A következő évek egyik kihívása a kínai társadalom számára a negyedszázaddal ezelőtt bevezetett egykepolitika következményeinek orvoslása. Az egyre átláthatatlanabb gyermekvállalási rendszer a kétgyermekes családmodell felé látszik elmozdulni.

"Mi itt a városban csak akkor vállalhatnánk szabadon második gyermeket, ha mindketten egykék lennénk, ám mivel csak én vagyok az, a férjem nem, egy második szülés esetén kettőnk háromévi jövedelmét kellene befizetnünk büntetésként" - magyarázta különösebb felháborodás nélkül a HVG-nek a frissen házasodott 26 éves Pan Li, egy tanácsadással foglalkozó sanghaji vegyesvállalat munkatársnője, milyen keretek között tervezhetik családi jövőjüket. Az egykegeneráció tipikus képviselőjeként az ifjú hölgy tulajdonképpen valóban örülhet annak, hogy néhány éve (legalábbis a tartományok döntő többségében) nem kell különböző állami szervektől már első terhességéhez is engedélyt kérnie, vagy hogy az esetleg - a büntetés dacára - vállalt második gyermek születése előtt Sanghajban már nem várakoztatják őket négy évig az első után, és terhessége alatt nem próbálják családtervezési hivatalnokok szép szóval vagy erővel abortuszra bírni.

Tény, hogy az elmúlt évtizedekben Kínában igen nagy változásokat eredményezett a népesedési és családpolitika. A népköztársaság 1949-es alapításakor 541 milliós országot ma már több mint 1,3 milliárdnyian lakják, ám kínai szakemberek büszkén emlegetik, hogy a hatalmas növekedés mellett az elmúlt negyedszázadban mintegy 300 millió újszülött világra jöttét akadályozták meg adminisztratív eszközökkel, ami becslések szerint több mint 890 milliárd dollár megtakarítást jelentett a kommunista államhatalomnak. Ráadásul "óriási eredmény egy fejlődő országban, hogy a nők termékenységi arányszámát - vagyis hogy hány gyermeket szülnek életük során - az 1970-es hatról mára 1,8 alá sikerült leszorítani, ami hosszabb távon, a 2040-es évek elejétől a lakosság csökkenéséhez fog vezetni. Igaz, kicsit lassabban, mint az önök e téren egészen más helyzetben lévő hazájában, ahol 1,3 ez a mutató" - büszkélkedett a HVG-nek Ku Pao-csang, a Kínai Családtervezési Egyesület főtitkárhelyettese.

Hiába szépek azonban papíron a mutatók, a kontinensnyi ország egyre több, ma már hivatalosan is elismert problémával szembesül, az 1970-es évek végén bevezetett, csupán egy gyermeket engedélyező népesedéspolitika következményeként. A rendszer anomáliáit már az is jelzi, hogy a hajdan többé-kevésbé egységes előírás mára átláthatatlan, egyik tartományról a másikra, sőt szinte városonként változó szabályok - és az azok alóli kivételek - halmazává vált. Ráadásul különböző szempontok alapján kiválasztott tartományokban tucatnyi - a családtervezési politika kereteit feszegető - kísérleti program fut egymással párhuzamosan. Egyes vidékeken például a családot a szülés után meglátogató orvos ma már nem a hajdan kötelező méhen belüli fogamzásgátló eszköz felhelyezését, hanem a hasonló célú, ám alternatív megoldásokat népszerűsíti. De vidékiek esetében - különösen, ha az első gyermek lány, vagy fogyatékkal született - már jó ideje nem gördítenek adminisztratív akadályt a második vállalása elé, hacsak a munkáltatótól, a települési elöljárótól és a családtervezési állami bizottságtól származó engedélyek sokszor megalázó beszerzését nem tekintjük annak.

Különben is a kínai hatóságok - külföldi nyomásra - ígéretet tettek arra, hogy eltörlik a "terven felül" született második gyermekeket (és szüleiket) eddig sújtó intézkedéseket. A szülőket ugyanis - ha párttagok vagy állami vállalatnál dolgoznak - a legutóbbi időkig elbocsátották állásukból, a gyermek pedig afféle másodrendű állampolgárként hátrányt szenvedett az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, és nehezebben házasodhatott. Az értük fizetendő büntetési tétel ugyanakkor a mai napig igen magas és meglehetősen nagy szórást mutat: a helyi éves átlagjövedelem felétől annak tízszereséig terjed. A nagyjából ezerjüanos (1 jüan = 22 forint) minimálbérrel igen előkelő helyen álló Sanghajban egy, a HVG-nek név nélkül nyilatkozó fiatal apa nemrégiben fizetett be az államkincstárba 40 ezret második gyermekének születésekor.

Az elrettentő büntetési tételek és az ilyen "becsúszott" második gyermek után az anyát sújtó kötelező sterilizálás látszólag megtették a hatásukat, hiszen a nagyvárosi utcákon, játszótereken csak elvétve lehet kétgyermekes családokkal találkozni. De elsősorban az egykepolitikának mindig is jobban ellenálló vidékiek miatt a látszat némileg csal, hiszen "a szabályozás által az elmúlt negyedszázadban érintett családok mintegy harmadának van ma csupán egy gyermeke" - jelzi a szigor viszonylagosságát Hszie Csen-ming, a Kínai Népesség- és Fejlődéskutató Központ igazgatóhelyettese. Ennek ellenére a sajátos gyermekpolitika komoly torzulásokat okozott a kínai társadalom szerkezetében. Külföldi szakértők már az 1990-es évek eleje óta riogatnak a nemek arányának veszélyes mértékű eltolódásával, ami az elmúlt két évtizedben országos szinten 109-ről 117-re növelte a száz lányra jutó fiúk arányát - a legmagasabb a déli Hainan és Kuangtung tartományokban, ahol 2000-ben a 130-at is meghaladta az átlag. Ennek oka - a családpolitika mellett - a több ezer éves kínai hagyományokban keresendő, amelyek szerint házasságát követően a lány a férje családjához tartozik, és az idős(ödő) szülők - nyugdíj híján - csak fiúgyermekükre számíthatnak.

