szerző:
Tálas Andrea

A második világháború utáni első koalíciós kormány jön létre Nagy-Britanniában, ami a győztes mindent visz elvén alapuló választási rendszert is elsöpörheti.

 

Clegg és Cameron
©

Winston Churchill nyomdokaiba léphet David Cameron. Legalábbis annyiban, hogy a legendás miniszterelnök második világháborús kabinetje óta a konzervatív párt vezére lehet az első, aki koalíciós kormányt vezet majd Nagy-Britanniában. Gordon Brown hivatalban lévő kormányfő ugyanis kedden, helyi idő szerint röviddel este negyed nyolc után – feleségével az oldalán – Downing Street 10. alatti rezidenciája előtt bejelentette: a stabil kormányzás megteremtése érdekében benyújtja lemondását II. Erzsébet királynőnek, akit megkér arra, hogy az új kabinet megalakításával bízza meg Cameront, az ellenzék vezérét. Majd rögvest elindult a Buckingham-palotába, az uralkodóhoz.

A drámai befejezés hektikus napokat, órákat zárt le. A brit sajtó az interneten és a televízióban a szintén szoros befutót hozó angol Premier League utolsó fordulóját lepipáló alapossággal, percről percre követte a tárgyalások fordulatait. Minden apró mozzanatból a döntésre utaló jelet igyekeztek kiolvasni: abból, hogy Cameron a hüvelykujját az égnek emelve, a megegyezésre utalva lépett a kamerák elé, vagy abból, hogy Londonban, a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidencia előtt állítólag megjelent a bútorszállító autó, ami azt sugallhatta, hogy Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök felkészült a kiköltözésre. Nagy-Britanniában ugyanis a hagyományok szerint a távozó kormányfő azonnal átadja helyét utódjának.

Pedig a múlt csütörtöki választásokat követő napokban egy másik történelmi párhuzam uralta a politikai közbeszédet: Ted Heath egykori konzervatív kormányfő 1974-es példája. Ahogy most, úgy akkor sem sikerült abszolút többséget szerezniük a nagy parlamenti pártoknak, a konzervatívoknak és a munkáspártiaknak, és akkor is a nevető harmadik liberális demokraták dönthették el, kinél lesz a kormányrúd. Akkor alig négy nap alatt kiderült, hogy nem lesz koalíció, a konzervatívok ugyanis nem mentek bele a liberális demokraták legfőbb követelésébe, a kizárólag a nagy pártoknak kedvező választási rendszer átalakításába. Most öt nap kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a lapzártánkkor részleteiben még nem ismert, de Londonban biztosra vett egyezség. Az alku legfontosabb tárgya most is ugyanaz volt, ám a toryk a 36 évvel ezelőttinél engedékenyebbnek bizonyultak, így a korábban mindkét nagy irányában tájékozódó liberálisok kedden már csak velük folytatták a tárgyalásokat.

Nem sokon múlt, hogy a konzervatívok – rácáfolva az előrejelzésekre – megszerezzék a többséget: a 44 éves David Cameron vezette toryknak mindössze 16 ezer szavazatra lett volna szükségük a teljes győzelemhez. Persze koncentráltan, abban a húsz választókerületben, ahol jelöltjeik a legközelebb álltak az egyszerű többség megszerzéséhez. A legkisebb előnnyel egyébként a munkáspárti Glenda Jackson verte meg konzervatív riválisát egy észak-londoni körzetben, az egykor világhírű színésznő mindössze 42 szavazattal kapott többet ellenfelénél. Az alig négy éve pártvezér Cameronnak hiába sikerült győzelemre vinnie a konzervatívokat, sőt mandátumaikat Margaret Thatcher 1979-es bravúrjánál is nagyobb számban, 97-tel növelnie, a közel 11 millió, 36 százaléknyi szavazat nem hozta meg 13 ellenzéki év után az egypárti kormányzás lehetőségét.

A valószínű happy end ellenére a vesztesek választásaként emlegetik az elemzők a mostanit, és nemcsak a toryk relatív kudarca miatt. A Munkáspárt – a kormány élén három éve Tony Blairt váltó Brown vezetésével – 1992 óta a legkevesebb képviselőt küldheti a Westminsterbe; a 91 elvesztett mandátum 1930 óta a legtöbb, aminek búcsút intettek. A liberális demokratáknak pedig csalódással kellett tudomásul venniük, hogy a pártvezérük, Nick Clegg bravúros kampányszereplése nyomán megugrott népszerűségét a párt nem tudta mandátumainak gyarapítására váltani, és mint mindig, ezúttal is a harmadik helyre szorult. Pedig a szavazatok 23 százalékának begyűjtésével 1987 óta a legjobban szerepeltek, mégis öt mandátummal kevesebbet szereztek, mint az előző ciklusban. A szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt és az euroszkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Párt – bár valamivel többen szavaztak rájuk – ezúttal sem jutott képviselői helyhez. Az angol parlamentarizmus történetében először került be viszont zöld párt színeiben képviselő a Westminsterbe.

