Évi százmilliárd dolláros bevételt hoz az erre szakosodott magáncégeknek a háborús manőverek szervezése, kiszolgálása. Irakban már többen vannak az ilyen társaságok alkalmazottai, mint a második legnagyobb katonai kontingens, a brit egység tagjai.

Kirk von Ackermann kocsiját elhagyatottan találták az országúton. A 37 éves amerikai üzletember, a légierő egykori századosa, aki egy isztambuli székhelyű, az amerikai egységeknek háztartási cikkeket szállító cég, az Ultra Services alkalmazottjaként dolgozott Irakban, még tavaly október 9-én tűnt el, és azóta sem bukkantak a nyomára. Feltehetően gerillák hurcolták el. Az ő szemükben ugyanis az idegen haderőt kiszolgáló vállalatok civil dolgozói éppen olyan ellenségek, mint a katonák. Nem tudni pontosan, hogy hány ilyen alkalmazott van Irakban, az AP amerikai hírügynökség által idézett becslés szerint tíz-húszezer lehet a létszámuk. Vagyis valószínűleg ők adják az iraki koalíciós erők második legnagyobb "kontingensét", hiszen többen vannak, mint az amerikai után a legnépesebb, 11 ezer fős brit alakulat katonái. A The Guardian londoni napilap elemzése szerint az iraki tűzvonalban ma tízszer akkora a polgári közreműködők aránya, mint az Öböl-háborúban: míg 1991-ben száz hivatásos fegyveresre jutott egy civil, ma tízre. "Az arány nő, és Irak a növekedés csúcspontja" - mondta a téma egyik szakértője, a washingtoni Brookings Intézet biztonsági elemzője, Peter Singer, a The Economist londoni hetilap pedig az első "privatizált háborúnak" nevezte az irakit, amelyben még a közvetlen hadviselésben is döntő szerepük volt a magáncégeknek. Amikor tavaly márciusban megindult a hadjárat, az Öböl térségében állomásozó amerikai hadihajókon a tengerészek mellett négy különböző társaság civil szakemberei is ott voltak, hogy irányítsák a világ legkifinomultabb fegyverrendszereit - írta ugyancsak a The Guardian. Ők is a vezérlőpultok mögött álltak, amikor akcióba léptek a Predator és a Global Hawk típusú, pilóta nélküli felderítő repülőgépek vagy a B-2-es "lopakodó" bombázók.

Igazi aranybányává azonban Irak a hadműveletek befejezése után lett. A katonai jellegű feladatok esetében még nem érvényesültek olyan korlátozó intézkedések, mint amilyennel George W. Bush amerikai elnök gyakorlatilag kizárta az újjáépítési pályázatokból a német és a francia cégeket. Nemcsak amerikai, hanem például brit és dél-afrikai társaságoknak is jutott megbízás. A Pentagon legnagyobb civil beszállítójának számító Halliburton - egyik leányvállalata, a Kellogg, Brown & Root (KBR) révén - például 1,7 milliárd dollár értékű szerződést nyert el egyebek között bázisok építésére, üzemeltetésére, szállítási és postaszolgáltatásokra, élelmezésre. Igaz, a minisztérium az óév utolsó napján bejelentette, hogy túlszámlázás miatt felbontja vele az Irakba irányuló üzemanyag-szállításról szóló, 800 millió dolláros szerződést. A védelmi tárca másik kedvencének tartott, a virginiai Restonban működő DynCorp arra kapott 50 millió dolláros megbízást, hogy kiképezze az új iraki rendőrség tagjait, az arab ország megújuló hadseregének magját pedig 48 millió dollárért a Northrop Grumman konszernhez tartozó, ugyancsak nagy múltú biztonsági társaság, a Vinnell készítheti fel. A Paul Bremer vezette koalíciós ideiglenes hatóság bagdadi főhadiszállását egy brit cég, a Global Risk International őrzi, amely 1100 embert állomásoztat Irakban, köztük a brit elitkommandó, az SAS veteránjait, 500 nepáli gurkát és 500 kiszolgált Fidzsi-szigeteki katonát. A londoni Financial Times szerint a bagdadi reptér biztonságáért egy fairfaxi cég, a Custer Battles felelős, a brit diplomatákat egy londoni székhelyű társaság, a Control Risks Group, míg az amerikai fejlesztési szervezet, az USAID munkatársait a New York-i Kroll alkalmazottai védik.

Igényt tartanak a biztonsági szolgáltatásokra az újjáépítésben érdekelt vállalatok is. Az amerikai Bechtel például előbb egy kevéssé ismert, tévés forgatócsoportokat is kísérő brit céggel, az Olive-val szerződött, majd annak a sokkal tapasztaltabb társaságnak, az Irakban 300 emberrel jelen levő amerikai-brit ArmourGroupnak adta át a munkát, amely az Egyesült Államok közel-keleti nagykövetségeinek és bahreini tengerészeti támaszpontjának a biztonságáról is gondoskodik. Az iraki olajmezők őrzésének megszervezésére szóló 40 millió dolláros megbízást tavaly novemberben egy kevéssé ismert brit vállalkozás, az Erinys happolta el a nagyok elől, és egy kis dél-afrikai cég, a Meteoric képezheti ki annak az iraki egységnek a tagjait, amely a fontosabb objektumok, a kormányépületek őrzését veszi majd át az amerikai katonáktól.

