szerző:
Réti Pál

A kormányok túlságosan a költségvetési fegyelemre koncentrálnak, ami nem használ a gazdasági növekedésnek – hangoztat Magyarországon leginkább jobbról jövő baloldali gondolatokat a London School of Economics professzora.

 

©

HVG: Ön már februárban egy cikkben az Európai Unió szemére vetette, hogy semmit nem tesz a válság által különösen sújtott úgynevezett PIGS-országok – Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország – bajainak enyhítéséért. Mit kellett volna tennie az uniónak, hogy megelőzze az újabb krízist?

M. K.: Időben kellett volna pénzügyi támogatást adni. De az EU-nak, mint tudjuk, nincs pénze, a GDP mindössze egy százalékát oszthatja el – ezt legalább a duplájára kellene növelni. Lehetetlen állapot, hogy létezik egy közös valuta, de nincs hozzá elosztható pénz.

HVG: Honnan kellene venni a pénzt? A német adófizetők szerint bizonyára az is lehetetlen állapot, hogy ők finanszírozzák a rosszul működő görög államot.

M. K.: Európai kötvényt lehetne forgalomba hozni. Adót lehetne kivetni a szén-dioxid-kibocsátásra és a spekulációs pénzügyi műveletekre. Egyébként pedig a német adófizetőknek is érdekük, hogy ismét jól prosperáljon a görög gazdaság, mert olyankor a görögök több német árut vesznek. De természetesen arra is szükség van, hogy a görögök fizessenek több adót, szorítsák vissza a korrupciót. Ezt egyébként ma már az utca embere is tudja Görögországban, ők maguk mondogatják, hogy le kéne szokni az adóelkerülésről. Európa többi országának mindazonáltal nagyobb szolidaritást kellene mutatnia.

HVG: A múlt héten fölajánlott százmilliárd eurós támogatás nem elég szolidaritás?

M. K.: Nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás, mert olyan mértékű megszorításokat szabtak a támogatás feltételéül, amit a görögök aligha tudnak teljesíteni. Pozitívan kellett volna megfogalmazni a célokat: elvárjuk tőletek, hogy csökkentsétek a korrupciót, erősítsétek meg az adózási fegyelmet, és cserébe adunk pénzt fejlesztésekre az idegenforgalomban, a környezetvédelemben. Korábban sokat beszélgettem Papandreu miniszterelnökkel, tudom, hogy nagyszerű elképzelései vannak a környezetbarát Görögország megteremtésére, de sajnálatos módon most erre nem lesz lehetősége.

HVG: Jól hangzanak az ilyen alternatív gazdasági gyógymódok, de nemigen láttunk még példát arra, hogy sikerre vezetnének. Úgy tűnik, a költségvetési fegyelem megteremtése nélkül aligha lehet sikeres a válságkezelés.

M. K.: Na ne mondja! Az amerikai gazdaság éppen azért tudott olyan gyorsan növekedni az utóbbi két évtizedben, mert az egyetlen volt a világon, amely megengedhette magának, hogy fittyet hányjon a költségvetési fegyelemre. Ami – talán Lengyelországot kivéve – sehol nem volt sikeres serkentője a gazdasági növekedésnek. A magyar gazdaság mostani válságának is az az oka, hogy túlságosan is a költségvetési fegyelemre koncentrálnak, és senki nem foglalkozik azzal, hogyan kellene fejleszteni az infrastruktúrát, serkenteni az ipari termelést, javítani az energiahatékonyságot. A rendszerváltáskor nagyon helyesen lebontották az állami beavatkozást, de nem teremtettek helyette egy másfajtát, pedig szükség lenne rá. És folyamatosan konzultálni kellene az emberekkel, hogy nekik mire van szükségük.

HVG: Tudja, hogy amiket mond, muzsika a leendő jobboldali magyar miniszterelnök fülének?

M. K.: Nem, pedig jól ismertem őt a Fidesz alapítása idején. 1989-ben meg is hívtam Sussexbe, de már húsz éve nem találkoztunk.

HVG: Az önhöz hasonló mozgalmi vénájú társadalomkutatók válságok idején föllelkesülnek, hátha eljött az ideje a viszonyok radikális megváltozásának. Számít arra, hogy most is készülőben van valamiféle új világrend?

M. K.: Szeretném, de úgy tűnik, hiába. A világ nem értette meg, mit jelent ez a válság – a görög eset is erről tanúskodik. Obama és Gordon Brown kormánya azóta hatalmas lökést adott a gazdaságnak, ilyenre lenne szükség Németországban, Kínában, vagy, ahogy már említettem, például Görögországban is. Alapvető intézményi reformokra is szükség lenne, különben további válságokba futunk bele a jövőben is.

HVG: Konkrétan milyen reformokra gondol?

M. K.: Először is szükség lenne egy világpénzre a dollár helyett. Valami már elkezdődött, az IMF jócskán megnövelte az általa teremtett pénz, az SDR (speciális lehívási jogok – a szerk.) összegét, de ennél jóval többre van szükség. A kínaiaknak például világpénzre kellene cserélniük az amerikai dollárban fennálló követelésüket. Változtatni kell a globális újraelosztáson is. A fejlett országokban ma már csak diszfunkcionális módon lehet növelni a fogyasztást, például technikai kütyük újabb és újabb generációinak piacra dobásával, miközben a szegény országokban óriási nyomor van. Hasonló újraelosztási probléma volt az egyes országokon belül a harmincas években is, amit aztán széles tömegek jövedelemszintjének gyors növekedése oldott meg a háború után. Szükség van zöld forradalomra is: óriási pénzeket kellene energiatakarékos, környezetkímélő technológiákba beruházni, mert a fogyasztás mai nyugati modellje nem folytatható. Új értelmet kell adni a biztonságnak. Hatalmas összegeket fordítunk hadseregekre, miközben ettől nem nő az emberek biztonságérzete.

