A "következmények nélküli ország" több mint egy évtizeddel ezelőtt kreált fogalmának érvényessége alig kopott valamit - állítja Hankiss Elemér (76 éves) szociológus, aki úgy véli, érdemesebb volna kitalálni Magyarországot, mint csak úgy sodródni Európa farvizén.

HVG: Ön szerint arányban állt egymással az európai parlamenti választások tétje és a kampány mérete?

H. E.: A tét óriási, a kampány siralmas volt. Óriási volt a tét, mert 1956 és 1989 óta most nyílik először lehetőségünk arra, hogy beleszóljunk - ha csak nagyon áttételesen is - Európa történetének alakulásába. A kampány azonban silány és felelőtlen volt, mert az emberek többsége nem tudta meg belőle, hogy mire szavaz, nem tudta meg, hogy az Európai Parlamentben milyen kérdések döntetnek el, nem tudta meg, melyik párttól várhat többet és jobbat ezen a téren. Nagy a zűrzavar - nem csupán a hazai politikában és gazdaságpolitikában, de a hazai fejekben is. Az enyémben is. És félek, hogy egyik-másik megválasztott képviselő fejében is. Arról nem is szólva, hogy a kupola építésénél kellene bekapcsolódnunk abba a munkába, amelyen a nyugati társadalmak többsége már az alapok építése óta dolgozik. Magyarul: még azt sem tanultuk meg, hogy közvetlen környezetünkben, a falunkban, városunkban, országunkban felelőséggel beleszóljunk a dolgokba, és máris európai szinten s méretekben kell, illetve kellene gondolkoznunk és cselekednünk.

HVG: Nem merő rendszerváltó álom volt, hogy igazán beleszólhatunk az ország és az unió dolgaiba? Van erre lehetőség a tömegdemokráciák korában?

H. E.: Több volna, ha az elmúlt másfél évtizedben az új politikai osztály nem tett volna meg majdnem mindent annak érdekében, hogy kirekessze az állampolgárokat a döntésfolyamatokból. Minden szinten.

HVG: Ezek szerint nemigen vesztettek aktualitásukból 22 év után most változatlan formában újra kiadott tanulmányai, a Kádár-rendszer gyulladásos gócaira rámutató Diagnózisok, illetve a Társadalmi csapdák.

H. E.: Ma jobban meg tudnám írni őket, mert akkoriban a társadalmi betegségeknek csak a tüneteit írhattuk le, az okokra csak célozgattunk. És azt hittük, hogy ez elég, mert a képlet világos volt: megfosztottak szabadságunktól, és ránk kényszerítettek egy rossz, a társadalmat meggyötrő és eltorzító rendszert. Aztán eljött 1989 és a szabadság, s kiderült, hogy ettől még nem gyógyulunk meg egy csapásra. S most itt állunk, és vakarjuk a fejünket, és azt kérdezzük: miért? Vannak, akik szerint az elmúlt negyven év sérülései lassan gyógyulnak, és türelemre intenek. Vannak, akik a két háború között vagy a még távolabbi múltban keresik a betegségek gyökereit. Mások azzal vigasztalnak, hogy csak a nagy átalakulás múló tüneteiről van szó. Vannak, akik az uniót vádolják: sokat ígért, és keveset segített. Azzal is lehet érvelni, hogy a társadalmak világszerte hasonló bajokkal küszködnek, s a mi helyezésünk nem is olyan rossz.

HVG: A fogyasztói civilizáció magyarországi begyűrűzésére gondol, amely a frizsiderszocializmussal indult és a plaza- és gyorsételkultúrában folytatódott?

