szerző:
HVG

Várhatóan a strasbourgi emberi jogi bíróságon folytatódik a legnagyobb magyarországi kartellper, miután a Legfelsobb Bíróság sem változtatott az autópálya-építo cégekre kirótt 7 milliárd forint versenyhivatali bírságon.

Több mint 1 milliárd forintos nyomástól szabadult meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), miután a Legfelsőbb Bíróság (LB) a múlt héten elutasította a sztrádaépítők krémjéhez tartozó öt mamutcég – a Betonút Zrt., a Debmút Zrt., az Egút Zrt., a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. – felülvizsgálati kérelmét. A versenytanács megkérdőjelezhetetlen kartell miatt rótt ki rájuk addig sosem látott méretű, összesen 7 milliárd forint bírságot négy évvel ezelőtt, mert a GVH szerint a cégek előre megállapodtak a 128 milliárd forintért elnyert, összesen mintegy 60 kilométeres szakaszok tendereinek nyerő sorrendjében és helyenként az alvállalkozói munkamegosztásban is (HVG, 2004. július 31.). Ha ezt a határozatot a Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta volna, a versenyhivatal a jegybanki alapkamat (most 10,5 százalék) kétszeresével megfejelve fizethette volna vissza az összeget az elmarasztalt cégeknek – éppúgy, mint a kávékartell esetében, ahol 11 év elteltével kényszerült erre. Az ügynek azonban ezzel nincs vége, mivel a sztrádaépítők a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak.

Bár a legnagyobb kartellbüntetés precedensértékű peréről volt szó, az LB a szokványügyekhez hasonlóan mindjárt az első tárgyalásra kitűzött napon, egy adó- és egy gyámügy közé suvasztva, egyetlen óra alatt meghozta határozatát. Az öt cég ügyvédei – a beadott papírhegyek kísérőszövegeként – négy-négy percben vezethették elő mondandójukat, ami végül jottányit sem változtatott az ügy megítélésén. Sem az ítélet hatályon kívül helyezését, sem a bírság törlését nem érték el a bíráknál. Hiába érveltek azzal, hogy a cégek közötti összejátszás kulcsbizonyítékaként szolgáló határidőnapló-bejegyzéseket törvénytelenül használta fel a versenyhivatal, mivel azokat egy másik ügy házkutatásán foglalta le a kartellkommandó, s a római egyezmény alapján csak az adott eljárásban beszerzett bizonyíték használható fel legálisan.

Ha bárki azt remélte, hogy a sztrádaügy tárgyalásain a további kartellperekhez részletes sorvezetőt kap, csalatkoznia kellett. A háromlépcsős bírósági eljárás során a kartell ténykedését, a piacitól történő áreltérítést nem vizsgálták, s arra sem derült fény, mely cég volt a fő szervező vagy a kiszolgáltatottként közreműködő. A bíróságok elfogadták a GVH egyenbírságát, vagyis azt, hogy mindegyik vállalkozás az általa elnyert tender nettó szerződéses értékének 5,5 százalékát rója le büntetésként. A határozatok tanulsága annyi lehet, hogy a bíróságok nem mentek bele a részletek vizsgálatába, elegendő volt számukra a GVH által prezentált, bár a cégek által tartalmában is vitatott bizonyíték – az egyes sztrádaszakaszok nyerteseinek sorrendjét és a vállalási árakat megjövendölő lista.

A cégek mindazonáltal kitartanak amellett, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joguk, és nem lévén további magyarországi fórum, a strasbourgi emberi jogi bíróságon próbálkoznak. A legnagyobb bírságot, 2,47 milliárd forintot befizetett Strabag még mérlegeli a lehetőséget, de a legkisebb összegre, alig 1 milliárd forintra elmarasztalt, a francia Colas-csoporthoz tartozó Egút és Debmút már beadta kérelmét – válaszolta a HVG-nek Mátyus Ádám, a cégeket képviselő ügyvéd, aki azonban a beadvány részleteiről nem kívánt nyilatkozni. Úgy tudni, a cégek több eljárásjogi kifogással bombázzák Strasbourgot, mindenekelőtt azzal, hogy sérült a tulajdonhoz, illetve a magánlakás (ez esetben az üzleti székhely) sérthetetlenségéhez való alapvető joguk, amennyiben egy házkutatás során csak az adott üggyel összefüggő dokumentumokat lehet lefoglalni. Továbbá az ügyvédek szerint a GVH-nak a fő bizonyíték beszerzésére hivatott rajtaütése is kifogásolható. A helyszíni kutatáshoz szükséges bírói végzés ugyanis gyakorlatilag egy biankó papír volt: a sztrádakartellt is megalapozó Bartók Béla úti kartellügy miatt a Strabagnál elrendelt rajtaütéshez ugyanolyan tartalmú kétoldalas végzést adott ki a bíróság, mint a sztrádaügyben később a Hídépítőnél történthez. Márpedig az európai gyakorlat szerint a házkutatáshoz szükséges végzésben a gyanú megalapozottságát alapos és részletes indoklással kell alátámasztani.

