Óriási vihart kavart Abdul Bakir Khán professzor, Pakisztán első számú atomtudósa, amikor a múlt héten beismerte: nukleáris titkokat adott ki Iránnak, Líbiának és Észak-Koreának.

A pakisztáni atombomba nemzeti hősként tisztelt atyja mindent magára vállalt. Előbb egy 12 oldalas vallomásban, majd múlt szerdán - miután találkozott Pervez Musaraf államfővel - tévényilatkozatban is bejelentette: egyedül ő a felelős azért, hogy hazájából nukleáris technológia került más országokba. "Soha semmilyen kormánymeghatalmazást nem kaptam erre" - mondta a tudós, akinek legalább 15 munkatársát hallgatták ki, és ötöt őrizetbe is vettek közülük.

Khán szavainak őszinteségében sokan kételkednek. Szakértők ugyanis úgy vélik, legalább a hadsereg vezetőinek, de valószínűleg magas rangú kormánytisztviselőknek is tudniuk kellett a mintegy másfél évtizeden keresztül tartó csempészetről, amelynek eredményeként Irán, Líbia és Észak-Korea is atomfegyver-előállítási lehetőséghez jutott. Ezen a véleményen van az emigrációban élő volt pakisztáni miniszterelnök, Benazir Bhutto is, aki kifejtette, az igazi felelősök most a tudósok mögé bújnak. Ő persze, saját állítása szerint, kormányfőként sem tudott az atomtitkok kiadásáról, a kiszivárgott hírek viszont arról szólnak, hogy Khán azt vallotta: Bhutto első miniszterelnöki ciklusa alatt, 1989-ben kezdtek átadni nukleáris technológiát Iránnak, és a fegyveres erők akkori parancsnoka, Aszlam Beg jóváhagyta az akciót - igaz, a tábornok ezt tagadta. A kormánykörök érintettségére utal az is, hogy - miként egy iszlámábádi atomfizikus professzor, Pervez Hudboj a Los Angeles Times amerikai napilapnak elmondta - három évtizede Líbia, Irán és Szaúd-Arábia nyújtott anyagi támogatást a pakisztáni nukleáris program beindításához, egy "iszlám atombomba" kifejlesztéséhez. 1986-ban Iszlámábád és Teherán nukleáris technológiai együttműködési megállapodást is kötött, Észak-Korea pedig - megalapozottnak tűnő feltételezések szerint - Khán professzor kezdeményezésére 1993-ban az atomtitkokért cserébe adta át Pakisztánnak a Nodong rakéták műszaki leírását. Ennek segítségével fejlesztették ki 1998-ra a pakisztáni Ghauri rakétát.

Nukleáris technológia szivárog ki Pakisztánból - e gyanú akkor igazolódott be, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei tavaly ősszel iráni atomlétesítményekbe jutottak be, és ott olyan, urándúsításhoz használt centrifugákat találtak, amelyek a dél-ázsiai országból származhattak. Decemberben aztán tíz líbiai nukleáris üzemben is hasonló berendezésekre és tervrajzokra bukkantak. Musaraf államfő a botrány kipattanásakor bejelentette: 2000 februárja óta biztosan nem kerültek ki titkok az országból, akkor ugyanis egy erre a célra létrehozott, katonai és politikai vezetőkből, valamint tudósokból álló testület vette át az atomprogram felügyeletét. Azt azonban iszlámábádi kormánytisztviselők is elismerték, hogy korábban a nukleáris fejlesztő munkát irányító Khán professzor és kollégái gyakorlatilag korlátlan szabadságot élveztek.

Pakisztán 1972-ben tette meg az első lépéseket azért, hogy saját atomfegyvert fejlesszen ki. A munka 1974-ben gyorsult fel, miután India végrehajtotta első nukleáris kísérletét. Abdul Bakir Khán lett a program kulcsfigurája. Az eredetileg kohómérnöki képesítést szerzett, indiai születésű, most 69 éves férfi, aki 1952-ben települt át Pakisztánba, és a belgiumi Leuven egyetemén szerzett doktorátust, a hetvenes évek elején Hollandiában egy urándúsítással foglalkozó brit-német-holland társaságnál, az Urencónál dolgozott. 1976-ban váratlanul hazaköltözött, és Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök kérésére bekapcsolódott a nukleáris kutatásokba. A gyanú szerint nem érkezett üres kézzel: egykori cégétől állítólag ellopta egy urándúsító centrifuga tervrajzát, amiért 1983-ban egy amszterdami bíróság távollétében négyévi börtönre ítélte. Noha később, fellebbezése nyomán, megsemmisítették a döntést, az Iránban és Líbiában talált berendezések kísértetiesen emlékeztetnek arra, amelyet az Urenco fejlesztett ki.

Abdul Bakir Khán hazatérése után nem sokkal, még 1976-ban az Iszlámábád melletti Kahutában megalapított egy urándúsító laboratóriumot. Az ott folyó munka 1998-ra hozott látványos eredményt: végrehajtották az első sikeres kísérleti nukleáris robbantásokat (HVG, 1998. június 6.), amelyek egy csapásra nemzeti hőssé, az "atombomba atyjává" tették a professzort, aki szívesen tetszeleg ebben a szerepben. Állítólag vallomásában is arra hivatkozott, hogy nemzeti érzelmektől vezérelve döntött a nukleáris titkok kiadása mellett, mert így akarta enyhíteni az atomfegyver-fejlesztési tervek miatt Pakisztánra nehezedő nemzetközi nyomást.

