A múlt héten nyílt meg az a kiállítás Berlinben, amelyet már az ötletmegszületésének pillanatától ellenérzések kísértek. A modern képzőművészet vitathatatlanul reprezentáns bemutatójának pénzügyi forrásai ugyanis erősen vitathatók.

"Most a művészetet ünnepeljük" - mondta megnyitóbeszédében Gerhard Schröder kancellár, utalva arra, hogy ezek a művek eddig a nagyközönség elől elzártan, raktárak mélyén pihentek, s legfeljebb gyűjtőjüknek jelenthettek örömet. Ám Friedrich Christian Flick komolyan vette azt a felelősséget, ami ennek a gyűjteménynek a birtoklásával jár - fejtegette a német kormányfő múlt kedden este Berlinben -, s most mindenki számára láthatóak lesznek az alkotások. Az elsősorban amerikai művészek - Bruce Nauman, Gordon Matta-Clark, Paul McCarthy vagy Jason Rhodes - műveire épülő kiállítás már méreteit és gazdagságát tekintve is lenyűgöző. A korábbi Hamburger Bahnhof pályaudvar épületében és a mellette lévő, külön erre a célra nyolcmillió euróért rendbe hozott raktárban 13 ezer négyzetméteren összesen 2500 alkotást mutatnak be.

Az első körben, jövő január végéig, a Flick-gyűjtemény 500 darabja látható, s ezt követően a hét évre tervezett kiállítási ciklusban újabb és újabb műveket hoznak át a gyűjtő zürichi raktáraiból és tesznek hozzáférhetővé a művészetkedvelők számára. Pontosabban: az egészen modern művészetet kedvelők számára. Arra ugyanis aligha lehet számítani, hogy a Hamburger Bahnhof épülete előtt olyan sorok kanyarognak majd, mint a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) közelmúltban zárt, berlini vendégkiállításának helyet adó Neue Nationalgalerie előtt.

Az átlagos MoMA-látogató ugyanis a Flick-gyűjtemény első csarnokába lépve esetleg csak annyit látna, hogy egy alumíniumból megformált traktor áll előtte, ami valamiért szobornak tekintendő. Vagy azt, hogy valaki egészen hétköznapi használati tárgyakat halmozott fel, elsőre talán nem is érthető rendezőelvet követve. Az avatatlannak a kiállítási katalógust kellene segítségül hívnia, hogy megtudja, a kaliforniai Jason Rhodes Teremtésmítosz című installációja - varrógéppel, autórádióval, számítógép-monitorral, kempingszékkel - az ipari társadalmak túltermelését, az ember elgépiesedését ábrázolja.

Az ember keresi a helyét a világban, szorongások és félelmek közepette tárgyakkal veszi körül magát, cselekedeteit kényszerek és ösztönök vezérlik - sugallja a kiállítás számtalan alkotása. Mondjuk a bemutató sztárjának számító Nauman Öt menetelő férfi című képe, amelyen a bizonytalan cél felé törekvő meztelen alakok egyszerre lendítik a lábukat, s ezzel együtt emelkedik a péniszük is. Vagy az az installáció - ugyancsak Bruce Nauman alkotása -, amelyen két, egymással szemben felállított sportpályatribün közül hiányzik a pálya, s így a nézők a meccs helyett egymással - önmagukkal szembesülnek.

Az, hogy a kiállítás nem maradt meg a szakmai közvélemény s az egészen újszerűt kedvelő közönség magánügyének, és már megnyitása előtt élénk, helyenként heves viták középpontjába került, s hogy több közéleti személyiség, történész emelte fel a szavát ellene, a gyűjtemény névadójának köszönhető. Friedrich Christian Flick ugyanis Friedrich Flick nagyiparos unokája. Annak a Flicknek, aki a legismertebb volt a Hitlert erkölcsi gátlások nélkül kiszolgáló német nagytőkések között, aki már a hatalomátvétel előtt pénzzel támogatta a nácikat, aki tagja volt Heinrich Himmler baráti körének, aki 1937-ben formálisan is belépett a nemzetiszocialista NSDAP-be, s akit a háborús bűnösök nürnbergi perében hét évre ítéltek, amiből három évet le is kellett ülnie.

Friedrich Christian Flicket és a kiállítás megrendezésének ötletét természetesen nem azért támadták, akik támadták, mert ő Flick unoka. Más örökséggel volt baj. Azzal, hogy Flick abból a pénzből lett tehetős műgyűjtő és bőkezű mecénás (a múzeumátalakítás 8 millió eurós költségét például ő állta), amit a nagypapától örökölt. Ahhoz a pénzhez pedig vér és verejték tapadt: többek között több mint negyvenezer kényszermunkásé, akik a második világháború idején a Flick-gyárakban robotoltak, sokan közülük halálukig (HVG, 2003. február 1.).