A cégek azt igyekeznek bizonyítani, hogy perdöntő bizonyítékát a GVH jogellenes eljárásban szerezte be, s ezzel megrendül az egész ügy alapja. Bár több európai példa akadt már arra, hogy versenyhivatali ügy a helyszíni kiszállás szabálytalansága miatt bukott el, a szakértők a magyar útépítőknek nem adnak túl sok esélyt Strasbourgban. Ha a testület esetleg kimondaná a magyar eljárás szabálytalanságát, azzal nem kötelezné a magyar hatóságokat új eljárásra, legfeljebb az állam néhány ezer euró bírságot fizetne. A cégek abban bíznak, hogy egy ilyen végzéssel a kezükben kártérítést kérhetnének a magyar bíróságtól szabálytalan eljárásban született ítéletre hivatkozva – vagyis a befizetett bírságukat kamatokkal megfejelve követelhetnék vissza.

A tét azért is nagy, mert a várhatóan évekig elhúzódó európai eljárás kihathat a sztrádacégekkel szemben indított kártérítési perekre. A sztrádatendereket kiíró állami cég jogutódja, a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. (NIF) a kartellmegállapodás felárát, összesen 32 milliárd forintot követel tőlük vissza, s most ezek – az LB döntéséig felfüggesztett – perek folytatódhatnak. A múlt heti végzéssel a versenyjogsértést, az összejátszást már minden létező fórum kimondta, azt azonban még bizonyítani kell, hogy a cégek összejátszása árdrágítással járt-e. A közvélekedés általában az indokoltnál drágábbnak tartja, és a pártfinanszírozás fő csatornájának tekinti az autópálya-építkezéseket, a GVH azonban a konkrét ügyben csak annyit számszerűsített, hogy a Strabag-feljegyzésekben talált önköltségiár-kalkuláció alapján a felár 28 milliárd forint lehetett. Az akkori időkben ugyancsak drága Vegyépszer-referenciamunkák mellett a tételes kárbizonyítás mindazonáltal nehézkesnek ígérkezik.

A perekben röpködnek ugyan a milliárdok, más kérdés, hogy ez megrendítheti-e az útépítő cégeket. A négy éve húzódó ügy alatt a cégek felkészültek az anyagi érvágás elhárítására: a Betonút Zrt. például az idők során úgy holdingosította magát, hogy a kötelezettségek nagy részét továbbvivő anyacégben a saját tőke alig 5 százaléka maradt (HVG, 2008. szeptember 27.), leányvállalatok váltak ki belőle a kivitelező munkákra. A legnagyobb veszély, a közbeszerzésekből való kizárás réme pedig elhárult a sztrádacégek feje fölül. A NIF már korábban jelezte, nem él a törvény által megengedett lehetőséggel, vagyis kizárással nem csökkenti az állami út- és vasútépítő pályázatok potenciális versenyzőinek számát.

VITÉZ F. IBOLYA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Látni akarja az áldozatot? Nem? Akkor, miért fotóz? – Egy magyar sofőrre is kiakadtak a német rendőrök

Látni akarja az áldozatot? Nem? Akkor, miért fotóz? – Egy magyar sofőrre is kiakadtak a német rendőrök

Elhalasztották egy súlyosan beteg pécsi férfi kilakoltatását

Elhalasztották egy súlyosan beteg pécsi férfi kilakoltatását

8-féle magyar főnök létezik – melyik az öné?

8-féle magyar főnök létezik – melyik az öné?

Felfüggesztettek egy olasz történelemtanárt, mert a diákjai összevetették Salvini és Mussolini törvényeit

Felfüggesztettek egy olasz történelemtanárt, mert a diákjai összevetették Salvini és Mussolini törvényeit

180-nal repesztett Orbánnal Keszthelyi Vivien – videó

180-nal repesztett Orbánnal Keszthelyi Vivien – videó

Amekkora nyereményt ígér, pont akkora kamu a magyarul terjedő Facebook-levél

Amekkora nyereményt ígér, pont akkora kamu a magyarul terjedő Facebook-levél