Musaraf is kínos helyzetbe került, amikor bebizonyosodott, ki az atombotrány főszereplője. Az 1999-ben vértelen puccsal hatalomra jutott elnök a botrány kezdetekor, novemberben még azt ígérte, bárki legyen is a vétkes, szigorú büntetést kap. Az időközben házi őrizetbe is helyezett atomtudós ellen indított eljárás azonban felháborodást váltott ki az országban, pénteken több városban sztrájkoltak is a védelmében, és az ellenzék egy része azzal vádolta az elnököt, hogy behódol az Egyesült Államoknak, másik része pedig parlamenti vizsgálatot követel, mert a professzort csak bűnbaknak tartja. Az nagyon is elképzelhető, hogy Khán beismerő vallomása egy alku része: ha a professzor nem "ránt magával" másokat, cserébe nem vonják felelősségre, gyorsan lezárják az ügyet, amelynek feszegetésével az államfő azt is kockáztatta volna, hogy kiderül, a fegyveres erők vezetőinek némelyike is érintett, ezzel pedig elveszthette volna a hadsereg - számára nélkülözhetetlen - támogatását. Akár egy ilyen megegyezés eredménye is lehet tehát, hogy múlt csütörtöki nyilatkozatában Musaraf bejelentette: megkegyelmez az atomtudósnak, az IAEA szakértőinek pedig továbbra sem enged betekintést az ország nukleáris programjába. A külügyi szóvivő viszont hétfőn közölte, a vizsgálat még folytatódik.

Az elnök bizalma a jelek szerint már korábban megingott Khán professzorban, akinek kétes ügyleteire az Egyesült Államok többször is felhívta a figyelmét. A tudóst 2001-ben felmentették az akkor már róla elnevezett kahutai laboratórium vezetői posztjáról. Kárpótlásul az államfő tanácsadója lett, január utolsó napján azonban ebből a tisztéből is menesztették. A bírálói szerint tudományos szempontból valójában "pehelysúlyú" professzor elleni gyanút csak erősítették azok a lapjelentések, amelyek szerint dollármilliókban mérhető vagyont halmozott fel. A The News vezető pakisztáni lap például arról számolt be, hogy nemcsak otthon, hanem külföldön, főként az Egyesült Arab Emírségekben is értékes ingatlanokat szerzett, a mali Timbuktuban pedig egy, a feleségéről elnevezett szállodája van.

Azt ma már kevesen vonják kétségbe, hogy a professzor - ha nem is egyedül - az egyik irányítója és fő haszonélvezője volt az elmúlt 15 évben valószínűleg több százmillió dolláros forgalmat elért "nukleáris feketepiacnak", amely jól szervezett és jól fedezett, több országot és céget átfogó hálózat közvetítésével juttatta el a tiltott eszközöket és dokumentumokat a megrendelőkhöz.

"Egyik országban készülnek a tervek, egy másikban a centrifugák, a szállítást pedig egy harmadikon keresztül intézik" - ismertette a csempészek módszereit Mohamed el-Baradej, az IAEA vezérigazgatója. A legfeljebb tucatnyi beavatott szereplővel működő "nemzetközi nukleáris szupermarketben" a pakisztáni tudósok és a vásárlót képviselő, többnyire Európában dolgozó iráni, líbiai és észak-koreai diplomaták közötti kapcsolatot közvetítők biztosították. Ez utóbbiak rendelték meg a különböző alkatrészeket általában nyugat-európai, észak-amerikai és ázsiai cégeknél, amelyek gyakran azt sem tudták, hogy pontosan kinek és mit készítenek.

Feltételezések szerint vannak azonban kifejezetten nukleáris berendezések részegységeinek illegális gyártására létrehozott üzemek is. Legalábbis erről tanúskodik az a nyilatkozat, amelyet a Washington Post amerikai napilapnak tett egy neve elhallgatását kérő európai diplomata. "Átszakadt egy morális gát" - mondta, és hozzátette: ma már azzal kell számolni, hogy nemcsak egyes államok törekednek nukleáris fegyver beszerzésére, hanem valóságos atombombagyárak is működnek a világban.

POÓR CSABA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Telelünk és sörözünk

Telelünk és sörözünk

Feledékeny? Akkor díjazni fogja a MasterCard újítását

Feledékeny? Akkor díjazni fogja a MasterCard újítását

Nem sokon múlt, hogy elbukjon a görög kormány

Nem sokon múlt, hogy elbukjon a görög kormány

Kiss-Rigó László egyházmegyéjének épül wellnessközpont állami milliárdokból

Kiss-Rigó László egyházmegyéjének épül wellnessközpont állami milliárdokból

128 millió forintért vásárolt festményt az MNB

128 millió forintért vásárolt festményt az MNB

Amerikában rangos helyről kapott elismerést a CEU, azután, hogy tőlünk elüldözték

Amerikában rangos helyről kapott elismerést a CEU, azután, hogy tőlünk elüldözték