Összeegyeztethető a nemzetközi szakszervezeti szolidaritással, hogy Ausztria hét évre kitiltja az unióba lépő országok nagy részét munkaerőpiacáról - állította a HVG-nek Fritz Verzetnitsch (59 éves), az osztrák szakszervezeti szövetség (ÖGB) elnöke, aki szerint kudarcra van ítélve az a kormányzati törekvés, amelyik a lakosságot érintő intézkedéseknél a konszenzust konfrontációval cseréli fel.

HVG: Az osztrák kormány a múlt héten - a gazdaság intervenciója ellenére - úgy döntött, a tíz új uniós tagállam közül nyolc (köztük Magyarország) előtt hét évre bezárja a munkaerőpiacát. Győztek tehát a munkavállalói érdekek a gazdaságéival szemben. Elégedettek a döntéssel az osztrák szakszervezetek, amelyek a kilencvenes évek elején még magát az EU-bővítést is ellenezték, annyira féltek az olcsó keleti munkaerő megjelenésétől?

F. V.: Tény, hogy többször is felléptünk az ausztriai munkahelyek védelmében, de azzal a gondolkodással nem értek egyet, hogy most még hét évig biztonságban vagyunk. Az átmeneti szabályozás egyébként sem hét, hanem 2+3+2 évre szól. Azaz először 2006-ban, majd utána újabb három év múlva is meg fogjuk vizsgálni, milyen az osztrák munkaerő-piaci helyzet, lehet-e már külföldieket beengedni. Elvileg ez elképzelhető, de megmondom őszintén, a gyakorlatban nincs sok esély a 2011 előtti nyitásra. Közösen kell a régiók helyzetét elemezni, nem helyeselném például, ha az osztrák kormány munkához juttatná a magyar orvosokat, akik vagy elhagyják az országukat, vagy extra pénzt igényelnek a betegektől.

HVG: Az ÖGB elnökeként ön nyilván később sem szorgalmazná az "idő előtti" nyitást, hiszen az osztrák szakszervezetek elsőrendű feladatuknak az ausztriai munkahelyek védelmét tekintik.

F. V.: Azért nem csupán az ausztriaiakat, mi sem élünk elszigetelten. Ha Európa munkanélkülijeit összeadjuk, a kontinens hatodik legnagyobb államát teszik ki az állástalanok.

HVG: Mégis, se híre, se hamva az összeurópai szintű szervezettségnek. Ön, aki tavaly májusig az európai szakszervezeti szövetséget is irányította, milyennek látja a nemzeti szakszervezetek közötti együttműködés esélyeit? Mit tesznek az osztrák érdekvédők például akkor, amikor a tőke azért teszi át a székhelyét Csehországba, mert ott vasárnap is szabad dolgozni?

F. V.: Ebben az ügyben érintkezésbe léptünk a cseh szakszervezetekkel, amelyek már a parlamentben is felhívták a figyelmet a vasárnapi munka hátrányaira. Kérdem én: tényleg szükség van a hétnapos munkahétre? Egyébiránt vagy negyven-ötven közös projektünk van magyar partnerszakszervezeteinkkel is, s amikor például tíz éve az Audi megtelepedett Győrben, tanácsokat adtunk, hogyan lehet egy magáncégnél a bérekről tárgyalni, beleszólási jogot szerezni, üzemi tanácsot szervezni. Természetesen nagyon fontosnak tartom, hogy a szakszervezetek együttműködjenek, de azt is tisztázni kell, hogy milyen cél érdekében. Egész Európában megfigyelhető tendencia, hogy a kormányok azt gondolják, a munkavállalói csoportok figyelembevétele nélkül is tevékenykedhetnek. Ezt látjuk Németországban vagy például Olaszországban is. Az alaphelyzet mindenütt ugyanaz: a szociális béke fontosságáról beszélnek, miközben olyan reformintézkedéseket hoznak, amelyek éppen ezt a békét fenyegetik. Mi a munkajogra, a szociális biztonságra, a nyugdíjakra figyelünk, s elutasítjuk azt az állítást, hogy ezeket a szempontokat zárójelbe téve is fejlődhet a gazdaság.