HVG: Legutóbbi könyvében bevezette a globális „emberi biztonság” fogalmát – szemben azzal, hogy a biztonságot hagyományosan az államok, katonai szövetségek szintjén értelmezik. Ez jól hangzik, de mire vonatkozik?

M. K.: A külső és a belső biztonság mostanáig egészen mást jelentett. A belső biztonság a törvény tiszteletén alapszik, amit a rendőrség dolga őrizni. A külső biztonság pedig a határok védelmét jelenti. De a globalizációval ez a különbségtétel elveszti értelmét. A biztonságunkat fenyegető terrorizmus nincs tekintettel a határokra, a beavatkozás – Irakban, Afganisztánban vagy Csecsenföldön – pedig éppenséggel nem növeli, hanem csökkenti a biztonságunkat. Olyan egységes biztonsági rendszert kellene tehát kialakítani, ami jobban hasonlít a belföldire. Ez nem azt jelenti, hogy föl kell számolni a hadsereget, de meg kell változtatni a funkcióját. A balkáni háborúban a nemzetközi erőknek az volt a feladatuk, hogy távol tartsák egymástól a szemben álló feleket, vagy hogy támadják a szerbeket ahelyett, hogy óvták volna az embereket – például több biztonságos övezet kialakításával. Afganisztánban újabban már az amerikai parancsnokság sem akar civileket bombázni, de ez a módszer annyira sajátja a hadviselésüknek, hogy nehezen tudnak szabadulni tőle. Voltam Bászrában, Dél-Irakban, ahol a britek kezdetben megpróbáltak együttműködni a helyi milíciákkal, ami katasztrofális következményekkel járt a közbiztonságra nézve. Maliki miniszterelnök azután radikális változást kezdeményezett: az iraki hadsereg a britekkel együtt nekilátott a milíciák fölszámolásának – de nem bombázással, hanem hagyományos rendőri módszerekkel. Házról házra jártak, fegyverek után kutattak, és sorra vették őrizetbe a vezető milicistákat. Bászra ma biztonságosabb Irak sok más térségénél. Nem mondom, hogy ez a módszer veszélytelen, a házkutatást végzőket le is lőhetik – de a rendőrnek ezt a kockázatot akkor is vállalnia kell, amikor mondjuk egy rablógyilkos után kutat. Eddig az volt az elv, hogy külföldön a helyi polgárok védelmében nem kell akkora kockázatot vállalnunk, mint idehaza. Fogalmunk sincs például az afganisztáni, iraki civil áldozatok számáról, miközben a megszálló csapatok veszteségeit pontosan ismerjük. Ezen a felfogáson változtatni kell.

HVG: Ön vezetett egy bizottságot, amely javaslatokat dolgozott ki arra, hogyan építhetné biztonságpolitikáját az Európai Unió az emberi biztonság elvére. Meghallgatták a tanácsait?

M. K.: Nem mindenben, de Kongóban, Csádban, az indonéziai Acehben ilyen szellemben és nagyon hasznosan működtek az EU-missziók az utóbbi években. Kongóban, ahol a választásokat felügyelték, előfordult például, hogy az ellenzéki jelöltet támadás érte, és az uniós rendfenntartók védték meg őt. A helyiek ezt nagyra értékelték, mert addig azt képzelték, hogy a külföldről behívott rendfenntartók csak a kormány oldalán állhatnak. Az Európai Unió új képződmény, és a nemzetállamoktól eltérően – amelyek általában háborúk eredményeként jöttek létre – alapításának kifejezetten a béke megőrzése volt a célja. Ennek kell tükröződnie a külpolitikájában, hogy az ne a katonai védelemre, hanem az emberi jogok garantálására, egy biztonságosabb világ megteremtésére koncentráljon.

RÉTI PÁL

 

Mary Kaldor

A Budapesten született neves közgazdász, Lord Nicholas Kaldor (Káldor Miklós) 64 éves lánya ma ugyanazon a London School of Economicsen vezeti professzorként a globális kormányzással foglalkozó intézetet, ahol egykor apja is tanított. Számos könyve és tanulmánya jelent meg a fegyverkezésről, a globalizációról, a nemzetközi konfliktusokról. A korábban a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézetben és a Sussexi Egyetemen folytatott tudományos munkássága mellett folyamatosan mozgalmárkodik is. Emberjogi aktivistaként 1985-ben részt vett Budapesten azon az európai kulturális fórumon, ahol a hazai ellenzék demonstrált a cenzúra ellen. Mint mondja: „Ha elfogadjuk, hogy egy tudós tanácsot adhat a kormánynak, akkor miért ne adhatna egy társadalmi mozgalomnak – anélkül, hogy elveszítené a tudományos hitelét?”

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Teljes a fejetlenség a teniszszövetségben és itt az új botrány is

Teljes a fejetlenség a teniszszövetségben és itt az új botrány is

Az Iszlám Állam négy terroristájával végeztek szaúd-arábiai katonák

Az Iszlám Állam négy terroristájával végeztek szaúd-arábiai katonák

Elhunyt Pongrácz Tibor egykori államtitkár

Elhunyt Pongrácz Tibor egykori államtitkár

Megbírságolták az egyik ukrán elnökjelöltet, miután szavazott

Megbírságolták az egyik ukrán elnökjelöltet, miután szavazott

Szijjártó: vészhelyzeti telefont létesítettek a Srí Lankán tartózkodó magyaroknak

Szijjártó: vészhelyzeti telefont létesítettek a Srí Lankán tartózkodó magyaroknak

Marad a szép idő, bár az éjszaka felhős lehet

Marad a szép idő, bár az éjszaka felhős lehet