Az egykori keleti tömb országai közül "méretarányosan" az NDK-nak volt a legerősebb állambiztonsági szolgálata. A berlini Stasi-központ elfoglalásának 15. évfordulóján nyílt nap nyújtott betekintési lehetőséget az egykori adatgyűjtésbe és a mostani múltfeldolgozásba.

Múlt szombat délelőtt Kelet-Berlin Lichtenberg nevű kerületében kisebb-nagyobb embercsoportok igyekeztek egy nagy, reménytelen szürkeségbe burkolózó, Sztálin-barokk monstrumokból és melléjük toldott panelépületekből álló háztömb felé: nyílt napot hirdetett a volt NDK állambiztonsági minisztériuma, a Stasi archívuma. Tizenöt évvel ezelőtt is emberek ezrei vonultak a hírhedt Normannenstrasse irányába, csakhogy akkor nem a históriai kíváncsiság vezette őket. A már a demokratizálódás útjára lépett, de egyben a megszűnés felé tartó NDK polgárai akkor tüntetni mentek a 92 ezer hivatásos tiszttel és 175 ezer informális munkatárssal - magyarul: besúgóval - dolgozó Stasi-központhoz.

Hogy ki miért, az változó volt. A legtöbben azt követelték - és erről szólt a tüntetést szervező ellenzéki erő, a Neues Forum felhívása is -, hogy a Stasi azonnal szüntesse meg tevékenységét. Volt, aki meg akarta akadályozni, hogy a közutálatnak és közrettegésnek örvendő titkosrendőrség "átmentse" magát. Merthogy voltak ilyen törekvések is: az átmeneti időben, Erich Honecker eltávolítása után, a Modrow-kormány idején készültek tervek, hogy a Stasiról, azaz Állambiztonsági Minisztériumról már Nasira, vagyis Nemzetbiztonsági Hivatalra átkeresztelt szerv, persze egy kicsit megtisztítva, de működjön tovább - annak ellenére, hogy az NDK parlamentje, a Volkskammer január 12-ei határozatával döntött a feloszlatásáról. És volt, aki egész egyszerűen csak arra volt kíváncsi, mi van ott, hátha talál valami aktát magáról. Végül nagyon sokan azért mentek el, mert meg akarták akadályozni, hogy az NDK egész életét átfogóan ellenőrző szerv megsemmisítse, eltüntesse áldatlan tevékenysége nyomait.

Erre utaló jelek voltak bőven: a vidéki Stasi-központok még az ősz folyamán, gyakorlatilag a berlini fal novemberi leomlása után megkezdték a nyomeltakarítást. Zúgtak az aktamegsemmisítők, másutt egyszerűen tűzre dobták a kartotékokat.

Amikor a tüntetők a fegyveresen őrzött épülettömbhöz értek, ott már bent voltak más ellenzéki csoportok képviselői. Az átalakulás hónapjaiban az NDK-ban is folytak kerekasztal-tárgyalások az időközben PDS névre reformált - s mind erejében, mind taglétszámában erősen visszaesett - egykori állampárt, továbbá a Modrow-kormány és az ellenzék képviselői között, egyebek mellett arról is, hogy közösen hajtják végre a titkosszolgálatok felszámolását. Ennek jegyében az úgynevezett polgári bizottságok képviselői már dél óta a kapun belül alkudoztak-egyeztettek a Stasi-vezetőkkel.

"Nyissátok ki, nyissátok ki!" - skandálta a tömeg, miközben "Menjetek dolgozni!" táblákkal rajzolták föl a szolgálat munkatársainak jövőjét. És egyszer csak megnyíltak a kapuk - belülről. Hogy a döntést a benn lévő ellenzékiek kényszerítették-e ki, vagy az őrök és parancsnokaik gondolták így megelőzni a tüntetés eszkalálódását, ez akkor is vitatott volt, s ma is különbözőek a visszaemlékezések. A lényeg, hogy a tüntetők bejutottak, elfoglalták az épületet, és ettől kezdve éjjel-nappal őrizték a bejáratot, hogy megakadályozzák az iratok elszállítását vagy megsemmisítését.

Volt mit őrizni: 1950-es megalakulásától a Stasi egymás mellé rakva összesen 180 kilométernyi dossziét gyűjtött össze, ezek tartalmáról 17 millió kartont fektettek fel, 5 millió 400 ezer emberről volt névre szóló aktájuk. Az állomány a maga bizarrságában még most is hátborzongató: a 15. évforduló alkalmából a központi archívumot a múlt szombaton felkereső látogatók hosszan sétálhattak a hatalmas, görgős irattartók közötti keskeny "utcákon", megnézték a dossziékat, magnószalagokat őrző polcsikátorokat. Valamint azt is, miként próbálják helyreállítani azokat az anyagokat, amelyeket mégiscsak sikerült valamennyire megsemmisíteni az 1989-1990-es átmeneti időszakban.