HVG: A kormányok keménykedése mindenesetre új életre keltette a szakszervezeteket Európában. Ausztriában például hosszú éveken át másodpercekben mérték a sztrájkra fordított éves időt, tavaly viszont már egymás után szüntették be a munkát a postások, a tanárok, a vasutasok, a repülősök, és nagyszabású tüntetésekre is sor került, a nyugdíjreform ellen például egymillióan mentek tiltakozni az utcákra. Véget ért volna a szociális béke korszaka?

F. V.: Én ezt nem a szociális béke végének tekintem, inkább csak annak, hogy a kormány megpróbálta a lakosság egészét érintő kérdésekben nem a hagyományos konszenzusos utat járni. Erővel igyekezett keresztülvinni az akaratát. Utólag persze rájött, hogy az egyezkedés, az alku módszere jobb lett volna.

HVG: Az osztrák szakszervezeti mozgalom - de általában így van ez szerte Európában, köztük Magyarországon is - keményebbnek tűnik a jobboldali konzervatív kormányokkal, mint a baloldaliakkal, akikkel szorosabb kapcsolatban áll. Ön is például szociáldemokrata színekben ül a parlamentben. Nem lenne hitelesebb, eredményesebb, ha egyenlő mércével mérnének, bárki kormányoz is?

F. V.: Nekünk mindegy, milyen színezetű kormány van hatalmon. Ütköztünk a kabinettel a nyugdíjak ügyében 1997-ben, majd 1999-ben is. A különbség nem bennünk, hanem a kormányok hozzáállásában van: a szociáldemokrata-néppárti kormány még késznek mutatkozott a konfliktusok tárgyalásos megoldására, tavaly viszont a néppárti-szabadságpárti kabinet már visszautasította a szakszervezetek javaslatát a nyugdíjreform ügyében. Amikor aztán kirobbant a monstre tüntetés, mégis jobbnak látták a közös megoldáskeresést. Nem vagyunk ellenzéki párt, sőt egyáltalán nem vagyunk párt. Az már a két világháború közötti első köztársaság idején kiderült, hogy nincs értelme a politikai irányok mentén alakuló szakszervezeteket működtetni. Minden kormányt aszerint értékelünk tehát, hogy mit tud tenni a dolgozók érdekében.

HVG: Úgy tűnik, mintha a szakszervezetek akkor lennének eredményesebbek, amikor állami vállalatok dolgozóit védik, a magánszektorban viszont csekély az érdekérvényesítő képességük. Ön szerint mi lehet ennek az oka: a kormányok puhább tárgyalófelek, vagy a cégvezetők ennyire erősek?

F. V.: Ausztriában az elmúlt időkben nem a munkáltatók és a munkavállalók között voltak a konfliktusok - eltekintve az osztrák légitársaságnál, az AUA-nál, illetve a vasútnál, az ÖBB-nél kialakult helyzettől -, hanem a munkavállalók és a kormány között. A vasútnál a kormány a reformok ürügyén 12 ezer embert akart leépíteni, erről nem volt hajlandó sem a munkaadókkal, sem a munkavállalókkal tárgyalni, ebből származott a konfliktus. Az AUA-nál pedig a teljes működési rendszert meg akarták változtatni, anélkül, hogy a szakszervezeteket ebbe bevonták volna. Ugyanakkor ezzel egy időben az ÖGB szakszervezetei 450 kollektív szerződést tárgyaltak meg a magánszektor cégeivel, s ezáltal több mint 3 millió dolgozó bére változott meg. S hallott ez utóbbiakkal kapcsolatosan akár csak egyetlen sztrájkról is?

HVG: A béralku valóban olajozottan ment, de a globalizált multicégekkel - például a Grundig vagy Semperit ausztriai üzemeinek bezárása ügyében - a szakszervezetek nem találták meg a megfelelő harcmodort, a multik továbbmennek az olcsóbb bérű országokba. Tud akár csak egyetlen olyan ausztriai példát említeni, amikor a szakszervezeti tiltakozás megakadályozta a multinacionális céget az üzembezárásban?

