E héten szabadul a börtönből Mordeháj Vanunu, akit 18 évvel ezelőtt atomtitkok elárulásáért ítéltek el Jeruzsálemben. Az izraeli hatóságok azt fontolgatják, hogy esetleg egyfajta házi őrizetben tartják majd, mert szerintük még mindig árthat az országnak.

"Időzített bomba" - állítja sok izraeli jogi és biztonsági szakember Mordeháj Vanunuról, az atomtitok elárulásáért kiszabott 18 éves börtönbüntetését e hét szerdán letöltő, vallásos, marokkói zsidó családból származó, 49 éves izraeli állampolgárról. Vanunut 1986-ban egy jeruzsálemi kerületi bíróság ítélte el kémkedésért és hazaárulásért. A vád szerint az akkor kilenc éve a dimonai atomreaktorban technikusként dolgozó fiatalember különféle dokumentumokat és fotókat juttatott el a The Sunday Times londoni lapnak Izrael állítólagos atomfegyvergyártó kapacitásáról.

A közel két évtizedes kémtörténet Vanunu szabadulásával most ismét napirendre kerül, és egy sor kínos politikai kérdést vet fel. Izrael ugyanis - ahogy ezt Avner Cohen először 1998-ban Amerikában publikált, Izrael és a bomba című könyvében megírta - soha nem ismerte el, hogy Dimonában atomfegyvert állítanának elő, ezt a kérdést a mai napig tudatosan homályban tartják, de legalábbis kétértelműen kezelik. Tehetik ezt a többi között azért, mert Washingtonnak az izraeli atomfegyvergyártás nem okozna olyan fejfájást, mint egyes muszlim államoké, így aztán Tel-Avivtól egyszer sem követelték az amerikaiak a soha be nem vallott nukleáris eszközök megsemmisítését - állítja Cohen.

Csupán egy papírtigris, aki már senkire és semmire nem veszélyes, hiszen közel 20 éve nem dolgozik a Negev-sivatagban lévő dimonai atomreaktorban - állítja a börtönből kiszabaduló férfiról a szakértők másik része, velük együtt Vanunu védője is. "Egyébként is - érvel Avigdor Feldman ügyvéd, Izrael első számú emberi jogi szakértője -, amit tudott, azt 18 évvel ezelőtt felfedte és kiadta a brit újságnak, de már akkor sem ártott Dimonának, hiszen a reaktor zavartalanul működött tovább." Ezek az érvek azonban nem győzik meg az izraeli hatóságokat, amelyek lázasan keresik, hogyan lehetne olyan megoldást találni a Vanunu-ügyben, hogy se az elítélt személyiségi jogai, se az utolsó szempontnak éppenséggel nem nevezhető állambiztonsági érdekek ne sérüljenek.

E dilemma megoldásában maga Vanunu természetesen nem hajlandó együttműködni. Mint nyilatkozta, a rá igazságtalanul kiszabott börtönbüntetést letöltve mihamarabb külföldre fog távozni, és valahol, esetleg Amerikában egy csinos feleséggel az oldalán, szabad emberként akar majd élni. Pedig a szép nők iránti vonzalma egyszer már a vesztébe sodorta: annak idején a Moszad egy vonzó ügynöknője csábította Rómába, ahol aztán az izraeli titkosszolgálat lecsapott rá, és azonnal Tel-Avivba szállította. Arra a neki tavaly feltett kérdésre, hogy hajlandó-e eztán lakatot tenni a szájára, vagyis hallgatni a dimonai reaktorról még netán visszatartott ismereteiről, Vanunu elutasító választ adott, kijelentve: ő a szólásszabadság megrögzött híve. Annak ellenére hajthatatlan maradt, hogy az idő előtti szabadulást is felajánlották neki hallgatása fejében. Most viszont már azért nem hajlandó alkudozni, mert - mint ügyvédje útján közölte - miután letöltötte a börtönbüntetését, már senki sem szabhat neki feltételeket.

