Újra kívánják szabályozni Németországban a volt Szovjetunió utódállamaiból érkező zsidók bevándorlását. A kérdés több mint kényes, így a tárgyalópartnerek egyelőre titoktartásba burkolóznak.

A pódiumbeszélgetés egyik résztvevője arról mesélt, örömmel hallotta, hogy az egyik, Berlin környéki zsidó hitközség új hírlevelet adott ki. Gondolta is, belenéz, de csalódnia kellett, mert egy szót sem értett belőle - mivelhogy oroszul írták. Egy másik résztvevő arról számolt be, elment egy hitközség közgyűlésére, de csak annyit értett az ott elhangzottakból, amennyit lefordítottak neki - merthogy oroszul vitáztak. A kormányzó német szociáldemokraták (SPD) berlini székházában, a Willy Brandt-házban egy korábbi, a német-zsidó együttélés kérdéseit boncolgató eszmecsere eme apró epizódjai egyben az egész kérdéskör egyik legalapvetőbb problémáját feszegetik.

A zsidó kultúra és hitélet a számok bizonysága szerint reneszánszát éli Németországban. Amint arra Salomon Korn, a németországi zsidó hitközségek szövetségének alelnöke a közelmúltban rámutatott, abban az országban, ahol a második világháború előtt 600 ezer zsidó élt, a két országrész 1990-es újraegyesítésekor összesen 28 ezer tagot számláltak a hitközségek. Ők is nagyrészt idősek voltak, így mostanra legjobb esetben is 14 ezren maradtak volna. Az, hogy most mégis több mint 80 ezer tagot tudhatnak magukénak a hitközségek, elsősorban Helmut Kohl egykori kereszténydemokrata (CDU) kancellárnak köszönhető. Az ő politikai irányítása mellett született meg 1991-ben a tartományi belügyminiszterek konferenciájának az a döntése, amely feljogosította a volt Szovjetunió országaiban élő s ott zsidóként számon tartott embereket a menekültstátusra s ezzel a Németországba való beutazásra, letelepedésre. A jogalap megállapítása nem volt nehéz, mivel a szovjet személyi okmányokban szerepelt a "zsidó" megjelölés.

Ennek megfelelően érkeztek is Németországba a zsidó menekültek a volt Szovjetunió utódállamaiból, a rendelkezés életbelépése óta csaknem 190 ezren. Ugyanakkor a hitközségek létszáma csak kevesebb mint 90 ezerrel gyarapodott. Ennek egyik oka, hogy sokan eleve nem is keresték a kapcsolatot a hitsorsosokkal, a másik pedig, hogy a zsidó vallási törvények szerint csak az lehet egy hitközség tagja, akinek az anyja zsidó, vagy aki hosszas procedúra után betér. Ha viszont valaki a volt Szovjetunióban az apja származása alapján kapta meg a "zsidó" bejegyzést az útlevelébe, akkor Németországba bejöhetett ugyan, de ott a hitközségbe már nem.

Ráadásul a bevándorlók nagy része, bár többnyire jól képzett, sok esetben diplomás volt, nem sok eséllyel indult az amúgy is túlterhelt német munkaerőpiacon, mivel nem vagy csak gyengén beszélt németül. Az író Vlagyimir Kaminer, az egyebek között az oroszországi bevándorlók életét is karikírozó sikerkönyvek szerzője szabályt erősítő kivétel a beilleszkedés nehézségeire. Mindezekhez járult még egy politikailag kényes mellékszál is: Izrael hol keményebben, hol enyhébben, de folyamatosan nehezményezte a német "zsidócsábítást". 2003-ban például már több zsidó bevándorló érkezett a volt Szovjetunióból Németországba, mint Izraelbe, holott az ottani felfogás szerint Izrael feladata, hogy otthont adjon a világ zsidóságának, nem pedig egy másik országé.

