Sorra lázadnak fel a francia értelmiség különböző csoportjai a Raffarin-kormány kultúra-, művészet- és tudományellenesnek tartott politikája ellen. A múlt héten tudósok és kutatók gyűltek össze a párizsi városházán, ahol az állami kutatóintézetek közel háromezer munkatársa mondott le vezető posztjáról.

Ilyet még nem látott a tiltakozásokhoz, látványos demonstrációkhoz amúgy hozzáedződött Franciaország: "szobatudósok", íróasztaluk magányához és a laboratóriumok csendjéhez szokott kutatók ezrei fogalmaznak petíciókat és vonulnak az utcára Párizsban és a vidéki nagyvárosokban a jobboldali Raffarin-kormány tudomány- és kutatásellenes politikája miatt tiltakozva. Hónapok óta tartó akciójuk csúcspontjaként a múlt héten az állami tudományos kutatóintézetek és laboratóriumok több mint háromezer vezetője mondott le tisztségéről. "A tudományos élet képviselői hosszú hetek óta igyekeznek felhívni a politikusok figyelmét az állami kutatásban kialakult méltatlan viszonyokra. Ügyünk elárulásának tartjuk, hogy a közelmúltban 550 állást szüntettek meg, ezért kérem, mentsen fel vezetői beosztásom alól" - áll többek között abban a levélben, amelyet munkahelyi felettesükhöz intéztek. A demonstratív lépésre a párizsi városháza dísztermében került sor, miközben sok ezer társuk és tanítványuk országszerte szimpátiatüntetéseket tartott.

A kutatók először egy január 7-én, az interneten közzétett nyílt levélben fogalmazták meg kifogásaikat a kormány felelőtlen tudománypolitikájával kapcsolatban. Mentsük meg a kutatást! című kiáltványuk szerint a politikusok az állami pénzek folyamatos megkurtításával, a már megígért összegek visszatartásával, a fix állások számának csökkentésével végveszélybe sodorták az alapkutatást, sőt az ennek otthont adó intézmények fennmaradását is. Az érvekkel, számokkal alátámasztott, többoldalas petíciót a 105 ezer állami alkalmazásban lévő kutató közül már az első hetekben több tízezren aláírták, s mostanra 71 ezer fölé emelkedett a csatlakozók száma. A kétségbeesett francia tudósokkal neves külföldi kollégák százai vállaltak szolidaritást, és az egyik legrangosabb tudományos folyóirat, a brit Nature is kiállt mellettük múlt heti számának vezércikkében. De a kultúra és a tudományok iránti fogékonyságára oly büszke francia társadalom is egyértelműen pozitívan reagált a kutatók segélykiáltására: egy néhány napja készült közvélemény-kutatás szerint az emberek 82 százaléka megérti tiltakozásukat, a többség támogatja is harcukat, olyannyira, hogy azt 205 ezer "civil" már aláírásával is megerősítette.

A "tojásfejűek lázongása" azonban nem hatotta meg az érintett minisztereket és Raffarin kormányfőt. Hosszú hetekig tudomást sem vettek a tiltakozásról, mondván, még a mostani nehéz gazdasági helyzetben is a GDP közel 1 százalékát - ami megfelel az Európai Unióban előírtaknak - költik állami kutatás-fejlesztésre. Csak papíron - válaszolják erre tudósok, mivel ennek az egy százaléknak az egyharmada katonai célú kísérletekre megy el, a maradék nem egészen 9 milliárd euró egy részéből pedig számos minisztérium (oktatási, mezőgazdasági, kulturális) és intézmény működési költségeit is finanszírozzák. Ugyanilyen számháború folyik arról a 3 milliárd euróról is, amelyet a helyzet elmérgesedése láttán Raffarin kormányfő végül rendkívüli juttatásként ígért be a 2005-2007 közötti időszakra, ám nem világos, hogy miből és mire szánnák a pénzt, amelynek felhasználásáról egy később felállítandó nemzeti tudományos intézet döntene. Az új intézmény a tudósok szerint megint csak vinné a pénzt, ráadásul még több beleszólást adna a politikusoknak és a bürokratáknak az általuk nem ismert és nem is sokra becsült, mert szerintük kevés gyakorlati hasznot hozó tudományos alapkutatásokba.

