Döntsünk ösztönösen? Vagy inkább kérdezzünk meg sok tanácsadót, és átlagoljuk a javaslataikat? Ezt is, azt is ajánlják nagy meggyőző erővel az utóbbi időben bestsellerré lett menedzserkönyvek, miközben magára a gondokkal küszködő üzletikönyv-kiadásra is ráférne néhány üzleti jó tanács.

A "gondolkodás nélküli gondolkodás" paradoxonára ígér megtanítani a tekintélyes amerikai hetilap, a The New Yorker szerzője. Alig néhány hónapja jelent meg Malcolm Gladwell Blink (talán így fordítható: Első blikkre) című könyve, amelynek alaptézise szerint a legjobb döntéshozók nem az óriási információhalmazt aprólékosan át- meg átszűrő, hanem a maroknyi fontos tényező alapján mintegy zsigerből, ösztönösen döntő vezetők.

A könyv idén januárban jelent meg, és azóta folyamatosan a The New York Times bestsellerlistájának az élén tanyázik. Minden bizonnyal azért, mert szerzője a vállalatvezéreknél szélesebb réteget célzott meg. Ezt bizonyítja a könyv első példája is, miszerint 1983-ban Gianfranco Becchina (azóta inkább az olívaolaj-exportban jeleskedő) olasz műkereskedő közel 10 millió amerikai dollárért felajánlott a kaliforniai Getty Múzeumnak egy 2500 évesnek mondott és láthatóan érintetlen állapotban megőrzött, meztelen férfit ábrázoló márványszobrot. A múzeum 14 hónapon át szakértők seregével vizsgáltatta, majd megvette és 1986-ban kiállította a szobrot (a New York Times címoldalon számolt be a páratlan leletről). Federico Zeri, a múzeum egyik kurátora és Evely Harrison, a görög szobrászművészet egyik legjelentősebb nemzetközi szaktekintélye balsejtelmekre hivatkozva igyekeztek - hiába - lebeszélni a Gettyt a vásárlásról. Mint később kiderült: okkal. Már csak azért is, mert a műkincs 20. századi történetét feldolgozó számlák és levelek nagy részéről kiderült, hogy hamisak, és a múzeum végül kénytelen volt ekképpen módosítani a műtárgy korát katalógusában: "kb. Kr. e. 530 vagy modern hamisítvány".

Ezt az ösztönös előérzetet, amely Zerit és Harrisont is riasztotta, Gladwell neuropszichológusok segítségével próbálja megmagyarázni. Állítása szerint kétféle döntési mechanizmus működik az emberben. Vannak átgondolt, tudatos döntések, illetve ösztönös cselekvések, mint amikor valaki hirtelen ellép a közelgő autó elől. Az ösztönös döntések szembemennek a kultúránkkal, amely az elhamarkodottság ellen, az alapos átgondoltságra nevel. Márpedig az efféle megfontoltság - így Gladwell - gyakran indokolatlanul felülírja az esetleg más döntésre sarkalló első megérzést. Szerencsére azonban Gladwell könyve arra is vállalkozik, hogy elmélyítse az első blikkre adott ösztönös megérzés készségét. Ami a menedzserek számára például az állásinterjúk során lehet hasznos: a könyv szerint csak olyan valakit szabad alkalmazni, aki eleve szimpatikusnak tűnik, és "belső hangunk" nem akar lebeszélni róla.

Gyökeresen szembemegy kollégája tézisével a szintén a The New Yorkernél újságíróskodó James Surowiecki The wisdom of crowds (A tömegbölcsesség) című könyvében. Tavaly publikált, s azóta nemzetközi bestsellerré érett művében állítja: több szem többet lát alapon a tömeg közös, átlagolt véleménye még a legkiválóbb menedzserek legintuitívabb előérzeteinél is többet ér.

A könyv legelébb is egy 1906-os plymouthi vásárt említ, amelyen Francis Galton brit statisztikus érdekes megfigyelést tett. Az azóta statisztikalegendává lett történet szerint 787 ember próbálta egyenként megbecsülni egy ökör súlyát több-kevesebb sikerrel, ám a laikusokat és nyilván profi henteseket is tartalmazó tömeg átlageredménye meglepő módon éppen 539 kiló volt: az ökör tényleges súlya.

Ennél fontosabb döntéseknél is alkalmazható a sok tanácsadó elve - ebben reménykednek a könyvmoly menedzserek, akik ezek szerint szakítani kényszerülnek Henry David Thoreau 19. századi amerikai filozófus híres tételével, miszerint a tömeg sosem ér fel legjobb tagja szintjéhez, éppen ellenkezőleg, leghitványabb tagjai szintjére alacsonyítja le magát. Surowiecki e tévesnek minősített tétel eklatáns ellenpéldájaként említi a Legyen Ön is milliomos! nevű kvízjátékot, amelyben a közönség véleményét is ki lehet kérni, és az többnyire helyes - legalábbis sokkal többször, mint amikor telefonos segítségkérés útján egyvalaki lép elő főtanácsadóvá. Ennek megfelelően aranyszabályként emlegeti a könyv, hogy decentralizálják a vállalatokat és hallgassák meg a dolgozókat - persze ezt vaskos könyvek olvasgatása nélkül is sokan tudják, mint ahogy az sem feltétlenül hírértékű, hogy a tőzsde a tömeg lelkiállapota szerint működik.

