A magyar-brazil meccsel, illetve Lothar Matthäus szerződtetésével a látványos túlélésre játszik, mégis rossz felé halad a futballvezetés - állítja Sárközy Tamás (63 éves). A nemrégiben hatályba lépett új sporttörvény kidolgozásában aktív szerepet vállaló jogtudós szerint a konszolidációt a sportban is piaci hatások válthatják majd ki.

HVG: Bár olimpiai év van, itthon egyelőre a futballról szól minden: támogatók jönnek-mennek homályos ígéretekkel, a bajnokságot pedig többször is átírják az aktuális fegyelmi határozatokkal. Az új sporttörvény képes lesz az ilyen eseteknek elejét venni?

S. T.: Válasszuk ketté a dolgot. A sportbefektetésekre ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak, mint bármely más típusúakra, az új sporttörvény csupán a normalitás irányába igyekszik terelni a folyamatokat. Így például, ha egy társaságnál vagy egyesületben nem lehet fegyelmi eljárást lefolytatni valakivel szemben, akkor ne lehessen egy sportegyesületben és sportvállalkozásban sem. Ezentúl csak sportszövetségben van fegyelmi. Az ominózus Fradi-ügy például, amely a létező összes fórumot megjárta, még egyszer nem játszódhatna le úgy, ahogyan történt, mert most már csak másodfokú döntésre van lehetőség a sportszövetségben. Akinek nem tetszik a fegyelmi határozat, mehet a bírósághoz, s hogy ez se tartson túl soká, megteremtettük azt a lehetőséget, hogy a Sport Választottbíróságot fegyelmi ügyben is meg lehessen keresni.

HVG: Nem tartja nonszensznek, hogy a futball miatt folyamatos szabályváltoztatásokra kényszerülnek?

S. T.: Ennek azért nem csupán a futball az oka, a problémák zöme fölmerült más, főleg csapatsportágaknál is, még ha nem voltak is ekkora botrányok. A törvény most világosan elhatárolja, ki az amatőr, és ki a professzionista, ami nálunk eléggé egybemosódott. Leírja, mikor alkalmazhat egy sportegyesület hivatásos sportolót vagy egy sportvállalkozás amatőrt, s hogy milyen járandóságok illetik meg őket. Sikerült keresztülvinni, hogy a törvény - az általános nemzetközi szokásoknak megfelelően - előírja, a hivatásos sportolókkal munkaviszonyt kell létesíteni. Erre a csapatok kaptak ugyan három év átmeneti időt, de a tisztázás végre megtörtént.

HVG: A labdarúgásnál maradva: a közelmúltban láttunk példát arra, hogy tartozást felhalmozó csapatok új néven "reinkarnálódnak" a következő szezonban. Ki lehet védeni a jövőben az ilyen trükköket?

S. T.: A profi bajnokságban való indulás joga személyhez fűződő jog, átruházni nem lehet. Kivéve persze azt az esetet, ha például amatőr sportegyesület kerül fel a hivatásos bajnokságba, mert akkor az a sportvállalkozás, amelyikkel folytatni kívánja a szereplést, megkaphatja ezt a jogot. A székhelyváltoztatáson alapuló trükkök kivédésére azonban, amit például a Vasasnál az indulási jog megszerzése érdekében alkalmaztak, külön szakaszt tettünk be a törvénybe. Az ilyen esetek a jövőben joggal való visszaélésnek minősülnek.

HVG: És ennyi elég lehet a helyzet normalizálásához?

S. T.: Az új sporttörvény, szemben a 2000-essel, amelyik némileg mesterségesen fel akarta lendíteni a hivatásos sportot, afelé próbál haladni - szintén főleg a labdarúgás miatt -, hogy a magyar sportban általában ne legyen tiszta profi bajnokság. A háború előtt a profi futball egyszer már befuccsolt Magyarországon, és akkor is egy olyan vegyes rendszerre tértek át, amilyenre a mostani jogszabály ösztönöz. Nálunk bonyolult és drága lett a hivatásos versenyrendszert alkalmazó sportszövetségi struktúra, ezért az új sporttörvény deregulációra sarkall: lehetőleg a sportra menjen a pénz, ne a bürokráciára. De a sikeres labdarúgóüzlethez még ez is kevés: a terméknek kellene jobbnak lennie! Nemrég adta be disszertációját az egyetemünkön András Krisztina adjunktusnő, aki lényegében azt mutatta ki, hogy meccsenként átlagban mintegy 15 ezer néző szükséges egy első osztályú labdarúgócsapatnál, hogy a mai feltételek mellett a befektetés minimális nyereséget hozzon. Most általában fordulónként összesen nincs ennyi néző. Ha a színvonal alacsony, ha a televíziós közvetítés nem piaci alapon, hanem szívességen nyugszik, ha nincs közönség, nincs szponzor, illetve azok is szívességi vagy politikai ráhatásra adnak pénzt, akkor ez nem üzlet, s ezen egyetlen jogszabály sem segíthet.

HVG: Ahogy nyilván a futballban a produktumhoz mérten irreálisan magas fizetéseket sem lehet jogszabállyal letörni...

S. T.: Az új sporttörvényben már benne van a lehetőség, hogy a szövetség meghatározhatja a munkabér és egyéb juttatások együttes felső határát, valamint az átigazolási díjak maximumát. Ilyen a szabályozás például az amerikai profi kosárlabda-bajnokságban is. Hogy miként lehet az irreális jövedelmeket és a felduzzasztott apparátust leépíteni? A magyar jégkorong-válogatottnál ülnek a kispadon olyan emberek, akik ezért nem kapnak egy huncut vasat sem. A B csoportos világbajnokságra a válogatott csapatvezetője szabadságot vett ki a munkahelyén. A magyar futballban nehéz a horribilis juttatásokat lenyomni, mert nincs szolidaritás, az egyik helyen kidobott játékost - adósságba verve magukat - nagyobb jövedelemmel fogadják máshol. Ez a torz piac miatt nem tud megszűnni, a klubok szolidaritására lenne szükség, no meg állami ráhatásra. Moldova Györgyöt plagizálva: a tékozló koldus ne kapjon alamizsnát.

HVG: A piaci kényszernek elvileg már most hatnia kellene. Kérdés, hogy ez megváltoztatja-e a szemléletet is.

S. T.: Voltam egyszer egy magyar profi futballcsapattal Írországban egy UEFA-kupa meccsen, ahol a mérkőzés előtt három nappal már ott volt a csapat, a játékosok regenerálódtak. Az ellenféltől viszont a két hivatásos játékoson kívül éppen csak beestek a kezdésre a többiek, de az öltözőbe nagy levelestáskával érkező postás úgy szaladgált el a magyar védő mellett a pályán, ahogy akart. Erre a játékosértekezleten a postást fogni képtelen védő azt mondta, hogy a focisták nem voltak kellően jutalommal motiválva. Ez szemléletmódbeli probléma, amire most is fordított választ ad a futballvezetés. Matthäus szerződtetése, a brazilok idecsábítása látványos akciók, amelyekkel előremenekülnek, ahelyett, hogy azt tennék, amit mi a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a jégkorongban, vagyis ténylegesen az utánpótlás fejlesztésére koncentrálnának. Ami ad absurdum azt is jelentheti, hogy egy ifiedző többet keres, mint egy első osztályú csapat trénere.

HVG: Miközben az eddig szóba került ügyekben az egyszerűsödésről beszél, a magyar sport struktúrája tovább bonyolódott az új szabályozással. Miért?

S. T.: Az intézményi rész nem jogi probléma. A Horn-kormány a közalapítványokat, az Orbán-kormány pedig a köztestületeket hozta be a szabályozásba. Kodifikációs anyagunkban először azt írtuk le, hogy elegendő a Nemzeti Sportszövetség (NS) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), illetve ezek mögött egy egységes alapítvány a finanszírozásra. Erre persze - a szerzett jogokra hivatkozva - beindult a küzdelem. Azzal érvelt mindenki, ha bemegy a szabadidősport vagy a fogyatékosok sportja az NS-be, akkor csorbulnak a jogai. A rész-nemzetisportszövetségek megvédték magukat, sőt a Paralimpiai Bizottság is köztestületté lobbizta magát. Ekkor Gyurcsány Ferenc miniszter - szerintem helyesen - úgy döntött, legyen egy szervezet, amely a különböző intézményeket legalább a finanszírozás szempontjából összefogja, így került a törvénybe a Nemzeti Sporttanács. Valószínű, hogy hosszú távon ez a pazarló intézményrendszer nem is maradhat fenn.