H. E.: Igen. Már a hetvenes évek végén kimutattuk egy nemzetközi vizsgálatban, hogy az erőszakolt kollektivizálás ideológiája és gyakorlata az embereket egy "elvadult individualizmusba" kergette bele. Ma a fogyasztói társadalom bizonyos elemei a torz individualizmus új formáit termelik ki. De nem akarok beállni azoknak a karába, akik a fogyasztói civilizáció kárhoztatását zengik. Mert egyfelől a fogyasztói civilizáció sok új lehetőséget, gondolatot, színt, dallamot, értéket is hozott. S mert másfelől a fogyasztói civilizáció sikerének egyebek közt épp az a titka, hogy olyan alapvető emberi kérdéseket és vágyakat próbál megválaszolni, illetve kielégíteni, amelyekre a civilizáció hagyományos intézményei már - vagy pillanatnyilag még - nem tudnak meggyőző választ adni. Ennek a mai "proletár reneszánsznak" a válaszai homlokegyenest ellenkeznek azzal, amit a zsidó-keresztény civilizáció több ezer év óta hirdet. A "szeresd felebarátodat" parancsa helyett a "szeresd önmagadat" parancsa érvényesül, a "fegyelmezd magad, korlátozd vágyaidat, engedelmeskedj, szolgálj" helyett a "szabadítsd föl vágyaidat, teljesítsd ki magadat, győzz és diadalmaskodj" - és így tovább. Ezek az új parancsok nagyon fontosak és hasznosak lehetnek, ha sikerül összeegyeztetnünk őket az ugyancsak sok értéket hordozó hagyományos parancsokkal. Ha ez a harmónia létrejönne, az lehetne az igazi új reneszánsz.

HVG: Ezek a parancsok határozzák meg a kampányokat, a voksgyűjtést, a pártok kommunikációját is?

H. E.: Az az igazi baj (vagy szerencse), hogy a politika rosszabb, mint az ország. A politikusok jelentős hányadának a magatartása rosszabb, kevésbé "európai", mint az úgynevezett mindennapi emberek többségéé. Tudom, hogy igazságtalanul megbántok sok kiváló embert, de mégis kimondom, hogy két fő méregforrás van az országban: a veszekedő, gyűlölködő, egymással kiegyezni nem tudó, nem hajlandó politikusok (tisztelet a remek kivételeknek), valamint a médiumok egy része, amelyik felerősíti ezt a viszálykodást. Pedig - ha visszaemlékezünk a spanyol vagy az ír példára, ahol a szemben álló felek ki tudtak egyezni egymással - méltán mondhatjuk, hogy csak józan önmérséklet és az országért érzett felelősség kérdése az egész.

HVG: Ha az uralkodó szemléletmód ellen nem teszünk semmit, és sorra becsődölnek az olyan kezdeményezések is, mint az ön által a 1990-es évek elején útjára indított Találjuk Ki Magyarországot Egyesület - azaz, marad minden a mostani, torzsalkodásoktól terhes viszonyok között -, mi lehet a sorsunk?

H. E.: Akármit csinálunk, az európai gazdaság, politika, civilizáció magához vonz minket. De hogy milyen mértékben, abban óriási lehet a különbség. Hasonlítsa csak össze Görögországot Spanyolországgal! A görögök nem igazán tudták kitalálni magukat, a spanyolok viszont nagyon is. Az "Európa-mágnes" mindkettőjükre hatott, a két ország dolgai - nem az unió hibájából - mégis másként alakultak. Ami az említett egyesületet illeti, azt valóban én hagytam cserben, amikor elmentem tanítani Amerikába. Nem jó a lelkiismeretem. De most újrakezdjük, csak még nagyobb mellénnyel, "Találjuk ki Közép-Európát!" címmel. A fő kérdések, akárcsak akkor, most is ugyanazok. Hogyan válhatna Magyarország (és Közép- s Délkelet-Európa) a kiválóság szigetévé? Hogyan kerülhetnénk föl a "világtérképre"? Mert most nem vagyunk rajta. Hogyan alakíthatnánk külön-külön, illetve közösen a jövőnket? Milyen szerepet játszhatnánk a világban? Első lépésként - egy alapítvány segítségével - egy nemzetközi portált, honlapot nyitunk, amelyen a térség városai, falvai, országai, polgárai kicserélhetik tapasztalataikat, gondolataikat, segíthetnek egymásnak önmaguk kitalálásában.

HVG: Ezzel is piszkálni kívánja az EU-csatlakozás miatt amúgy is önértékelési zavarokkal küszködő magyar társadalmat? Vagy netán a tradicionális közösségépítő intézmények, az egyházak, az iskolák mellé kíván csatlakozni?

H. E.: Tény, hogy nehéz ma Magyarországon olyan közösséget és ügyet találni, amely azt az érzést kelti az emberben, hogy családi életén és a munkáján kívül is nyílik terep arra, hogy valami jó és hasznos dolgot csináljon. Holott óriási rá az igény. Az életnek értelmet adó, tartalmas önkiteljesítés programjának megvalósítására alig-alig nyílik lehetőség. Vagy bennünk van a hiba, s nem fedezzük föl a lehetőségeket.

