Több mint nyolcvanezren vonultak fel vasárnap a belga fővárosban tiltakozásul egy brüsszeli fiú brutális meggyilkolása miatt. A tragédia felfedte, hogy a belgák egyre kevésbé érzik magukat biztonságban.

Meg lehet-e ölni valakit büntetlenül Brüsszel szívében? Ez a kérdés foglalkoztatja a belga közvéleményt azóta, hogy április 12-én a brüsszeli főpályaudvar várócsarnokában járókelők tucatjainak szeme láttára, a délutáni csúcsforgalomban meggyilkolták Joe van Holsbeecket. A 17 éves gimnazista, aki egy barátjával közös ismerősük érkezését várta, elkövette azt a hibát, hogy digitális lejátszóján zenét hallgatott. Az iPod fülhallgatója felkeltette két hasonló korú fiatal érdeklődését, akik előbb megszólították Joe-t, majd egyikük megpróbálta elvenni tőle a lejátszót, és mivel ellenállásba ütközött, kést rántott, majd ötször mellkason szúrta áldozatát. Mire Joe barátja felocsúdott, a tettesek a főbejáraton át elmenekültek. Senki sem avatkozott közbe, senki sem eredt a nyomukba. Közönyösségből, vagy mert minden pillanatok alatt játszódott le? Egyelőre nincs válasz, miként keddi lapzártánkig az elkövetőket sem találták meg.

Joe életét nem tudták megmenteni az orvosok, aznap este a kórházban meghalt. Az egész belga társadalmat megrázó tragédia után egy héttel nyilvánosságra hozták a várócsarnok biztonsági kamerája által rögzített felvételeket, amelyeken a feltételezett gyilkos és társa is jól látható. Mindenki számára kiderült, amit addig sem titkoltak, de nem is vertek nagydobra a hatóságok: mindkét támadó észak-afrikai származású, vélhetően másodgenerációs bevándorló. Úgy tűnik, a 400 euró értékű lejátszó megszerzésének szándéka vezérelte a gyilkost, nem volt más indítéka. Az egyik brüsszeli hetilapban két olvasói levél is felvetette azonban a bizonyára sokakban felmerülő kérdést: vajon ha fordítva történt volna, ha egy fehér fiatal oltotta volna ki egy színes bőrű életét, nem lenne-e hangos a közélet és a média a rasszizmust elítélő nyilatkozatoktól?

A belga fővárosban népes fekete és észak-afrikai közösség telepedett le, Brüsszel lakosságának egynegyede külföldi, jelentős részük a Maghreb-országokból származik, de etnikai feszültségnek vajmi kevés jele van. A nemzeti, nyelvi és kulturális sokszínűséghez történelmileg hozzászokott brüsszeliek toleránsak és befogadók, de kétségtelenül táplálja az idegenellenes hangulatot, hogy sokan közvetlen összefüggést látnak a közbiztonság romlása és a bevándorlás között. Az október elején esedékes belgiumi önkormányzati választások közeledtével az elsősorban Antwerpenben áttörésre számító, szélsőséges nacionalista Flamand Érdek pártja keresve sem találhatott volna jobb megerősítést, hiszen a szavazók félelmeire, megrendült biztonságérzetére apellál, a kormányt pedig azzal vádolja, hogy nem küzd kellő eréllyel a bűnözés ellen.

Aligha véletlen, hogy a brüsszeli regionális parlament marokkói származású képviselője, Fouad Ahidar nem sokkal a történtek után megmozdulásra szólította fel a fővárosban élő bevándorlókat, hogy kifejezhessék szolidaritásukat az áldozattal, és elítélhessék az erőszakot. A belgiumi muszlim közösség más képviselői elismerték, hogy a "fehérellenes rasszizmus" létező probléma, ám óvtak attól, hogy most nyissanak erről vitát, mert az óhatatlanul a bevándorlók megbélyegzéséhez vezetne. Az egyik mérvadó holland nyelvű liberális napilap, a De Standaard arra figyelmeztette a pártokat, ne engedjék, hogy a flamand szélsőjobboldal kisajátítsa a közbiztonság témáját. A Van Holsbeeck családnak is az volt az óhaja, hogy egyetlen politikai erő se próbálja felhasználni saját céljaira Joe halálát. Így végül a szerdán megrendezett temetést követően vasárnap délután egy teljesen politikamentes néma tiltakozó felvonulást szerveztek, amihez foghatót a Dutroux-féle gyermekgyilkosság-sorozat, az 1996. októberi "fehér menet" óta nem látott Brüsszel. Több mint nyolcvanezer ember érezte szükségesnek, hogy jelenlétével tüntessen. A megmozdulás után az ügy kapcsán először megszólalt Verhofstadt miniszterelnök is, aki egyebek mellett utalt arra, hogy azért is kell határozottabban fellépni a fiatalok között terjedő erőszak és bűnözés ellen, mert mindkettő "a rasszizmus egyik forrása".