A szerző neve miatt is lehetett azonnal bestseller az alig fél éve publikált Winning (Győzni) című könyv. A mostanában írással, harmadik feleségével és 150 ezer dolláros előadások tartásával foglalatoskodó Jack Welch, a Fortune magazin toplistáján állandó szereplő General Electric négy éve távozott nagy hatalmú elnöke ezzel a címmel publikálta a maga 372 oldalas vezetői receptjét. A veterán menedzser egyebek közt agresszív éves értékelési módszert vezetett be, minek nyomán a korábban vízfejű szervezet felső- és középvezetőit arra kényszerítette, hogy a legrosszabbul teljesítő munkatársak 10 százalékát folyamatosan bocsássák el. De nem csak őket. Azoktól is megváltak, akik ugyan teljesítették az elvárt eredményt, de attitűdjükkel megmérgezték a környezetüket - ahogyan a vállalati bikkfanyelven mondják "nem osztották a cég értékeit".

Túllépett az egyéni ötleteken Jim Collins amerikai tanácsadóguru, a Jóból kiváló című könyv szerzője. Nemrégiben magyarul is megjelent munkájában nem csupán saját példákkal, hanem 21 fős kutatócsapatának ötéves munkájával, 1465 cég átvilágítása után szűrte le azokat a tényezőket, amelyek szerinte a sikeres cégeket naggyá tették. No meg őt is: könyve az amazon.com internetes áruházban a maga kategóriájában immár negyedik éve az eladási toplista élén áll. Mindez persze nem lehet mentség azokra a mára kissé már fáradtnak mondható amerikai üzlettudományi közhelyekre, mint például a "jó a kiváló ellensége", amit azzal az egyesek számára talán vitatható példával is alátámasztani vél Collins, hogy azért "nincs kiváló kormányzatunk (...), mert jól kormányoznak minket".

Az ilyen megfogalmazásokat leszámítva a kutatás tényleg nagy ívű volt: Collinsék a Fortune 500-as listájából kiindulva kiválogatták azt a 11 céget, amely 15 év alatt a piaci átlagot sokszorosan meghaladó eredményt ért el, és azt meg is tudta őrizni. Ezt követően pedig hangyamunkával igyekeztek kideríteni, mi lehetett a vállalatirányításban az a közös nevező, amely a kiemelkedő sikerhez vezetett. Az egyik ilyen, a kutatókat is meglepő tényező a vezetői személyiség volt. A reflektorfényben sütkérező karizmatikus menedzser helyett a 11 sikeres vállalat főnökei - jóllehet szakmailag képzettek és eltökéltek - csendesek, tartózkodóak, sőt szégyenlősek, akik engedik, hogy munkatársaik érvényesüljenek mellettük (HVG, 2004. június 19.). De az is figyelemre méltó megfigyelés, hogy a 11 vezér közül tízen nevelkedtek fel a cégnél, és csak egy jött kívülről.

A számos meglepőnek tűnő felfedezés között említi Collins, hogy a kiemelkedően sikeres cégek soha nem egy új programtól vagy valami fergeteges innovációtól várták az áttörést. Elrettentő példaként a Warner-Lambert amerikai vállalatot említi, amely 1979-ben még a fogyasztási cikkek piacából kívánt méretes tortaszeletet kihasítani, egy évvel később hirtelen az egészségügy felé fordult, majd 1981-ben újra a fogyasztási cikkek iránt igyekezett elköteleződni. A kapkodás még több éven át folytatódott, nemegyszer sok millió dolláros veszteséget okozva a cégnek.

Kérdés persze, mennyit érnek a csupa jó tanács businesskönyvek. Nem túl sok maradandó ilyen mű született az utóbbi években - vélekedett az üzletikönyv-terjesztő céget üzemeltető amerikai Jack Covert a Financial Timesnak. Amíg az 1990-es évek második felében szinte bármit el lehetett adni, ha üzleti tanácsokat ígért a borítóján, ma már más a helyzet. Jelzi ezt egyébként az is, hogy az utóbbi 5-6 évben mintegy 30 százalékkal visszaesett ennek a műfajnak a forgalma. Az ezek szerint nem eléggé jól vezetett kiadók úgy vélik, a jövőben inkább az üzleti etikával és a vezetési tanácsadással foglalkozó könyvek fogyhatnak jól, illetve a menedzserkönyvek klasszikusai.

Az antik klasszikusok és az üzleti etika vegyítésével próbálkozik például Joseph Badaracco, a Harvard Business School professzora, aki úgy igyekszik segíteni az igazgatóknak döntéseikben, hogy három önmarcangoló kérdés feltevésére biztatja őket. Először is - ajánlja - fontoljuk meg, vajon ugyanúgy döntenénk-e, ha tudnánk, hogy ezrek figyelnek közben. Másodszor a szerző a bibliai "amint szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, te is akképpen cselekedj másokkal" elv megtartására biztat, végezetül pedig arra, hogy a már Arisztotelész által is kifejtett módon ítéljük meg döntésünket: szeretnénk-e, ha az emberek később e döntésünk alapján őriznének meg az emlékezetükben?

IZSÁK NORBERT

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Halálra vertek egy dánszentmiklósi férfit, másnap megpróbálták elégetni

Halálra vertek egy dánszentmiklósi férfit, másnap megpróbálták elégetni

Kigyulladt egy ózdi idősotthon, meghalt egy férfi, többen megsérültek

Kigyulladt egy ózdi idősotthon, meghalt egy férfi, többen megsérültek

Schmuck Andor mégsem indul a főpolgármesteri székért

Schmuck Andor mégsem indul a főpolgármesteri székért

Lenyűgöző fényképet küldött haza a száguldó aszteroida körül keringő űrszonda

Lenyűgöző fényképet küldött haza a száguldó aszteroida körül keringő űrszonda

Jövőre nőhet a közmunkások bére

Jövőre nőhet a közmunkások bére

Első koncertjéért 1 dollárt kapott, most alkalmanként 1 milliót

Első koncertjéért 1 dollárt kapott, most alkalmanként 1 milliót