Aktív és kezdeményező kulturális politikát folytatunk - mondta a HVG-nek Hiller István (40 éves), a nemzeti kulturális örökség minisztere, az MSZP alelnöke, aki szerint a tárcájára kirótt 10 milliárd forintos takarékossági penzum ellenére sem sérülnek a kabinet, illetve pártja kulturális területen kitűzött stratégiai céljai.

HVG: Szűk két hónapja, az idei költségvetés elfogadása után "mérsékelt derűlátással" nézett a 2004-es esztendő elé, amikor bejelentette, hogy a kulturális területnek több mint húszszázalékos növekedést sikerült kiharcolnia. A kilátásba helyezett megszorítások után mennyire mérséklődött a derűlátása, mennyit sikerül megmentenie a kultúra hadállásaiból az alkudozások során?

H. I.: Világéletemben csapatjátékos voltam, így most sem csak a nemzeti kulturális örökség miniszterének tartom magam, hanem a nehéz döntést meghozó kormány egyik tagjának is. Mindazt tehát, ami a 120 milliárd forintos megtakarítással együtt jár, egészében is, részleteiben és következményeiben is vállalnom kell. A megszorítások nyilvánvalóan érintenek kulturális területeket is, de hogy miket, annak a február 25-ei kormánydöntésig nem szeretnék elébe menni. Annyit kijelenthetek: úgy érzem, a kultúra költségvetési pozícióit és a kultúra stratégiai elemeit a továbbiakban is erősíteni tudom.

HVG: Most idézhetnénk azt az ön által gyakorta elsütött poént, hogy a barokkon nevelkedve más és más szavakkal negyvenszer is meg tudja kerülni a választ, de beszéljünk inkább a közelmúltról. A tárca költségvetési győzelmi jelentését vitatva az ellenzék úgy vélekedik, hogy a kultúra a költségvetés egyik nagy vesztese.

H. I.: A számokat sokféleképpen lehet csoportosítani, értelmezni, de a tény attól még tény marad: egyik évről a másikra nominálisan egyötödnyivel több pénz került a kultúrába. Ezzel az Európai Unió országainak bármelyik kultuszminisztere elégedett lenne. Az ellenzéki érvelés úgy szólt, hogy például a múzeumi rekonstrukciókra az idén 43 százalékkal kevesebb jut majd. Én viszont úgy vélem, hogy ha Budapesten a Millenniumi Városközpont részeként, mintegy 2 milliárd forintos beruházással az idén elkészül a Kortárs Modern Művészeti Múzeum, akkor annak bizony a múzeumügy rubrikában van a helye. Igaz, ha az ellenzék is így számolna, akkor a felrótt mínusz 43 százalék hirtelenjében még némi plusszá is változna.

HVG: Tárcáját azonban a koalíción belülről is éri kritika. Pető Iván, a parlament kulturális bizottságának szabaddemokrata elnöke például úgy véli, rossz üzenete van, hogy miközben a költségvetés gazdasági kényszerrel próbálja kicsikarni az érdemi változásokat, ön támogat - egyébiránt rokonszenves - "külön érdekeket", s ezzel azt a hamis látszatot erősíti a kérelmezőkben, hogy csak az akaraton múlik, mire van pénz.

H. I.: Vagyis lobbizással lettem meggyanúsítva... Sohasem tagadtam, hogy mindazt a kapcsolatrendszert és befolyást, amivel rendelkezem, használom is. Szerintem nagyon nagy baj lenne, ha nem ezt tenném. Ez a lobbizás azonban sem a könyvek áfájának 5 százalékosra csökkentésekor, sem a filmiparnak nyújtott támogatás kialkudásakor, de még az állami múzeumokba való belépés ingyenessé tételekor sem úgy folyt, hogy ide vagy oda telefonálgattam. Ezen inkriminált esetekben is a koalíciós partner képviselőinek jelenlétében, a kormányüléseken mondtam és fogadtattam el az álláspontomat, így ezekre a "külön" eredményekre igenis büszke vagyok.

HVG: Mégis, amikor például az irodalom munkásait akarta felkarolni, több írószervezet tiltakozását is kiváltotta azzal, hogy az Édes anyanyelvünk pályázat keretében 10 millió forintos csúcshonoráriummal kecsegtette egy-egy győztes vers vagy novella szerzőjét. A zárt szekértáborokba tömörülő alkotók a hírek szerint azt szorgalmazzák, hogy a filmtörvény után szülessen az állami támogatásra garanciát vállaló irodalmi törvény is. Találkozik ez az ön elképzeléseivel?

