Határozott balratolódás figyelhető meg az utóbbi években Latin-Amerikában: erősödnek a kommunista vagy kommunistaközeli politikai tömörülések, legalább fél tucat ország élén áll baloldali elnök, az olajgazdag Venezuela államfője pedig a kommunizmus jelszavát tűzte zászlajára.

Csalódás az úgynevezett nyugati demokráciában - ezzel magyarázza sok szakértő, hogy Latin-Amerikában egyre-másra kerülnek hatalomra baloldali elnökök. Marxista elveket valló vasmunkás és szakszervezeti vezér volt Luiz Inácio Lula da Silva brazil államfő, az 1973-ban Pinochet puccsával megbuktatott Allende kormányában szolgált a ma mérsékelt baloldaliként emlegetett Ricardo Lagos chilei elnök, Argentínát a peronista Néstor Kirchner vezeti, Uruguayban a hatvanas-hetvenes évek radikális városi gerillái, a tupamarók mára megszelídült pártja által meghatározott baloldali front jelöltje, Tabaré Vázquez alakított kormányt. Mexikóban a főváros baloldali populista főpolgármestere, Manuel López Obrador látszik a jövő évi elnökválasztás befutójának, Nicaraguában pedig az országot 1979 és 1990 között - szovjet és kubai segítséggel - irányító szandinista vezérnek, Daniel Ortegának van jó esélye a közelgő választások megnyerésére.

A felsorolt politikusok baloldalisága persze igencsak eltérő, de egyvalamiben majdnem mindannyian egyformák: a korábban, akár még kampányuk során is radikális nézeteket valló politikusok hatalomra kerülve megszelídülnek, középre húznak, szociáldemokrata, illetve harmadikutas irányvonalat visznek. Szinte semmiben nem hasonlítanak a térség kommunista élharcosaira, a lassan fél évszázada hatalmon lévő kubai Fidel Castróra (országáról lásd Tüzet kell csiholni! című írásunkat az 56. oldalon), illetve egykori harcostársára, a számos mai baloldali mozgalmár példaképének számító argentin forradalmár Che Guevarára.

Egy fontos kivétel azonban akad. Hugo Chávez venezuelai elnök, Castro jó barátja a kubai forradalom mintájára meghirdette saját "bolivari forradalmát", s többször is nyilvánvalóvá tette: Venezuela irányításának ideológiai alapja a kommunizmus.

Nem csoda, hogy Washington ma már jóval nagyobb veszélyt lát a hatalmas olajvagyonnal rendelkező Venezuelát irányító Chávezben, mint Castróban. Az egykori puccsista katonatiszt - aki demokratikus választások révén került az elnöki székbe, mi több, hatalmát népszavazás is megerősítette - nemcsak papol a kommunizmusról, hanem tettekkel is igyekszik bizonyítani, hogy jó tanítványa nagy szakállú, öreg példaképének. Amellett, hogy az ország tetemes olajbevételeiből látványos és a legszegényebb rétegek számára kétségtelenül eredményes szociális programokat hajt végre, hétről hétre újabb ötletekkel áll elő, amelyek hatalmának megerősítését, egy kvázi egypártrendszer, személyi uralom kiépítését célozzák.

Chávez keresztes hadjáratot indított az elharapódzott korrupció ellen, és ez vitathatatlan haszna mellett teret nyit a politikai ellenfelekkel való leszámolásnak is. Hatalmának biztonsági háttereként - no meg a hadsereg vele nem szimpatizáló részének ellensúlyaként - kiépítette a hozzá hű vezetők által irányított katonai hírszerzési és biztonsági szolgálatot. Kubai katonai tanácsadók segítségével szervezik a lakókörzetenként, önkéntesek vezetésével felállított "népi milíciákat", melyek egy esetleges katonai puccs esetén nyomban Chávez mögé állnának. A milíciák egyúttal amolyan általános szervezőbizottságként is működnek: ellenőrzik a környék egyészségügyi ellátását, a szegénynegyedben felügyelik az államilag szubvencionált minipiacokat és ingyenkonyhákat, különféle tanfolyamokat tartanak, választások idején pedig voksolásra mozgósítják a lakosságot.

