Eltűnik-e a sokak szerint már jó ideje nem is létező munkásosztály, vagy éppen ellenkezőleg: proletarizálódik a középosztály? Miközben zajlik az elméleti vita, a magyar lakosság legalább egyötöde a klasszikus értelemben vett munkásnak minősíti magát.

"Több alkalommal tapasztaltam, munkáscsaládból származó brit értelmiségiek szívesen hangsúlyozzák, hogy a munkásosztályból jönnek, s egymás között legalább annyi szolidaritást mutatnak, mint az elitiskolák növendékei a maguk köreiben. A munkásosztály fogalmát nemcsak a nyugat-európai világi, hanem a vatikáni dokumentumok is sűrűn használják. Egyedül a rendszerváltozás utáni magyar közéletben vált »illetlen« szóvá ez a kifejezés" - panaszolta Hegyi Gyula szocialista képviselő A munkásosztály a feledésbe megy? című, az Eszmélet folyóirat 2004 nyári számában megjelent írásában.

E szégyenlősség azonban nem magyar sajátosság. Míg Francis Fukuyama a kelet-európai rendszerváltások idején a történelem végéről beszélt, a szintén amerikai Seymour Martin Lipset szociológus és munkatársai arról cikkeztek, hogy a jóléti állam juttatásai enyhítették az osztályellentéteket. A származás - bontották ki a gondolatot - egyre kevésbé határozza meg a karriert, a technológiai fejlődés pedig számos olyan új szakmát hozott létre, amelyek nem sorolhatók be a hagyományos munkásszakmák közé, a szaporodó közép- és kisvállalkozók, továbbá a szolgáltatásokban dolgozók ugyancsak nem tekinthetők a hagyományos munkásosztály részének.

A munkásosztály elpolgárosodásáról már a hatvanas évek szociológusai is beszéltek. Az akkoriban divatos elmélet szerint a munkások az anyagi jólétet megszerezve automatikusan középosztálybeli élet- és gondolkodásformákat sajátítanak el. Akik pedig szegények maradnak - a hajléktalanok, a bevándorlók és más, a társadalom peremére szoruló csoportok -, azok amúgy sem férnek bele a munkásosztály hagyományos kategóriájába, hiszen szervezetlenek, és nincs osztálytudatuk. Kielégítetlen szükségletek önmagukban nem váltanak ki baloldali politikai magatartást.

Radikális baloldali értelmiségiek ezzel szemben nem a munkásoknak a középosztályba emelkedéséről beszélnek, hanem éppen arról, hogy a középosztály egy része proletarizálódik. Richard D. Wolff amerikai marxista közgazdász szerint például a nyolcvanas és a kilencvenes években az USA-ban csökkentek a reálbérek, minden negyedik városi háztartás a jövedelmének több mint felét lakásbérletre és -rezsire költötte, az amúgy is tartozásokat felhalmozott amerikai családok háromnegyede további adósságokba verte magát. S hogy miképpen reagáltak az új helyzetre a családok? Wolff szerint a munkaképes korúak másod- és harmadállást vállaltak, az idősebbek késleltették a nyugdíjba vonulást (vagy visszatértek a munkájukhoz), a gyerekek pedig hamarabb mentek el dolgozni. Mellesleg a középosztály proletarizálódásának elmélete sem teljesen új: Harry Braverman amerikai szociológus már a hetvenes évek elején azt hangoztatta, hogy a rutinszerű szellemi munkák elveszítették értelmiségi jellegüket, nem sokban különböznek a fizikai tevékenységtől, s javasolta, hogy a munkásosztály fogalmát számos nem fizikai foglalkozás végzőjére is terjesszék ki.

