Hogy boldogulnak a kubai átlagemberek a hiánygazdaság körülményei között? Ahogy tudnak. Ám a harcot nem adják föl - derül ki havannai tudósításunkból.

Alex 27 éves, de még mindig édesanyjával él egy Pinar tartománybeli falucskában. Sok fiatal kubaihoz hasonlóan neki sincs állandó munkája: fémredőnyöket készít, illetve alkalmanként besegít egy autószerelőnek, aki ötvenéves amerikai járgányokat tesz járóképessé cseh, orosz alkatrészekkel meg mindenfélével, ami éppen adódik. Ő ismertet meg a kubaiak mindennapi életét belengő legfrissebb mottóval: "hay que sacar candela!", azaz tüzet kell csiholni! - ki kell találni valamit a túléléshez. Továbbfejlesztett változata ez a régóta és sokat ismételgetett "hay que luchar" (harcolni kell) és "hay que vivir" (élni kell) mondásoknak. Kubában csak ügyeskedéssel lehet valamire jutni. Az élet a Szovjetunió felbomlása előtt sem volt fenékig tejfel, ám a kedvezményes olaj-cukor cserekapcsolat megszűntével a gyárak négyötöde leállt, a hagyományos gazdaság maradéka is szétesett. Ezt a több mint egy évtizede tartó, állandósult válságot nevezik hivatalosan "período especial"-nak, különleges időszaknak.

Alex bátyja az Egyesült Államokban él, s az ottani törvények által engedélyezett maximummal, havi 100 dollárnyi apanázzsal támogatja a családot. Akinek nincs tengerentúli rokona, annak másképp kell "tüzet csiholnia". Alex egyik barátja "kétkerekű mosodát" üzemeltet: kézikocsival begyűjti a könnyebben élők szennyesét, otthon kimosatja a feleségével, és másnap visszaviszi. A tűzcsiholó túlélők igyekeznek mindent hasznosítani, még a Granmát, a kommunista párt lapját is. A falu asszonyai ebből készült gurigákra tekerik föl a hajukat, hogy szépen göndörödjön, s ezt használják vécépapír helyett is, az igazi ugyanis valóságos luxuscikk: négy tekercs ára egyheti fizetésnek felel meg. Alex szívesen beköltözne a 180 kilométerre fekvő Havannába, ám ehhez engedély kellene, amit csak akkor kaphatna meg, ha közvetlen hozzátartozója élne ott.

Bár nemzetközi összehasonlításban Havanna nem éppen a lehetőségek városa, sok vidéki fiatal még az illegális idevándorlást is megkockáztatja. Teresa, aki Pinar tartományból költözött fel, boldog, hogy feketén bérelhet egy szobát - naponta 1 konvertibilis pesóért, ami errefelé nem kis pénz: a havi átlagfizetés egytizede. Kubában kétféle pénznem használatos: a konvertibilis peso a dollárral egyenértékű, azaz mostanában 25-26 kubai pesót ér. Konvertibilis pesóért liszttől kezdve spagettin és kávén át olasz cipőig és japán hifikészülékig gyakorlatilag mindent kapni a gombamód szaporodó valutás boltokban, illetve a többszintes, elegáns bevásárlóközpontokban. A kubai pesóért ellenben, amit moneda nacionalnak, azaz nemzeti valutának is neveznek, jobbára csak buszjegyet, tojást, kekszet, gyümölcsöt, laposelemet, bicikliláncot adnak a lerobbant pesós boltokban, melyekben jószerével több az unatkozó eladó, mint az áru. Moneda nacionalért kapható az egyetem melletti könyvesboltokban a Fidel beszélget a gyerekekkel című könyv, akárcsak a comandante új barátjáról és szövetségeséről, Hugo Chávez venezuelai elnökről szóló művek, Huxley Szép új világát viszont csak a valutás boltokban kapni két konvertibilis pesóért.

Idős szomszédom, Yolanda gyakran jár a közeli "bodegába", ahol a legolcsóbban - tulajdonképpen jegyrendszerben - kaphatók az alapvető élelmiszerek, a szappan és a fogkrém. Minden kubai családnak van libretája, olyan füzetecskéje, amelyben a bodega eladói vezetik, hogy mit vett már föl a havi 10 pesóért mért fejadagból (lásd táblázatunkat). Mivel nem tudni, mi mikor érkezik, nem árt gyakran bekukkantani, s ha megjön az áru, Yolanda az egész szomszédságban szétkürtöli a hírt.

HVG
Az ellátási bizonytalanság oka legalábbis részben az, hogy az áru oroszlánrészét még az üzemekben, a szállítás során vagy a bodegákban ellopják. Az exportra szánt szivartól kezdve a fogtömésre használt importamalgámig minden eltűnik, hogy aztán általában ismét fölbukkanjon a feketepiacon, konvertibilis pesóért. Másik szomszédom, az ugyancsak nyugdíjas Armando a háza elé kitett vájdlingból árulja a lánya által lopott kekszet, egy harmadik odahaza árusít kínai ruhákat.

