Miközben a vállalatirányítási szoftverek elképesztően felgyorsították a döntéshozatal sebességét, a nagy elhatározások módja gyakran alig különbözik az évszázadokkal ezelőttitől.

Az első blikkre meghozott döntés ugyanolyan jó, esetleg jobb, mintha az adatokat hosszasan elemeznénk (...), megérzéseinkre hagyatkozva sokszor kipattan az isteni szikra (...), ezért az intuíció az üzleti környezetben is hatékony" - állította feje tetejére három évvel ezelőtt a hatékony gazdasági döntéshozatalról alkotott teóriákat Malcolm Gladwell, a New Yorker című amerikai hetilap szociálpszichológus végzettségű publicistája a Blink című, megjelenése után pár héttel bestsellerré lett könyvében. A siker talán nem kis részben annak is köszönhető, hogy a - magyarul Ösztönösen címmel megjelent - mű megkérdőjelezte az egy évszázaddal korábban lefektetett vezetéstudományi és vállalatirányítási paradigmákat.

A bizniszteoretikus fenegyerek forradalmi tézisei (amelyeket ma már a programozók is figyelembe vesznek az üzleti intelligencia gyűjtőnéven emlegetett szoftveres háttér kialakításánál) az előzményekből érthetők meg igazán. Az üzleti világ ugyanis rendre új metódusokkal próbálkozik a döntések megkönnyítésére és igazolására. "A megoldások és a különféle modellek az adott korszakok üzletfelfogását, világképét tükrözik" - olvasható a Harvard Business Review szerkesztői, Leigh Buchanan és Andrew O'Connell által jegyzett, a döntéshozatal históriáját feldolgozó 2006-os tanulmányban. A vezetés tudományos alapjai című 1911-es művében Frederick Winslow Taylor philadelphiai mérnök - aki mindenekelőtt a konkrét termelési folyamat racionalizálására törekedett - például a bizniszt racionális alapelvek szerint működő gépezetként írta le, amelyben a vezetőség feladata felkutatni a termelés maximalizálásának legjobb módját, majd természetesen megvalósítani azt. Az amerikai protestáns kisegyházban, a kvékerek között aktív vallási életet élő szakember nemcsak prédikálta elméletét: egyebek mellett ő tervezte meg Henry Ford futószalagrendszerét is.

Azért is az Újvilágban születhetett meg a modern döntéselmélet alapvetése, mivel "a menedzserek hierarchiája által irányított, a vállalaton belül kiépített marketingfunkcióval rendelkező menedzseri vállalat típusa itt jött létre a 19. század végére. Nyugat-Európában, ahol hosszú tradícióval rendelkező, fejlett kereskedelmi és bankhálózatok voltak, valamint kevésbé volt kereslet a szabványos, olcsó tömegtermékre, nem volt szükség arra, hogy minden funkciót a vállalaton belül lássanak el, itt ezért a kisebb, családi vállalati forma maradt a domináns az első világháborúig, néhol még tovább is" - mondja Pogány Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságtörténész docense. A tömegtermeléstől az eladásig mindent egy kézben összefogó szervezeti formában aztán a folyamatok nyomon követésére - no meg a döntések meghozatalára - kézenfekvőnek látszott a mechanikus szemlélet alkalmazása. Akármennyire is népszerű lett azonban e teória Amerikában, Európába egészen a második világháború utáni időkig alig-alig szivárgott át a taylorizmus.

Nem sokkal Taylor után a francia Henri Fayol fejlesztette tovább amerikai kollégája elméletét. Teóriájuk szerint a sikeres üzlet a matematikailag kifejezhető, számsorokkal, analízisekkel alátámasztható döntéseken alapul. Még ma is dívik a biznisz ilyetén felfogása; nem véletlen, hogy e paradigma alapján alkotják meg a legtöbb vállalatirányítási szoftvert - így a Harvard Business Review már idézett szerzőpárosa.