A kormány viszont úgy érvel, hogy egy elavult szerkezet fenntartásába nem hajlandó újabb milliárdokat beleölni. Vagyis akkor lehet többet költeni az állami kutatóhelyekre, ha azok végre rászánják magukat korszerűtlen, megkövesedett struktúrájuk átalakítására, hajlandók rugalmasabban működni, amit például a régi hierarchikus rendszerek felszámolásával, a több helyen folyó párhuzamos kutatások ésszerű összehangolásával, az élethosszig tartó munkaszerződések meghatározott idejűvé alakításával lehetne elérni. Raffarinéknek kapóra jött, hogy több számvevőszéki, pénzügyminisztériumi vizsgálat megállapította: a nagy állami kutatóintézetek működése, gazdálkodása sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen a gigantikus Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) került célkeresztbe, itt ugyanis a fent említett bajok jó része valóban kimutatható.

Maguk a kutatók is úgy vélik, nem csak pénzkérdés a francia tudomány előkelő helyének visszaszerzése a nemzetközi mezőnyben: fiatalítani kellene a gárdát, az alapoktól megújítani a hatvanas-hetvenes években kialakult, ma már korszerűtlen intézményrendszert, a középszert támogató fizetésnivellálás helyett komoly helyzeti előnybe hozni a tehetségeseket, vállalva, hogy egy szűk elit olyan körülmények között és olyan pénzért dolgozhat, amely otthon tartja a legjobbakat. Mindennek megvitatására egy 30 tagú bizottságot állítottak fel neves tudósok - köztük több Nobel-díjas - részvételével, amely a nyár elejéig letesz egy hosszú távú programot a szakma megújítására. Kérdés azonban, hogy ezzel megelégszik-e a politikai vezetés, mivel a két tábor között szemmel láthatóan alapvető szemléletbeli, mondhatni ideológiai ellentétek vannak. A jelenlegi kormány ugyanis meglehetősen érzéketlen a különféle értelmiségi csoportok "nyafogásaira", amit nem is rejt véka alá, legyen szó a színházi élet (HVG, 2003. július 26.), az oktatás képviselőiről vagy más szellemi munkát végzőkről, akik csak viszik a pénzt, amit a kétkezi munkát végzők nagy nehezen megtermelnek. Az, hogy az utolsó pillanatban Raffarin kormányfő mégis leült tárgyalni a kutatók képviselőivel, és odaígérte azt a bizonyos 3 milliárd eurót, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy felmérte, a hét végén esedékes regionális választások előtt muszáj legalább egy gesztust tennie a lázongók felé - akiket szerinte a baloldali ellenzék lázít és manipulál -, hogy ne romoljon tovább amúgy is vészesen zuhanó népszerűsége. A békülékeny hang azonban későn jött: a voksolás előestéjére közös demonstrációt terveznek az eddig semmibe vett értelmiségi csoportok.

VÁSÁRHELYI JÚLIA

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Soha nem láttak még ehhez foghatót: 1,3 milliárd volt feszültséget mértek egy decemberi viharban

Soha nem láttak még ehhez foghatót: 1,3 milliárd volt feszültséget mértek egy decemberi viharban

Bűncselekménynek nyilvánítaná a kormány az illegális szemétlerakást

Bűncselekménynek nyilvánítaná a kormány az illegális szemétlerakást

Töröljétek magatokat a Facebookról! – nem akárki üzeni

Töröljétek magatokat a Facebookról! – nem akárki üzeni

Milliókat kap a lincselő, Szögi Lajos családjának törleszt belőle

Milliókat kap a lincselő, Szögi Lajos családjának törleszt belőle

Egy niggerező világ bédekkere volt a friss Oscar-díjas film Zöld könyve

Egy niggerező világ bédekkere volt a friss Oscar-díjas film Zöld könyve

Új, négysávos híd épül Győrben

Új, négysávos híd épül Győrben