szerző:
HVG

A miniszterelnök-keresési bohózathoz kezd hasonlítani az új magyar EU-biztos jelölési procedúrája. Ezúttal azonban Magyarország nem lóg ki a sorból, mert egész Európa a pozíciószerzés harci lázában ég, miközben az unió alól kicsúszóban van a jogi talaj.

Tízmillió magyar állampolgár közül egyetlenegy sem képez közös halmazt Bajnai Gordon kormányfő és az MSZP világképe között, legalábbis ha uniós személyzeti politikáról van szó. A HVG keddi lapzártájakor számos jel arra mutatott, a szocialista párton belüli elkeseredett pozícióharc akadályozza a miniszterelnököt abban, hogy méltó módon, alapvetően Magyarország érdekeit szem előtt tartva, időben nevezze meg jelöltjét az Európai Bizottságba a következő öt évre. Noha az uniós biztos jelölésének joga a kormányfőé, a 2010-es költségvetés megszavazásáig az MSZP-nek kiszolgáltatott Bajnai nem mehet a saját feje után.

A kormányfő egyik favoritja köztudomásúan Iván Gábor külügyi szakállamtitkár volt: a régi személyes ismeretséget tetézte, hogy Iván szakmai előélete jól paszszolt a kormány által elsősorban megcélzott regionális politikai portfólióhoz. A „technokrata” jelzőt büszkén vállaló köztisztviselőt azonban éppen politikai semlegessége miatt húzta ki a listáról a kormánypárt vezetősége, s nyilván nem használt neki az sem, hogy Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezető nyilatkozatai szerint a legnagyobb ellenzéki párt kiegyezett volna a személyével. Bajnainak így olyan figura után kellett néznie, aki – amellett, hogy nem szerepel le szakmailag a majdani európai parlamenti meghallgatáson, kvalitásai legalább egy közepes súlyú tárcára predesztinálják Brüsszelben, s a Fidesz sem feltétlenül mozgat meg mindent ellene az uniós képviselőházban – világnézetét illetően a szocialisták szívéhez közelebb áll. Így merült fel a lapzártánkkor még legesélyesebbnek tűnő Andor László, a 43 éves, egyértelműen baloldali kötődésű közgazdász neve, akinek pályája a nyolcvanas évek végén a budapesti közgazdaság-tudományi egyetem „rendszerhűnek” számító Társadalomelméleti Kollégiumától vezetett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankig (EBRD). Andor jelölése is előrelépésnek számítana az öt évvel ezelőtt történtekhez képest a tekintetben, hogy a magyar kormány immár egy nyugati egyetemeket megjárt, tiszteletre méltó tudományos felkészültséget felmutató személyt prezentálna Európának. Az EBRD igazgatótanácsának magyar tagját indítani az uniós posztokért folyó kemény nemzetközi küzdelemben azonban nem kockázatmentes: Barrosót legalábbis elgondolkodtathatja, hogy a kormányzati és uniós gyakorlatot nélkülöző elméleti közgazdász alkalmas-e a magyar politikai elit által olyannyira áhított, „pénzosztó” regionális tárca kezelésére. Bennfentesek úgy látják, hiába tanulta ki Andor Londonban a bankárkodást, a válság idején különösen fontos pénzügyi szabályozási portfóliót minden bizonnyal egy nagyobb tagállam viszi el. Jó sanszokkal lépne viszont ringbe például a közlekedési vagy az energiaügyi tárcáért, amelyekre, úgy hírlik, Szlovákia is szemet vetett. A mostani biztos Kovács László által vitt adóügyeknél ezek a posztok jóval erősebbnek számítanak, mert a lisszaboni szerződés a felügyelő biztosnak érdemi, a közösségi szakpolitika alakítására esélyes hatáskört garantál, s a kormány ilyenekre hajt – tette világossá többször is a Külügyminisztérium.