Hogy az "orosz invázió" milyen hétköznapi furcsaságokhoz is vezethet, azt a saját bőrén tapasztalta meg az a házasságkötés miatt Izraelből Németországba áttelepedett férfi, aki odahaza rendőrtiszt volt, s így azt gondolhatta, a biztonságra sokat adó zsidó intézmények valamelyikében, ahol gyakran egymás között oroszul beszélők őrzik a bejáratot, csak talál majd állást. A németül és értelemszerűen héberül is jól tudó jelentkezőnek azonban csalódnia kellett: minden hely be volt már töltve.

Az esetleges izraeli rosszallás meg az egyedi furcsaságok miatt persze mehetne tovább a bevándorlás az eddigi tempóban, ha nem feszítené túl az anyagi kereteket. Mégpedig mind az államiakat, mind a hitközségieket. Az újonnan érkezőket az egyes tartományok között "osztják fel", a munkát nem találók ellátása, a szociális segély, a betegbiztosítás a helyi hatóságokat terheli, a hitközségek fenntartása pedig a németországi zsidók központi tanácsát. S bár a már említettek szerint a bevándorlóknak csak mintegy a fele iratkozik be valamelyik hitközségbe, esetenként még ez is sok lehet. Nevezetesen akkor, ha szociális helyzetüknél fogva nem tudják fizetni a hitközségi hozzájárulást, minek következtében az amúgy is elöregedő hitközségek egy részét az anyagi ellehetetlenülés fenyegeti.

A tartományi miniszterelnökök még a múlt évben megbízták a belügyminiszterek állandó értekezletét, dolgozzanak ki új javaslatot a volt Szovjetunióból érkező zsidók befogadására. Az első körben kirajzolódott elképzelések szerint a jövőben csak az jöhetne Németországba, aki 1990 előtti papírokkal tudja igazolni zsidó származását, legalább alapfokon beszél németül, bírja előre egy németországi hitközség ígéretét, hogy ott befogadják, és végül, de nem utolsósorban, áttelepülése után legfeljebb rövid ideig szorul állami gondoskodásra.

A tartományi belügyminiszterek kívánságlistája kisebbfajta nyilatkozatháborút váltott ki, miután a németországi zsidók központi tanácsa, nehezményezve, hogy kihagyták az előkészítésből, elismerte ugyan, hogy a szempontok között vannak megvitatásra érdemesek, de - mint Paul Spiegel, a tanács elnöke fogalmazott - vannak "teljesen elfogadhatatlanok is". Ezt követően Otto Schily, a német kormány belügyminisztere (SPD) arról biztosította Spiegelt, hogy a végleges szabályozás csakis a központi tanács egyetértésével születhet majd meg. Tény, hogy a belügyminiszteri állandó értekezlet megbízásából a schleswig-holsteini belügyminisztérium dolgozik az új szabályok kialakításán, s az állam és a zsidó tanács képviselői is tárgyalnak egymással. Hogy pontosan milyen tartalommal, arról egyik félből sem lehet egyetlen szót sem kihúzni. Mindenesetre sokat mond Schily egy korábbi nyilatkozata, miszerint ügyelni kell arra, hogy csak olyan személyek érkezhessenek Németországba, akiket megillet a "történelmileg indokolt védelem".

Hogy ennek a feltételnek a jövőben valóban kizárólag olyanok felelhetnek-e meg, akik 45 évesnél fiatalabbak, németül perfektül beszélnek, valamilyen keresett szakmában - például számítástechnikában - felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, egyúttal tartják a sabbatot és szorgalmasan fizetik a hitközségi adót is - nos, ezt még nem lehet tudni.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Most egy honosított brazillal erősít a kínai fociválogatott

Most egy honosított brazillal erősít a kínai fociválogatott

Ha saját lakásból nézné a tűzijátékot, százmilliós kiadása lesz

Ha saját lakásból nézné a tűzijátékot, százmilliós kiadása lesz

Meghalt az első gleccser Izlandon

Meghalt az első gleccser Izlandon

Összetűztek jobb- és baloldali tüntetők Portlandben

Összetűztek jobb- és baloldali tüntetők Portlandben

Egyre több amerikai közgazdász vár recessziót 2021-re

Egyre több amerikai közgazdász vár recessziót 2021-re

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót