Kétszer is titkos fegyverraktár nyomaira bukkantak Bécs környékéna hatóságok. Ám lehet, hogy a boszniai háborúból Ausztriábacsempészett fegyverek csak egy gyilkosság leplezéséhez kellettek.

A kereknek látszó történet úgy kezdődött, hogy a News nevű osztrák bulvárhetilap szerkesztőjét szeptember 10-én felhívta egy férfi, és közölte vele: tucatnyi kalasnyikov, kézigránát és páncélököl búvik meg egy Bécshez közeli fegyverraktárban. Ma már tudni lehet, hogy a névtelen telefonáló egy bizonyos Werner N. volt, aki a hitetlenkedő szerkesztő kérdésére elmondta, hogy a titkos raktárt az itteni "Budai-hegységben", a Wienerwaldban lehet megtalálni. Újabb kérdésre kibökte, hogy a fegyverarzenál boszniai szerbeké, akik évtizedek óta Ausztriában dolgoznak vendégmunkásként. 1992-96 között, a boszniai háború idején amolyan hétvégi harcosokként jártak haza, hogy segítsék rokonaikat és védjék ottani vagyontárgyaikat: péntekenként, miután letették a munkát, autóba pattantak és a dupla fenekűvé alakított csomagtartóba rejtett fegyvereikkel mentek harcolni. Úgy intézték lövöldöznivalójukat, hogy a hétfői munkakezdésre visszaérjenek.

A németül akcentus nélkül beszélő férfinak ekkor már megeredt a nyelve, és elmagyarázta, hogy ezek a Bécsi-erdőben elrejtett fegyverek tudatos gyűjtőmunka következtében duzzadtak készletté. A szerbek ugyanis annak idején attól tartottak, hogy a harcok kiterjednek, és a polgárháború eléri Ausztriát is. A rendőrségnek azért nem merték azóta sem beszolgáltatni a fegyvereket, mert tartottak a rejtegetésért járó büntetéstől - magyarázta az informátor, miért egy újsághoz, nem pedig a hatósághoz fordultak.

A szerkesztő hitte is meg nem is, amit hallott, mindenesetre felhívta a terrorelhárítás embereit. Fél óra múlva három személyautóval elindultak a helyszínre: az újságíró, egy fotóriporter és a hivatalos szervek emberei. Híven követték a leírást: A1-es autópálya, letérő a purkersdorfi leágazásnál. A megjelölt bekötőútnál csupán lazán fedték az ágak a talált tárgyakat: fekete szemeteszsákokba csomagolva 22 darab kalasnyikovot, a hozzájuk illő 83 lőszert, 35 darab kiélesített kézigránátot, egy cseh géppisztolyt, egy orosz M80 típusú páncélökölt - csupa olyan harci eszközt, amilyet tíz éve a Balkánon is használtak. A tűzszerészek különösen a páncélököltől lettek idegesek, hiszen ezzel a típussal akár a Schwechatra érkező utasszállító repülőgépeket is le lehetne szedni. Arról nem is szólva, hogy egy hasonló páncélököllel lőtték ki két hete Feldkirchenben a La Cocotte nevű bordélyház oldalát, hogy visszavonulásra késztessék az örömtanya tulajdonosát.

Nyilvánvaló, hogy a zsákokat nem sokkal a telefonhívást megelőzően helyezték el az erdőben, következtettek a nyomozók, akik nem zárták ki, hogy további fegyverek is előkerülhetnek. Elvégre Ausztriából valamennyi exjugoszláv nemzet fia járt haza küzdeni. Mindenesetre a Purkersdorf közeli rejtekben sok tárgyon felfedezték a négy beégetett C betűt, a szerb csetnikek jelét.

Az újságíró, Andreas Zeppelzauer izgalmas képek kíséretében megírta a Bécsi-erdő titkát, és illusztrációképpen megszólaltatott egy boszniai szerb vendégmunkást, aki elmesélte, hogy a háború idején egy kisbuszt vásárolt, s azzal járt haza fegyverekkel, extrabenzinnel, élelmiszerrel. A nagy visszhangot kiváltó történetre tamáskodó olvasói levelek reagáltak: íróik nem találták életszerűnek a telefonáló akcentusmentességét, és abban is kételkedtek, hogy bárki is komolyan tarthatott a polgárháború ausztriai eszkalációjától. Ráadásul a fegyverek nem keletről nyugatra vándoroltak a balkáni háború idején, hanem fordított volt a menetirány - okoskodtak a hozzászólók.