HVG: Helyette van televíziózás: a kibővült Európai Unióban a magyarok nézik a legtöbbet a varázsdobozt.

H. E.: Más országokban is sok olyan ember van, akit az amerikaiak couch potatónak, pamlagkrumplinak neveznek, vagyis aki sörperecek és sörösdobozok társaságában elterpeszkedik egy kanapén, és bambán bámulja az üresebbnél üresebb semmit. Bár korántsem minden műsor ilyen. Tudom, háborognak majd a széplelkűek, de meggyőződésem, hogy például az első két vagy három magyar televíziós valóságshow kifejezetten hasznos volt. Mert a fiatalembereknek, akik részt vettek a játékban, életükben először volt napi tíz órájuk arra, hogy önmagukkal foglalkozzanak, hogy gondolkozzanak azon, kicsodák ők valójában, hogy igazán odafigyeljenek emberi kapcsolataikra. Anélkül, hogy tudták volna, gyakorolták a szókratészi vagy foucault-i "önmagunkkal való törődés" nehéz és gyönyörűséges munkáját. A folytatások sajnos már belesodródtak a önmutogatás lélekölő zűrzavarába.

HVG: Van-e rá magyarázat, miért rendelkezik a magyarországi televíziózásban ilyen erős hadállásokkal a silányság?

H. E.: Sok ilyen ország van a világon. De vannak kivételek. Hogy csak egyetlen markáns példát említsek: Magyarországon is látható - Maffiózók címen - a The Sopranos című nagy sikerű amerikai sorozat, amelyről megjelent egy könyv, amely meggyőzően fejtegeti azt, hogy a sorozat voltaképen egy, bűneitől kétségbeesetten szabadulni akaró, esendő ember már-már ótestamentumi drámája. Ezeknek a nagy emberi küzdelmeknek és drámáknak a lehetősége is benne rejlik a fogyasztói civilizációban és a televíziózásban. Világraszóló botránynak tartom, hogy egy ilyen páratlan eszközt egyik-másik tévécsatorna csak üres izgalmak hergelésére és az emberi személyiség rombolására használja. Julien Benda írt a harmincas években egy könyvet az írástudók árulásáról. Manapság a "képírók árulásáról" lehetne s kellene írni valami hasonlót.

VAJNA TAMÁS

Hankiss Elemér

Miután 1954-ben elvégzi az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol-francia szakát, tanítani kezd, majd 1957-ben tíz hónapot vizsgálati fogságban tölt "ellenforradalmi szervezkedés" miatt. Pályafutását az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként folytatja; majd tíz éven át az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, 1975 és 2000 között az MTA Szociológiai Intézetének, azóta Politikatudományi Intézetének főmunkatársa. 1990-től 1993-ig a Magyar Televízió elnöke. A kilencvenes évek elején az USA-ban tanít, 1999-ben a firenzei Európai Egyetem vendégprofesszora. E tevékenységei mellett ír is: a Társadalmi csapdák (1979), a Diagnózis 1. és 2. (1982, 1986), a Kelet-európai alternatívák (1989) után a kilencvenes évek elején belekezd egy civilizációelméleti tetralógiába (Emberi kaland, Proletár reneszánsz), melynek első részéből Michael York főszereplésével a BBC filmet is forgatott.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ömlenek a mémek a túlóratörvényről

Ömlenek a mémek a túlóratörvényről

Bombafenyegetés miatt kiürítették a Call of Duty játékokat fejlesztő stúdiót

Bombafenyegetés miatt kiürítették a Call of Duty játékokat fejlesztő stúdiót

Pánikolnak a szupergazdagok, 1000 milliárd dollárnak keresnek búvóhelyet Kínán kívül

Pánikolnak a szupergazdagok, 1000 milliárd dollárnak keresnek búvóhelyet Kínán kívül

Rövidpályás úszó-vb: négy magyar is döntőbe jutott

Rövidpályás úszó-vb: négy magyar is döntőbe jutott

A legismertebb műsorvezetőjétől vált meg az MTVA kulturális csatornája

A legismertebb műsorvezetőjétől vált meg az MTVA kulturális csatornája

Eljárás indult Brüsszelben a magyar sofőr ellen, aki a kormány Verhofstadt-plakátos kisbuszát vezette

Eljárás indult Brüsszelben a magyar sofőr ellen, aki a kormány Verhofstadt-plakátos kisbuszát vezette