"Amit a nagyapám tett, azért elítélték, s azt nem is lehet semmiféle művészettel tisztára mosni" - fogalmazta meg a múlttal való szembesülésről alkotott felfogását Friedrich Christian Flick, de rögtön a kiállítást ellenzőknek szegezte a kérdést: miért ne lenne neki joga, hogy a Flick család történetének piszkos fejezeteihez most szép, tiszta oldalakat fűzzön hozzá? Schröder kancellár szerint van joga. Hiszen a szociáldemokrata (SPD) német kormányfő azzal, hogy elvállalta a kiállítás megnyitását, letette a garast a múltfeldolgozás és a felelősségvállalás ilyetén értelmezése mellett. Az állandó lakhelyét tekintve svájci illetőségű Flick elégedett lehetett. Eredetileg Zürichben szerette volna bemutatni gyűjteményét, ám a svájciak - mintegy előzetesen magukévá téve a kiállítás berlini ellenzőinek álláspontját - az alkotások megvásárlására fordított pénz eredete és a Flick névhez kapcsolódó negatív imázs miatt köszönettel visszautasították az ajánlatot. Gondolt-e már Berlinre? - tette fel ekkor a kérdést Flicknek Klaus Wowereit, a német főváros kormányzó polgármestere (SPD), s így jött létre az a hét évre szóló szerződés, amely alapján a Flick-magángyűjtemény 2011-ig Berlinben lesz látható. "Azt szeretném, ha tovább itt hagyná a műveket. Ha lehet, örökre" - fordult a gyűjtőhöz a megnyitón a kancellár, állást foglalva a kiállítás körüli vitákban. Amelyek most egy újabb fordulattal gazdagodtak: Lothar Binding SPD-s parlamenti képviselő beadvánnyal fordult a szövetségi számvevőszékhez, azt kérve, vizsgálják meg a kölcsönbérleti szerződés részleteit. A Flick-gyűjteményt ugyanis az adóparadicsomnak számító brit Guernsey szigeten bejegyzett Contemporary Art Ltd. nevű cég kezeli, s szociáldemokrata képviselők egy csoportja már korábban kezdeményezte, hogy közpénzből gazdálkodó intézmények ne köthessenek szerződést nyilvánvalóan adómegkerülésre létrejött cégekkel. A számvevőkhöz forduló képviselő szerint a kiállítás növeli a magángyűjtemény értékét, s mivel ehhez közpénzeket használnak fel (a bemutató folyó költségeit az állami tulajdonú Porosz Kulturális Alapítvány állja), jogos a vizsgálódás és az az igény is, hogy az így létrejött nyereség után Németországban adózzanak.

Nyereséget egyelőre a modern képzőművészet kedvelői könyvelhetnek el - de tulajdonképpen a kiállítás ellenzőinek sem kellene magukat vesztesnek érezniük. Mert bár a pénz eredete a Harmadik Birodalomba nyúlik vissza, az biztos, hogy az ezen a pénzen megvásárolt műalkotásoknak semmi közük nincs a nemzetiszocializmus eszméihez. Éppen ellenkezőleg: a hitleri idők művészetfelfogása, az erőt sugárzó, diadalmas árja alakok ideálját propagáló akkori "képzőművészet" és a kortárs alkotók útkereső, mítoszokkal, szorongásokkal, szexualitással átszőtt alkotásai között látványosan nagy az ellentét. Olyannyira, hogy a nácik - akik Joseph Goebbels vezérletével 1937-ben Elfajzott művészet címen Münchenben elrettentő példának szánt kiállítást rendeztek azoknak a festőknek és szobrászoknak az alkotásaiból, akik számukra nemkívánatosak voltak, s Ernst Barlachtól Paul Kleeig gyakorlatilag a teljes modern 20. századi képzőművészetet száműzték a nyilvánosságból - ezt a bemutatót bizonyosan betiltanák.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Négy nap alatt 55 Jóbarátok-részt nézett meg munkaidőben, most perelik

Négy nap alatt 55 Jóbarátok-részt nézett meg munkaidőben, most perelik

Kisebb tűz keletkezett az egyik tűzijátékos uszályon Budapesten

Kisebb tűz keletkezett az egyik tűzijátékos uszályon Budapesten

Továbbra sem megy Andy Murrey-nek

Továbbra sem megy Andy Murrey-nek

130 ezer katona részvételével tartanak hadgyakorlatot Oroszország és szövetségesei

130 ezer katona részvételével tartanak hadgyakorlatot Oroszország és szövetségesei

Bizonytalan az egyiptomi vasúti tender, ami miatt orosz kézbe adnák a Dunakeszi Járműjavítót

Bizonytalan az egyiptomi vasúti tender, ami miatt orosz kézbe adnák a Dunakeszi Járműjavítót

Megtalálták a Tátrában eltűnt barlangászok felszerelését

Megtalálták a Tátrában eltűnt barlangászok felszerelését