Egy lerobbant külvárosi parkoló alatt találták meg néhány hete a Magyar Tudományos Akadémia egykori bőkezű mecénása, gróf Vigyázó Ferenc családi mauzóleumát. Az örökhagyó kívánságát a rákoskeresztúri önkormányzat most, évtizedes késéssel teljesíti: nemzeti kegyhellyé nyilvánítja a sír területét.

Mesés vagyont hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára (MTA) gróf Vigyázó Ferenc 1928-ban. A 100 millió pengős örökséggel az MTA - a Magyarország című napilap korabeli tudósítása szerint - egy csapásra "a világ leggazdagabb akadémiájává" vált: 23 ezer hold földterület, két pesti bérház, vidéki kastélyok, értékes bútorok, gobelinek, óra- és kristálygyűjtemény, ezüsttálak, festmények, a család 17 ezer darabos, ritkaságokkal teli könyvtára került egyebek között a tulajdonába. A nagyvonalú örökhagyónak a családdal kapcsolatban csupán két kívánsága volt. Az egyik úgy szólt: rendezzék be múzeumnak a Vigyázó-Podmaniczky família rákoskeresztúri barokk kastélyát (az örökhagyó Vigyázó Ferenc édesanyja, Podmaniczky Zsuzsanna az unokahúga volt a fővárosi Közmunkatanács egykori alelnökének, a pesti Andrássy út arculatát a századfordulón megteremtő Podmaniczky Frigyes bárónak). A másik óhaj a parkban lévő monumentális - két, egyenként 16 darab hellenisztikus oszloppal díszített - családi mauzóleumra vonatkozott. A végrendelet szerint a sírhely "állandóan a legjobb karban tartandó fenn, az ott elhelyezettek kegyeletes megőrzéséért".

Vigyázó Ferenc kívánsága azonban csak most, több mint hetven év késéssel és igen redukált formában teljesül. Idén augusztusban ugyanis a kastély közelében lévő, ma önkormányzati tulajdonú parkoló alatt, 20-30 centiméteres betonréteg kirobbantása után megtalálták az egykori Vigyázó-Podmaniczky-mauzóleum maradékát, a kriptát. A régészeti kutatásokat kezdeményező XVII. kerületi önkormányzati képviselő, Lázár Attila szerint heteken belül - önkormányzati pénzekből - teljesen feltárják a sírhelyet. Ha megtalálják a család tagjainak, többek között az adományozó Vigyázó Ferencnek a földi maradványait is, a képviselő-testület kolumbáriumot (urnafülkét) hoz létre, és jelképesen újratemeti az elhunytakat. A felszínen pedig Vigyázó-Podmaniczky-emlékparkot létesít, amelyet kegyhellyé nyilvánít. Utóbbihoz már megadta az előzetes engedélyt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (NKB).

A mauzóleum sorsa 1949-ben, az MTA "újjászervezésekor" pecsételődött meg. Addig az akadémia ügyelt a sírhelyre, és meghatározott időközönként gyászmisét tartott az elhunyt családtagok emlékére. 1949 novemberében azonban, miután megszüntették az akadémiai igazgatói tanácsot, kicserélték az elnökséget, új alapszabályt dolgoztak ki. Mivel a korabeli érvelés szerint az MTA-nak a folyósított állami támogatás mellett már nincs szüksége arra, hogy a Vigyázó-vagyon hagyatékának gondozásával gazdálkodó tevékenységet folytasson, az ingatlanokat elvonták, és állami tulajdonba vették. A mauzóleum először "a Gerő téeszcsé" birtokába került, amely a funkcióváltásnak megfelelően a feleslegesnek ítélt részeket eltüntette: az épület rézlemez fedelét eladták a MÉH-nek, a fehér márványpadlót összetörték, és a sertésólakhoz vezető járda építésére használták fel - olvasható ifjabb Bibó Istvánnak A rákoskeresztúri egykori Vigyázó-Podmaniczky-kastély története című könyvében. Szerinte a mauzóleum "sertések állandó pihenőhelyéül" szolgált, míg közvetlen környezete disznólegelő lett. S bár helyi kezdeményezésre 1954-1955-ben Rákosvidéki Tájmúzeummá akarták alakítani - amit a hatóságok jóvá is hagytak -, Tóth Péter helytörténész szerint az elképzelésből nem lett semmi. Ellenkezőleg: az épületet a hozzá tartozó oszlopsorral együtt eldózerolták. Ma már homály fedi, pontosan mikor és miért rombolták le, mindenesetre a helybeliek között tartja magát az a legenda, miszerint a sírhely szomszédságában az 1960-as években épült fővárosi "atombiztos" óvóhely álcázása miatt végképp feleslegessé vált a Vigyázó-mauzóleum.

