szerző:
Tálas Andrea

A második világháború utáni első koalíciós kormány jön létre Nagy-Britanniában, ami a győztes mindent visz elvén alapuló választási rendszert is elsöpörheti.

 

Clegg és Cameron
©

Winston Churchill nyomdokaiba léphet David Cameron. Legalábbis annyiban, hogy a legendás miniszterelnök második világháborús kabinetje óta a konzervatív párt vezére lehet az első, aki koalíciós kormányt vezet majd Nagy-Britanniában. Gordon Brown hivatalban lévő kormányfő ugyanis kedden, helyi idő szerint röviddel este negyed nyolc után – feleségével az oldalán – Downing Street 10. alatti rezidenciája előtt bejelentette: a stabil kormányzás megteremtése érdekében benyújtja lemondását II. Erzsébet királynőnek, akit megkér arra, hogy az új kabinet megalakításával bízza meg Cameront, az ellenzék vezérét. Majd rögvest elindult a Buckingham-palotába, az uralkodóhoz.

A drámai befejezés hektikus napokat, órákat zárt le. A brit sajtó az interneten és a televízióban a szintén szoros befutót hozó angol Premier League utolsó fordulóját lepipáló alapossággal, percről percre követte a tárgyalások fordulatait. Minden apró mozzanatból a döntésre utaló jelet igyekeztek kiolvasni: abból, hogy Cameron a hüvelykujját az égnek emelve, a megegyezésre utalva lépett a kamerák elé, vagy abból, hogy Londonban, a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidencia előtt állítólag megjelent a bútorszállító autó, ami azt sugallhatta, hogy Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök felkészült a kiköltözésre. Nagy-Britanniában ugyanis a hagyományok szerint a távozó kormányfő azonnal átadja helyét utódjának.

Pedig a múlt csütörtöki választásokat követő napokban egy másik történelmi párhuzam uralta a politikai közbeszédet: Ted Heath egykori konzervatív kormányfő 1974-es példája. Ahogy most, úgy akkor sem sikerült abszolút többséget szerezniük a nagy parlamenti pártoknak, a konzervatívoknak és a munkáspártiaknak, és akkor is a nevető harmadik liberális demokraták dönthették el, kinél lesz a kormányrúd. Akkor alig négy nap alatt kiderült, hogy nem lesz koalíció, a konzervatívok ugyanis nem mentek bele a liberális demokraták legfőbb követelésébe, a kizárólag a nagy pártoknak kedvező választási rendszer átalakításába. Most öt nap kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a lapzártánkkor részleteiben még nem ismert, de Londonban biztosra vett egyezség. Az alku legfontosabb tárgya most is ugyanaz volt, ám a toryk a 36 évvel ezelőttinél engedékenyebbnek bizonyultak, így a korábban mindkét nagy irányában tájékozódó liberálisok kedden már csak velük folytatták a tárgyalásokat.

Nem sokon múlt, hogy a konzervatívok – rácáfolva az előrejelzésekre – megszerezzék a többséget: a 44 éves David Cameron vezette toryknak mindössze 16 ezer szavazatra lett volna szükségük a teljes győzelemhez. Persze koncentráltan, abban a húsz választókerületben, ahol jelöltjeik a legközelebb álltak az egyszerű többség megszerzéséhez. A legkisebb előnnyel egyébként a munkáspárti Glenda Jackson verte meg konzervatív riválisát egy észak-londoni körzetben, az egykor világhírű színésznő mindössze 42 szavazattal kapott többet ellenfelénél. Az alig négy éve pártvezér Cameronnak hiába sikerült győzelemre vinnie a konzervatívokat, sőt mandátumaikat Margaret Thatcher 1979-es bravúrjánál is nagyobb számban, 97-tel növelnie, a közel 11 millió, 36 százaléknyi szavazat nem hozta meg 13 ellenzéki év után az egypárti kormányzás lehetőségét.

A valószínű happy end ellenére a vesztesek választásaként emlegetik az elemzők a mostanit, és nemcsak a toryk relatív kudarca miatt. A Munkáspárt – a kormány élén három éve Tony Blairt váltó Brown vezetésével – 1992 óta a legkevesebb képviselőt küldheti a Westminsterbe; a 91 elvesztett mandátum 1930 óta a legtöbb, aminek búcsút intettek. A liberális demokratáknak pedig csalódással kellett tudomásul venniük, hogy a pártvezérük, Nick Clegg bravúros kampányszereplése nyomán megugrott népszerűségét a párt nem tudta mandátumainak gyarapítására váltani, és mint mindig, ezúttal is a harmadik helyre szorult. Pedig a szavazatok 23 százalékának begyűjtésével 1987 óta a legjobban szerepeltek, mégis öt mandátummal kevesebbet szereztek, mint az előző ciklusban. A szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt és az euroszkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Párt – bár valamivel többen szavaztak rájuk – ezúttal sem jutott képviselői helyhez. Az angol parlamentarizmus történetében először került be viszont zöld párt színeiben képviselő a Westminsterbe.