Ezek a harctéri vállalatok többnyire viszonylag kis állandó stábbal, ám annál nagyobb adatbázissal dolgoznak: szükség esetén több ezer, alkalmi megbízásra váró szakértőt is képesek mozgósítani. Az iraki konfliktus nyomán azonban annyira megnőtt a kereslet, hogy egyre nehezebben tudják kielégíteni az igényeket. Aktív katonákat viszont az átlagosnál jóval nagyobb fizetésért könnyen el tudnak csábítani: a legfelkészültebbek akár napi 400 fontot is kereshetnek Irakban, ami a brit különleges egységeknél fizetett bérnek mintegy négyszerese, de napi 120 fontot még a kevésbé képzettek is kaphatnak. Így aztán - mint John Davidson, az Irakban az Erinys partnereként jelen lévő brit vállalkozás, a Rubicon ügyvezető igazgatója elmondta - ma már különböző magáncégek soraiban több volt SAS-katona szolgál Irakban, mint ahány aktív tagja van ennek az alakulatnak.

A katonai magáncégek karrierjében 1975-ben következett be a fordulat: az amerikai kormány akkor adta ki a kezéből először a külföldi fegyveres erők kiképzését, és a Vinnell kapott 77 millió dolláros megbízást arra, hogy a szaúdi Nemzeti Gárdát felkészítse az olajmezők védelmére. A szerződést azóta többször is meghosszabbították, bővítették, és a US News & World Report amerikai hetilap adatai szerint a Vinnellnek csaknem 500 millió dollárt hozott ez a munka.

A magáncégek katonai szerepvállalásának hívei egyebek között azzal érvelnek, hogy e vállalkozások szükség esetén a hadseregeknél gyorsabban és rugalmasabban tudnak beavatkozni, és terheket vesznek le a katonák válláról. Az ellenzők viszont arra hivatkoznak, hogy e társaságok jogi helyzete rendezetlen. Törvény csak az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában szabályozza - meglehetősen könnyen megkerülhető módon - tevékenységüket. A kifogások között szerepel az is, hogy a privát vállalkozások esetében nehéz a számonkérés, az ellenőrzés, és kockázatos profitérdekelt cégeket olyan politikai problémák rendezésébe bevonni, amelyek hagyományosan állami szerepkörbe tartoznak.

A kilencvenes években azonban háttérbe szorultak az ellenérvek, és felgyorsult a magánvállalatok katonai szerepének növekedése. Peter Singer, aki nemrég könyvet is írt erről a témáról, egy több mint 400 amerikai és jó néhány európai rádióadón is sugárzott talk show-ban, Terry Gross Fresh Air (Friss levegő) című műsorában egyebek között kifejtette: a hidegháború lezárultával a világon mintegy hatmillió katona lába alól csúszott ki a talaj. Csak az Egyesült Államokban 1990 óta 2,1 millióról 1,4 millióra csökkent a fegyveres erők létszáma. A szovjet hadsereg szétzilálódott, az NDK-é eltűnt, a dél-afrikai apartheid rendszer bástyáját képező fehér tisztek is nemkívánatosak lettek, a brit fegyveres erők pedig legutóbb a napóleoni háborúk előtt számláltak olyan kevés katonát, mint napjainkban. A helyi konfliktusokban viszont egyre nagyobb szükség van jól képzett katonai szakemberekre. Ezt az űrt töltötték be a többnyire volt tábornokok és magas rangú tisztek által irányított, hadi és biztonsági kérdésekre szakosodott magáncégek, amelyek szabadon válogathatnak az állásukat vesztett katonák seregéből. Singer szerint segítette a privát biznisz erősödését a hadiipar gyors fejlődése is, és - mindenekelőtt az amerikai hadseregben - eluralkodott az Egyesült Államok védelmi minisztere, Donald Rumsfeld által is képviselt álláspont, miszerint külső cégekkel kell elvégeztetni mindent, amit lehet, főként a politikai vagy gazdasági szempontból kényes ügyeket.

A balkáni konfliktus például ilyen volt. A Clinton-kormányzat igyekezett a minimálisra csökkenteni a térségben állomásozó amerikai katonák létszámát, így a logisztikai és ellátási feladatok teljes körét a KBR-re bízta, amely - a washingtoni számvevők adatai szerint - öt év alatt 2,2 milliárd dollárt kasszírozott ezekből a szerződésekből. A KBR ott van egyebek között az Afganisztánban és Kirgizisztánban állomásozó amerikai csapatok mellett, és ez a társaság építette azt a guantánamói tábort is, ahol az Afganisztánban elfogottakat őrzik. A horvát rendőrség kiképzésére 1994-ben egy másik amerikai cég, az MPRI kapott megbízást Zágrábtól, a DynCorp pedig Boszniában és Koszovóban jutott jól jövedelmező szerződésekhez. Ez utóbbi vállalat Afganisztánban is érdekelt - a Delta Force és más elitalakulatok volt tagjaiból létrehozott csoportja védi Hamid Karzai elnököt -, és az egyik központi szereplője az amerikaiak Kolumbiában vívott drogellenes háborújának is, amelyért legalább fél tucat magáncégnek évente mintegy 1,2 milliárd dollárt fizet a Pentagon és a külügyminisztérium.

