A görögök megcselekedték, amit megkövetelt a haza: erős beruházási finissel sikeres olimpiát rendeznek, a pénzügyi terhekbe azonban belerokkanhat a gazdaság. A sportcsatákban a kínaiak taroltak - írja tudósítónk a helyszínről -, miközben a magyarok teljesítményét beárnyékolja a diszkoszvető Fazekas megfosztása az aranyéremtől.

Megfosztották kedden, egy nappal korábban szerzett aranyérmétől Fazekas Róbertet a diszkoszvetés első helyezettjét. Az ok: a verseny utáni doppingvizsgálat során Fazekas nem tudott kellő mennyiségű vizsgálati anyagot produkálni, ami elvben pozitív tesztnek felel meg. A doppingügyek miatt az olimpiai stadionban már eleve el is maradtak a várt párbajok a klasszikus férfi-, illetve a női vágtaszámban, a 100 méteres síkfutásban, addig a játékok első hetének legnépszerűbb helyszínén, az uszodában mind a hangulat, mind a dráma a tetőfokára hágott, amikor az amerikai Michael Phelps és az ausztrál Ian Thorpe csatáját követték. A két úszófenomén csak a 200 méteres gyorsúszás döntőjében mérkőzött meg közvetlenül, és itt Thorpe nyert, Phelps pedig - miközben még a holland Pieter van den Hoogenband is beékelődött kettejük közé - elbukta azt az 1 millió dollárt, amit Mark Spitz 1972-es hét aranyérmének megismétléséért ígért egyik szponzora, a Speedo sportszergyár, hisz Phelps végül "csak" hat arannyal és két bronzzal zárt.

Ha az uszodában, az atlétikai stadionban vagy a sportcsarnokokban nem lettek volna pompás versenyek, Athénnak már akkor is megérte olimpiát rendezni. A város infrastruktúrája olyan nagy változáson esett át, ami több évtizedes lemaradást pótolva megteremtette annak alapjait, hogy a négy és fél milliós görög főváros modern metropolisszá válhasson. Az előkészületek korántsem ígértek zökkenőmentes játékokat (HVG, 2004. augusztus 7.), ám beigazolódott, amit a világszerte hangoztatott kételyekre és aggodalmakra válaszul Dora Bakojannisz athéni polgármester mondogatott: "Az építkezés Görögországban olyan, mint a szirtaki, nagyon lassan indul, és a végére fölgyorsul."

Az eredmény - a kézilabdázók csoportküzdelmeinek helyet adó tengerparti Faliro sportcsarnok célszerű kényelmétől a megnyitó és az atlétikai versenyek helyszínéül szolgáló olimpiai stadionig, amelynek ékessége a spanyol Santiago Calavatra tervezte tető - lenyűgöző. Az olimpiai létesítményekre amúgy is az ég, illetve a tenger kékjével konkuráló fehér szín, valamint a látványos ívek a jellemzőek.

Nemcsak az olimpiai stadion kapott külön metrómegállót, az egész athéni tömegközlekedés megújult. A földalatti három vonala patyolattiszta lett, az információk és az útbaigazító térképek közérthetőek. Megépült a várost tehermentesítő autópálya-gyűrű, a szintén az olimpia nyújtotta alkalmat kihasználva felhúzott vadonatúj repülőtérhez vezető gyorsvasút, Athén tengerpartját pedig légkondicionált villamosok járják, amelyek egy másik vonala régóta várt összeköttetést teremtett a belvárossal is a Szintagma téri végállomás révén.

Ezek a beruházások, valamint a reggel fél 7-től éjfélig csakis az olimpiát szolgáló járművek által használható útsávok - no meg az a szemmel látható tény, hogy ígéretének megfelelően az athéniak jó része "elmenekült" az olimpia elől, egyszerre mérsékelve a jegyeladásokat és a dugókat - a közlekedést is elviselhetővé tették. Athén az USA elleni terrortámadás, valamint a madridi bombamerénylet után minden eddiginél többet, 1 milliárd eurót költött a biztonságra. A "nehézfegyverek" - a légteret figyelő NATO-gépek vagy a pireuszi kikötőt biztosító hadihajók és a speciálisan kiképzett búvárok - diszkréten a háttérben maradtak, ugyanakkor minden olimpiai bejárat elmaradhatatlan tartozékai voltak a fémdetektoros kapuk, amelyeket gyors és udvarias biztonságiak őriztek.

