Kormánydöntés még nincs róla, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő mégis nagy sietve eladásra készíti elő az öt regionális vízszolgáltató céget.

Több mint másfél millió ember vízellátását és közel 1 millió szennyvízelvezetését végzi az az öt, állami kézben levő közműcég, amelynek magánkézbe adását lázas igyekezettel készíti elő az állam tulajdonosi jogait gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV). Ez látszólag rendjén is van, hiszen "a polgárosodás ösztönzése érdekében" február 18-ai - március 20-án közzétett - határozatában az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy április végéig "dolgozzon ki részletes programot az állami tulajdon egyes elemeinek magántulajdonba adására, hogy a többségi állami tulajdonban maradó vállalatok gazdálkodásában is új érdekeltség, a tulajdonos polgár felelőssége jelenjen meg". Csakhogy a határidő irreálisan rövid volt, a kormány még az Új tulajdonosi program első szakaszára kijelölt Állami Autópálya-kezelő Zrt. és az MNV által kialakítandó ingatlanportfólió befektetési jegyeinek értékesítési módjáról sem döntött. Az öt közműcég privatizációjának előkészítéseként viszont máris cégvezetőket rúg ki, irányítótestületeket cserél le, három állami részvénytársaságot pedig megpróbál a másik két közműcég leányvállalatává tenni.

A szakmailag végiggondolatlannak ítélt elképzelés ellen a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ), a dolgozói érdekképviseletek, a Magyar Víziközmű-szövetség (Mavíz), a vízügyi tárca és - a két leendő anyavállalat kivételével - az érintett cégek menedzsmentje is lázadozik. A személycserékre épp azért van szüksége az MNV-nek, hogy a cégeken belüli ellenállást letörje. Már az sem világos - mondta a HVG-nek Zsíros Sándor, a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének a titkára -, mi értelme volna tőzsdére vinni egy közellátásért felelős, alapvetően nem nyereségérdekelt céget, amelyet éppen kiemelt fontossága miatt tartottak eddig állami kézben. Amennyiben az öt regionális vízmű 13 milliárd forintnyi saját tőkéje egynegyedének megfelelő mennyiségű részvényt adnának a lakossági "befektetők" kezébe, az 150-200 ezer forintos átlagos egyéni vásárlással számolva mintegy 30 ezer befektetőt tenne érdekeltté a minél nagyobb profitban. Ha viszont netán áremelésekkel érnének el hasznot a részben piacosított szolgáltatók, azon másfél millióan bosszankodnának; bár a jelek szerint a víz- és csatornaszolgáltatás így is, úgy is drágul.

"A nyereség nem bűn a közszolgáltatásban sem" - hangsúlyozza ugyanakkor Ányos József, a Mavíz elnöke, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója. "Attól, hogy »minél olcsóbb, annál jobb a lakosságnak« címszóval nullszaldó az elvárás, még megeshet, hogy a menedzsment nem tárja fel a hatékonysági tartalékokat, egyszerűen megfejeli az inflációs rátával az előző évi költségeket, és az lesz az új tarifa alapja. A döntő az, ellenőrzi-e a tulajdonos önkormányzat, ésszerűen gazdálkodik-e a közműcég" - fűzte hozzá. Debrecen vízműve például 16 százalékos árbevétel-arányos nyereség mellett kialakított díjaival "a nagyvárosok átlagos árszintjének alsó mezőnyében" helyezkedik el - érvel a szakmai szövetség elnöke. Amúgy nem csak a nyereség nem bűn, a vízközmű-privatizáció sem újdonság, hiszen Magyarország mintegy négyszáz víziközmű-szolgáltatója közül számosba vontak már be magántőkét, így tett a főváros is. Csakhogy ezekben az esetekben a vízellátásért a törvény szerint felelős önkormányzat maga alakította ki az üzleti feltételeket.

A vízdíjakat persze nemcsak a közműmenedzsment rátermettsége befolyásolja, hanem a természeti körülmények és a fogyasztók földrajzi elhelyezkedése is: Nógrádban, a Csereháton és Borsod megye egy részén 375, a Duna mentén viszont a 136-166 forint közötti köbméterenkénti vízár (2007 végi tarifák) az általános. Az adottságok e tekintetben olyannyira lényegesek, hogy külön központi költségvetési keretből az idén például 78 önkormányzat területén kapnak - összesen közel 4,5 milliárd forintnyi - dotációt a lakossági fogyasztók. Pontosabban ez a pénz közvetlenül a szolgáltatók kasszájába érkezik. A regionális közművek fenntartása melletti egyik érv éppen az, hogy a nagy rendszerekben némiképp tompítják a geológiai viszonyokból adódó különbségeket, ami az 1990-es években arra ösztönözte a saját vízbázissal - ebből adódóan olcsóbb lehetőséggel - rendelkező önkormányzatokat, hogy leváljanak a regionális rendszerről. Ettől persze az utóbbi működtetése csak tovább drágult, hiszen annál a rosszabb adottságú települések maradtak, amelyeknek érthetően nem éri meg kiválni.