Sem az MSZP különféle szárnyainak protezsáltjai, sem az önjelöltek nem adják azonban fel könnyen. Igaz, egyesek jelentős áldozatokat is hoztak a siker reményében, Baráth Etele, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány minisztere például szögre akasztotta párttagságát, amikor a nyáron kiderült, hogy prominens MSZP-s főkorifeus nemigen rúg labdába Barrosónál. A tárgyilagos döntésnek pedig kifejezetten árt, hogy a magas posztra aspirálók közül hárman – Herczog Edit európai parlamenti képviselő, Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár és Veres János expénzügyér – maguk is tagjai a Bajnaival egyezkedő MSZP-elnökségnek. Kérdéses, hogy versenyben van-e még Kovács László: egyes találgatások szerint Bajnai végül őt fordítja majd az egymással marakodó szocialisták ellen, akiket Kovács megfenyegetett, hogy ha leváltják, visszatér a hazai politikai porondra. Úgy tudni, az öt évvel ezelőtti konfliktusokon túljutva Barroso sem ellenezné különösebben a munkakörébe már beletanult magyar biztos maradását, az pedig nem az ő baja, ha Magyarország nem lép előre a brüsszeli „posztozkodásban”.

Az új biztosok keresése lázasan zajlik valamennyi tagállamban, meglehet, fölöslegesen. A biztosjelöltek névsorát ugyanis először az uniós kormányfők testületének kellene elfogadnia, mégpedig az október 29–30-ai csúcstalálkozón, ám egyelőre kétséges, hogy erre az aktusra egyáltalán sor kerül. Az integráció jogilag és politikailag egyaránt abszurd helyzetbe látszik sodródni. A 27 tagú EB mandátuma október 31-én lejár, a még hatályos nizzai szerződés viszont előírja: az első olyan Európai Bizottságot, amely azt követően alakul, hogy az unió tagállamainak száma eléri a 27-et, a tagállamok számánál kevesebb fővel kell létrehozni. A fenyegető időpont november 1-jén elérkezik, ekkor egy vagy több tagállamnak búcsút kellene mondania a biztosállítási lehetőségnek – hacsak a nizzait felülíró lisszaboni szerződés nem lép addig hatályba.

Ez utóbbi viszont már lehetetlen. Hiába szavazták meg végül a kalandos történetű dokumentumot az írek és szignálta utolsó előttiként múlt szombaton a lengyel államfő is, a csehek még hiányoznak a sorból. Jóllehet a prágai parlament mindkét háza ratifikálta már a dokumentumot, 17 euroszkeptikus cseh szenátor nemrég az alkotmánybíróság elé vitte a lisszaboni szerződés ügyét, a velük egy húron pendülő Václav Klaus köztársasági elnök pedig egy utolsó utáni lábjegyzet szövegbe iktatásához köti a szignóját. A pótlás kimondaná, hogy a lisszaboni szerződés részét képező alapjogi chartára hivatkozva az egykori Benes-dekrétumok keretében Csehországból kitelepített németek nem követelhetik vissza hátrahagyott javaikat.

Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a kormányfők a Klaus által követelt kiegészítés érdekében újranyissák a tagállami ratifikációk göröngyös procedúráját, az új szerződés novemberi hatályosulása híján azonban csak kínosabbnál kínosabb lehetőségek közül választhatnak. Az egyik, hogy meghosszabbítják a most regnáló EB mandátumát, remélve, hogy – az esetet sürgősséggel kezelve – a cseh alkotmánybíróság mielőbb pozitív ítéletet hoz, Klaust pedig levegőnek tekintik. A másik, hogy megegyeznek abban, mely tagállam(ok) veszítik el a biztosukat – legalábbis a lisszaboni szerződés hatálybalépésének megjósolhatatlan időpontjáig. Az első megoldás csak rövid, átmeneti ideig – egy-két hónapig – tekinthető legitimnek, ráadásul ügyvezetői minőségben a brüsszeli testület béna kacsává válik a gazdaság válság kellős közepén. A második variáció viszont politikailag keresztülvihetetlen, és egyiket sem jegyeznék be az uniós demokrácia aranykönyvébe.