A romos sírhely teljes, akár több százmillió forintos rekonstruálására a XVII. kerületi önkormányzat nem vállalkozik, ahogy az NKB is csupán szakmai segítséggel tudja támogatni a rákoskeresztúriakat. Az 1999-ben létrehozott bizottság kerete szűkös, az idén csupán 28 millió forintból gazdálkodhat (sokkal nagyobb tavaly sem volt a büdzséje, 2003-ban 40 millió forintjuk volt), amiből Radnainé Fogarasi Katalin, a bizottság titkára szerint évente csak egy-egy nagyobb szabású emlékhely - mint például idén az esztergomi Balassi-park - kialakítására futja. A nemzeti kegyeleti hely státus nem hoz pénzt létrehozója számára, kötelezettséget annál inkább: a park méltó fenntartását garantálni kell, és a bizottság engedélye nélkül nem lehet megszüntetni.

A műemlékekben, patinás épületekben szegény kerület önkormányzatának szándékait támogatja a Kulturális Örökség Hivatala (KÖH) is: a már a kilencvenes évek elején műemlékké nyilvánított Vigyázó-Podmaniczky-kastélyhoz hasonlóan védettséget élvez majd a kripta, de feltárásához, helyreállításhoz állami pénzre innen sem számíthat a kerület. Mint ahogy a vagyon hajdani haszonélvezőjétől, az MTA-tól sem várhat semmit a helyhatóság a szakmai, erkölcsi segítségen kívül. Az MTA tulajdonában ugyanis az 1949-es államosítás óta már csak a felbecsülhetetlen értékű könyvtár maradt, köztük 34 kódex, 431 különlegesen értékes, a 15. századból származó ősnyomtatvány - ahogy ez Gergely Pálnak, az MTA egykori fogalmazójának 1971-ben kiadott tanulmányából kiderül.

A történelmi fordulatokat megszenvedte a Meyerhoffer János tervei alapján épült Vigyázó-Podmaniczky-kastély is, ha nem jutott is a kripta sorsára. Holott az MTA, miután letudta a rokonokkal folytatott pereket, valóban múzeumot rendezett be benne; itt helyezték el a Vigyázó-hagyaték egy részét (köztük az ötvösremekeket, gobelineket, az óragyűjteményt). A második világháború alatt, 1944 augusztusában háromládányi értéket sikerült sebtében az Iparművészeti Múzeumba menekíteni - ez ma is ott található -, a többi azonban szabad prédává vált. Az épületet találat érte, egy része le is égett. A helyreállításról 1948-ban még az MTA gondoskodott, de az államosítás után az egymást váltó tulajdonosok közül senki sem érezte feladatának a végrendeletben foglaltakat: a kastély volt termelőszövetkezeti iroda, majd gimnázium, nevelőotthon. 1992-ben a XVII. kerületi önkormányzat tulajdonába került, azzal a műemlékvédelmi feltétellel, hogy a helyhatóságnak öt-hat éven belül el kell végeznie a több százmillió forintra becsült felújítást. Mivel erre nem volt pénze, a képviselő-testület 1999-ben az értékesítés mellett döntött. Több eredménytelen pályázat után a kastélyt 2001 novemberében 37,5 millió forintért a rákoskeresztúri Adonyi Kft. vette meg. A cég a műemlék épület rekonstrukciója után, idegen tőke bevonásával, ötcsillagos szállodát, konferencia-központot, kávéházat tervez kialakítani. Az önkormányzat kérésére pedig - a HVG információi szerint - emlékszobát rendez majd be a Vigyázó-Podmaniczky-kastélyban.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Most akkor lőttek a plázáknak, vagy van remény a túlélésre?

Most akkor lőttek a plázáknak, vagy van remény a túlélésre?

400 millió jegykiadókra

400 millió jegykiadókra

100%-ban újrahasznosítható cipőt ad ki az Adidas, ragasztót sem használtak

100%-ban újrahasznosítható cipőt ad ki az Adidas, ragasztót sem használtak

Szombaton újra az ellenzék tüntetett Belgrádban

Szombaton újra az ellenzék tüntetett Belgrádban

Halálos helikopterbaleset

Halálos helikopterbaleset

Fülke: Nem a templom, nem az épület az igazi vesztenivalónk

Fülke: Nem a templom, nem az épület az igazi vesztenivalónk