Akár halálra is ítélhetik azokat a feltételezett zsoldosokat, akiket a hónap elején tartóztattak le Zimbabwéban. A nemzetközi csapatot azzal vádolják, hogy el akarta távolítani a hatalomból Egyenlítői-Guinea elnökét.

Elképzelhető, hogy Simon Mann ügyét külön tárgyalja majd a bíróság. A brit elitkommandó, az SAS egykori tisztjét, aki a háborús üzletben érdekelt, és letartóztatásáig a dél-afrikai Fokvárosban élt, Zimbabwéban - több társával együtt - azért akarják felelősségre vonni, mert ő irányította azt az akciót, amellyel a gyanú szerint meg akarták buktatni az egyenlítői-guineai államfőt. Az ügy még március 7-én pattant ki, amikor egy Boeing-727-100-as típusú teherszállító érkezett a hararei nemzetközi repülőtérre, ahol állítólag üzemanyagot akart felvenni. Noha a háromfős személyzet kijelentette, hogy rajtuk kívül senki sincs a fedélzeten, kiderült, hogy 64 - a hivatalos közlemény szerint "erős felépítésű, többségében fehér" - férfi is utazott a gépen, amelyen utóbb gyanús felszerelést is találtak a zimbabwei hadsereg katonái. Noha fegyverre nem, csak néhány hálózsákra, bakancsra, hátizsákra, adó-vevőre, műholdas telefonra és gumicsónakra bukkantak, az utasokat őrizetbe vették, mert azt gyanították, hogy zsoldosok, akik valami rosszban sántikálnak.

Hararéban - ha csak burkoltan is - Washingtonra mutogattak, hiszen az Egyesült Államok alig egy héttel korábban szigorította meg a politikai ellenfeleivel szemben kegyetlenül fellépő, a fehér farmereket erőszakkal kisemmiző (HVG, 2004. február 14.) zimbabwei kormányzat elleni szankciókat, és a kormányzó párt, illetve a hatalmi elit érdekeltségi körébe tartozó vállalatok, így a fegyverkereskedő Zimbabwe Defense Industries (ZDI) állami cég ellen is embargót hirdetett. Ráadásul a feltartóztatott gép a nemzetközi nyilvántartásban egy kansasi társaság, a Dodson Aviation tulajdonaként szerepelt. Az amerikai külügyi szóvivő azonban már a botrány kirobbanásának másnapján hangoztatta: nincs közük az ügyhöz. Az is viszonylag gyorsan tisztázódott, hogy a Boeingot néhány nappal korábban eladták egy, a brit Csatorna-szigeteken bejegyzett, de valójában Dél-Afrikában működő cégnek, a Logo Logisticsnak (LL), amelynek főnöke - a The Observer londoni hetilap szerint - nem más, mint Simon Mann. Négy nappal a reptéri akció után Kembo Mohadi zimbabwei belügyminiszter már arról beszélt, hogy a CIA, valamint a brit és a spanyol titkosszolgálat segítette a feltételezett zsoldosokat, akik az LL közleménye szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságba tartottak, hogy egy bányavállalat biztonságára felügyeljenek.

A letartóztatottak számáról sokáig egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot, mígnem a múlt héten közölték: a személyzet tagjain kívül 23 angolai, 20 dél-afrikai, 18 namíbiai, két kongói és egy zimbabwei férfit szállítottak le a repülőgépről. Két társával együtt őrizetbe vették Simon Mannt is. Ők a hararei leszállópályánál várták az egységet, amelynek állítólag - 180 ezer dollár értékben - már fegyvereket is vásároltak a ZDI-től, és feltehetőleg ezt a szállítmányt akarták feltenni a gépre. Az állami fegyverkereskedő cég azonban a hivatalos közlés szerint csak színleg ment bele a gyanús ügyletbe, valójában csapdát állított a vevőknek, a titkosszolgálatok pedig vizsgálódni kezdtek. Megneszelték a repülőgép érkezését, és megállapították: a pisztolyok, gépfegyverek, aknavetők és lőszerek ahhoz kellettek volna, hogy eltávolítsák a hatalomból Egyenlítői-Guinea elnökét, Teodoro Obiang Nguemát, és helyére spanyolországi emigrációban élő ellenlábasát, Severo Moto Snát ültessék, aki 1997-ben már megkísérelt egy államcsínyt.