Tíz nappal a történtek után ismét csöngött a telefon a News szerkesztőjénél. A már ismert hang a korábbinál is izgatottabban közölte, hogy további fegyverkészletet kínál átvételre, ezúttal Bécs Rózsadombján, a Höhenstrasse környékén. Zeppelzauer az utasításnak megfelelően szeptember 20-án reggel 9 órakor egy közeli benzinkútnál várta, hogy pontos eligazítást kapjon. Nyolc perccel később meg is szólalt a mobilja, de a férfi elfúló hangon csak annyit kiáltott, hogy minden a levegőbe repült. Utóbb egy buszsofőr jelentkezett, aki 9 óra után néhány perccel látott a Höhenstrasse szélén egy nyitott hátsó ajtajú fehér autót egy rakodó nővel és mellette egy férfival. Mire az újságíró és a rendőrség odaért, a nő már halott volt, a férfinak pedig nyoma veszett. A tűzszerészek géppuskát, lőszereket, pisztolyt és kézigránátokat találtak a csomagtartóban, a korábbi helyszínről már ismert fekete szemeteszsákokba csomagolva. Az egyik gránát robbanhatott fel a nő kezében a pakolás közben - gondolták először a rendőrök.

Mégis más irányt vett a nyomozás, amikor az elhunytat azonosították. Kiderült, hogy egy 39 éves purkersdorfi elvált asszony az áldozat. Tőle a nyomok a nála egy esztendővel fiatalabb Werner N.-hez vezettek, aki mellett az asszony egy esztendeje amolyan titkárnőféle volt. Az előkerült végrendeletben a szerencsétlenül járt nő 300 ezer eurós életbiztosítását a férfira és annak feleségére hagyta, cserébe azt kérve, hogy ha vele bármi történne, a főnöki házaspár legyen a tízéves kislányának gyámja. A buszvezető felismerte a férfiban a fehér autó mellett álló személyt, az újságíró pedig a hangja alapján állította, hogy ő volt a telefonáló.

A szintén purkersdorfi Werner N.-t, aki a nyolcvanas években postarablás miatt már néhány évet rács mögött töltött, letartóztatták. Ő készségesen vallott, de az osztrák belügyminisztérium szerint igencsak ellentmondásosan. Elmesélte kihallgatóinak, hogy a boszniai háború idején segélyszállítmányokat vitt a térségbe saját járművén, innen a kapcsolata a balkániakkal. Utóbb áttért a hitelközvetítésre, az előző időszakból szerzett ügyfélkör számára.

Talán az egész "lefegyverzés" csak ürügy volt a gyilkossághoz, az életbiztosítás megszerzéséhez - ébredt gyanú a nyomozókban, különösen annak nyomán, hogy kiderült: nem véletlen beleset történt, hanem manipuláció révén robbant fel a gránát a nő kezében. Időközben elővettek egy régi ügyet is, akkor a purkersdorfi férfit egy nyugdíjas meggyilkolásával vádolták, akinek a házához jutott hozzá egy kétes végrendelettel. Akkor azonban a vádat nem tudták bizonyítani.

A nyomozás még nem zárult le. A letartóztatott férfi felesége mindenesetre hisz súlyosan eladósodott férje ártatlanságában: ha pénzért öl, akkor inkább a saját feleségét kellett volna eltennie láb alól, mert neki 600 ezer eurós életbiztosítása van. N.-né mindenesetre a testamentumnak megfelelően azonnal magához vette az elárvult kislányt - a rendőrség pedig a fegyvereket.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Androidos? Problémás alkalmazásokra bukkantak, az egyik a netet és az aksit is szívta

Androidos? Problémás alkalmazásokra bukkantak, az egyik a netet és az aksit is szívta

Vigyázzon, ha eladott valamit, baj ne legyen az adóbevallásnál

Vigyázzon, ha eladott valamit, baj ne legyen az adóbevallásnál

Szívesen hallgatna podcastot a hétvégén? Itt egy teches adás, érdemes belehallgatnia

Szívesen hallgatna podcastot a hétvégén? Itt egy teches adás, érdemes belehallgatnia

Változtat a Microsoft, de továbbra is rengeteget fizet, ha valaki talál egy hibát

Változtat a Microsoft, de továbbra is rengeteget fizet, ha valaki talál egy hibát

Meghosszabbítaná az ügyészség a terrorizmussal gyanúsított szír férfi letartóztatását

Meghosszabbítaná az ügyészség a terrorizmussal gyanúsított szír férfi letartóztatását

A történészektől bírálatot, az államtól 350 millió forintot kapnak a Turán-kutatók

A történészektől bírálatot, az államtól 350 millió forintot kapnak a Turán-kutatók