A kétharmados megállapodásra képtelen Országgyűlést kiváltva jogalkotói döntést hozott az Alkotmánybíróság a gyülekezési törvényről. Félő, hogy ezek után a fiók mélyére kerülnek a pártok módosító javaslatai.

Káosz az utcákon vagy kiteljesedett gyülekezési szabadság - e két szélső álláspont között szóródnak a magyarázatok az Alkotmánybíróság (AB) múlt heti, a gyülekezési törvény szövegét egy ponton módosító döntése nyomán. A testület először teljes egyetértésben kimondta, a békés gyülekezés joga kiterjed a hirtelenjében - a bejelentésre adott 72 órán belül - szervezett, illetve a mindenféle előzetes szervezés nélküli gyűlésekre is, majd többségi döntéssel úgy határozott, belehúz a jogszabály egyik mondatába. Néhány szó azonnali törlésével az AB elérte, hogy az előzetes bejelentés nélküli vagy az attól időpontjában, helyszínében, céljában, napirendjében eltérő demonstrációkat ne legyen kötelező feloszlatnia a rendőrségnek.

A döntés érdemét tekintve nem meglepő. Régóta szorgalmazzák szakértők és politikusok egyaránt az 1989-es - tehát még az internet és a mobiltelefon tömegessé válása előtti időkben született - jogszabály módosítását, különösen a 2006-os forró ősz óta. Abban nemigen volt vita, hiányossága a törvénynek, hogy nem rendelkezik a spontán demonstrációkról, legfeljebb abban tértek el a nézetek, mi a megoldás: a bejelentési határidő lerövidítése, mondjuk hat órára, mint a Gyurcsány-kormány által a 2006. őszi zavargások kapcsán létrehozott Gönczöl-bizottság javasolta, vagy a bejelentési kötelezettség eltörlése, ahogyan az ellenzék által favorizált Civil Jogász Bizottság indítványozta. A gyülekezési tervezetek egymást érték, ám nemhogy a parlamenti döntésig, de még a törvényjavaslat benyújtásáig sem jutott el egyik sem.

Az okok politikaiak. Miközben csak apróságokban volt vita a pártok között, az egyeztetés nem haladt (HVG, 2007. március 31.). A kormány a parlamenti kudarctól tartva inkább csak píárakciónak tekintette az egészet, az ellentábor előzetes igenje nélkül nem akart törvénytervezetet beterjeszteni. Az ellenzék viszont - kétharmados törvényről lévén szó - arra használta a helyzetet, hogy erejét demonstrálva követelje az elmúlt két év utcai zavargásai idején elkövetett rendőri túlkapások kivizsgálását. A huzavona tán évekig tartott volna, mint más hasonló esetben, például a pártfinanszírozási szabályoknál, ám egy tavalyi strasbourgi döntés felkavarta az állóvizet.

A Bukta és társai kontra Magyarország ügyben (HVG, 2007. július 28.) az emberi jogi bíróság megállapította, hogy "speciális körülmények között, amikor valamely politikai esemény demonstráció formáját öltő közvetlen válaszlépést tehet indokolttá, a politikai eseményt követő békés demonstráció feloszlatása pusztán a szükséges előzetes bejelentés hiánya miatt, ha a résztvevők semmilyen jogellenes magatartást nem tanúsítanak, a békés célú gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozását jelenti". A 2002. december 1-jei Medgyessy-ellenes tüntetés feloszlatása kapcsán, a magyarországi jogorvoslati lehetőségek kimerülése után született strasbourgi döntés után mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a gyülekezési törvény feloszlatási szabálya nem tartható fenn tovább.

Mégis úgy maradt. Ez aztán totális zavart okozott a jogalkalmazásban, ami ez ügyben addig sem állt távol a káosztól. A kormányzati és rendőri tehetetlenkedés mintapéldája volt a 2006. őszi jogértelmezés-sorozat, amelyben a Kossuth téri demonstrációt először választási gyűlésnek, majd kulturális rendezvénynek tekintették, hogy ne kelljen szembenézni a feloszlatás politikai következményeivel, majd biztonsági okokra hivatkozva - az egyenruhások szakzsargonját használva - műveleti területté nyilvánították a Parlament környékét, hogy kiszoríthassák a demonstrálókat. De még ezen is túltett a komédiába illő, idén májusi nyilatkozatháború az igazságügyi és rendészeti tárca, valamint az alá tartozó rendőrség között arról, miként kell eljárniuk a hatóságoknak a spontán tüntetésekkor: a strasbourgi döntés vagy a mérlegelés nélküli feloszlatást előíró gyülekezési törvény az irányadó?

Az alkotmánybírák megválaszolták azt, amire az Országgyűlés képtelen volt. Kimondták a spontán akciók - beleértve a villámcsődületek (lásd cikkünket a 35. oldalon) - védelmét, ezt követően azonban nem hagyták a bénulás jeleit mutató parlamentre a döntést, nem mulasztásos alkotmánysértést állapítottak meg, hanem a biztonság kedvéért nyomban törölték a feloszlatási szabály egy részét. A lépés kétségkívül hatékony, köztudomású ugyanis, hogy a törvényhozás nem nagyon zavartatja magát, ha hosszú a jogalkotási mulasztásainak listája (lásd táblázatunkat a 8. oldalon). Az alkotmánybírák joggal tételezhették fel, hogy a képviselőket egy Donáti utcai ejnye-bejnye nem szorítja majd rá arra, hogy sürgősen módosítsák a gyülekezési törvényt. Volt ugyan példa rapid munkára, például 2007 végén a népszavazási szabályok kapcsán, ám a mulasztási lajstrom így is terjedelmes, noha számos tételét nemrég ki lehetett húzni, mert - majd tízévnyi késedelemmel - tavaly év végén módosították a házszabályt. Rossz előérzetük lehetett a bíráknak azért is, mert a közigazgatási hivatalok ügyében 2008. június 30-áig adtak határidőt a korrekcióra, ám lapzártánkkor nincs tervezet a Ház asztalán, miközben az 9-én tartja utolsó tanácskozását a nyári szünet előtt.