HVG: Ha ez az egyszerűbb rendszer kialakul, szükség lesz-e még arra, hogy a minisztérium is osszon pénzt?

S. T.: E logika mentén hosszú távon eljuthatunk oda, hogy az állami költségvetésben a sportpénzek is úgy szerepeljenek, mint például a Magyar Tudományos Akadémiánál. Azaz a MOB és a NS is külön költségvetési cím lehet, s akkor esetleg nem is lesz már szükség sportminisztériumra, csak egy kis létszámú sporthivatalra. De ez nem napjaink problémája, és biztos, hogy politikus meg sportvezető az ellenkezőjét mondaná.

HVG: A hogyan és kik osszanak kérdése után már csak abban kellene konszenzusra jutni, hogy az állam mit finanszírozzon...

S. T.: Erre a kérdésre egzakt választ nem lehet adni. Az állam feladata az, amit mindenkori vezető szervei törvényben teendőjüknek nyilvánítanak, de ebben óriási differenciák vannak az egyes országok között. Vegyük azt a példát, hogy a stadionok fenntartása állami feladat. De hányé? Azt hiszem, az EU-nak igaza van abban, hogy az üzleti sportot támogatni nem lehet, mert az piaci verseny tárgya. Ha nem tud megélni egy sportvállalkozás, úgy szűnjön meg, és jöjjön helyére egy amatőr sportegyesület. Kérdem én, hány embert zavarna Magyarországon, ha fél évig nem lennének NB I-es professzionista futballmeccsek? Szerintem néhány sportvezetőt. Viszont az állam feladata a szabadidősport, a diáksport és az utánpótlás számára szükséges feltételek biztosítása, azaz ami az emberek egészségével kapcsolatos. Ilyen értelemben a pályák fenntartása már állami, illetve önkormányzati feladat, de itt nem a szuperstadionokra gondolok, hanem arra, hogy legyenek olyan sportpályák, ahová a gyereket ki lehet vinni focizni, ahol este villanyfénynél lehet korcsolyázni. Persze ha egy államnak nagyravágyó céljai vannak, mondjuk labdarúgó Európa- vagy világbajnokság rendezése, akkor lehetnek presztízsberuházásai. Ez azonban már gusztus dolga, és semmiképp nem tartozik az állam alapfeladatához.

KELEMEN ZOLTÁN

Sárközy Tamás

A hazai modern gazdasági alkotmányosság és a társasági jog megalapozójaként ismert, állami díjas jogászprofesszor az Építésügyi Minisztérium jogtanácsosaként kezdte pályafutását, majd 1969-től a Magyar udományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. 1972 óta egyetemi oktató, jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára. A rendszerváltás környékén ismét felbukkan az államigazgatásban: 1988 és 1990 között igazságügyminiszter-helyettes, miközben deregulációs kormánybiztosként a társasági törvényt kidolgozó kodifikációs bizottság vezetőjeként is tevékenykedik. Színes egyéniségébe nemcsak szűk szakmájának társadalmi funkciói - például 1995 és 2003 között a Magyar Jogászegylet vezetése - férnek bele: 1988 és 1998 között a Magyar Jégkorongszövetség elnöke, de tavaly igazgatósági tag volt az akkor még Fotex-tulajdonú FTC Labdarúgó Rt.-ben is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Másfél millió forintos pénzbüntetésre ítélték Márki-Zayt

Másfél millió forintos pénzbüntetésre ítélték Márki-Zayt

Semmit nem ért a botrány, nem fizetik ki a rendőrök túlóráit

Semmit nem ért a botrány, nem fizetik ki a rendőrök túlóráit

Megszólalt egy miniszter a tüntetésekről: Fiatalokat láttam, akik még egy napot sem dolgoztak

Megszólalt egy miniszter a tüntetésekről: Fiatalokat láttam, akik még egy napot sem dolgoztak

Tiszteletet a kórházban éjszakázó anyáknak - meg persze ágyakat!

Tiszteletet a kórházban éjszakázó anyáknak - meg persze ágyakat!

Rettegésben tartotta a gyermekotthon lakóit egy testvérpár

Rettegésben tartotta a gyermekotthon lakóit egy testvérpár

Társasjáték hőse lett a Viszkis rabló

Társasjáték hőse lett a Viszkis rabló