Az olimpia rendezéséhez, akárcsak a háborúhoz, három dolog kell: pénz, pénz és még több pénz. Az építkezések finisébe nagy hátránnyal érkező görögök még a derűlátó várakozásokat is felülmúló eredményt produkáltak ugyan, ám ennek érdekében az utolsó hónapokban semmilyen kiadást sem sajnáltak. Az athéni pénzügyminisztériumban egyelőre csak annyit ismernek el, hogy a teljes összeg a rendezés jogának elnyerésekor becsült 1,4 milliárd euróról 7 milliárd fölé emelkedett, ám a számlák még érkeznek, és a nem hivatalos prognózisok már a 10 milliárdos határt is elérhetőnek tartják.

A beismert költségek is a hazai össztermék (GDP) 4 százaléka fölé emelték a görög költségvetés ez évre jelzett hiányát (HVG, 2004. augusztus 14.), és a tét nem csupán pénzügyi értelemben nagy. Egy költséges olimpia hozzájárulhat a rendező város, illetve ország modernizációjához, de évtizedekig tartó adósságtörlesztési kényszerbe is taszíthatja (lásd erről Ugródeszka című írásunkat). Arról nem is beszélve, hogy az olimpiai létesítmények hiába szépek és korszerűek - a stadionbéli kivetítőktől a sajtószobákig -, kérdés, mihez kezd majd velük Athén az olimpia után, hiszen nincs még egy olyan sportrendezvény, amellyel meg lehet tölteni őket. A régi repülőtér helyén felhúzott Elliniko-komplexum több egysége - mint a baseball- és softballpálya - elbontható ugyan, de a többi állagmegóvása évente több tízmillió eurót is elvihet a játékok után. A görögök szívesen vennék, ha Athén az olimpia állandó otthona lehetne, ám ezt rajtuk kívül mindenki elfogadhatatlannak tartja, különösen az olimpiai mozgalomba a szponzorok és a közvetítési jogok segítségével a legtöbb pénzt invesztáló - és New York révén 2012-re is pályázó - amerikaiak.

Az athéni olimpia több szempontból is Európáé volt. A szovjet birodalom, valamint Jugoszlávia szétesése óta most adódott az első alkalom, hogy a kontinens országai teljes létszámban legyenek ott a "hazai pályán" (1992-ben Barcelonában a szovjet utódállamok még Független Államok Közössége néven, az ENSZ-szankciók alatt álló maradék Jugoszlávia versenyzői pedig egyéni résztvevőkként, az olimpiai zászló alatt indultak). Jóllehet a hivatalos görög idegenforgalmi adatok az érkező turisták számának visszaeséséről szóltak - valóban feltűnő volt a biztonsági kockázatokkal riogatott amerikaiak távolmaradása -, a mindig vidám ausztrál drukkerek rendre csapatostul vonultak sikersportáguk helyszínére, az uszodába, európai szurkolókból pedig egyetlen versenyen sem volt hiány.

Szívderítőek voltak azok a magyar "szurkolói szabadcsapatok" is, amelyek nagy létszámban - bár erejüket a párhuzamos rendezvények miatt időnként kényszerűen megosztva - járták a különböző helyszíneket. Ők nemcsak a kézilabdázók és a vízipólózók mérkőzéseit varázsolták idegenben is hazai hangulatúvá, de a vívásban - például a párbajtőröző Nagy Tímea esélyeket megcáfoló diadalakor -, sőt Igaly Diána győzelmekor a lövészeten is a két sportágban ritkán tapasztalható hangulatot teremtettek.

A kivételes szurkolói támogatás ellenére egy tekintetben Athén mégsem számít az európaiak olimpiájának: az éremtáblázaton teret veszítettek, különösen Oroszország, amely négy évvel ezelőtt, Sydneyben még 32 aranyat szerzett, és ezzel az országok nem hivatalos, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által el nem ismert versengésében a második helyen végzett. Most viszont kilenc versenynap után még csak hatnál tartott, miután a női súlylökésben - éppen az ókori versenyek színhelyén, Olümpiában - győztes Irina Korzsanyenkót doppingolás miatt megfosztották aranyérmétől. A szokásoknak megfelelően javítottak négy évvel korábbi teljesítményükön a házigazdák, noha a görögök gyűjteményét csökkentette két vágtázójuk, Kosztasz Kenterisz és Katerina Thanu doppinggyanú miatti visszalépése (HVG, 2004. augusztus 21.), valamint a tiltott teljesítményfokozók használatán rajta is kapott súlyemelő, Leonidasz Szampanisz megfosztása a bronzéremtől.