Nem könnyíti meg a zimbabwei fogságban lévők helyzetét, hogy időközben Egyenlítői-Guineában is őrizetbe vettek húsz külföldit. Mint arról az ország igazságügy-minisztere, Ruben Maye Nsue Mangue beszámolt, a hat örményt, négy angolait, négy kazahot, egy németet és öt egykori "magas rangú" dél-afrikai katonát a puccsisták előőrsének tartják. Kijelentését megerősítette a csoport vezérének hitt Nick du Toit, a dél-afrikai hadsereg egykori felderítőtisztje is. Az állami tévében közvetített nyilatkozatában azt mondta, spanyolországi emigrációba akarták kényszeríteni az államfőt. Vallomásának értékéből azonban sokat levon az a - múlt hét végén Dél-Afrikából cáfolt - hír, hogy a férfit megkínozták és meghalt.

A puccskísérlet mögött a The Observer oknyomozó elemzése szerint egy London elegáns negyedében, Chelsea-ben élő, libanoni születésű, de brit-szenegáli állampolgárságú milliomos üzletember, Ely Calil állhat. A beszámolóból rendkívül szövevényes, kalandregénybe illő történet körvonalazódik. E szerint a főként olajügyletekben érdekelt Calil felfogadta Mannt, hogy segítsen az egyenlítői-guineai elnök megbuktatásában. Azt tervezték, hogy a Kamerun és Gabon közé beékelődő, mindössze 28 ezer négyzetkilométer területű és mintegy félmillió lakosú, kőolajban rendkívül gazdag nyugat-afrikai állam élére az üzletember barátját, Motót állítják, ő pedig olajkoncesszióval fejezte volna ki háláját támogatóinak.

Mann kitűnő választásnak tűnt, hiszen komoly afrikai tapasztalatai vannak. A jó hírű családból származó (apja az angol krikettválogatott kapitánya volt), az etoni elitiskolában nevelkedett férfi ugyanis - miután 1985-ben leszerelt az SAS-től - beszállt az egyik legsikeresebb katonai tanácsadó cégbe, a lényegében zsoldosvállalkozásként működő, Dél-Afrikában alapított Executive Outcomesba (HVG, 1998. július 4.). A kilencvenes években a társaság számos, dollármilliókat jövedelmező szolgáltatást nyújtott afrikai országok - például Angola és Sierra Leone - kormányainak, illetve ott működő vállalatoknak, majd 1999-ben megszűnt. Mann ezután újabb cégekkel próbált szerencsét, és a The Observer értesülése szerint vállalata, az LL egy tavaly novemberben megkötött szerződés értelmében egy libanoni befektetőkből álló csoporttól, a minden bizonnyal Calilhoz kötődő Asian Tradingtől ötmillió dollár értékű megbízást kapott nyugat-afrikai "bányászati, halászati, repülési és kereskedelmi biztonsági szolgáltatásokra". Két héttel később már Mann írt alá Nick du Toittal egy megállapodást, amelyben az LL vállalta, hogy legfeljebb kétmillió dollár erejéig finanszírozza bizonyos "nem részletezett tervek" végrehajtását.

Az összeesküvés részleteit dél-afrikai források szerint januárban, több egymást követő londoni találkozón dolgozta ki Calil és Mann - igaz, ezt mindketten tagadják. Bonyolítja a képet, hogy Du Toit tavaly ősszel Triple Option Trading néven közös vállalatot hozott létre Egyenlítői-Guinea három vezető politikusával, köztük az államfő fivérével, Armendol Ondo Nguemával, a nemzetbiztonsági szolgálat főnökével, ami vagy arra utal, hogy a volt dél-afrikai katona kettős játékot játszott, vagy arra, hogy Obiang elnököt környezetének egyes tagjai is szívesen elmozdítanák a hatalomból.