F. V.: Nem, de ebbe a helyzetbe nem szabad beletörődni, harcolni kell! De ha igaz lenne az az állítás, hogy a tőke mindig az olcsó bér után megy, már rég Afrikának kellene lennie a leggazdagabb kontinensnek. Elvégre ott a legalacsonyabbak a bérek, ott a legrosszabbak a szociális körülmények. A globalizált cégek akkor jönnek Ausztriába, vagy telepednek meg Magyarországon, ha a munkafeltételek rugalmasak, biztonságosak - amivel egyben vásárlóerőt is teremtenek -, következésképp nekünk az ezekhez szükséges feltételek megteremtéséért kell harcolnunk.

HVG: Ausztriában egyedülálló az úgynevezett szociális partnerség, a munkáltatók és a munkavállalók képviselőinek alkuintézménye. Ez a kilencvenes évekig virágzott, minden fontos belpolitikai, gazdasági kérdést megvitatott, s kvázi megoldott, mire a kormány elé került. Ön szerint van túlélési esélye ennek a társadalmi békét teremtő intézménynek?

F. V.: Feltétlenül. Persze a szociális partnerség ma már nem ugyanaz, mint keletkezésekor, az ötvenes években volt. Az akkori hiánygazdálkodásban azt kellett eldönteniük a munkavállalók és a munkáltatók képviselőinek, hogy mire fordítsa az ország a meglévő kevés cementet, lakások vagy erőművek építésére-e. Úgynevezett belső gazdálkodás folyt, rögzített árakkal. A szociális partnerek határozták meg, mennyi legyen a kenyér vagy a sör ára. Az árak után jöttek a bérek, ezeket is megbeszélték, kialkudták. Méghozzá önkéntes alapon, törvényekben sehol sem lefektetve.

HVG: És ma hogyan működik a partnerség?

F. V.: Ha az interneten keresi a szociális partnerséget, sehol nem fogja a címét megtalálni, mert nincs neki ilyen. Az intézmény működése telefonbeszélgetéseken keresztül, illetve személyes találkozókon történik. Informális, mégis kötelező jelleggel. Nem akarok beképzeltnek tűnni, de az elmúlt három és fél évben minden olyan javaslatunk, amelyet a szociális partnerségben dolgoztunk ki, keresztülment a kormányon. Legutóbb a munkanélküliek által kötelezően elfogadandó állásajánlatok kérdésében érvényesült a közös elképzelésünk, most a nyugdíjak harmonizációja van terítéken.

HVG: És mi van akkor, ha a kormány mégsem ért egyet a két oldal javaslatával?

F. V.: Erre a polgárok a következő választáson reagálnak.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Fritz Verzetnitsch

Még amikor 1959-1970 között Bécsben gyakorolta eredeti, vízvezeték-szerelői szakmáját, ezzel párhuzamosan fontos tisztségeket látott el a fémmunkás-szakszervezetben, illetve a szakszervezeti szövetség ifjúsági részlegénél. 1981-1987 között titkári tisztségeket töltött be az osztrák szakszervezeti szövetségben (ÖGB), s a jelenleg mintegy másfél millió munkavállalót tömörítő, 13 tagszervezetből álló ÖGB-nek 1987 óta megszakítás nélkül ő az elnöke. 1993-tól kezdve tíz éven át elnökölt az Európai Szakszervezeti Szövetségben, és 1986 óta a szociáldemokrata párt képviselőjeként részt vesz az osztrák parlament munkájában is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Két betű van rajta, mégis 270 ezer forintba kerül ez a fülhallgató

Két betű van rajta, mégis 270 ezer forintba kerül ez a fülhallgató

Hadházy végrehajtót fogad, ha Bayer nem kér tőle bocsánatot

Hadházy végrehajtót fogad, ha Bayer nem kér tőle bocsánatot

Lesz kiért izgulni – összeállt a 69. Berlinale versenyprogramja

Lesz kiért izgulni – összeállt a 69. Berlinale versenyprogramja

Zimbabwéban megint lekapcsolták az internetet

Zimbabwéban megint lekapcsolták az internetet

Mészáros Lőrinc horvát csapata leigazolta Kleinheislert

Mészáros Lőrinc horvát csapata leigazolta Kleinheislert

Arról készített műsort a köztévé, hogyan lehet meggyógyítani a melegeket

Arról készített műsort a köztévé, hogyan lehet meggyógyítani a melegeket