H. I.: A Magyarországon bejegyzett 27 irodalmi szervezetből nyolcnak van tényleges tagsága, ezen szervezetek az invitálásomra a rendszerváltás óta most először ültek le egymással is tárgyalni. Ezt én igen nagy előrelépésnek tartom. A filmtörvény is így kezdődött, az ellentétekkel szabdalt filmesek kerekasztalával. Számomra jelzésértékű, hogy az ominózus pályázattal - amely egyébként csak egy része a minisztérium nagyszabású közművelődési programjának - úgymond sziklát dobtunk az állóvízbe. Már maga a felhördülés is rávilágított arra, mennyi feszültség, kibeszéletlenség halmozódott fel az irodalmi életben, milyen, néha felfokozott elvárások keringenek. Arra nem vállalkoznék, hogy megjósoljam, mibe torkollik majd ez az irodalmi kerekasztal, de abban, úgy tűnik, egyetértés van, hogy az állami szerepvállalásra, támogatások és garanciák nyújtására az irodalmi életben is nagy szükség van.

HVG: Nem tart attól, hogy a legkülönfélébb területek képviselői sorban jelentkeznek majd hasonló - s gyors egymásutánban nyilván teljesíthetetlen - követelésekkel? Néhány hónappal ezelőtt a könnyűzenészek, a napokban pedig a táncművészek keresték meg önt ez irányú nyílt levéllel.

H. I.: A filmtörvény tető alá hozása után engedtessék meg nekem, hogy legalább egy kicsit örüljek annak, hogy mind többen látják értelmét gyümölcsöző együttműködés kialakításának a szocialista-liberális kormány kulturális minisztériumával. Természetes, hogy kénytelen-kelletlen rangsorolni kell, hiszen negyven vagy ötven "kiemelt területen" nem lehet eredményt felmutatni. Épp a sokasodó megkeresések a jelzései annak, hogy a kulturális életben mennyi minden rendezetlen, s nem csak financiális értelemben. A szelídebb vagy határozottabb hangú nyílt leveleket olvasva világosan kirajzolódik, mit akarnak az alkotók: biztonságot, kiszámítható jövőt, amelyben az állam ismét némi garanciát vállal, hogy ők meghatározott feltételek mellett s ne kiszolgáltatottan dolgozhassanak.

HVG: Úgy tűnik, sikerorientált kulturális miniszterként kedvére valók a látványos közszereplések: a vörös festékkel leöntött Churchill-szobor saját kezű megtisztítása, tárlatvezetés diákoknak a Monet-kiállításon és hasonlók. Ám mintha az ilyen "lenyúlásokkal" is feledtetni akarná azt, amit miniszteri beiktatásakor még a legsürgetőbb feladatának nevezett: a nagyvárosok és a vidék művelődési lehetőségei közötti különbségek mérséklését. Vagy rosszul értelmezzük?

H. I.: Ez két kérdés. Én is láttam például lapjukban - "a politika csókja" ironikus aláírással - azt a fényképet, amelyen tiszteletemet fejezem ki Montserrat Caballé világhírű spanyol énekesnőnek a színpadon. Megítélésem szerint ez nem "lenyúlás", hanem az aktív és kezdeményező kulturális politika nélkülözhetetlen velejárója, aminek megnyilvánulásaival nem kívánok felhagyni. Az viszont kétségtelen, hogy a múlt esztendő utolsó hónapjaiban időm döntő többségét a költségvetési tárgyalások és a jövőre nézve modellértékű filmtörvény kivitelezése foglalta le. A magyar közművelődés valóban kimondottan rossz állapotban van, itt nem a nulláról, hanem mínuszból kell indulni, ráadásul az itt dolgozóknak összehasonlíthatatlanul gyengébb az érdekérvényesítő képességük. Hónapok óta dolgozunk az ország szellemi életének egészére jelentős hatással levő Magyar Művelődési Intézet átalakításán, korszerűsítésén, reményeim szerint az elkövetkező hetekben ez ügyben is fontos bejelentéseket tehetek.

HVG: Mit tervez, látványosan összehívja talán a közművelődési kerekasztalt is?

