Bármilyen színű az útlevele, a világ magyarnak ismeri - állítja magáról Eötvös Péter (60 éves), aki mindhárom muzsikusi mivoltában, zenepedagógusként, komponistaként és dirigensként is a ma születő zene művelésére tette fel életét.

HVG: Igaz a hír, hogy közel negyven év után végleg hazaköltözik Budapestre?

E. P.: Mint minden szóbeszédnek, ennek is csak a fele igaz. Ebből annyi, hogy ezentúl igyekszem a szabadidőmet itt tölteni. Ami leginkább azt jelenti, hogy itt komponálok majd, vagyis az íróasztalomat helyezem át ide.

HVG: Eddig gyakran vágták a fejéhez, hogy mivel nem itt alkot, igazából nem is tekinthető magyar zeneszerzőnek. Nem érezte megbántva magát?

E. P.: Az ilyesmin mosolyogni szoktam. Bármilyen színű az útlevelem, bárhol lakom, engem a világ magyar muzsikusnak ismer. Igaz, volt egy időszak az életemben, amikor Párizsban dolgoztam, ahova Kölnből jártam át, akkor előfordult, hogy pesti koncertjeim plakátjain így hirdettek: Eötvös Péter - Franciaország. Miközben a franciák azt hitték, német vagyok. Ez a kuszaság az utóbbi években kezd letisztulni, Budapest is visszafogadott, ezt éreztem, amikor a főváros díszpolgárává avattak.

HVG: Végül is útját a Kodály fémjelezte Zeneakadémián kezdte, még ha karrierje Kölnben vett is igazi lendületet...

E. P.: Kölnben ösztöndíjasként olyan technikai feltételek közelébe kerültem, amire a Zeneakadémián nem volt lehetőségem. Az elektronikus zene révén sikerült is egy minden korábbitól különböző hangzáskultúrát teremtenem. Ezzel egy időben elkezdődött dirigensi pályám is, mert hamar kiderült, hogy fizikailag alkalmas vagyok a vezénylésre. A kölni rádiózenekar élén debütáltam karmesterként.

HVG: Azóta dirigálja a saját műveit is, de igyekszik népszerűsíteni másokéit is. Honnan ez a már-már hittérítői elhivatottság önben a modern zene iránt?

E. P.: Zeneszerzőként természetesnek tartom, hogy a saját korom zenéjét dirigáljam. Az előző századokban a régi és az új zene játszottsági aránya sokkal egészségesebb volt, mint a 20. század óta.

HVG: Fischer Ádám szerint az a baj a kortárs komolyzenével, hogy visszahúzódik elefántcsonttornyába, és a nagyközönséget nem érdekli. Ön is így érzi?

E. P.: Más a véleményem. Szerintem a közönség nyitott, és hogy mit fogad be, az irányítható. Párizsban például öt éven át hangyaszorgalommal gyűjtöttük koncertjeinkre a közönséget. És lám, ott ma sincs probléma a modern zenével. Kellenek persze az alkotói folyamatba is bepillantást engedő zenemű-ismertetők, amilyeneket a koncert előtt adok a publikumnak. Három egymást követő estén is tömve volt a müncheni és a berlini hangversenyterem, amikor a Filharmonikusok koncertjein a művek előtt bevezetőt tartottam. A programban főként 20. századi magyar zene szerepelt, tőlem Berlinben az Atlantist, Münchenben pedig a zeroPoints című művet játszottuk. Legutóbb pedig, amikor Lipcsében dirigáltam, mindkét estén 1600-an voltak kíváncsiak a darabokra - és rám.

HVG: Itt, a stuttgarti Liederhalléban Bernsteint idéző, érdekfeszítő zenetörténeti kalauzolását követhettük végig szerzők és művek között, amikor például arról beszélt, hogyan született meg "slágerdarabja", a zeroPoints, majd - hogy "felmutassa" a munkásságát jellemző hármas egységet, a zeneszerzői-dirigensi-pedagógusi tevékenység egyidejűségét - el is vezényelte a programot. De tudja-e, kik hallgatták, hogy kikből verbuválódik az élő komolyzene közönsége?