Az AB-határozat indokolásában minderről persze szó sem esik. Ahogy illik, az érvek jogiak. A bírák szerint a gyülekezési törvény hiányosságai nem indokolják az "egészének alkotmányossági felülvizsgálatát. (...) Alkotmányossági szempontból nem feltétlenül szükséges, hogy a törvényhozó kifejezetten ismerje el a spontán és gyors gyűlések szabadságát, mert azokra törvényi tilalom, illetve speciális korlátozás hiányában lehetőség van." A mulasztásos alkotmánysértés kimondásának elmaradását indokolta így az AB, de aztán már hozzátette, a törvényhozónak kell mérlegelnie, miként lennének csökkenthetők a "jogalkalmazási nehézségek".

A parlamenti kanyarokat levágó döntést néhány bíró ellenezte. Bragyova András kifejtette például, hogy az alkotmányellenes mulasztás megállapítására minden ok meglett volna. Különvéleményében - amihez Kiss László is csatlakozott - részletesen elemezte, milyen hiányosságok jellemzik a törvényt: nemcsak a spontán gyűlésekre nincs előírás, de az úgynevezett tiltott - a demonstrációk elől elzárt - helyekre vagy a feloszlatás részleteire vonatkozó regulák is hiányoznak. Az utóbbiban teljesen egyetértett vele Holló András, aki egyébként maga is készített különvéleményt (e mellé pedig Bihari Mihály AB-elnök állt), amelyben leszögezte, a bejelentés nélküli demonstrációk kötelező feloszlatásának eltörlésével egyetért, de azzal már nem, hogy egy füst alatt azt a szabályt is megsemmisítette az AB, hogy a bejelentéstől helyszínében, időpontjában eltérő demonstrációt is fel kell oszlatni. Szerinte - s ehhez a ponthoz csatlakozott Bragyova is - egy ilyen változtatás a demonstráció menetében mindenképpen mások jogainak sérelmével jár, ezért mérlegelési jogot kellett volna hagyni a rendőrségnek.

Az AB-döntés néhány problémát megoldott, de okozott is egyet-kettőt. Formálisan az indokolás kimondta ugyan, hogy főszabályként marad a bejelentési kötelezettség, ám valójában egyenrangúnak ismerte el a hatóságoknak késetten jelzett vagy valóban alkalmi csoportosulásokat is. Könnyen lehet, hogy a viták folytatódnak, csak ezek után arról csatáznak majd, mit is jelent a spontán demonstráció, vagy hogy kinek a joga erősebb: néhány feltűnési vágyban szenvedő tüntetőnek, vagy azoknak, akiknek emiatt esetleg a fél fővárost meg kell kerülniük.

A legnagyobb kára mégsem ez lehet a döntésnek. Miközben az életmentő beavatkozást elvégezték a törvényen a bírák, mellékhatásként számolni kell azzal, hogy még az egyeztetést is abbahagyják a pártok. A gyülekezési jog körüli szakmai-politikai disputák egy időre a tudományos folyóiratokba szorulhatnak, miközben persze elhangzik majd néhány napirend előtti felszólalás, születnek vitatható rendőrségi döntések, bírósági ítéletek (aligha véletlen, hogy az országos főkapitány gyülekezési kiskáté bevezetését tervezi eligazítandó rendőreit). Azzal, hogy nem írt elő határidőt az AB a törvénymódosításra az Országgyűlésnek, kikerülnek a törvényalkotás fő sodrából olyan alapkérdések, hogy meddig tarthat egy tüntetés, azonosíthatóaknak kell-e lenniük a demonstrálóknak, eltakarhatják-e arcukat. Bárándy Gergely (MSZP) rendzavarás-ellenes tervezetéről - ami érinti a gyülekezési szabályokat is - mostanában tárgyalnak ugyan a pártok, ám a parlamenti vita, ha lesz is, mindenképpen őszre marad, mert a többi párt hétfőn időt kért.

Hogy gyülekezési szabadosság lesz-e az úr az utcákon, ma még eldönthetetlen. Ha a demonstrációszabályok némely részletében van is vita a parlamenti erők között, egyben közös az érdekük: nem engedhetik meg, hogy az országgyűlési állóháborút látva az AB egyre inkább törvényhozói szerepkörbe pozicionálja magát - ha máshogy nem, akkor úgy, hogy szavak kihúzásával változtat törvények értelmén.

JUHÁSZ GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Fókuszban

A 2001-es verzió

Az Alkotmánybíróság (AB) egyszer már felelt a gyülekezési törvényt - részben más érvekkel - átfogóan támadó...

Elhagyja az országot az "Ágyat az anyukának"-akciót szervező sárbogárdi apuka

Elhagyja az országot az "Ágyat az anyukának"-akciót szervező sárbogárdi apuka

Ideiglenes fatemplomot állítanak a leégett Notre-Dame elé

Ideiglenes fatemplomot állítanak a leégett Notre-Dame elé

Hogyan válasszak designert?

Hogyan válasszak designert?

Erre mindenképp figyeljen, ha céges folyószámlahitele van

Erre mindenképp figyeljen, ha céges folyószámlahitele van

Snétberger Ferenc tanítványai most megmutatják, mit tudnak

Snétberger Ferenc tanítványai most megmutatják, mit tudnak

Curtis nagyon pörög, már itt is az új videoklipje

Curtis nagyon pörög, már itt is az új videoklipje