Téves az az agrárpolitika, amely a leggyengébbeket is támogatni akarja, az egész mezőgazdaságot ugyanis nem lehet fölemelni - vallja Szabó István (79 éves), az elmúlt rendszer legbefolyásosabb téeszelnöke, aki ma is bejáratos az agrárminisztériumi vezetőkhöz. Szerinte a bérleti rendszer erősítésével kellene versenyképes méretűvé rendezni az elaprózódott parcellákat.

HVG: Mostanában újra országos agrárdemonstrációk előkészületeiről lehet hallani. Ön szerint mennyire jogosak az agrárpolitikával kapcsolatos panaszok?

Sz. I.: Túl sok a hangulati elem, s ez nehezíti a tisztánlátást. Tavaly például, amikor mást sem lehetett hallani, mint hogy túltermelési válság fenyeget a tejpiacon, megkerestek bennünket Horvátországból, hogy próbáljam megszervezni napi 70 ezer liter tej kiszállítását. Nem sikerült: csak körülbelül 30 ezer litert tudtunk összeszedni. Szerintem a tendenciákat kell megfigyelni. A sertésállomány fogyása például valóban aggasztó, komoly bajokat jelez. De miért is mondanánk, hogy jól áll a mezőgazdaság, ha az 1990 előtti értéknek ma csupán a 60-62 százalékát termeli meg? Ha viszont a produktumhoz mérjük az állami támogatást, akkor azt kell mondanom, nem kevés pénzt kap az agrárágazat.

HVG: Mégis mindig újabb és újabb pénzigényekkel lépnek fel, és ön a lobbizásban is még mindig igen aktív.

Sz. I.: Mondjuk úgy, hogy módom van elmondani a véleményemet, még ha ez azért más is, mint volt a rendszerváltás előtt. Az uniós csatlakozás miatt az idei év átmeneti lesz, mivel a brüsszeli pénzt - és az ehhez kapcsolódó magyar kiegészítést - csak valamikor az év végén kaphatjuk meg. Emiatt a csatlakozásig igényelhető százmilliárd forintos hitelcsomagnak nagyon pozitív hatása lehet: ez lesz az az ostya, ami a keserű pirulát megédesíti. Jó lenne, ha az üzletrész-felvásárlás miatt részben állami tulajdonú szövetkezetek is pályázhatnának.

HVG: Ez úgy hangzik, mintha osztozna az ellenzéknek az agráriummal kapcsolatos uniós szkepticizmusában.

Sz. I.: Pedig nincs így. Várom, hogy bent legyünk az EU-ban, mert szerintem még ezzel a mezőgazdasággal sem leszünk rossz pozícióban. De itt még nincs vége a történetnek. Az állattenyésztési fejlesztéseket újra kellene tárgyalnunk, mert ezen a téren mínuszban vagyunk. Erről nem mondhatunk le, mert akkor összedől a takarmánypiac s vele a növénytermesztés is. Ha a kormány hagyja ezt, az MSZP el fogja veszteni a választásokat.

HVG: Erre nyilván jön a válasz, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében nincs több pénz. Vagy csak az agrárlobbi lenne túl gyenge?

Sz. I.: Nem kell ide olyan nagy pénz, de hogy mennyi, azt hadd ne én számszerűsítsem. Nyilván attól is függ, hogy mikor adják. A mezőgazdaságnak ma hatalmas, 380 milliárd forint a hitelállománya. Ilyen körülmények között meg kellene vizsgálni, képesek lesznek-e a gazdák pusztán önerőből visszafizetni adósságaikat.

HVG: És ön mit javasolna - vagy talán javasol is -, kiket, de fogalmazhatnánk úgy is, melyik tulajdoni formában, birtokszerkezetben gazdálkodókat támogassa a kormány?

Sz. I.: Azt gondolom - amit egyébként senki nem mer kimondani, sem Orbán Viktor, sem Medgyessy Péter -, hogy az egész mezőgazdaságot nem lehet felemelni. El kell felejteni, hogy a hobbitermelésre is támogatást adunk. A politika mindig a nagyon gyengéket akarja megsegíteni, holott azok bármit kaphatnak, mindig gyengék maradnak. Igaz, ezt a problémát az EU majd megoldja. A földhöz most valamilyen módon kötődő 800-900 ezer ember helyett lesz 240 ezer körüli árutermelő gazdaság, amelyek közül mondjuk tíz év múlva megmaradnak a gazdasági társaságok és szövetkezések, illetve megerősödik a volt téeszek 50-60 százaléka, mint a vezetők kezében koncentrálódó magángazdaság.

