, amit ő ütött a demokratikus kínai nagy falon, megindulhatunk".

DOBSZAY JÁNOS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Fókuszban

Megelőző csapás?

Kapjon-e jogot a rendőrség arra, hogy "kikövetkeztesse", mi várható egy tüntetésen-felvonuláson?

Lopott bankkártyaadatokkal vásárolt a 22 éves győri fiú

Lopott bankkártyaadatokkal vásárolt a 22 éves győri fiú

Ettől felgyorsulnak a laptopok: 5 GHz-en is elzakatol az Intel új processzora

Ettől felgyorsulnak a laptopok: 5 GHz-en is elzakatol az Intel új processzora

"A mesterséges intelligencia úgy megy át a középosztályon, mint az úthenger"

"A mesterséges intelligencia úgy megy át a középosztályon, mint az úthenger"

A christchurchi merénylet bosszúja volt a Srí Lanka-i robbantássorozat

A christchurchi merénylet bosszúja volt a Srí Lanka-i robbantássorozat

Feltűnik a Sesame Street vicces bábja a Trónok Harcában, és megoldja a trónviszályt

Feltűnik a Sesame Street vicces bábja a Trónok Harcában, és megoldja a trónviszályt

Gyilkos fájdalomcsillapítók: vádalku a nagykereskedőkkel Amerikában

Gyilkos fájdalomcsillapítók: vádalku a nagykereskedőkkel Amerikában