A Stasi ugyanis nem várta ölbe tett kézzel az archívumfoglalókat Berlinben sem: amíg bírták az iratmegsemmisítő gépek, azokkal darabolták az aktákat, amikor pedig túlmelegedtek a papírdarálók, kézzel tépdesték össze őket. 17 200 zsákot tömtek tele a fecnikkel 1990-ben, és ezek tartalmát azóta is sziszifuszi munkával rakosgatják össze a Stasi-iratokat őrző hivatal munkatársai. E végeláthatatlan puzzle lassan készül, 16 ezer zsák még feldolgozásra vár, bár most mutatkozik némi reménysugár: egy berlini kutatóintézet, a Fraunhofer Institut kifejlesztett egy módszert, amellyel a papírdarabkákat beszkennelik, majd egy számítógép megpróbálja irattá összeillesztgetni őket.

A Stasinál több mint 5 millió aktabetekintési kérelmet kaptak s részben dolgoztak fel a rendszerváltás óta. Nagyobbik részük átvilágítási ügy volt: 3 millió esetben kellett megvizsgálni, együttműködött-e valaki a szolgálattal, ami köztisztviselők, közalkalmazottak esetében foglalkoztatást kizáró ok, politikusnál, választott képviselőnél viszont nem az, mondván, a választók tudják, kire voksolnak. Személyes aktákba való betekintést 2 milliónál többen kértek - még tavaly is 90 ezer új kérelem érkezett.

A nyílt nap látogatóinak az archívum munkatársai türelmesen elmagyarázták, hogyan történik egy-egy kérelem feldolgozása. A személyes kartoték kikeresése, aztán az azon olvasható ügyszám alapján a polcokon lévő irattartók átbogarászása, a jelentések anonimizálása - harmadik személyről senki nem tudhat meg adatokat, csak azt, róla mit jelentettek, mit gyűjtöttek, s hogy ki tette ezt. Ez utóbbit is csak ismételt kérésre közlik, hiszen előfordulhat - elő is fordult -, hogy közeli hozzátartozóról, jó barátról, házastársról derül ki: besúgó volt.

Egyébként ez volt annak idején az egyik legkomolyabb érv az archívum nyilvánossá tétele ellen. Bosszúállások, leszámolások, lincselések következnek, riogattak a nyilvánosság ellenzői - emlékszik vissza az egykori vitákra Marianne Birthler, a Stasi-iratokat kezelő hivatalnak a parlament által választott vezetője. Az egykori NDK-s ellenállóból magas rangú tisztviselővé lett Birthler az elfoglalási jubileum alkalmából arra is szükségesnek tartotta felhívni a figyelmet, hogy az iratok nyilvánosságáról szóló törvényt még az NDK parlamentje alkotta meg: az az átmeneti, első és egyetlen szabadon választott Volkskammer, amely 1990 márciusától az októberi újraegyesítésig volt hivatalban, és amellyel szemben a nyugatnémetek is inkább amellett voltak, az egész Stasi-anyagot zárják be a nagy, központi szövetségi levéltárba. Ők is leszámolásoktól, bosszúktól féltek.

De ahogy a 15 évvel ezelőtti estén sem alakult ki lincshangulat - amint ezt Heinz Meier, az akkori elfoglalók egyike most felidézte -, az azóta eltelt idő sem produkált olyan eseteket, amikor valaki az itt megismertek okán személyes bosszút állt volna. "Az elzárt archívumok mindig veszélyesebbek, mint a nyitottak" - foglalja össze a tapasztalatokat Marianne Birthler.

WEYER BÉLA / BERLIN

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Ügyesebb az embernél: magát tanította meg korcsolyázni a 3D-nyomtatott robot – videó

Ügyesebb az embernél: magát tanította meg korcsolyázni a 3D-nyomtatott robot – videó

Göncz Árpád poénján Bill Clinton is a könnyeit törölte

Göncz Árpád poénján Bill Clinton is a könnyeit törölte

A férfiak is sokat szenvednek egy ilyen macsó világban, mint a miénk

A férfiak is sokat szenvednek egy ilyen macsó világban, mint a miénk

Habitat for Humanity: A kormány az út szélén hagyja, akinek nincs pénze lakáshitelre

Habitat for Humanity: A kormány az út szélén hagyja, akinek nincs pénze lakáshitelre

10 milliárd fényévre nézne el a NASA, hogy megtudja, hogyan keletkezett az univerzum

10 milliárd fényévre nézne el a NASA, hogy megtudja, hogyan keletkezett az univerzum

Valentin-napi kirándulásra készült, oszló tetemet talált a bakonyi erdőben

Valentin-napi kirándulásra készült, oszló tetemet talált a bakonyi erdőben