A mechanikus (üzleti) világképet már Taylor alapművének megjelenése után egy évvel megkérdőjelezte James Hartness ohiói gépészmérnök az Emberi tényező az üzemvezetésben című könyvében, a gépies menedzserszemlélet reformjára azonban még évtizedekig várni kellett. Hartness legnagyobb baja a taylorizmussal egyébként az volt, hogy az igencsak szűk, mi több, improduktív kereteket ad az emberi kreativitásnak. Kritikáját azonban félresöpörték, és Amerikában csökönyösen ragaszkodtak a mechanikus modellhez, amelyet legfeljebb finomhangolni voltak hajlandók. Ilyen fejlesztési kísérlet volt például az európai importként a tengerentúlra került, a német Siemensnél 1911-ben megbukott úgynevezett multidivíziós szervezeti modell, amit a sokféle terméket előállító újvilági óriáscégek habozás nélkül átvettek. Az újító idea szerint a stratégiai döntések megmaradtak a vállalat tulajdonosainak asztalán, a kisebb horderejű, gyakorlati választások viszont a különféle divíziók meglehetős önállósággal rendelkező vezetőihez kerültek. Nem mellesleg, a Wilhelm von Siemens vezette, az elektromotoroktól a távírókészülékig számos terméket előállító berlini és müncheni gyáregységekkel is rendelkező Siemens cégnél éppen azon bukott el a kezdeményezés, hogy a tulajdonos család még a legapróbb döntéseket sem engedte ki a kezéből. Pogány Ágnes szerint egyébként a német családi cégekben az irányítás sokkal centralizáltabb formáit preferálták, ezért nem lehetett népszerű ez a modell az 1960-as évekig.

A munka- és piaci folyamatok számszaki elemzésén alapuló mechanikus döntéshozatali procedúrával radikálisan szakító új irányzat elvi alapjaival George Elton Mayo ausztrál pszichológus rukkolt elő 1933-ban publikált, Az ipari civilizáció emberi problémái című könyvében. A vállalat hawthorne-i gyárában 1927 és 1932 között végzett kutatásai során sikeresen bizonyította, hogy a cégek problémáinak szociális tényezői is vannak, sőt a gondok többsége azokkal kapcsolatos okokra vezethető vissza. Mayo következtetése szerint a termelés növekedését minden másnál jobban befolyásolta a munkahelyi elöljárókkal való társadalmi kapcsolatok jellege. Az ausztrál pszichológus úgy vélte, az ember inkább irracionális, mint racionális lény, és ezt a szervezetek vezetésének vissza kell(ene) tükröznie. Mayo nyomán vezette be például az 1930-as évek végén Alex Faickney Osborn a brainstorming intézményét, vagyis a korábbi vezetői értekezleteknél kötetlenebb keretek között zajló "ötleteléseket".

Mayo kortársa, Chester Irving Barnard, a Bell Telephone Company vezérigazgatója alkotta meg 1938-ban a vezetői döntéshozatalban kulcsfontosságúnak mondott "stratégiai tényező" fogalmát. Az amerikai teoretikus szerint a vezető legfontosabb dolga annak a vég nélküli folyamatnak az irányítása, amelyben a vállalkozás jellegét újra és újra meghatározzák, rendületlenül célokat tűznek ki, módosítanak - és persze megvalósítanak. Ezért aztán a vállalati stratégiára egyre inkább olyan, tudatos és célirányos tevékenységként tekintettek, amelyet a gazdaságossági, hatékonysági és lehetőleg etikai elvek alapján kell meghatározni.

Ezt a modellt fejlesztette tovább Michael Quinn Patton amerikai szociológus az 1980-as évek közepén, amikor azzal hökkentette meg az olvasóit, hogy kijelentette: a fent nevezett stratégiák minden külső beavatkozás nélkül, mintegy maguktól alakulnak ki. Patton tagadja a gyors, alapvető változások lehetőségét, ugyanakkor elismeri, sőt egyenesen feltételezi a vezetők rövid távú, irracionális (vagy legalábbis annak látszó) döntéseit. A helyes vezetői döntések intuitív jellegét mantrázó Malcolm Gladwell tézisei így már nem is annyira meglepőek. Nem csoda, hogy a vállalatirányítási szoftverek készítői legújabban arra hajtanak, hogy a száraz számokon túl személyre szabott jelentésekkel, előrejelzésekkel segítsék az isteni szikra kipattanását a menedzserfejekben.

VAJNA TAMÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A Puskás Akadémia meglepetésre megverte a Fradit

A Puskás Akadémia meglepetésre megverte a Fradit

Donald Trump ígért egy nagyot a brit kormányfőnek

Donald Trump ígért egy nagyot a brit kormányfőnek

Vége a lezárásnak az M5-ösön

Vége a lezárásnak az M5-ösön

Kopasz és Csipes is aranyérmes, megvan az első olimpiai kvóta

Kopasz és Csipes is aranyérmes, megvan az első olimpiai kvóta

17 éves lányokat támadtak meg Kecskeméten

17 éves lányokat támadtak meg Kecskeméten

A polgármesternek nem tetszett az időutazós színdarab, nem mehetett le a szombathelyi karnevál megnyitóján

A polgármesternek nem tetszett az időutazós színdarab, nem mehetett le a szombathelyi karnevál megnyitóján