A közmű-privatizáció másik alapkérdése, hogy a cégek fő értéke egy esetleges szakmai befektető szemében aligha az eszközállomány - amelybe az önkormányzati vagy állami törzsvagyont képező hálózat nem tartozik bele -, hanem a piac. Csakhogy ha a közműcégek részlegesen magántulajdonba kerülnek, jelenlegi ellátási területüket nem örökölhetik meg, arra koncessziós pályázatot kell kiírniuk az érintett önkormányzatoknak. Ezért a befektetők nem vehetik biztosra, hogy az eddigi fogyasztóik megmaradnak.

A vízszolgáltatást a továbbiakban is közösségi (önkormányzati, állami) tulajdonban kell tartani, állítják a TÖOSZ vezetői, márpedig az állami vagyonkezelő az önkormányzatok egyetértése nélkül nehezen magánosíthat, amit a múlt héten két kudarc is mutatott. Egyrészt visszavonni kényszerült a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) leányvállalattá alakítására irányuló kezdeményezését. A terv szerint az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Zrt. lenne a jövőben a DMRV és a szolnoki közműcég anyavállalata, a Dunántúli Regionális Vízmű pedig a tatabányai közműcéget fogadná be. A DMRV átalakítását - részvényeinek átruházását az anyavállalat számára - a váci cég múlt pénteki közgyűlésén előzetes egyeztetés nélkül, erőből próbálta elfogadtatni a többségi állami tulajdont képviselő MNV, ám hiába. A 10 százaléknyi dolgozói tulajdon nevében szavazók a javaslatot nem fogadták el (az érdemi szavazáson az MNV mint érintett részvényes nem vehetett részt). Az ellenállást érzékelve az MNV megpróbálta levetetni a napirendről az oda az utolsó pillanatban általa beerőltetett témát, de a kisebbségi tulajdonosok ellenállása miatt erre sem volt módja. Átmeneti visszavonulót fújt az MNV más fronton is: bár a regionális közműcégek privatizációs, átalakítási tervét eredetileg a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) múlt szerdai ülése elé kívánta terjeszteni, az anyagot Tátrai Miklós vezérigazgató az utolsó pillanatban mégsem engedte tovább.

A fegyverszünet után a háborúság folytatódik, értesüléseink szerint az NVT szeptember eleji ülésén tárgyalja majd az újabb előterjesztést. Ám továbbra sem világos, hogyan oldaná fel a privatizációs szervezet azt az ellentmondást, hogy az eddig állami tulajdonban lévő - ráadásul egyes esetekben az őket befogadó cégeknél nagyobb és hatékonyabb - közműcégek hirtelen cégtulajdonná válnának. A vízellátás kormányzati felelőse, a zöld tárca állítólag ezentúl mind az öt cég vezető testületébe - vagy az igazgatóságba, vagy a felügyelőbizottságba - küldhet egy-egy delegáltat, cserébe nem hangoztatja tovább a nemrég négy gépelt oldalon kifejtett ellenérveit. Bár egyáltalán nem valószínű, de elvileg a polémiának akár kedvező hozadéka is lehetne: az MNV ezentúl rajtaütésszerű támadások, utasítások helyett egyeztetné elképzeléseit az érdekeltekkel, a kormány pedig előterjesztené az évek óta jegelt víziközmű-törvényt, amivel megszüntethetné akár a privatizációt akadályozó mai szabályozási ellentmondásokat is.

SZABÓ GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Csak a magyaroknak van diplomata-Teslája az USA-ban

Csak a magyaroknak van diplomata-Teslája az USA-ban

Kimondta a Kúria: átverte az embereket a Fidesz-KDNP

Kimondta a Kúria: átverte az embereket a Fidesz-KDNP

Az afrikaiak a legszomorúbbak, a latin-amerikaiak a legboldogabbak egy új kutatás szerint

Az afrikaiak a legszomorúbbak, a latin-amerikaiak a legboldogabbak egy új kutatás szerint

Lecsuktak három férfit, mert évekig kutyákkal, lovakkal és kecskékkel közösültek

Lecsuktak három férfit, mert évekig kutyákkal, lovakkal és kecskékkel közösültek

Huszonkét amerikai államban terjed a kanyaró

Huszonkét amerikai államban terjed a kanyaró

Tatánál ismét bebizonyosodott, hogy nyitott sorompónál is jöhet a vonat

Tatánál ismét bebizonyosodott, hogy nyitott sorompónál is jöhet a vonat