A kör négyszögesítésével kísérletezve Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő, az EU soros elnöke a múlt héten azt javasolta – a nizzai szerződést tekintve alapnak –, hogy 26 tagállam biztosjelöltjében állapodjanak meg e hó végén, a 27. pedig a külügyi főképviselőt adná, a visszavonuló Javier Solana helyébe lépve. A svéd terv szerint ez a személy foglalná el a lisszaboni szerződés életbelépése után az EB alelnöki székét is, a brüsszeli grémium 27. tagjaként, ám kérdéses, melyik tagállam vállalja a kockázatot, hogy beláthatatlan ideig uniós biztos nélkül marad. Léteznek egyébként radikálisabb elképzelések is. Egyes információk szerint Berlinben felmerült, ha már amúgy is a nizzai szerződés alapján alakul meg az új EB, akkor 15–18 tag is elegendő. Ezzel az unió visszatérne a kezdetekhez: közel tíz éve Valéry Giscard d'Estaing volt francia elnök, a lisszaboni szerződés elődjének számító uniós alkotmánytervezet atyja szorgalmazta, hogy az EB elnöke szabadon, nemzetiségtől és politikai hitvallástól függetlenül, csupán a hozzáértés alapján választhassa meg munkatársait, és másfél tucatra becsülte az érdemi brüsszeli feladatkörök számát.

Míg a lisszaboni szerződés visszamenőleges értelmezése álkérdés, „előremenőleges” értelmezése annál problematikusabb. A dokumentum szinte semmit sem mond például az ezentúl két és fél évre választandó, az egymást váltó soros elnökségek láncolatában a folyamatosságot képviselő, az uniónak a külvilág felé „arcot” jelentő állandó elnök tényleges funkciójáról. Az október végi kormányfői csúcs az állandó és a félévenként cserélődő soros elnök közötti hatalmi osztozkodásról is szól majd – s korántsem csak az absztrakció szintjén. A nagy tagállamok már nyomják is a „húzóneveket” – elöl járnak a britek az exkormányfő Tony Blairrel, nyomukban a franciák a jelenlegi miniszterelnök Francois Fillonnal –, arra spekulálva, hogy világpolitikai súlyú jelöltjeiknek lesz erejük saját és országuk ambícióihoz tágítani az új munkakört. A ravasz Benelux országok ezzel szemben csupán formális hatáskörbe szorítanák be az új szereplőt, aki persze ki más lenne, mint Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök. A visegrádi országok zászlóalja – miután Jerzy Buzek lengyel állampolgárságú EP-elnökben már júniusban megkapták a maguk porcióját – az október végi csatában nemigen hajthat másra, mint hogy a soros elnökséget vivő tagállam kormányfőjének kissé több jusson a puszta statisztaszerepnél. A V4-ek közül ez – aligha véletlenül – különösen a 2011-ben soros elnökségre készülő Budapesten és Varsóban számít a következő hetek presztízskérdésének.

KOCSIS GYÖRGYI

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Csak így történhetett a vasfüggöny átvágása - drMáriás megmutatja

Csak így történhetett a vasfüggöny átvágása - drMáriás megmutatja

Tömegek búcsúztatták az El Paso-i lövöldözés áldozatát

Tömegek búcsúztatták az El Paso-i lövöldözés áldozatát

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Üzentek a dánok Trumpnak: Grönland nem eladó

Üzentek a dánok Trumpnak: Grönland nem eladó

Ritka nagy csalással vádolja egy szakértő a GE-t

Ritka nagy csalással vádolja egy szakértő a GE-t

Lennonék "megírtak egy úszómedencét", a mai sztárok ravaszabbul keresik degeszre magukat

Lennonék "megírtak egy úszómedencét", a mai sztárok ravaszabbul keresik degeszre magukat