Proletár-laptop

Utolsó frissítés:

Olcsó számítógépek tömeges gyártását és elterjesztését kezdeményezte Nicholas Negroponte amerikai professzor. A program segítheti a fejlődő országok felzárkóztatását, miközben újabb busás hasznot hozhat a gyártó cégeknek is.

Végy egy hordozható számítógépet, foszd meg a méregdrága sallangoktól, szorítsd le az árát 100 dollárra, gyártsd milliós szériákban, s így átívelheted a szegény országokat a fejlett világtól elválasztó digitális szakadékot. Ezt állítja egy számítógépguru, Nicholas Negroponte, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kebelén működő Media Lab alapító igazgatója. A 100 dolláros laptoptippel Negroponte professzor az idei davosi világgazdasági fórumon rukkolt elő. Mint mondta, az olcsó számítógép hamarosan elterjedtebb lesz, mint a mobiltelefon.

De hogyan lehet egy laptopot 100 dollárból kihozni, amikor a legegyszerűbb asztali gépek is többe kerülnek? Nos, Negroponte receptje szerint olcsó anyagok és leginkább olcsó lapkák kellenek hozzá, továbbá az ingyenes Linux operációs rendszer, s ami a legfontosabb: a szerkezet legdrágább részét, a 14 hüvelykes, színes kijelzőt 20-25 dollárnál olcsóbban kell gyártani, amit egy kivetítős tévéképernyőhöz hasonló megoldással kíván elérni. A 100 dolláros álomhatáron belül maradást jelentősen megkönnyítené az is, ha a számítógép összeszerelését nem az alkatrészeket kifejlesztő és gyártó Egyesült Államokban, hanem az alacsony bérszínvonalú célországokban oldanák meg.

Az ötletre máris van vevő: Negroponte mögött felsorakozott az egyszerű termináljairól és csipjeiről ismert Advanced Micro Devices (AMD), a Google, a Motorola, a Samsung és a médiamágnás Rupert Murdoch News Corporationje, amely valószínűleg a projekt műholdakhoz kapcsolódását dolgozza majd ki. Az ötletgazda Kínát szemelte ki a termék első számú vásárlójának, és sajtóforrások szerint - noha még a prototípus sem készült el - máris tárgyalásokat folytat a pekingi közoktatási tárcával a példa nélküli közbeszerzésről.

Negroponte abból indul ki, hogy vevői kizárólag kormányok lehetnek, mert 1 milliós tételnél alább nem is akar szóba állni megrendelővel, márpedig népesség tekintetében a rohamosan fejlődő Kína és India a két legnagyobb potenciális piac. Mi több: a komputerguru nem kevesebbet szeretne elérni, mint hogy a kínai iskolásoknál a 100 dolláros komputer vegye át a hagyományos tankönyv szerepét. A nagyszerű vágyálom egyszerű számításon alapul: ha minden kínai gyerek tankönyve évi 17 dollárba kerül, akkor a számítógépre fordított pénz kevesebb mint hat év alatt megtérül. A piac pedig óriási, hiszen Kínában ma 220 millióan koptatják a különböző szintű tanintézmények iskolapadjait.

A professzor szakértelmét és a harmadik világ fellendítése iránti elkötelezettségét senki sem vitatja. 1995-ben megjelent Being Digital című könyve miatt Negropontét sokan a mai számvezérelt kor előhírnökének tartják, és a harmadik világban indított akciói is igen figyelemreméltóak. Így például a nyolcvanas évek elejétől kollégájával, Seymour Paperttel Apple-II számítógépeket telepített Szenegálba, és azt tanulmányozta, hogyan segítheti elő ezzel az életszínvonal emelkedését, a társadalmi különbségek csökkentését. Három éve a feleségével Kambodzsában szerelt fel három falusi iskolát komputerekkel és széles sávú kapcsolattal, hogy megfigyelhesse, ahogy a különben kilátástalanságra ítélt gyerekek számára megnyílik a világ.

Az olcsó komputer ötlete mögé felsorakozott cégeket persze nem a filantrópia vezérli, hanem hogy ebben látják azt a kitörési pontot, amely lehetővé teszi számukra a további terjeszkedést a felsőbb szinteken egyre telítettebb számítógépes piacon. A Negroponte által tető alá hozott Hundred Dollar Computer Corporationhoz csatlakozott AMD például nemrégiben önállóan is piacra dobott egy 185 dolláros kis számítógépet, a "személyi internetkommunikátort" (PIC) - igaz, ebben az árban a monitor nincs benne. A cég a tavalyi davosi tanácskozáson kezdeményezte, hogy 2015-re a világ lakosságának fele rendelkezzék internet-hozzáféréssel (jelenleg ez az arány 12 százalék). Az afrikai, ázsiai, latin-amerikai és kelet-európai piacokon értékesíthető, olcsóbb termékek felé fordul a Hewlett-Packard, a Microsoft, a Cisco, az eBay és a Dupont figyelme is. Noha egyes elemzők szerint a digitális gigászoknak a piac alsó szegmenseiért folytatott harca önpusztító stratégiának bizonyulhat, úgy tűnik, a széljárás mégis kezd ebbe az irányba fordulni.

Legyenek azonban bármi hangzatosak a 100 dolláros komputerrel kapcsolatos tervek, a harmadik világ digitális fejlesztésének távlatai óvatosságra intenek. A komputerizációs szakadék áthidalására irányuló projektek 1998 óta szerepelnek a davosi fórumokon, elsősorban John Chambers, a Cisco Sytems és John Gage, a Sun Microsystems vezérének kezdeményezésére. Ám eddig szinte semmi kézzelfogható nem történt, nagyrészt az internetes cégek tőzsdei összeomlása következtében. Olyannyira, hogy az információs technológia fejlődésre gyakorolt hatása plenáris témaként nem is szerepelt a világgazdaság kulcsszereplőinek idei svájci tanácskozásán. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az érdeklődés teljesen megcsappant, ám egyre többen gondolják úgy, hogy Bill Gatesből mégsem az érzéketlenség beszélt, amikor azt állította, hogy a harmadik világban fontosabb az élelmezés és az egészségügy súlyos problémáinak megoldása, mint a behálózottságé.

A szuperolcsó laptop milliós nagyságrendű elterjedésével kapcsolatban egyszerű gyakorlati kérdések is felmerülnek. Vajon hogyan biztosítják az energiahiánnyal küszködő országokban a 75 wattos gépek áramellátását? Ki fizeti az internethasználat számláját? Ki üzemelteti a szükségszerűen filléres szervizhálózatot? Mindez azonban nem csökkenti Negroponte lendületét: a gép prototípusa állítólag már készül, az első gyári modellek az év végére várhatók, így a tömeggyártás akár már 2006-ban elkezdődhet.

POGÁR DEMETER