Nem zárható ki teljesen, hogy Kína egyszer csak úgy dönt: lerohanja "szakadár tartományát", Tajvan szigetét. A HVG által megkérdezett szakértők szerint többféle háborús szcenárió is elképzelhető, s egy elhúzódó válság nemcsak Tajvant tenné tönkre, de Kína, a távol-keleti régió, sőt az egész világ gazdaságára is tragikus hatással lenne.

Tajvan, noha lebegteti ennek lehetőségét, nem kiáltja ki függetlenségét, mert ezzel a kínai inváziót kockáztatná. Pedig Peking ebben az esetben sem támadná meg a saját renegát tartományának tekintett Tajvant - bár erre március közepén törvény által is "felhatalmazta magát" -, hiszen nem kockáztatná, hogy háborúba keveredik a sziget patrónusával, a világ egyetlen szuperhatalmával, az Egyesült Államokkal. Az USA viszont (bár egy 1979-ben hozott törvényben és számos későbbi deklarációban elkötelezte magát Tajvan biztonsága mellett) aligha avatkozna be fegyveresen egy effajta konfliktusba, mert nem vállalná a nukleáris háború rizikóját.

Ekképp szól a Kína-szakértők túlnyomó többsége által hirdetett, megnyugtatónak tűnő gondolatmenet. De mi történne, ha mégis az irracionalitás kerekedne felül? Vagy ha a szemben álló felek valamelyike számára éppenséggel racionálisnak tűnne a kockázat vállalása?

"Kína nagyon el akarja kerülni a Tajvan-konfliktust. Ez azonban nem jelenti azt, hogy adott esetben ne háborúzna Tajvanért" - figyelmeztette a Bush-kormányt a Foreign Affairs című folyóiratban megjelent tanulmányában Michael D. Swaine, a Carnegie Endowment for International Peace békekutató intézet Kína-programjának igazgatója, aki szerint ragaszkodni kell a rendezetlen status quóhoz, mert a tajvani függetlenedési törekvések minden bizonnyal háborúhoz vezetnének. "A kínai nacionalizmus nagyon erős, így elképzelhető, hogy a pekingi kormány háborúval akarná növelni a népszerűségét vagy elterelni a figyelmet a belső problémákról" - vet fel egy újabb kockázati tényezőt a HVG-nek Robert Karniol, a Jane's Defence Weekly című brit katonai hetilap Ázsiáért felelős szerkesztője. Pekinget már az is irritálná, ha a békés egyesülésről szóló tárgyalások kifulladnának: a március közepén az országos népi gyűlés által elfogadott jogszabály szerint már ez is ok lehet a "nem békés eszközök" alkalmazására (HVG, 2005. március 19.).

"Tömegpusztító fegyverek bevetésével vagy masszív bombázással kezdődő háború lehetőségére nem kell gondolni - hangsúlyozza Mészáros Klára, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének Kína-szakértője, magyarázatként hozzátéve: - kínai kínainak nem vájja ki a szemét." Ám a katonai eszközök skálája még így is széles: Karniol szerint szó lehet például néhány, fenyegetésképpen kilőtt rakétáról, tengeri blokádról vagy a Tajvan ellenőrzése alatt álló két parányi sziget - Macu és Csinmen - demonstratív megszállásáról.

Minél inkább Kínát lehetne okolni a konfliktus kiélezéséért, annál valószínűbb, hogy Amerika erős politikai és gazdasági nyomást gyakorolna Pekingre, sőt a nyomaték kedvéért esetleg a térségben mozgó Kitty Hawk repülőgép-anyahajót is a Tajvani-szorosba rendelné. "A kínai tengeralattjárókkal megvalósított tengeri blokád például könnyen háborúba kényszeríthetné Amerikát - kalkulál a Jane's szakértője -, mivel az amerikai kereskedelmi flotta nemigen hagyna fel Tajvan látogatásával. Valószínűbb, hogy a japán Jokohamában állomásozó amerikai hadihajók kísérete mellett tennék ezt." Eric Hagt, az amerikai Center for Defence Information kutatóintézet Kína-programjának igazgatója a HVG-nek küldött elemzésében úgy vélte, hogy egy Kína és Amerika közötti "ütésváltás" könynyen eszkalálódhatna, különösen akkor, ha Amerikát - az 1930-as és 1940-es évekbeli megszállás miatt máig gyűlölt - Japán is támogatná. Kína elvileg képes arra, hogy atomtöltettel felszerelt ballisztikus rakétákkal amerikai városokat támadjon, bár katonai doktrínája kizárja, hogy bármely konfliktusban elsőként vessen be ilyen fegyvert.

A legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy Peking - Amerikát kész helyzet elé állítandó - megpróbálna gyorsan végezni a sziget függetlenedni vágyó vezetésével, remélve, hogy egy új kormány visszavonja az önállósodás irányába tett intézkedéseket. "Tajvan nem lenne képes megfékezni egy hirtelen jött, a politikai és a hadvezetést célzó légitámadást" - erősítette meg számos szakértő véleményét a napokban a tajvani parlamentet tájékoztató Huo Su Je védelmiminiszter-helyettes és Lin Csincsing, a védelmi tárca tervezőosztályának igazgatója. Utóbbi szerint még ha újabb Patriot rakéták vásárlását szavazná is meg a törvényhozás, az elhárítórendszer Tajvan lakosságának csak a 70, az ipari létesítményeknek a 60 százalékát védené. Ráadásul már egy támadással való fenyegetőzés is a külföldi tőke menekülését és a tajvani tőzsde zuhanását okozhatná, miként ez 1995 nyarán a kínai rakétakísérletek idején történt.

