Nick Bollettierit sokan a világ legjobb teniszedzőjének tekintik, mások csupán ügyes kóklernek tartják, ám egy biztos: példamutatóan"eladott" intézményt hozott létre. A női tenisz új csillaga, az orosz Marija Sarapova is az ő floridai teniszakadémiájának neveltje.

A wimbledoni nyílt teniszbajnokság női egyes döntőjében a fizikai állóképességéről híres amerikai Serena Williamset a pályáról valósággal lelövő orosz Marija Sarapova 1993 tavaszán érkezett apjával a floridai Tampához közeli Bradentonba. Csak némi ruhaneműt, teniszütőket és a család mintegy hétszáz dolláros megtakarítását, no meg Martina Navratilova ajánlását vitték magukkal otthonról. Úti céljuk a főleg a hidegebb Északról a napfényes Délre költözött nyugdíjasok lakta kisvárosban található Nick Bollettieri Teniszakadémia volt. A megérkezésüket követő reggelen egy oktató röviden próbára tette, majd egy távoli pályára küldte Sarapovát - az akadémián a pályák távolsága a központtól a rajtuk játszók tudásának megítélését is jelzi. Az elszánt szőke orosz kislány azonban három év alatt egyre beljebb került, mígnem fölkeltette az akadémia alapító-névadójának, Bollettierinek a figyelmét, aki a kilencvenes évek végén már "új Martina Hingisként" jellemezte Sarapovát, most pedig, tanítványa wimbledoni megdicsőülésekor, elmaradhatatlan napszemüvege mögé bújva elégedetten mosolygott.

A 17 éves Sarapova diadalában sokan ismét annak a véleményüknek a megerősítését látták, hogy a 72 éves, az öregedés jeleit örök napbarnítottságával és vakítóra fehérített fogaival álcázó Bollettieri a világ legjobb teniszedzője. Mások - például a sportág fenegyereke, az amerikai John McEnroe, aki szerint Bollettierinek halvány segédfogalma sincs a teniszről - úgy vélik, egyáltalán nem a legjobb, legfeljebb a legügyesebben építette föl és adta el a magáról szőtt mítoszt. A teniszpápa ugyanis - megerősítve az "aki nem tudja, tanítja" tétel érvényességét - soha nem villogott a fehér sportban, ám az évtizedek során kultikus személyiséggé vált, akinek már a neve elég ahhoz, hogy a floridai akadémiára vonzza a fiatal tehetségeket és persze a gazdag szülők jól fizető csemetéit.

Az amerikai focival és a kosárlabdával próbálkozott a negyvenes években a New Yorktól nem messze fekvő kisvárosban, Pelhamben egy gyógyszerész középső gyerekeként született Bollettieri. A tenisz szóba sem jöhetett, részben mert fiútársaival együtt "lányos sportnak" tekintette, részben mert azt csak a helyi elitnek fenntartott country clubokban művelték, ahol akkoriban nem látták szívesen az olaszos nevűeket. Bollettieri először akkor fogott ütőt, amikor az ötvenes évek elején, már főiskolás korában, nyári szünetre hazaérkezve tehetős nagybátyjával játszogatott. Ekkor fölszedett tudásának aztán nagy hasznát vette, amikor 1953-ban bezupált a légierőhöz ejtőernyősnek, és a laktanyai egyhangúságot elűzendő - na meg némi zsebpénzért - teniszt oktatott katonatársainak.

Leszerelése után Miamiban jogi tanulmányokba fogott, és eközben is teniszleckéket adott. Később önéletrajzában beismerte, mennyire zavarba jött kezdetben, amikor tanítványai különböző ütésmódok bemutatására kérték, és ő kénytelen volt blöffölni. Tudását oly módon csiszolta, hogy megbízta első feleségét, Phyllist, járjon át a közeli pályákra, ahol igazi profik dolgoztak, és írja le, amit ott látott-hallott. A jogi egyetemet soha nem fejezte be, viszont a hatvanas években már a Rockefeller család tulajdonában álló Puerto Ricó-i Dorado Beach szállodában tanított teniszt, majd az ott vakációzó amerikaifutball-edző, Vince Lombardi ajánlásával egy wisconsini tenisztábor programigazgatója lett.

Bár teniszedzői kvalitásait mind a mai napig sokan kétségbe vonják, azt kevesen vitatják, hogy Bollettierinek mindig jó szeme volt ahhoz, hogy fölfedezze a tehetséget a fiatalokban. Így amikor 1977-ben az általa kilencéves kora óta tanított Brian Gottfried a világranglistán a harmadik helyig jutott, Bollettieri úgy döntött, önállósodik. Először a floridai Longboat Keyben indított gyerekeknek tenisziskolát, 1981-ben pedig, egy paradicsomföld helyén, kölcsönpénzből megnyitotta a nevét viselő bradentoni akadémiát.