Az államfőt, aki 1979-ben - nagybátyját megbuktatva - maga is puccsal került az egykori spanyol gyarmat élére, a világ egyik legkíméletlenebb diktátoraként tartják számon. Hatalmát, ha lehet, még keményebb kézzel gyakorolja azóta, hogy a kilencvenes évek közepén amerikai társaságok tekintélyes olajkészletekre bukkantak az országhoz tartozó tengeri talapzatban. Egyenlítői-Guinea így koldusszegény államból egyik pillanatról a másikra - napi mintegy 350 ezer hordóval, Nigéria és Angola után - Fekete-Afrika harmadik legnagyobb kőolaj-kitermelőjévé, "a kontinens Kuvaitjává" vált. Vezető olajcégek, élükön az ExxonMobillal, mintegy 5-6 milliárd dollárt fektettek be a bányászatba, háromezer embert foglalkoztatnak a kutaknál, Houstonból pedig közvetlen légi járat közlekedik az egyenlítői-guineai fővárosba, Malabóba. Mivel az Egyesült Államok kőolaj-behozatalának 15 százaléka már most Fekete-Afrikából származik, és öt-tíz éven belül akár meg is kétszereződhet ez az arány, Egyenlítői-Guinea felértékelődött Washington szemében, amit elnökének megítélése is jelez. A brit The Independent napilap emlékeztetett arra, hogy amikor Obiang 2001 tavaszán Washingtonban járt, egy mezőgazdasági miniszterhelyettes volt a legmagasabb rangú hivatalnok, aki hajlandó volt találkozni vele. Másfél évvel később, a New York-i merényletek első évfordulóján viszont már egyike volt annak a tíz afrikai vezetőnek, akit George Bush elnök is fogadott.

Obiangot ugyanakkor nem lehet - és bizonyos jelek szerint nem is akarják - teljesen szalonképessé tenni. Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) például vizsgálatot indított egy olyan, a Riggs Bankban nyilvántartott 700 millió dolláros számla ügyében, amelynek egyik fő tulajdonosa az államfő, akinek családja állítólag tekintélyes ingatlanvagyont is szerzett Los Angelesben és Washingtonban. A hatalmas olajbevételek nagy része ugyanis - miközben az ország lakossága fejenkét átlagosan napi alig több mint két dollárból tengődik - az Obiang rokonai és barátai által alkotott hatalmi elit tagjainak zsebében, többnyire külföldi bankokban landol. Az elnök környezetében ezért is aggodalmat kelthetett az a - hivatalosan cáfolt - hír, amely szerint Obiang rákos. Az értesülés valószínűleg az országban befektetőként érdekelt üzletembereket sem nyugtatta meg. Sokan attól tartanak, hogy halála után a nagyvilági playboyok életét élő, Párizs luxusszállóiban rendszeres vendégnek számító fia, Teodorin ülhet a helyére, vagy véres hatalmi harc törhet ki. Könnyen akadhattak tehát, akik úgy vélték, érdemes egy puccsal elejét venni a kiszámíthatatlan fejleményeknek.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Csak az EP-választásokig adna halasztást a Brexitre az EU

Csak az EP-választásokig adna halasztást a Brexitre az EU

Ha siet, most ingyen az öné lehet egy 5000 forintos, remek sci-fi játék

Ha siet, most ingyen az öné lehet egy 5000 forintos, remek sci-fi játék

Szlovákia–Magyarország - ÉLŐ

Szlovákia–Magyarország - ÉLŐ

Óbudán és Kispesten árulták a kábítószert a most elfogott drogkereskedők – videó

Óbudán és Kispesten árulták a kábítószert a most elfogott drogkereskedők – videó

50 millió ember ingyen játszik vele, de 499 937 csalót már kidobtak a sikerjátékból

50 millió ember ingyen játszik vele, de 499 937 csalót már kidobtak a sikerjátékból

Mennyire gyors a Mol első szuper villámtöltője?

Mennyire gyors a Mol első szuper villámtöltője?