Az izraeli hatóságok azonban nem tartják ilyen egyértelműnek a kérdést. Elsősorban az okoz fejtörést nekik, hogy Vanunut csupán szájhősnek, a következményekkel nemigen törődő "odamondogatónak" tekintsék-e, akit nyugodtan kiengedhetnek az országból, vagy komoly esély van arra, hogy a most szabaduló férfi romboló hatású Izrael-ellenes propagandakampányba kezd. Ez utóbbi ugyanis - maga sem titkolja - kitelik tőle. Annál is inkább, mivel még egy évvel az előtt, hogy felfedte volna az állítólagos izraeli atomtitkot a brit lapnak, Ausztráliában - a zsidó hitből kitérve - áttért az anglikán vallásra. A börtönévek alatt az őt - nem utolsósorban amerikai állampolgársága megszerzése érdekében - adoptáló amerikai "nevelőszülei" is e hit alapján vették védőszárnyuk alá és nyújtottak neki lelki támaszt. Éppen ezért is szeretnék sokan, akik Vanunu ártó tevékenységétől tartanak, hogy szabadlábra helyezését követően tagadják meg tőle az útlevelet, és Izraelen belül is csak előre bejelentve, hatósági engedéllyel mozoghasson. Lényegében tehát egyfajta házi őrizetben tartanák, és külföldiekkel, újságírókkal sem találkozhatna. Emellett Vanunu úgynevezett "adminisztratív letartóztatása" is felmerült, ami lényegében - még a brit mandátumi időkből örökölt jogrend szerint - a bírósági ítélet nélküli vád alá helyezést jelentené.

"Vanunu nem állította, hogy további titkokat árulna el - érvel viszont Feldman ügyvéd -, mindössze az ellen akar küzdeni, hogy Izrael nukleáris fegyver birtokában legyen, ami nem ugyanaz. Egyébként, még ha valamiféle bizalmas információt tenne is közzé, ugyanazért a bűnért senkit sem lehet kétszer elítélni." Feldman emellett azzal védi Vanunut, hogy végtére is nem a Szovjetuniónak, hanem egy baráti államnak, Nagy-Britanniának fedte fel a titkot. Egyébként is - érvelt az ügyvéd - egy korábban a szovjetek javára kémkedő férfit, Avraham Marcus Klingberget, aki 1983-ban 20 évet kapott tevékenységéért, büntetése letöltése előtt feltételesen szabadlábra helyeztek, majd tavaly ki is engedtek Izraelből. Ezek után, állítja Feldman, Vanunut sem lehet korlátozni szabadságában.

Uzi Arad, egy befolyásos volt Moszad-tiszt, az izraeli Politikai és Stratégiai Kutatóintézet igazgatója viszont épp ellenkező véleményen van: "Az, hogy valaki egyszer elkövetett egy bűncselekményt, nem jogosítja fel arra, hogy még egyszer megtegye ugyanazt. Az ilyet visszaeső bűnösnek kell tekinteni." Arad szerint, mivel Vanunu nem hagyott fel az Izrael-ellenes propaganda szándékával, "az államnak joga van úgynevezett megelőző csapást mérni rá: nem megvárni, hanem megakadályozni kell a bűn elkövetését".

BŐHM ÁGNES

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Karácsony kicsit másként - recept

Karácsony kicsit másként - recept

Szokott Instagramozni? Frissítsen rá az appra, több újdonság is került bele

Szokott Instagramozni? Frissítsen rá az appra, több újdonság is került bele

Hiába mér a KSH 215 ezres átlagfizetést, 18 megyében az átlag alatt keresnek

Hiába mér a KSH 215 ezres átlagfizetést, 18 megyében az átlag alatt keresnek

Jót vitázott Raskó György a fideszes aktivistával a magyar gazdaság eredményeiről

Jót vitázott Raskó György a fideszes aktivistával a magyar gazdaság eredményeiről

Mészáros Lőrinc óriási élelmiszeripari holdingot hozott létre

Mészáros Lőrinc óriási élelmiszeripari holdingot hozott létre

Nem dobhatták volna ki Hadházyékat a köztévéből

Nem dobhatták volna ki Hadházyékat a köztévéből