E. P.: Ezek a programok bérleti közönség számára készülnek. És a bérletek műsorában rendszeresen és jó arányban szerepel az élő és a klasszikus zene. Mint ön is látta, a stuttgarti közönségnek az a része is eljött a 20. századi programra, aki egyébként a klasszikus műsorok miatt vette meg a bérletet. Örömmel tapasztalom, hogy egyre több a fiatal. Münchenben például a három bérleti koncert közül az első kimondottan ifjúsági bérlet volt, és 1500-an ültek a nézőtéren. Az utóbbi években mindenütt elterjedt a "composer in residence" szisztéma, ami azt jelenti, hogy a nagyzenekarok egy teljes szezonra meghívnak egy zeneszerzőt tanácsadóként, aki együtt él a zenekarral, követi a próbákat, részt vesz a tervezésben. A magam részéről örülök, ha a szerzők jelen vannak a próbákon, és közvetlen kapcsolat van szerző és zenekar között. Pályám kezdetén nekem is nagyon sokat jelentett, hogy Pierre Boulez végighallgatta a próbáimat.

HVG: Ő is szívesen áll a pulpitusra, ön viszont még nála is határozottabban fordított hátat a klasszikus zenének, energiáját szinte kizárólag a modernekre összpontosítja. Tudatosan döntött így?

E. P.: Igen. Számomra ez olyan, mint a politika és a történelem kapcsolata. Előbbi a napi akció, a történelem pedig, amelyből példákat lehet venni. Bach, Beethoven, Brahms történelmi példák. Bismarckot sem kell naponta gyakorolni, de ha szükség van rá, "elő lehet venni". Így vagyok én is: miközben gyakorlom a napi zenélést, ha szükséges, bármikor vissza tudok nyúlni például Beethovenhez. Személyes érdeklődésem nyitott mindenfajta zenére, legyen az 16. századi németalföldi kórusmű, bármilyen népzene, dzsessz és pop, mert engem maga a "zenei jelenség", a zenei kommunikáció foglalkoztat.

HVG: Segítsen eligazodni: ha hallunk egy Eötvös-művet, miről ismerhetjük fel?

E. P.: Hogy van-e saját hangom? Persze. Leginkább az érdekel, hogy olyan zenét komponáljak, amely képes megfogni az emberek fantáziáját, mintha filmet látnának. Amikor komponálok, úgy érzem, hogy látom a zenét. És úgy érzem, 1996-ban az Atlantisban sikerült is "látható zenét" írnom. De fontosak a témák is, amelyekkel foglalkozom, mert ezek rám jellemzőek. Mint minden festő, a zeneszerző is érdeklődésének megfelelően más témát, más színvilágot vagy hangzási formát választ.

HVG: Kialakított egy, a mai korhoz leginkább adekvát hangzásképet?

E. P.: Szerintem létezik korstílus. A mai világra jellemző zenei hangzás teljesen más, mint amilyen például az ötvenes években volt. A korstílust az adott korban élők összessége, a művészetek, a tudományok, a politika és a napi élet egymásra hatása alakítja. Ez a folyamat határozza meg a hangzáskép állandó alakulását is. Például a nagy romantikus korszak után kezdtek elterjedni az ütőhangszerek, majd jöttek az elektronikus hangszerek. Én rendszeresen használok elektronikát a műveimben. Olyan hangszínekkel élek, amiket csakis elektronikusan - szintetizátorral vagy elektropianóval - lehet előállítani, és ezeket keverem a tradicionális hangszerekkel. De a hagyományos instrumentumok megfelelő elegyítésével is létre lehet hozni új hangzásarányokat. Ha csökkentem például a vonósok számát, máris dominálni kezdenek a fúvósok, ütősök, az elektronika, ugyanakkor ott marad emlékként az a vonóshangzás, amely mint a "szép", az "idillikus" jelenik meg.

HVG: És hogyan jelenik meg a műveiben fellelhető "magyaros lüktetés"? E célból kap főszerepet az Atlantisban a cimbalom, másutt a tekerőlant, illetve a citera?

E. P.: A "magyaros lüktetést", ritmikát már Brahms, Berlioz és Erkel is használta, de kifejezetten magyar jegyekről csak Bartóktól kezdve lehet beszélni. Ez nemcsak a ritmusokból, hanem a tipikus harmónia- kapcsolásokból is ered. Ez a magyar zeneszerzők zenei anyanyelve. Lényegében mindannyian Bartókból táplálkozunk. A jellegzetes "magyar hang" nagyon fontos a nyugati zenei világban. Koncertjeim nagy részében vezényelek magyar műveket, Liszt-, Bartók- és Kodály-darabok mellett nagyon gyakran Kurtágot, Ligetit, Szöllősyt is. Saját műveimben, mint például az Atlantis mindhárom tételének a végén széki zenét használok, amivel arra figyelmeztetek, hogy veszélybe került egy régi kultúra. Az Atlantis témája az elsüllyedt kultúrákról szól, és ehhez Schiffer Pálnak az erdélyi kultúrák hanyatlásáról szóló gyönyörű riportfilmje adta az inspirációt. A cimbalmot sem véletlenül alkalmazom. Diplomadarabomat is cimbalomra írtam, mert a hatvanas években ez új hangszernek, friss hangszínnek számított. A cimbalom abban az időben hozott kapcsolatba Kurtággal, amikor ő is lelkesedett ezért a hangszerért.