HVG: A versenyképesség növelése szempontjából nyilván kívánatos volna egy ilyen koncentráció. De van-e olyan eszköz a politika kezében, amellyel úgy gyorsíthatná ezt a folyamatot, hogy közben nem okoz ismét tulajdoni sérelmeket?

Sz. I.: A kívánt hatás elérhető a földbérlet megerősítésével. Fontos lenne, hogy legyen a bérleti díjnak alsó és felső ajánlott határa, és ami a lényeg, a bérlet előzzön meg mindent, még az állami követeléseket is. Így el lehetne érni, hogy ne küszködjön ki-ki a maga néhány hektárjával, inkább adja bérbe. Vagyis megindulhatna a koncentráció anélkül, hogy a tulajdonhoz megint hozzányúlnánk.

HVG: És hogy látja, a kormány agrárpolitikája mennyiben szolgálja az ilyen vagy ehhez hasonló célokat? Elégedett az eddigi teljesítménnyel?

Sz. I.: Az induláskori hitelkonszolidáció nagy segítség volt. Most mindenki támadja a kormányt az aszálytámogatás miatt, én viszont azt mondom, gavallér volt, amikor adott 60 milliárd forintot. A hőbörgők csak a 10 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásról beszélnek, hogy abból milyen kevés jut egy hektárra, mi pedig azt látjuk, hogy a bankok - az 50 milliárd forintos aszályhitelnek köszönhetően - átütemezték a kölcsönöket, a termelők pedig fejlesztenek. A gépeladások értéke legalább 20 százalékkal nőtt. A Medgyessy-kormányról most még korai lenne ilyen értelemben nyilatkozni, azt viszont hiányolom, hogy nincs világos agrárpolitika. Az is tény viszont, hogy az előző kormányok mindegyikének megvolt a felelőssége a kialakult helyzetben.

HVG: És persze annak az agrárpolitikának, amelynek alakításában végső soron ön is tevőleges részt vállalt. Vagy úgy látja, a rendszerváltó kormányok tévesztettek volna utat?

Sz. I.: Egyetértek azzal, hogy az Antall-kormánynak joga volt kimondani, a nagyüzemi mezőgazdaságot le kell bontani, mert nem demokratikusan, hanem erőszakkal jött létre. A politikai és a gazdasági rendszerváltás szükségképpen együtt jár. A politika azonban csak a lebontást döntötte el, azt például már nem, hány év alatt teszi ezt, s hogyan illeszti be az ágazatot az új gazdaságpolitikába. A mulasztásnak az lett a következménye, hogy elvesztettük a piacainkat. Más retorikával, de majdnem ugyanezt csinálta a Horn-kormány is: ott az utolsó két évben kapták fel a fejüket, hogy a mezőgazdaságban leépülés van. Medgyessy Péter pénzügyminisztersége alatt adtak kétszer 50 milliárd kedvezményes hitelt, aminek egy részét az előző, a másik felét pedig ez a kormány engedte el. Az Orbán-kormány a családi gazdaságokat akarta megerősíteni, de úgy, hogy arról nekem a Rákosi-időszak jutott eszembe, amikor a kuláknak nem szánthatott a gépállomás traktorja. Orbánék úgy támogatták a családi gazdaságokat, hogy a szövetkezeteket például akkor is szét akarták verni, ha a bent maradóknak eszük ágában sem volt kilépni.

HVG: Talán nem véletlen, hogy kicsit fáj a szíve a szövetkezetekért. Hogyan ítéli meg saját egykori téeszelnöki ténykedését, hiszen az ön neve - a Bábolna-vezér, néhai Burgert Róberté mellett - több évtizeden át fogalom volt a magyar mezőgazdaságban?

Sz. I.: Burgerttel annak idején más-más színpadon táncoltunk: ő az állami gazdaságokért lobbizott, én a téeszekért. Az én merítési alapom nagyobb volt, mivel a földterület közel 90 százalékát a termelőszövetkezetek művelték. Rám egyébként úgy figyeltek fel, hogy Nádudvaron részes művelésbe adtuk a kukoricát. Mondták is, alig tudtuk összehozni a nagy táblát, a Szabó meg széjjelméri. Minden ötödik cső kukorica - a munkabéren felül - azé volt, aki megkapálta a területet, valahogy így kezdődött a mezőgazdaságban az anyagi ösztönzés, ami aztán a háztájihoz vezetett. Ez akkoriban nagyon merész - ma úgy is mondhatnánk, előremutató - dolognak számított.

