A színházi szakszervezetekkel támadt konfliktusa nyomán lemondott Riccardo Muti, a milánói Scala fő-zeneigazgatója, majd sorban az összes vezető, így működésképtelenség fenyegeti a világ egyik vezető operaházát.

Utolsóként a múlt héten a Scala hangversenyzenekarának elnöke, Fedele Confalonieri dobta be a törülközőt. Confalonieri amúgy a Silvio Berlusconi kormányfő tévébirodalmát összefogó Mediaset cég elnöke, aki a zenekari elnökséget csupán kultúrapártolóként, az intézménynek juttatott sok millió eurós támogatásra való tekintettel töltötte be. Előtte azonban lemondott már mindenki más is a Scala vezérkarából: április elején Riccardo Muti fő-zeneigazgató, majd Mauro Meli főigazgató, de nem sokkal korábban, idén februárban állt fel székéből az előző főigazgató, Carlo Fontana is, akinek a neve évek óta összeforrt a világ egyik vezető operaházáéval. A múlt év decemberében, amikor háromévi felújítás és átépítés után a Scala Antonio Salieri mitológiai tárgyú operájával ismét megnyitotta kapuit a város előkelőségeiből verbuválódott nagyérdemű előtt, kevesen gondolták volna, hogy a nagy múltú intézmény talán legsúlyosabb válsága köszönt be hamarosan.

Pedig Fontana főigazgató és a zsarnokként emlegetett karmester és fő-zeneigazgató, Riccardo Muti között már évek óta lappangtak az ellentétek. Eltérő nézeteket vallottak arról, mit kellene műsorra tűzni a Scalában. Fontana szerint a Scala programjának gerincét az olasz operairodalom népszerű darabjai kell hogy adják: Donizetti, Verdi, Puccini operái, amelyeket sokszor itt mutattak be először, és amelyek az elmúlt 150 évben megalapozták az intézmény hírét. Muti ellenben úgy gondolta, ezek elcsépelt művek, ő művészileg igényes, eredeti produkciókat akart látni az operaház színpadán. Ennek jegyében bányászta elő Salieri Europa Riconosciuta (A felismert Európa) című darabját a decemberi színháznyitásra, azt a művet, amely a Scala 1778-beli megnyitására készült - de talán azóta sem játszották. Verdi helyett Cherubinit tűzött műsorra, Wagnertől az ifjúkori Rienzit teljes ötórás terjedelemben, a következő - immár elmaradt - bemutató pedig Hindemith Sancta Susannája lett volna.

A zenei vájt fülűek rajongtak Mutiért, a zenekar tagjai és az énekesek kevésbé. Ellentmondást nem tűrő, goromba modora, diktátori allűrjei nem tették népszerűvé munkatársai körében. Franco Zeffirelli filmrendező, aki szintén ért valamit az operákhoz, a londoni The Guardian napilapban azt nyilatkozta: Muti "végtelenül hiú, öntelt, csakis a saját művészi ambíciói érdeklik, ráadásul közepes karmester".

A Scala 16 millió eurós veszteséggel zárta a 2004-es évet - és ez csak a működési veszteség volt, a három évig tartó, a színpad és az akusztikai eszközök teljes cseréjével járó felújítás költsége nélkül. Fontana februárban elérkezettnek látta hát az időt, hogy döntésre vigye a kérdést: vagy ő, vagy Muti. A Scala igazgatótanácsa pedig úgy döntött, inkább tőle válik meg, és Melit nevezte ki főigazgatóvá, akit két évvel korábban Muti hozott a házhoz a műsor összeállításáért felelős művészeti igazgatónak. A korábban állami intézményként működő, rendre hatalmas hiányokat produkáló, 1997 óta alapítványi formában gazdálkodó Scala igazgatótanácsának elnöke a milánói polgármester, tagjai pedig - hivatalból - a Mediaset, a Telecom Italia, az ENI olajcég, az Unicredit bank elnökei: azoké a nagyvállalatoké és pénzintézeteké, amelyek évről évre több millió euróra rúgó támogatásokkal tüntetik el a színház hiányát. Ők - meglepetésre - Muti mellé álltak, a színház 900 dolgozója viszont a helyi szakszervezetek irányításával a menesztett volt főigazgató mellé. Sztrájkot hirdettek a Scala összes, a programon szereplő bemutatójára, és a fő-zeneigazgató bábjának tartott Mauro Meli leváltását követelték.