HVG: Több kiadó - Ricordi, Salabert, Zeneműkiadó - után most a német Schott adja ki a darabjait, és intézi egyúttal a szerzői jogi teendőket is. Milyenek a tapasztalatai?

E. P.: A kiadók fő feladata ma már nem a kottakiadás, hanem például az operákkal járó jogok rendezése, kezdve a librettótól a video-, cd-, dvd-, internetjogokig. A balkon című operám librettója például Jean Genet színdarabja alapján készült, és hosszú időbe telt, amíg a Schott és Genet kiadója között minden apró kérdésben megszületett a megállapodás. Még szerencse, hogy személyesen nem kellett részt vennem az egyezkedésben, mert ezek a kérdések komplikált jogi ismereteket igényelnek, és évtizedekre terjedő komoly anyagi következményei vannak. Harc folyik minden fillérért.

HVG: Ha már szóba hozta az anyagiakat: önt is képes motiválni egy honorárium?

E. P.: A zenészeknek két csoportját ismerem: az egyik a zenének él, a másik a zenéből. Elárulom - bár bizonyára amúgy is sejtik -, én nem a zeneszerzői tiszteletdíjakból élek, hanem a karmesteri gázsimból. Vannak, akik ha sok pénzt keresnek, sokat is költenek, mert mozgatják maguk körül a világot. Ezt próbálom tenni én is, ha szerényebben is, hiszen az, hogy az Eötvös-intézet miként működik, főként attól függ, mennyit keresek. Mert nem volna értelme a pénzt magamnak megtartani. Nagyobb öröm, ha ösztöndíjakkal tehetséges fiatal karmestereket és zeneszerzőket támogathatok, mert még nem felejtettem el, hogy valamikor én is így kezdtem...

LINDNER ANDRÁS / STUTTGART

Eötvös Péter

A már 14 évesen a Zeneakadémián zeneszerzést tanuló, erdélyi származásúEötvös Péter, majd 1966-ban ösztöndíjjal Kölnbe megy, ahol a rádió elektronikus zenei stúdiójában dolgozik, és a Stockhausen együttessel járja a világot. Kiderül, karmesternek is tehetséges. A modern zene apostolának számító Pierre Boulez 1978-ban meghívja a párizsi EnsembleInterContemporain művészeti vezetőjének. 1991-ben szakít velük, hogy jusson ideje a komponálásra. Eközben idehaza vendégként előad a szombathelyi Bartók-szemináriumon, dirigál a Fesztiválzenekarnál, a Nemzeti Filharmonikusoknál, s az UMZE modern zenei együttesnél is. 2002 óta Kossuth-díjas. Most januárban a francia Midemen ő kapja a legjobb élő zeneszerzőnek felajánlott díjat, a német Hänssler kiadónál rögzített Kékszakállú-lemezfelvételét pedig Grammy-díjra jelölték. Jelenleg Hollandiában él, és ott működteti a fiatal dirigens- és komponistatehetségeket felkaroló intézetét.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
75 tűzoltó oltja a kigyulladt ferencvárosi épületet

75 tűzoltó oltja a kigyulladt ferencvárosi épületet

Emészthetetlen az ország (propaganda lapjaiból készült) tortája

Emészthetetlen az ország (propaganda lapjaiból készült) tortája

114 ezer külföldi szavazhat az önkormányzati választáson, de a hajléktalanok nem

114 ezer külföldi szavazhat az önkormányzati választáson, de a hajléktalanok nem

Török Zsolt hegymászó halála után kapott román kitüntetést

Török Zsolt hegymászó halála után kapott román kitüntetést

Orbán Wellhello-videót posztolt a Merkel-találkozó előtt

Orbán Wellhello-videót posztolt a Merkel-találkozó előtt

Légi csaták: „Nem az a csoda, ha nem indul el egy járat, hanem az, ha elindul”

Légi csaták: „Nem az a csoda, ha nem indul el egy járat, hanem az, ha elindul”