Tajvan - noha gazdaságát a háború első pár napja tönkretenné - aligha maradna tétlen. Bár hadereje elsősorban védekezésre szakosodott, mégis - legalábbis a Newsweekben idézett amerikai védelmi tervezők szerint - megpróbálkozna olyan gigantikus kínai létesítmények elleni rakétatámadással, mint a 600 kilométer hosszú Három Szoros-gát. Liu Jüan kínai altábornagy nyilatkozata szerint ilyen vagy ehhez hasonló esetben Peking válasza "elsötétítené az eget".

Ha Kína nem érné el célját a légicsapással, maradna az invázió. "Tajvan elfoglalása csak iszonyatos áldozatok árán és több hónap alatt sikerülne" - kalkulált még öt esztendeje David Shambaugh, a George Washington University Kína-ügyekért felelős programigazgatója, aki azonban most azt közölte a HVG-vel: az elmúlt fél évtizedben a kínai hadsereg nagyot fejlődött, egyebek közt elektronikus hadviselésre alkalmas eszközöket, új támadó repülőgépeket és tengeralattjárókat szerzett be. A mai kalkulációk szerint - Amerika passzivitása esetén - Kína néhány héten belül képes volna elfoglalni Tajvant.

A háború megindítása - mely önmagában is közvetlen pusztítást jelenthetne Kínának - minden bizonnyal a nyugati országok gazdasági szankcióit vonná maga után. Peking számára egy ilyen embargó nem jelentené a gazdaság teljes összeomlását, a GDP jelentős visszaesését azonban igen: a túlnyomó többségben nyugati piacokon eladott iparcikkekből álló kínai export a GDP közel egyharmadára rúg. A szankciók része lehetne, hogy Pekingtől, mely március 29-én kezdte meg a 18 ezer fősre tervezett vuhszongi sportcsarnok építését, visszavonnák a 2008-as olimpia megrendezésének jogát, így a Nemzetközi Olimpiai Bizottság - mely egyébként idén július 6-án Szingapúrban készül döntést hozni a 2012-es olimpia helyszínéről - áthelyezné vagy lefújná a rendezvényt.

Ám a háború így is kevesebb kárral járna - vélik sokan Pekingben -, mint az, ha Tajvan "végleges" elvesztésével precedens teremtődne egyéb elszakadásra hajlamos térségek, például Tibet vagy Ujguria számára. "A Szovjetunió széthullása egy totális háborúhoz mérhető károkat okozott Oroszországnak, Kelet-Timor kiválása óta pedig mindhárom indonéz elnök kénytelen volt erőszakhoz folyamodni, hogy megakadályozza Aceh, Maluku vagy Irian Jaya tartományok elszakadását" - sorolja a riasztó példákat egy tanulmányában Jen Hszüe-tong, a Csinghua Egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó intézetének igazgatója. Azt se feledjük el - teszi hozzá Karniol -, hogy Peking a Tienanmen téri demonstráció vérbe fojtását is vállalta "nemzeti érdekből", pedig tisztában volt vele, hogy ezzel hosszú évekre vagy évtizedekre magára vonja a demokratikus világ rosszallását és szankcióit.

A konfliktus hosszabb távon az USA és az egész világ gazdaságára is súlyos csapást mérne. A távol-keleti országból érkező olcsó árucikkek elvesztése Amerikában és Európában hatalmas inflációs nyomást teremtene. Számos nemzetközi cég elveszítené az elmúlt évek során Kínába helyezett termelését, ami világszerte gazdasági visszaesést okozhatna. A hongkongi 124 milliárd dollárral együtt 734 milliárdra rúgó kínai valutatartalék nagyobb része amerikai államkötvényben fekszik, ennek piacra dobása a pénzpiacokra ugyancsak drámai hatással járna, és jelentősen megdrágítaná az amerikai költségvetés hiányának finanszírozását. De veszélybe kerülne Amerika távol-keleti szövetségeseinek gazdasága is. Nemcsak Japán, Ausztrália és a Fülöp-szigetek függ növekvő mértékben a kínai exporttól, hanem Dél-Korea is, amely tavaly már több árut szállított Kínába, mint az Egyesült Államokba.

SCHWEITZER ANDRÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Az érdi kézisek is Mészáros Lőrinc 2Rule-jába öltöznek

Az érdi kézisek is Mészáros Lőrinc 2Rule-jába öltöznek

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Blokkláncok és bányagépek: mindennek van nyoma

Blokkláncok és bányagépek: mindennek van nyoma

700-800 éves tejfölt és vajat találtak Mongóliában

700-800 éves tejfölt és vajat találtak Mongóliában

Újra Obi-Wan Kenobi bőrébe bújhat Ewan McGregor

Újra Obi-Wan Kenobi bőrébe bújhat Ewan McGregor

Sztrájkra készülnek a jövő héten a Ryanair pilótái

Sztrájkra készülnek a jövő héten a Ryanair pilótái