A mai Magyarországon Szalai Erzsébet szociológus, az ELTE tanára szerint már csak azért sem létezhet egységes munkásosztály, mert a különféle munkavállalói csoportok között erős az érdekellentét. A képzettebbeknek például érdekük a gazdaság megnyitása a külföldi tőke előtt, a hagyományos iparágakban dolgozóknak viszont nem. Az sem kedvez a munkásosztály kialakulásának, hogy a tőke - és vele a munkalehetőség - oda megy, ahol alacsonyabbak a bérek, ez pedig nem tesz jót az öntudatnak s ennek révén az érdekvédelemnek. Ráadásul nemcsak a tőke vándorol, hanem a munkavállalók is. Márpedig a vendégmunkások olcsóbban dolgoznak és kiszolgáltatottságukból fakadóan alázatosabbak, ami ugyancsak valószínűtlenné tesz bármiféle szerveződést, de még egy egységes munkáskultúra kialakulását is, viszont tovább mélyíti a munkavállalók megosztottságát. Mindez összecseng azzal, amit Hanna Arendt már az ötvenes években felismert: a gyökértelenedés meggyengíti a hagyományos munkásosztályt. A német származású amerikai filozófus szerint a nagyvárosokba költöző vidékiek atomizálódnak, s nem a hagyományos munkáskötődések szerint foglalnak állást politikai kérdésekben.

HVG
Kelet-Európában már a "létező szocializmusnak" sikerült meggyengítenie a legfőbb hivatkozási alapját jelentő munkás-osztályt. "A kommunista pártok uralomra jutásuk után nyomban megszüntettek vagy átalakítottak minden olyan szervezetet, amelyben csak munkások vettek részt, a munkástanácsoktól és üzemi bizottságoktól kezdve a munkásszakszervezeteken át a munkásdalárdákig, színjátszó csoportokig és sportklubokig. A szocialista országokban kizárólag korporációs szervezetek vannak, a munkások azokban csak vállalatuknak és iparáguknak adminisztratív dolgozóival és műszaki-gazdasági értelmiségével együtt lehetnek tagok" - írta Konrád György és Szelényi Iván még a hetvenes évek elején, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című, sokáig betiltott könyvében. Nem véletlen, hogy a szocialista országok válságai munkásfelkelésekbe torkolltak - Berlinben 1953-ban, Budapesten 1956-ban, Gdanskban 1970-ben és 1980-ban -, amelyek nyomán azonnal létrejöttek az önigazgató érdekvédelmi szervezetek is, a munkástanácsok, amiket az állampártnak magától értetődően első dolga volt szétverni.

A munkásság a késő Kádár-kornak is vesztese volt. A bányákban és gyárakban dolgozók - hívja föl a figyelmet a már idézett Szalai Erzsébet szociológus - nemigen kapcsolódhattak be a "második gazdaságba", a rendszerváltáskor pedig tömegesen kerültek az utcára. A szociológiai felmérésekben már nem is szokás a hagyományos osztálycímkék alkalmazása, ehelyett - az alsótól a felsőig - öt osztályba igyekszenek a lakosságot beskatulyázni (lásd ábránkat). "Ugyanakkor a válaszolók közel harmada szokta magáról azt állítani, hogy fizikai munkás" - számol be a rendszeres felmérések eredményeiről Marián Béla, a Marketing Centrum kutatási igazgatója, hozzátéve: ha levonjuk ebből azt a 6-7 százalékot, aki egyúttal mezőgazdasági dolgozóként is definiálja magát, azt kapjuk, hogy a lakosság negyede-ötöde érzi magát a klasszikus munkásság tagjának.

FARKAS ATTILA MÁRTON

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Videón az Oppo izgalmas újdonsága: ilyen lesz a kijelző alá rejtett szelfikamera

Videón az Oppo izgalmas újdonsága: ilyen lesz a kijelző alá rejtett szelfikamera

Feldúltak egy észtországi zsidó temetőt

Feldúltak egy észtországi zsidó temetőt

Gryllus Dániel: "Jó célokért szövetkeztünk"

Gryllus Dániel: "Jó célokért szövetkeztünk"

A bankok szerint elenyésző azok száma, akiknél még hiányzik az adategyeztetés

A bankok szerint elenyésző azok száma, akiknél még hiányzik az adategyeztetés

Fenyő Iván néha tényleg azt érezte, hogy belehal

Fenyő Iván néha tényleg azt érezte, hogy belehal

Horvátország szennyvíziszapjának több, mint felét Székesfehérvárnál tették le

Horvátország szennyvíziszapjának több, mint felét Székesfehérvárnál tették le