H. I.: Nem, előbb a népművelőkkel, a közművelődésben dolgozókkal, könyvtárosokkal, levéltárosokkal - és sorolhatnám, ki mindenkivel - még össze kell ácsolni a kerekasztalt. Egy monstre találkozó annyiban talán látványos lehetne, hogy az asztal körül el sem férnénk, de az eredménnyel kecsegtető párbeszédnek még hiányoznak a feltételei. Más megoldásokban gondolkodunk, de a konkrétumokat illetően, kérem, legyenek még egy kis türelemmel.

HVG: Nemcsak ezen a téren várnak öntől programot, az MSZP alelnökeként megbízást kapott pártja hosszú távú, szociáldemokrata programjának kidolgozására. Hogyan áll a munka, s miként viszonyul minisztertársa, Gyurcsány Ferenc hasonló tárgyú téziseihez?

H. I.: Az elmúlt hónapokban az a társaság, amelyet - benne sportminisztertársamat - fölkértem e munkában való részvételre, tíz résztanulmányt készített el. Az új magyar szociáldemokrácia címet viselő programtervezeten már csak stiláris finomításokat kell végezni. Ahogy a többi dolgozat nem került nyilvánosságra, úgy ennek az egynek sem kellett volna. Egyébként Gyurcsány Ferenc - jóval a kiszivárogtatás előtt - elküldte nekem az írását, és a napvilágra került változatból úgy látom, hogy észrevételeimből többet figyelembe vett. Az alapvető kérdésekben tehát egyetértünk, noha bizonyos, hogy a részletek, a hangsúlyok tekintetében eltérések vannak. De hát épp ezért kerül majd a programterv idén októberben vitaanyagként a pártkongresszus elé.

HVG: A tisztújítást viszont köztudomásúlag 2005-re halasztották. Tavaly márciusban azzal büszkélkedhetett, hogy a lehetséges 621 szavazatból 598-at megszerezve lett az MSZP alelnöke. A pártelnöki tisztségre aspiránsként emlegetett politikustól kérdezzük: egy mostani szavazásnál milyen arányú lenne a támogatottsága?

H. I.: Szerintem ma sem érnék el rosszabb eredményt - már ha a tét ismét az alelnöki funkció lenne.

MURÁNYI GÁBOR

Hiller István

Az egyetemi tanulmányait az ELTE történelem-latin szakán végző, később tanársegédként, adjunktusként és 2001-től docensként ugyanitt oktató Hiller 2003 májusában az oktatási tárca politikai államtitkári posztjáról került a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma élére. A kormány legfiatalabb tagja - akit a tavaly márciusi kongresszuson az MSZP alelnökévé választottak, és pártja egyik lehetséges elnökjelöltjeként tartanak számon - tárcafoglalójában dinamizmust és néhány területen látványos áttörést ígért, hozzátéve, hogy a konszenzusokat keresve küzd a kulturális élet depolitizálásáért. A múlt év végén a parlament - szokatlan módon, ellenzéki támogatással, ellenszavazat nélkül - elfogadta a filmtörvényt, amit a miniszter mintának tekint más művészeti területek helyzetének jövőbeni rendezéséhez. Nincs ellenére a látványpolitizálás, és több rendezvényen - például októberben Söjtörön, majd a Zeneakadémián - ő mondott a kormányfő helyett ünnepi beszédet.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Izgalmas csillagászati események jönnek idén, ezt tegye, ha nem akar róluk lemaradni

Izgalmas csillagászati események jönnek idén, ezt tegye, ha nem akar róluk lemaradni

Megdőlt a mexikói gyilkosság-csúcs

Megdőlt a mexikói gyilkosság-csúcs

Íme a cuki apróság, amivel a Honda betör a villanyautók piacára

Íme a cuki apróság, amivel a Honda betör a villanyautók piacára

Az öné is köztük van? Most éppen ezek a világ legütősebb androidos telefonjai

Az öné is köztük van? Most éppen ezek a világ legütősebb androidos telefonjai

A nap videója: A pomázi BMW-s, akit nem nagyon hatott meg a zebránál álló gyalogos

A nap videója: A pomázi BMW-s, akit nem nagyon hatott meg a zebránál álló gyalogos

Már Németországban is ügy a kárpátaljai magyarok elleni támadás

Már Németországban is ügy a kárpátaljai magyarok elleni támadás