A liberális demokraták eredményével elégedetlen Clegg számára nem akármilyen vigaszul szolgálhat, hogy a patthelyzetnek köszönhetően királycsináló szerephez jutott a kormányalakításban. Talán soha nem volt ilyen jó esélye a pártnak, hogy keresztülvigye elképzeléseit, közülük is a legfontosabbat: egy korrektebb, arányosabb, modernebb választási rendszer bevezetését. Minden jel szerint sikerül is célt érnie a három pártvezér közül a legfiatalabb, 43 éves Cleggnek.

Miközben a változtatás nem érdeke sem a konzervatívoknak, sem pedig a Munkáspártnak, mindketten – csak hogy megnyerjék a liberálisokat partnerüknek – felajánlották a választási rendszer módosítását. Persze nem az Európában leginkább elterjedt arányos képviseleti szisztémáról, hanem az úgynevezett alternatív szavazási rendszerről van szó, ami kizárólag 50 százalék plusz 1 voks megszerzése esetén tenné lehetővé egy-egy képviselő megválasztását (lásd Alternatívák című írásunkat). A konzervatívok azt ígérték, hogy erről referendumot rendeznek. Noha a Munkáspárt továbbment, és felajánlotta, hogy először törvénybe iktatja az új rendszert, és csak utána kérdezi meg róla referendumon a választókat, ez nem volt elegendő csáberő a koalíciós tárgyaláson.

A konzervatívok részéről már a referendum ígérete is óriási előrelépés, programjukban ugyanis még kiálltak a jelenlegi többségi rendszer mellett. A párt hangadói bármiféle változtatást elutasítanak, Cameron nem kis kockázatot vállalt azzal, hogy épp ebben engedett. A kompromisszumkész magatartás és a formális koalíciós ajánlat a konzervatívok részéről válaszul szolgált Brown hétfő délutáni meglepő bejelentésére, hogy még az idén lemond a Munkáspárt vezetéséről. Az elemzők által elsőre politikai mesterfogásként értékelt, később már kétségbeesett manővernek tűnő lépéssel Brown elérte, hogy Clegg átmenetileg a Munkáspárttal is tárgyaljon a kormányzati együttműködésről. A Munkáspárt viszont a konzervatívoknál sokkal megosztottabbnak bizonyult a koalíció kérdésében, és ezért a megbeszélések kedd délutánra megszakadtak.

Gordon Brown a miniszterelnöki reidencia előtt
©

A józan ész és a számok győzelme a szív és az ösztönök felett – így kommentálják a szigetországban a toryk és a liberális demokraták közeledését. Tény, hogy biztos, 37 fős parlamenti többséget csak ez a koalíció eredményez, amit kedd esti sajtóértesülések szerint akár több liberális demokrata miniszter és Clegg miniszterelnök-helyettesi szerepvállalása is megpecsételhet. A két párt programjában azonban igen nagy, esetenként szinte áthidalhatatlan a különbség. Az Európai Parlament néppárti frakciójából kilépett, és időközben szélsőséges pártok képviselőivel kiegészült saját frakciót alakító euroszkeptikus torykkal ellentétben a liberális demokraták a három párt közül a leginkább EU-pártiak, olyannyira, hogy még az euró bevezetése is szerepelt választási programjukban. Eltérő a véleményük egyebek között bevándorlási, oktatási kérdésekben, ami pedig talán a leglényegesebb: az EU-ban az idén a legmagasabb brit költségvetési hiány csökkentését is másképpen képzelik – ők adóemelést szorgalmaznak, szemben a konzervatívok által javasolt kiadáscsökkentéssel. A Munkáspárttal való együttműködést azonban még nehezebb lett volna eladniuk választóiknak, mert bár programjukban sok a közös vonás, a két párt képviselői együttesen sem lettek volna többségben a parlamentben, elkerülhetetlen lett volna több kisebb alakulat bevonása. Ez pedig a Nagy-Britanniában a közvélemény által kívánt politikai stabilitást veszélyeztette volna.

TÁLAS ANDREA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Schweitzer András Fókuszban

Más világ

A pártok területi beágyazottsága miatt nemigen jöhetne létre Nagy-Britanniában egyszínű parlament, de ha mégis, az...

54 ezer levélszavazat már befutott a Nemzeti Választási Irodához

54 ezer levélszavazat már befutott a Nemzeti Választási Irodához

Durva bukta a debreceni reptér üzemeltetése, az önkormányzatnak a zsebébe kell nyúlnia

Durva bukta a debreceni reptér üzemeltetése, az önkormányzatnak a zsebébe kell nyúlnia

A WHO mostantól hivatalosan is betegségként kezeli a videojáték-függőséget

A WHO mostantól hivatalosan is betegségként kezeli a videojáték-függőséget

Öt bálna halt meg az olasz partoknál, kettő gyomrában találtak műanyagot

Öt bálna halt meg az olasz partoknál, kettő gyomrában találtak műanyagot

Számlája van az Államkincstárnál? Ha nem végzi el az adategyeztetést, azt is zárolhatják

Számlája van az Államkincstárnál? Ha nem végzi el az adategyeztetést, azt is zárolhatják

Műsort csinált egy szavazó Pátyon

Műsort csinált egy szavazó Pátyon