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Társulása (ICIJ) 2002-ben készített, terjedelmes elemzése legalább 90 katonai szolgáltatásokat nyújtó céget vett számba, amelyek többsége amerikai, nagy-britanniai vagy dél-afrikai központtal működik. Az összesítés szerint ezek a világ 110 országában dolgoztak már. 2002-es összbevételüket mintegy 100 milliárd dollárra becsülik, tavaly azonban az iraki háború következtében minden bizonnyal jelentősen megnőtt, és egy előrejelzés szerint 2010-re 200 milliárd fölé is emelkedhet ez az összeg. 1994 és 2002 között csak a Pentagon több mint 3000, a 300 milliárd dollárt is meghaladó összértékű szerződést kötött 24 amerikai katonai magánvállalattal - áll az ICIJ anyagában. Azt, hogy mennyire jól jövedelmez ez az ágazat, mutatja a DynCorp és az egyebek között hadgyakorlatok szervezésével foglalkozó Cubic példája is. A DynCorp bevételei 1994 óta megháromszorozódtak, csak 2002-ben 18 százalékkal nőttek, és elérték a 2,3 milliárd dollárt. A cég értéke annyira megnőtt, hogy a számítógépes óriásvállalat, a Computer Sciences Corp. tavalyelőtt csaknem egymilliárd dollárért vásárolta meg. Az ugyancsak amerikai Cubic profitja a 2002-es pénzügyi évben 41 százalékkal emelkedett, részvényeinek tőzsdei árfolyama pedig négy év alatt a háromszorosára nőtt.

A nagy üzletek mögött persze kitartó lobbizás és gyakran nyilvánvaló személyi összefonódások állnak. A döntéshozókat megkörnyékezni igyekvő társaságok képviseletében nemegyszer köztiszteletben álló három- vagy négycsillagos nyugalmazott tábornokok, tengernagyok tárgyalnak - meglehetősen jó esélyekkel - egykori beosztottaikkal. De a vállalatok politikai pártok pénzelésével is igyekeznek újabb és újabb megbízásokhoz jutni - mondta Singer. A Központ a számon kérhető politikáért (CRP) nevű washingtoni nonprofit kutatócsoport adatai szerint az olyan, nagy iraki szerződésekkel kitüntetett cégek, mint a DynCorp, a Halliburton és a Bechtel 1999-2002 között több mint 2,2 millió dollárt adományoztak politikai célokra, főként a republikánusoknak, egyebek között Bush elnök 2000-es választási kampányára. Ezek a vállalatok gyakran ideiglenes menedékként is szolgálnak a parkolópályára kényszerült politikusoknak. Dick Cheney, aki az idősebb George Bush alatt védelmi miniszter volt, a Halliburton elnöki posztját hagyta ott, hogy alelnök legyen az ifjabb Bush mellett, Lawrence Eagleburger volt külügyminiszter-helyettes pedig jelenleg tagja a vállalat igazgatótanácsának. Reagan elnök külügyminisztere, George Shultz a Bechtel első embere volt, Caspar Weinberger pedig a cég főtanácsadói posztjáról került a védelmi tárca élére. A Bechtel egyébként elsősorban Irak háború utáni újjáépítésében érdekelt, és úgy tűnik, általa egy német cég is bekapcsolódhat a nagy vállalkozásba, noha Bush elnök Berlint - mint az iraki akció makacs ellenzőjét - kizárta a pályázók közül. A Bechtel dolga lesz az energiaellátási rendszer korszerűsítése, de egyedül aligha tudja megoldani ezt a feladatot, így máris érkeznek hírek arról, hogy alvállalkozója a Siemens lesz. Ugyancsak a Siemens a kuvaiti NMTC telekommunikációs cég társaként építhet ki mobiltelefon-hálózatot Irakban.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Halálos gombás fertőzések kísérhetik a globális felmelegedést

Halálos gombás fertőzések kísérhetik a globális felmelegedést

Életet mentettek Csepelen a rendőrök

Életet mentettek Csepelen a rendőrök

Rendőrök kellett megvédjék a balotaszállási kutyakínzót a bosszúállóktól

Rendőrök kellett megvédjék a balotaszállási kutyakínzót a bosszúállóktól

Bejelentették a 25. James Bond-film címét

Bejelentették a 25. James Bond-film címét

Semjén Zsolt: Legyen mindenki egy kis Szent István!

Semjén Zsolt: Legyen mindenki egy kis Szent István!

Nézegessen fotókat a Duna fölött parádézó helikopeterekről és repülőkről

Nézegessen fotókat a Duna fölött parádézó helikopeterekről és repülőkről