HVG: Úgy hírlik, a nádudvariak körében még ma is népszerű. Hogyhogy a rendszerváltás éveiben nem sodorta el a népharag?

Sz. I.: Ezt talán a helyiektől kellene megkérdezni. Én csak azt tudom, hogy a kárpótlásnál a földkiadó bizottság elnökének akartak megválasztani. Mondtam is nekik: én osszam ki a földeket, miközben az én téeszem vette el tőletek? Nagy tapsot kaptam, s persze nem vállaltam el.

HVG: Lát a mostani agrárvezetők között olyan súlyú egyéniségeket, amilyenek önök voltak?

Sz. I.: Németh Imrét például jó szakembernek tartom, s miniszterként sokat fejlődött. Nagyon rossz azonban a sajtója, és nehezíti a helyzetét, hogy sokszor egy-egy vezetőtársa szerencsétlen megszólalásait kell helyretennie.

HVG: Ön a hírek szerint ma is bejáratos az agrártárcához, s részt vesz az MSZP agrártagozati ülésein. Milyen ott a hangulat mostanában?

Sz. I.: Nem mondom, van panasz bőven, de szerencsére vannak olyan javaslatok is, amelyeket érdemes továbbvinni. Az én hangulatom annyiban jobb, mint négy-öt évvel ezelőtt, hogy azt látom, megfiatalodott a társaság.

HVG: És a fiatalok hallgatnak önre? Azt mondják, az üléseken erőteljesen szokott morogni az agrárügyek állása miatt.

Sz. I.: Akkor nem jól értesültek, vagy rosszul látják, akik ilyet mondanak. Legutóbb például azt vetettem föl, hogy ha már egyszer eldöntötték, lesz agrárkerekasztal, akkor arról is határozni kellene, milyen csomaggal készül oda a kormány, magyarul, mennyi pénz van a tarsolyban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem ismerkedni, beszélgetni ülnek le a pártok, hanem mert pénzt várnak a mezőgazdaságnak. Az ilyen felvetések persze tetszenek mindenkinek, úgy érzem, az üléseken én vagyok a pozitív hős, pedig én nem is párttagként, hanem csak állandó meghívottként vagyok jelen.

KELEMEN ZOLTÁN

Szabó István

A nádudvari születésű mezőgazdász 1951-ben öt hold földjével lépett be a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, amelynek a következő évben az elnöke lett. A magyar specialitást jelentő háztáji gazdálkodás alapjai megteremtésének köszönhetően a téeszt rövidesen már mintaszövetkezetként emlegetik. Az 1958-tól országgyűlési képviselő Szabó 1963-tól 1975-ig az Elnöki Tanács, 1966-tól az állampárt központi bizottságának, 1985-től pedig a politikai bizottságának is tagja. 1967-től a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. A rendszerváltáskor visszavonult politikai posztjairól, azóta a helyben és a mezőgazdasági döntéshozóknál egyaránt megmaradt tekintélyével a nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Egyesülés (KITE) elnöke, illetve a KITE Rt. felügyelőbizottságát vezeti.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A Kossuth téri tüntetésekkel magyarázzák a Nagy Imre-szobor hirtelen elbontását

A Kossuth téri tüntetésekkel magyarázzák a Nagy Imre-szobor hirtelen elbontását

Nemsokára újra leszakad a hó, a fél országra kiadják a figyelmeztetést

Nemsokára újra leszakad a hó, a fél országra kiadják a figyelmeztetést

A világ leggazdagabb 26 emberének vagyona annyi, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak

A világ leggazdagabb 26 emberének vagyona annyi, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak

50-70 oktatót küldenek el az ELTE két karáról

50-70 oktatót küldenek el az ELTE két karáról

Hatvan nappal meghosszabbították Ahmed H. idegenrendészeti őrizetét

Hatvan nappal meghosszabbították Ahmed H. idegenrendészeti őrizetét

Nem kicsit arrogáns ez a luxusautós - videó

Nem kicsit arrogáns ez a luxusautós - videó