A nyári játékok nyertesei a jelek szerint az újabb, érmeket szerző kis sportnemzetek mellett az ázsiai, elsősorban a japán és a kínai sportolók. Japán, amely a házigazdák hátszelével 1964-ben Tokióban 16 aranyéremig jutott, Sydneyben viszont öttel volt kénytelen megelégedni, ezúttal tíz versenynap után 15 aranynál tartott. Ráadásul a japánok már nemcsak hagyományos sportágaikban - mindenekelőtt a cselgáncsban - nyertek, hanem az uszodában is három aranyéremmel gazdagodtak, ebből kettőt szerzett a mellúszó Kitadzsima Koszuke, aki mögött a 200 méteres távon éppen Gyurta Dániel lett a második.

Kína viszont a Szovjetunió, illetve az NDK nyomása alól immár megszabadult Egyesült Államok új mumusa lett, olyannyira, hogy tíz nap alatt ugyanannyi aranyat gyűjtött, mint az amerikaiak. A kínaiak sem csupán azokban a sportágakban nyertek, amelyekben szoktak - például asztaliteniszben, ahol az utóbbi három olimpián csak most fordult elő, hogy a férfi egyesben nem ők győztek -, ami nem véletlen. A 2008-as nyári játékokra házigazdaként készülő Peking - amely 2006 végére minden sportlétesítményét megépíti - szisztematikus munkával keresi és neveli azokat a tehetségeit, akiktől a számára eddig nem sok sikert hozó diszciplínákban eredményt vár.

Az elszántság az egykori NDK-éra emlékeztet, és sokak szemében a párhuzamosság nem áll meg a sportiskolák rendszerénél és a gyerekkori kiválasztásnál, hanem az állami támogatású doppingolásban is folytatódik. Az eredmény mindenesetre az összehangolt erőfeszítést igazolja, hiszen - az olimpiát 1952 és 1980 között Tajvan elismerése miatt bojkottáló - Kína, amely első aranyérmét csak az 1984-es Los Angeles-i játékokon szerezte, a múlt vasárnap már a századikat kasszírozta, amikor is Csang Ji-ning lett az asztalitenisz női egyesének győztese. Pekingben házigazdaként állítólag legalább negyvenet terveznek nyerni, ezért olyan sportágakat is célba vettek, mint az evezés vagy a vívás. Ez utóbbiban a férfi tőr csapatversenyében akár már most is meglett volna az arany, ha a nemzetközi szövetség véleménye szerint nem téved a végül győztes olaszok javára többször is a magyar Hidasi József, akit ezért két évre eltiltottak az asszóvezetéstől.

NAGY GÁBOR / ATHÉN

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Monitor

Ugródeszka

"Periklészt is bírálták két és fél ezer éve, amiért megépítette az Akropoliszt" - védekezett a hetvenes évek közepén...

Közös EP-frakcióról tárgyalt Varsóban a spanyol szélsőjobb vezére

Közös EP-frakcióról tárgyalt Varsóban a spanyol szélsőjobb vezére

Nem aratott nagy tetszést a Brexitről kötött alku

Nem aratott nagy tetszést a Brexitről kötött alku

Rossi elárulta, hogyan küldi pályára a válogatottat Horvátország ellen

Rossi elárulta, hogyan küldi pályára a válogatottat Horvátország ellen

6 tuti tipp a jó alváshoz az 1600-as évekből

6 tuti tipp a jó alváshoz az 1600-as évekből

12 GB RAM és ventilátor is kerülhet az ütős új androidos telefonba

12 GB RAM és ventilátor is kerülhet az ütős új androidos telefonba

Szalay Bence: Nehéz eldönteni, hogyan legyél most pasi

Szalay Bence: Nehéz eldönteni, hogyan legyél most pasi