Bár ma már a hivatalos adatok is elképesztő fiú-lány arányokról tanúskodnak, a házasulni kívánó vagy partnerüket kereső férfiak helyzete a legtöbb helyen mégsem kétségbeejtő. A frissen férjhez ment Pan Li úgy véli, nagyvárosokban - különösen értelmiségi körökben - "éppen hogy a lányoknak okozhat gondot a párválasztás, mivel amíg tanulnak, alig van idejük ilyesmivel foglalkozni, utána pedig hiába vetik be akár az internetet is a partnervadászatban, a fiúk a 20-22 éveseket keresik, a végzett, esetleg karrierjüket építgető egyetemisták már túl öregek nekik". Az amúgy is szűkös választékot csökkenti, hogy Kínában egyre több lány és fiatal nő tűnik el - 2001 és 2003 között hivatalosan 42 ezer elraboltat szabadítottak ki -, akiket prostitúció mellett többnyire házasságra kényszerítenek. A hatóságok mindenesetre 2005-től programot indítanak a leánygyermekek védelme, hivatalos nyelven "túlélése és fejlődése" érdekében, amely nemcsak a lányos családok megsegítését és felvilágosítását tartalmazza, hanem azt is, hogy a terhesség 14. hete után már ne lehessen abortuszt végez(tet)ni. Mindezzel - ígérik - 2010-re vissza lehet majd szorítani a nemek eltorzult arányát.

Ennél is nagyobb gondot jelenthet azonban a kínai társadalom elöregedése. A vezető angol nyelvű kínai hetilap, a Beijing Review másfél hónappal ezelőtti - az egykepolitika gazdasági szempontú felülvizsgálatát sürgető - cikke szerint a foglalkoztatási gondok mellett komoly kihívás lesz, hogy a 60 év felettiek ma még csak 10 százaléknyi aránya 2050-re 27-re (más források szerint 30 fölé) emelkedhet. Annál is inkább, mivel Kínában igen kezdetleges a társadalombiztosítás, 2003-ban az ázsiai ország lakosságának bő egytizedére (elsősorban állami alkalmazottakra) terjedt ki az egyébként nem túl bőkezű ellátás.

A felnövekvő egykegeneráció társadalomlélektani problémákat is felvet, jellegzetes személyiségvonások formájában. Évek óta sokat cikkeznek az úgynevezett "kis császárok" nemzedékéről, akiket négy nagyszülő és két szülő felváltva kényeztetett. Szociológusok most kétségbeesve sorolják a szülő- és munkaképes korba érkezettek jellemgyengeségeit: a laza munkaetikát, a lustaságot, a gyenge gyakorlati képességeket, a takarékosságra való képtelenséget, a csekély felelősségtudatot. De olyan felmérést is publikáltak például a People's Daily című napilapban, miszerint a munkaerőpiacra bekerült egykék más korosztályoknál jóval gyakrabban váltogatják munkahelyüket, elsősorban a kollégákkal való összeférhetetlenség miatt. A HVG által erről kérdezett, már idézett szakemberek viszont elsősorban azt emelték ki, hogy a világban általános jelenség a felnövekvő nemzedékek elkényeztetése, másrészt felhívták a figyelmet arra, hogy milyen nagy a társadalmi nyomás a kínai egykegeneráción, hiszen egyszerre kell az elődök által elindított gazdasági reformokkal elért eddigi sikereket folytatnia, miközben otthon sok fiatalnak egyedül kell több felmenő generációt is eltartania.

A helyzet komolyságát mutatja, hogy tavaly év elején a kormány sürgetésére felállt egy több mint 250 fős, különböző szakterületek képviselőiből álló kutatógárda, amely a változásnak a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásait vizsgálja. Ugyanakkor a kínai sajtóban is egyre több az immár hivatalos helyekről érkező, a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatát, elsősorban a második gyerek engedélyezését felvető "elszólás". Egy öt évvel ezelőtti felmérés szerint egyébként a 31 tartományból vagy autonóm területből mindössze nyolcban vállalnának a szülőképes korú házas nők két vagy több gyereket, ha erre lehetőségük lenne. Vagyis nem biztos, hogy az utóbbi évtizedekben folyamatosan javuló anyagi körülmények között élő kínai nők sokkal többet szülnének, ha újra rájuk bíznák a családtervezést.

ILLÉNYI BALÁZS / PEKING, SANGHAJ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Diploma nélkül is elkezdhető a tanári pálya

Diploma nélkül is elkezdhető a tanári pálya

2020-ra csődbe mehet az osztrák hadsereg a védelmi miniszter szerint

2020-ra csődbe mehet az osztrák hadsereg a védelmi miniszter szerint

Ezreket bocsátana el Macron, nő az elégedetlenség

Ezreket bocsátana el Macron, nő az elégedetlenség

A két Korea közötti senkiföldjén lépett fel a magyar zenekar

A két Korea közötti senkiföldjén lépett fel a magyar zenekar

Tibi atya az egyik legnagyobb vesztese a Facebookon zajló különös eseményeknek

Tibi atya az egyik legnagyobb vesztese a Facebookon zajló különös eseményeknek

Átalakításra készülnek a Mészáros-cégbirodalomban

Átalakításra készülnek a Mészáros-cégbirodalomban