Az ugyancsak a házban lakó Sylvia panaszolja: gyereke rendszeresen éhes marad az óvodában, mert az ételt az óvónők viszik haza. Sylvia foglalkozására nézve prostituált, abból a fajtából, aki napokig vagy akár hetekig is egy-egy külföldi férfival tölti idejét, elkísérve őt városnézésre, magánéttermekbe, esténként pedig táncos szórakozóhelyekre. Az egyik legnépszerűbb bár, a Café Cantante belépőjegye 25 konvertibilis, átszámítva 625 kubai peso, miközben egy szivargyári munkásnő vagy akár egy orvos havi fizetése is a 200-400 pesós sávban mozog. Sylvia szerencsés esetben ennek a többszörösét is megkeresi naponta, akárcsak azok a divatosan öltözött fiúk, akik a Calle Obispón - a havannai Váci utcán - rövid salsaórákat kínálnak mindkét nembéli turistáknak, amit szexuális szolgáltatásokkal is kiegészítenek. A könnyű pénzkereset csak rövid távú cél; a hosszú távú az, hogy végül valakivel összeházasodva külföldre jussanak.

Teresa szállásadója, Carmen műanyag hordókban gyűjti a vizet a fürdőszobában, amit az utcáról szivattyúz föl, a csapokból ugyanis már évek óta nem folyik semmi. Szivattyúzni sem lehet mindig, hiszen rendszeres az áramszünet. Áram híján persze a ventilátorok sem működnek, a nyári hőségben az enyésző házak lakói inkább székestül-matracostul kiköltöznek az utcákra. Carmen, aki korábban általános iskolában tanított, jobbnak látta, ha otthagyja a pályát és a 400 kubai pesós fizetést, és áttér az illegális szobáztatásra, azt is vállalva, hogy lebukás esetén 1500 konvertibilis pesós büntetés fenyegeti. Teresán kívül négy vidéki férfinak ad ki egy-egy ágyat fejenként napi 1 konvertibilis pesóért, akik napközben a riksák kubai megfelelőjén, "bicitaxin" róják Havanna utcáit.

Míg Sylvia és Carmen könnyen kipengeti a bicitaxi vagy a csoportos iránytaxi 10 kubai peso körüli árát, a köznép inkább a kamionok és buszok keresztezésével létrejött hatalmas camellókon, "tevéken" utazik, ezekre ugyanis már 20 centavóért (ez kevesebb mint 2 forintnak felel meg) jegyet lehet váltani. A zsúfolt camellókon viszont olyan gyakori a zsebelés, hogy a helyiek tárcájukat, karórájukat és nyakláncukat is biztonságba helyezik, mielőtt fölszállnának.

A "Nagy Sziget" városai közt nincs rendszeres buszjárat. Ha Teresa hazalátogat Havannából a Pinar tartománybeli falujába, az átlagfizetés felét leszurkolhatja a 180 kilométeres magántaxiútért. Akinek ez sok, az az autópálya szélén türelmesen kivárhatja, míg megáll neki egy teherautó, melynek - ha van még hely a vezetőfülkében vagy a platón - 1 peso ellenében kötelező fölvennie az utasokat. A kubaiak többsége így sem jut el élete során az ország leghíresebb tengerparti üdülőhelyére, Varaderóba. Igaz, ennek legfőbb oka az, hogy a törvények értelmében úgysem léphet be a - többnyire spanyol befektetők által emelt - tengerparti szállodákba, strandokra és golfpályákra.

ASZTALOS TIBOR / HAVANNA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
2400 új fotó került elő a Ground Zeróról

2400 új fotó került elő a Ground Zeróról

Visszaszólt Kovács Zoltán a CEU elüldözéséről beszélő Alex Sorosnak

Visszaszólt Kovács Zoltán a CEU elüldözéséről beszélő Alex Sorosnak

Trump szerint nem is az esete a nő, aki szexuális zaklatással vádolja

Trump szerint nem is az esete a nő, aki szexuális zaklatással vádolja

Boris Johnson és a kannibál orgiák: kiheverheti még a botrányt a Brexit főalakja?

Boris Johnson és a kannibál orgiák: kiheverheti még a botrányt a Brexit főalakja?

Különleges manőverek Ferihegyen: egyre többször kell megszakítani a leszállást

Különleges manőverek Ferihegyen: egyre többször kell megszakítani a leszállást

Trump a Holdra menne, Musk a Marsra, az amerikaiak meg egészen máshova

Trump a Holdra menne, Musk a Marsra, az amerikaiak meg egészen máshova