Csakúgy, mint nem egészen tíz éve, a belgák megint azzal szembesültek, hogy miközben európai mércével is magas adójukból - Belgiumban a személyi jövedelmek 54,5 százaléka kerül vissza a közös kasszába - hatalmas állami bürokráciát tartanak fenn, szinte védtelenek. Igaz, a kilencvenes évek pedofilbotrányával ellentétben, a közvélemény a kormányzatot egyelőre közvetlenül nem teszi felelőssé, ám a helyzet megváltozhat, ha a tetteseket nem kerítik kézre. A gyilkosság színhelye pár saroknyira van Brüsszel fő idegenforgalmi látványosságától, a Grande Place-tól, és a bűnügyi statisztikák szerint nem is tartozik a legveszélyesebb belgiumi pályaudvarok közé. Hová jutottunk, ha már ott is előfordulhat ilyesmi? - kérdik most sokan. Valójában persze minden szülő, akinek a gyereke tömegközlekedéssel utazik, a lelke mélyén folyamatosan retteg attól, ami Joe-val történt - fogalmazott az egyik tévécsatorna kommentárja. Manapság már mindennapos dolog Brüsszelben, hogy egy kamasztól a metróban vagy egy buszmegállóban tettlegességgel vagy csak fenyegetéssel elszedik a mobiltelefonját vagy az MP3-lejátszóját - a leggyakrabban hasonló korú fiatalok. De rendszeresek az ilyesféle incidensek a pályaudvarokon is, főként a rossz hírű Midin. Egy 2005 tavaszán végzett közvélemény-kutatás szerint a belga főváros tömegközlekedési eszközein utazók több mint 36 százaléka nem érzi magát biztonságban, és a megkérdezettek 85 százaléka a bandákba verődött fiataloktól fél. A belga szövetségi rendőrség statisztikája általában is arról tanúskodik, hogy 2000 óta folyamatosan növekszik a testi sértések száma, s egyre fiatalabbak a fegyveres rablások elkövetői.

A szakértők szomorú látlelete szerint a bajok már az oktatásban kezdődnek. Jean-Marc Olislagers pszichológus nemrég egy lapinterjúban azt fejtegette, hogy az iskolákban a tanulók között egyre terjed a verbális és a fizikai megfélemlítés. Szerinte a pedagógusok és általában a felnőttek szemet hunynak e jelenség fölött, nem tudatosítják a gyerekekben, hogy zsarolással eltulajdonítani valamit a másiktól büntetőjogi kategória. A Le Soir brüsszeli napilap hasábjain Nicolas Zdanowicz pszichopatológus azt fejtegette, hogy a belga társadalom túlzottan előtérbe helyezte a gyermekek jogait, ami teljesen aláásta a felnőttek hagyományos tekintélyét, miközben a gyerekek valamennyi igényét ki kell elégíteniük a szülőknek. A tömegfogyasztás mintáin nevelkedett kamasz ugyanis aszerint határozza meg magát, hogy mije van, mit birtokol. Ha pedig valamit nem kap meg, azt gyakran kész elvenni a másiktól - ha kell, erőszakkal.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
“Menj a francba!” – üzente Kovács Zoltán a Washington Post újságírójának

“Menj a francba!” – üzente Kovács Zoltán a Washington Post újságírójának

Mit jelent a Huaweinek adott 90 napos haladék? Lesznek új telefonok?

Mit jelent a Huaweinek adott 90 napos haladék? Lesznek új telefonok?

Moszkva polipként fonja körbe az Orbánt szövetségbe hívó pártokat

Moszkva polipként fonja körbe az Orbánt szövetségbe hívó pártokat

15 évesen olimpiát nyert, 22 évesen visszavonul az úszó

15 évesen olimpiát nyert, 22 évesen visszavonul az úszó

Gyónás után kirabolta és megfenyegette a táti plébánost

Gyónás után kirabolta és megfenyegette a táti plébánost

Bakot lőtt a kínai diplomata, miközben a Huaweit védte

Bakot lőtt a kínai diplomata, miközben a Huaweit védte