Az akadémia létrehozatalakor, illetve oktatási stílusa megalkotásakor Bollettierit ejtőernyős múltjának emlékei is vezették. A bradentoni létesítmény első hálóépületei laktanyai barakkokra emlékeztettek, amelyekben katonás volt a fegyelem: a tanítványok nem lazíthattak, nem rágógumizhattak, a kamasz lányoknak és fiúknak tilos volt a takarodó utáni bulizás. Ehhez társult a gyakran kiképző őrmesterekére emlékeztető hangnem, valamint a szigorú napirend - a bentlakásos időszak kilenc hónapja alatti korai ébresztés, a délelőtti iskolai tanítás, majd a délutáni legalább négyórás masszív teniszoktatás -, ami a mai napig érvényben van. Bollettieri csak a kiválasztott tehetségekkel foglalkozott - különórát kizárólag tetemes díjért adott -, az akadémia pedig az évek során világszerte ismert tenisznagyüzemmé vált: míg a nyolcvanas években a beiskolázott gyerekek négyötöde az Egyesült Államokból érkezett, az ezredfordulóra a külföldiek kerültek többségbe.

A szigorú Bollettieri leghíresebb tanítványainak gyakran pótapjává is vált. Így volt ez Andre Agassival - akinek édesapja iráni ökölvívóként az 1948-as és 1952-es olimpián is indult, mielőtt Amerikába emigrált volna, és a már 14 évesen is popsztárként viselkedő fiával igyekezett keményen bánni - vagy Mary Pierce-szel, aki valódi apját, hisztérikus jelenetei miatt, kénytelen volt eltiltani versenyeitől. Bollettieri azonban nem bizonyult jó pótapának, minden neves tanítványával viharos körülmények között szakított. Agassi - aki 13 éves korától kilenc évet töltött Bradentonban - egy interjújában azt mondta, Bollettieri "jelentéktelen szerepet játszott a karrierjében", míg Jim Courier azután hagyta ott a teniszpapát, hogy az 1989-es francia nyílt bajnokságon észrevette: az az ellenfelének, Agassinak szurkol. Persze Bollettieri sem tagadta meg temperamentumát, amikor az akadémiájával szintén sértetten szakító Szeles Mónikával szemben Steffi Graf vagy Agassi ellenében Boris Becker győzelmét elégtételnek nevezte.

Marketingtehetsége ugyan nem kopott meg - elég csak egy másik orosz neveltje, Anna Kurnyikova felfuttatására gondolni -, ám Bollettieri ma már csak igazgató a teniszakadémián, amelyet 1987-ben, hétmillió dollárért, eladott a világ legnagyobb sportmenedzsercégének, az International Management Groupnak (IMG). Az új tulajdonos aztán igazi nagyvállalkozássá tette a ma is az alapító nevét viselő intézményt, ahol a több tucat pálya mellett már villaépületek is szolgálják a tanulók kényelmét. A fiatal tehetségek átlagosan négy évet töltenek az intézményben, ahol a teniszoktatás a "hagyományos" iskolai tanulmányokkal együtt évi 50 ezer dollárba kerül. De csiszolhatják tudásukat a felnőttek is, heti kurzuson főszezonban 905 dollárért vagy egy délelőtt, illetve délután 125 dollárért. Az IMG időközben (európai) futballt, kosárlabdát, baseballt és golfot oktató akadémiával bővítette a bradentoni komplexumot, és nem nyugszik Bollettieri sem, aki az Egyesült Államokban lassanként népbetegségnek számító elhízás mérséklésére tervez nyári "fogyasztótáborokat" nyitni.

NAGY GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ha így haladunk, eljön majd az idő, amikor egyáltalán nem terem krumpli Magyarországon

Ha így haladunk, eljön majd az idő, amikor egyáltalán nem terem krumpli Magyarországon

Hivatalos: számos fejlesztéssel támad az új VW Passat

Hivatalos: számos fejlesztéssel támad az új VW Passat

Milliárdokkal húzza ki a bajból a kormány a kukaholdingot

Milliárdokkal húzza ki a bajból a kormány a kukaholdingot

A halak  szeretik a bort - mi is

A halak szeretik a bort - mi is

Egyelőre főnök nélkül marad a Nissan

Egyelőre főnök nélkül marad a Nissan

Sebestyén Balázsnak megvan a véleménye arról, milyen gané az MTVA

Sebestyén Balázsnak megvan a véleménye arról, milyen gané az MTVA