A dél-afrikai Botswanában megkezdődött az a per, amelyet az őslakos busmanok egy csoportja indított az állam ellen. A panaszosok szerint jogtalanul telepítették ki őket őseik földjéről, a Kalahári sivatagból.

Moeti Gaoberekwe nem hajlandó elhagyni a szülőföldjét. "Öreg vagyok, és beteg. Apám sírjánál akarok meghalni" - mondta a The Daily Telegraph brit napilap tudósítójának. Az idős férfi egyike annak a mintegy negyven busmannak, akit a botswanai hatóságok nem tudtak kitelepíteni otthonukból, a Kalahári sivatag szívében lévő vadrezervátumból. Mintegy két és fél ezer embert viszont kiköltöztettek a térségből, igaz, közülük is sokan visszaszivárogtak, így most 160-ra becsülik azok számát, akik - dacolva a tilalommal - továbbra is a busmanok ősi földjén élnek.

Az ő érdekükben is indították azt a pert, amelynek tárgyalása nemrég kezdődött Botswanában. A Kalahári Első Embere nevű helyi tömörülés és a Survival International londoni székhelyű emberjogi szervezet brit jogászok segítségével fordult bírósághoz, mert úgy találták, hogy sérti az alkotmányt az a 2001-ben kiadott kormányrendelet, amely szerint minden őslakosnak el kell hagynia a brit protektorátus idején, 1961-ben kifejezetten a számukra létrehozott, több mint 40 ezer négyzetkilométer kiterjedésű - vagyis csaknem fél magyarországnyi - Kalahári Központi Vadrezervátum területét. Az intézkedést egy 1986-ban megkezdett folyamat lezárásának szánták: a Kalahári sivatagban élő, a gana és a gwi törzshöz tartozó busmanok kitelepítése ugyanis 18 éve került szóba először, aztán az első gyakorlati lépéseket 1997-ben tették meg, 2002-ben pedig gyakorlatilag teljes egészében felszámolták falvaikat.

A botswanai kormány a döntést hivatalosan azzal magyarázta, hogy az 1966-os függetlenné válás óta töretlen demokráciában élő, gyorsan fejlődő állam a sivatag közepén nem képes garantálni a minden polgárát megillető alapvető szolgáltatásokat, például az oktatást vagy az egészségügyi ellátást, sőt még az olyan elemi létfeltételek megteremtése is aránytalanul sok pénzbe kerül, mint az ivóvíz biztosítása. Ráadásul a busmanok többsége már régóta nem ősei gyűjtögető-vadászó életmódját folytatja. A civilizációs hatások következtében ágyékkötő helyett már nadrágot, napszemüveget és baseballsapkát hordanak, egyre gyakrabban terepjárókkal közlekednek, sokan klasszikus mezőgazdasággal foglalkoznak, állatokat is tartanak, ami nemcsak nem indokolja a sivatagi létet, hanem még veszélyeztetheti is a rezervátum vadállományát.

Ezért a Kalahári szélén - kormányforrások szerint mintegy 9 millió dolláros befektetéssel - 65 lakótelepet létesítettek a kiköltöztetetteknek, akiknek kártérítést és jólétet ígértek. A kormány szerint többségük engedett is a kényelmes élet csábításának, és már semmi pénzért nem menne vissza a sivatagba. Más jelentések viszont arról szólnak, hogy a gyökerüket vesztett emberek nagy része nem találja a helyét az új körülmények között; a kárpótlás sok esetben elmaradt, nincs munkalehetőségük, naphosszat semmittevéssel töltik idejüket, terjed köztük az alkoholizmus, a depresszió, a bűnözés, és az utóbbi évekig számukra teljesen ismeretlen AIDS is fenyegeti őket.

"Minden hónapban kapunk élelmet és vizet a kormánytól, de a legtöbben nem érezzük itt jól magunkat" - panaszkodott újságíróknak Mateila Segwaba, a Kaudwane településen élő busmanok 75 éves főnöke, mások pedig azokkal a kormányközleményekkel szálltak vitába, amelyek szerint mindenki önként hagyta el otthonát. "Beteg feleségemet megfenyegették, hogy ha nem száll fel a gyerekekkel a teherautóra, ráküldik a katonákat, a kunyhónkat pedig felgyújtják" - fakadt ki a BBC hírszolgálatának a Kalahári Első Embere szervezet egyik létrehozója, Roy Sesena. A busmanok jogaiért küzdők azt is kifogásolják, hogy a legkitartóbbakat létfeltételeik felszámolásával űzték el a sivatagból: leállították a vízellátást, elszállították a falvakhoz tartozó víztartályokat, bevonták a vadászati engedélyeket, sőt különböző tilalmakkal még a gyűjtögetést is lehetetlenné tették, felfüggesztették élelmiszeradagjaik kiadását, a nyugdíjak és más juttatások kifizetését.