A liberális demokraták eredményével elégedetlen Clegg számára nem akármilyen vigaszul szolgálhat, hogy a patthelyzetnek köszönhetően királycsináló szerephez jutott a kormányalakításban. Talán soha nem volt ilyen jó esélye a pártnak, hogy keresztülvigye elképzeléseit, közülük is a legfontosabbat: egy korrektebb, arányosabb, modernebb választási rendszer bevezetését. Minden jel szerint sikerül is célt érnie a három pártvezér közül a legfiatalabb, 43 éves Cleggnek.

Miközben a változtatás nem érdeke sem a konzervatívoknak, sem pedig a Munkáspártnak, mindketten – csak hogy megnyerjék a liberálisokat partnerüknek – felajánlották a választási rendszer módosítását. Persze nem az Európában leginkább elterjedt arányos képviseleti szisztémáról, hanem az úgynevezett alternatív szavazási rendszerről van szó, ami kizárólag 50 százalék plusz 1 voks megszerzése esetén tenné lehetővé egy-egy képviselő megválasztását (lásd Alternatívák című írásunkat). A konzervatívok azt ígérték, hogy erről referendumot rendeznek. Noha a Munkáspárt továbbment, és felajánlotta, hogy először törvénybe iktatja az új rendszert, és csak utána kérdezi meg róla referendumon a választókat, ez nem volt elegendő csáberő a koalíciós tárgyaláson.

A konzervatívok részéről már a referendum ígérete is óriási előrelépés, programjukban ugyanis még kiálltak a jelenlegi többségi rendszer mellett. A párt hangadói bármiféle változtatást elutasítanak, Cameron nem kis kockázatot vállalt azzal, hogy épp ebben engedett. A kompromisszumkész magatartás és a formális koalíciós ajánlat a konzervatívok részéről válaszul szolgált Brown hétfő délutáni meglepő bejelentésére, hogy még az idén lemond a Munkáspárt vezetéséről. Az elemzők által elsőre politikai mesterfogásként értékelt, később már kétségbeesett manővernek tűnő lépéssel Brown elérte, hogy Clegg átmenetileg a Munkáspárttal is tárgyaljon a kormányzati együttműködésről. A Munkáspárt viszont a konzervatívoknál sokkal megosztottabbnak bizonyult a koalíció kérdésében, és ezért a megbeszélések kedd délutánra megszakadtak.

Gordon Brown a miniszterelnöki reidencia előtt
©

A józan ész és a számok győzelme a szív és az ösztönök felett – így kommentálják a szigetországban a toryk és a liberális demokraták közeledését. Tény, hogy biztos, 37 fős parlamenti többséget csak ez a koalíció eredményez, amit kedd esti sajtóértesülések szerint akár több liberális demokrata miniszter és Clegg miniszterelnök-helyettesi szerepvállalása is megpecsételhet. A két párt programjában azonban igen nagy, esetenként szinte áthidalhatatlan a különbség. Az Európai Parlament néppárti frakciójából kilépett, és időközben szélsőséges pártok képviselőivel kiegészült saját frakciót alakító euroszkeptikus torykkal ellentétben a liberális demokraták a három párt közül a leginkább EU-pártiak, olyannyira, hogy még az euró bevezetése is szerepelt választási programjukban. Eltérő a véleményük egyebek között bevándorlási, oktatási kérdésekben, ami pedig talán a leglényegesebb: az EU-ban az idén a legmagasabb brit költségvetési hiány csökkentését is másképpen képzelik – ők adóemelést szorgalmaznak, szemben a konzervatívok által javasolt kiadáscsökkentéssel. A Munkáspárttal való együttműködést azonban még nehezebb lett volna eladniuk választóiknak, mert bár programjukban sok a közös vonás, a két párt képviselői együttesen sem lettek volna többségben a parlamentben, elkerülhetetlen lett volna több kisebb alakulat bevonása. Ez pedig a Nagy-Britanniában a közvélemény által kívánt politikai stabilitást veszélyeztette volna.

TÁLAS ANDREA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Schweitzer András Fókuszban

Más világ

A pártok területi beágyazottsága miatt nemigen jöhetne létre Nagy-Britanniában egyszínű parlament, de ha mégis, az...

Szivárogtatnak a dolgozók: kritikus hibák vannak a Boeing repülőgépgyárában

Szivárogtatnak a dolgozók: kritikus hibák vannak a Boeing repülőgépgyárában

100 forint osztalékot fizet részvényenként a Richter

100 forint osztalékot fizet részvényenként a Richter

Huszonkét amerikai államban terjed a kanyaró

Huszonkét amerikai államban terjed a kanyaró

Dr. House űrkapitányként tér vissza

Dr. House űrkapitányként tér vissza

Szijjártó Péter az EU-nak: Több tiszteletet a törököknek!

Szijjártó Péter az EU-nak: Több tiszteletet a törököknek!

Három hónap alatt 15 milliárd forintot költött a kormány kommunikációra

Három hónap alatt 15 milliárd forintot költött a kormány kommunikációra