Elmaradtak a meghirdetett hangversenyek is, a zenekar nem volt hajlandó többet Mutival próbálni. A színházi dolgozók és a zenészek bizalmi szavazást tartottak a fő-zeneigazgató személyéről, és hétszázan szavaztak - három tartózkodás és két pártoló szavazat mellett - Muti ellen. A mélyen sértett, 63 éves karmester, aki 1986 óta állt a Scala pódiumán, ezek után benyújtotta lemondását. "Az irántam megmutatkozó ellenséges érzület olyanok részéről, akikkel közel húsz éve dolgoztam együtt, lehetetlenné teszi e munka folytatását" - hangoztatta közleményében. Néhány nappal később Mauro Meli is felajánlotta lemondását. A színházban működő három szakszervezet pedig kitart ama követelése mellett, hogy az igazgatótanács fogadja el Meli lemondását, és állapodjon meg a szakszervezetekkel az intézmény művészeti, pénzügyi és foglalkoztatási kérdéseiről.

A konfliktusba - nem Milánó lenne, és nem a Scala, ha nem így volna - a közönség is beleszólt. A Muti lemondása utáni első hangversenyen, amelyet egy beugró - feledhető - fiatal norvég karmester dirigált, a harmadik emeleti állóhelyekről, a helybeli operarajongók hagyományos helyéről röpcédulák záporoztak a nézőtérre. "Milánói tavasz!" - hirdette a cédulák egyik fele, a 150 évvel ezelőtti forradalomhoz hasonlítva és együttérzésről biztosítva a zenészek lázadását.

"El a kezekkel Mutitól!" - követelte a másik tábor. Megosztott az igazgatótanács is; egy része szeretné, ha Muti visszatérne, mert egyedül az ő személyében látnak garanciát a művészi színvonalra, mások úgy vélik, ha már így esett, új vezetőket kell keresni, mert véget kell vetni az évek óta tartó áldatlan állapotoknak. Az utóbbiak szerint jó lenne egy személyben összpontosítani a főigazgató és a művészeti vezető munkakörét. Felmerült Gerard Mortier-nek, a Salzburgi Ünnepi Játékok volt igazgatójának a neve, aki jelenleg a párizsi Opera igazgatója, aztán Alexander Pereiráé, a zürichi opera vezetőjéé, de olyan is akadt, aki szerint a legjobb lenne visszahívni Carlo Maria Badinit, a Scala régi állami korszakának intendánsát.

A konfliktus nem nélkülözi a politikai felhangokat sem: a közvélemény szemében az igazgatótanács a jobboldali városvezetés és a Berlusconi-féle nagyvállalati brancs képviselője, a szakszervezetek pedig a baloldal jelenleg felfelé ívelő népszerűségét lovagolják meg, amikor beleszólást követelnek a színház irányításába. "A Scala vezetése szakmai kérdés, nem népgyűlésen kell dönteni róla" - kesergett a milánói Corriere della Serának nyilatkozó Mauro Meli. Muti méltóságteljes némaságba burkolózik, de a hozzá közel állók tudni vélik, már más tervek foglalkoztatják. Május 2-án ugyan ismét pódiumra lép a Scalában, de a Bécsi Filharmonikusokat dirigálja majd. A Scala élére pedig átmenetileg, jobb megoldás híján, kormánybiztost nevezhetnek ki.

MAGYAR PÉTER

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Stallone keményebb, mint valaha: Új előzetes jött a Rambo 5-höz

Stallone keményebb, mint valaha: Új előzetes jött a Rambo 5-höz

Bivalyerős chipet tett le az asztalra a Huawei, a mesterséges intelligencia veheti hasznát

Bivalyerős chipet tett le az asztalra a Huawei, a mesterséges intelligencia veheti hasznát

Szabad leszel, de magányos is – Ilyen az élet digitális nomádként

Szabad leszel, de magányos is – Ilyen az élet digitális nomádként

Ilyen lehet az ördög családvédelmi akcióterve

Ilyen lehet az ördög családvédelmi akcióterve

Macron: a kereskedelmi háborúk senkinek sem jók

Macron: a kereskedelmi háborúk senkinek sem jók

Ellenzéki polgármesterjelölt lett az apa, akinek a fiát egy hitleres paródiavideó miatt hurcolták meg

Ellenzéki polgármesterjelölt lett az apa, akinek a fiát egy hitleres paródiavideó miatt hurcolták meg