Egy még élő ősi kultúrát sodornak veszélybe az erőszakos intézkedések - érvelnek az érdekvédők, akik a gyarmatosító módszerek feléledésének, a rasszizmus megnyilvánulásának és etnikai tisztogatásnak tartják a korlátozásokat. Nem győzik hangoztatni, hogy a busmanok a dél-afrikai régiót 20-30 ezer évvel ezelőtt benépesített első emberek leszármazottai. Különböző törzseik egykor több millió tagot számláltak, ám miután előbb 1500 éve az állattartó bantu törzsek, majd mintegy száz éve a fehér telepesek igyekeztek mind földrajzi, mind társadalmi értelemben a perifériára szorítani őket, mára mintegy 100 ezren maradtak, többségük Botswanában és Namíbiában, de a Dél-afrikai Köztársaságban, Angolában, Zambiában, valamint Zimbabwéban is élnek néhány ezren. Hagyományaik és hitük lényege éppen az ősök tisztelete.

A Survival International célja nem pusztán az, hogy az elüldözöttek számára lehetővé tegye az önkéntes hazatérést, hanem azt is szeretné, ha amolyan ősi juss gyanánt garantálnák a földhöz való jogukat. A szervezet elemzése emlékeztet rá, hogy hasonlóra nem is olyan régen volt már példa: tavaly októberben a dél-afrikai alkotmánybíróság - a kormány tiltakozása ellenére - egy, a busmanokhoz közel álló törzsnek, a namáknak megítélte saját, ásványkincsekben gazdag földjük tulajdonjogát. Botswanában azonban ilyen ítéletre kevés az esély. Bár a fővárosban, Gaboronéban ezt határozottan cáfolják, egyes feltételezések szerint a busmanoknak azért kellett távozniuk a rezervátumból, mert a sivatag óriási ásványkincskészletet, egyebek közt mesés gyémántlelőhelyeket rejt. A Survival International adatai szerint a kitelepítések befejezése után látványosan megugrott a térségre kiadott bányászati engedélyek száma, és ezeket jórészt olyan cégek kapták, mint a gyémántkitermelésben élenjáró dél-afrikai bányaóriás, a De Beers és a botswanai kormány vegyesvállalata, a Debswana, illetve az ausztrál-brit BHP Billiton. A The Daily Telegraph arról is beszámolt, hogy a feltárási munkákra, próbafúrásokra állítólag már mintegy 100 millió dollárt költöttek az érintett cégek.

Hajthatatlannak látszik a botswanai államfő, Festus Mogae is, aki a busmanokat kőkorszaki lényeknek, életmódjukat pedig a múlt csökevényének nevezte. Az oxfordi diplomával a zsebében a Nemzetközi Valutaalap regionális igazgatói posztját is megjárt politikus állítólag kijelentette: akkor sem hajlandó visszakozni a kitelepítések ügyében, ha a bíróság végül elmarasztalja az államot a perben, amely a busmanok egyik új lakóhelyén, New Xade-ben, egy iskolai osztályteremben meghallgatásokkal vette kezdetét. Mint a kabinet egyik tisztviselője elmondta, az elnök arra is kész, hogy ha kell, a törvények, sőt akár az alkotmány módosítása árán szerezzen érvényt a kormányzati akaratnak.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Hiába finom, ha még nagyon drága: mikor kerül műsonka a húsvéti asztalra?

Hiába finom, ha még nagyon drága: mikor kerül műsonka a húsvéti asztalra?

Újabb robbanás történt Sri Lankán

Újabb robbanás történt Sri Lankán

Mbappé elmondta, hol tervezi a folytatást

Mbappé elmondta, hol tervezi a folytatást

Munkagép és autó is lángolt ma az országban

Munkagép és autó is lángolt ma az országban

Szombaton újra az ellenzék tüntetett Belgrádban

Szombaton újra az ellenzék tüntetett Belgrádban

A félelem legyőzésére hívott fel a pápa

A félelem legyőzésére hívott fel a pápa