A vele ellenséges médiát Chávez igyekszik elhallgattatni, neki ellenben saját műsora van az állami rádióban. A kommunista ideológiát jó adag nacionalizmussal keveri. Nemrégiben például elérte, hogy a parlament megszavazza: a venezuelai rádióállomásoknak legalább 50 százalékban hazai zenét kell sugározniuk, ezen belül is felerészben "a hagyományos venezuelai értékeket hordozó dalokat".

Petrosur nevű kezdeményezése révén Chávez a kontinens többi államának is olcsón adja a fekete aranyat. A legfőbb haszonélvező alighanem Kuba, ahonnan cserébe tanárok érkeznek a vidéken, illetve a városi nyomornegyedekben felállított "bolivári iskolákba". Hasonlóképpen kubai orvosok - nem kevesebb mint 14 ezren - nyújtanak ellátást a rászorulóknak az utóbbi években nagy csinnadrattával sorra avatott közkórházakban.

Chávez bel- és külföldön is rengeteg olajpénzt folyat el látványos szegénybarát akciókra, ám nem gátolja a magánszektort. Inkább az a célja, hogy a szegények is labdába rúghassanak: hitellehetőségeket nyitott például új kisvállalkozók számára. Földet osztott a nincstelen parasztoknak, s szemet huny az esetenkénti földfoglalások fölött. Állami infrastrukturális beruházások révén több százezer új munkahelyet teremtett. Mindehhez hozzá kell tenni: Chávez uralma alatt fel sem merülhetett a kincstár fő fejőstehenének számító PDVSA olajvállalat magánkézbe adása. A privatizáció általánosságban is megfeneklett, az állam - s mindenekelőtt maga az elnök - gazdasági szerepe erősödött.

Az USA gyanakodva figyeli, mi történik Venezuelában, de ennél is jobban aggasztja a chávezi ideológia exportjának lehetősége. Chávez ugyanis anyagiakkal és logisztikával is támogatja a térség marxista, kommunista alapon álló politikusait, legyenek azok hatalmon vagy ellenzékben. Így például a szandinista Ortegát Nicaraguában vagy az egykori lázadóvezért, a mai Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) élén álló és a jövő évi választásokra készülő veterán szélsőbaloldali Schafik Handalt Salvadorban.

Cháveztől kap anyagi segítséget gyaníthatóan Kolumbiában az államon belül saját államot kiépítő Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) radikális baloldali gerillacsoport is, amely a kormány megbuktatására tör, ugyanakkor vastagon kiveszi részét a kokainüzletből. A venezuelai elnök pártfogoltja az etnikai kisebbségi harcot kommunista nézetekkel fűszerező, Bolíviában már két elnököt is megbuktató Evo Morales indiánvezér is, aki a Mozgalom a Szocializmusért szervezet élén - egyúttal a kokatermesztők szervezetének vezetőjeként - jó eséllyel pályázik a fél éven belül tartandó választásokon az elnöki posztra. Nagy kanállal merítettek a kommunista ideológiából a tíz évvel ezelőtt még fegyverrel küzdő, az utóbbi időben megszelídült és a párttá formálódáson gondolkodó mexikói zapatisták. Kisebb, de annál erősebb hangú csoport Paraguayban a szélsőséges Patria Libre, mely éppúgy tagja az újkori latin-amerikai internacionálénak tartott Sao Paulo Fórumnak, mint Chávez külhoni hívei, a nicaraguai szandinisták, a kolumbiai FARC képviselői vagy a salvadori FMLN.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Egy szakma halála: egyre kevesebb a pénztáros a szupermarketekben

Egy szakma halála: egyre kevesebb a pénztáros a szupermarketekben

Szerdától drágul a benzin

Szerdától drágul a benzin

Ha rosszkor pislog, lemarad arról, ahogy a mesterséges intelligencia kirakja a Rubik-kockát

Ha rosszkor pislog, lemarad arról, ahogy a mesterséges intelligencia kirakja a Rubik-kockát

A nők között több az Alzheimer-kóros

A nők között több az Alzheimer-kóros

Akár két órát is késhetnek a vonatok a balatoni és a székesfehérvári vonalon

Akár két órát is késhetnek a vonatok a balatoni és a székesfehérvári vonalon

A kormány miatt állt meg az ingatlanpiac, de hamarosan kiengedi a féket

A kormány miatt állt meg az ingatlanpiac, de hamarosan kiengedi a féket