A bingótermekből indult és mára milliárdos forgalmat ért el az indiánok kaszinóüzlete az Egyesült Államokban. A tőkeerős vállalkozások már-már Las Vegast idéző profikká nőtték ki magukat - tapasztalta a HVG munkatársa az egyik törzsnél, az oneidáknál.

Süppedős szőnyegek, fényesre glancolt rézkorlátok, a recepció előtt belső vízesés trópusi pálmákkal, a nagyteremben játékautomaták, rulett-, kocka- és kártyaasztalok hosszú sora, előttük apró tornyokba rendezett zsetonjaikkal a szerencsevadászok, és persze különféle éttermek, köztük az elmaradhatatlan svédasztalos büfé 13 dollárért. Tipikus elegáns kaszinóbelső az Egyesült Államokban, ám nem a nyugati part szerencsejáték-Mekkájában, Las Vegasban vagy a keleti partvidék némiképp szerényebb központjában, Atlantic Cityben. Hanem egy amúgy csöndes kisvároshoz, a New York állam közepén lévő Veronához közeli Turning Stone kaszinó-szálloda komplexumban, amely a területen élő indián törzs, az oneidák tulajdonában és irányítása alatt áll.

A szálloda oldalszárnyában kialakított luxuslakosztályok, az aprólékos gondossággal tervezett épületbelső, a különböző rendezvényeknek otthont nyújtó, 5 ezer férőhelyes nagyterem eleganciájában Las Vegast idézi, az utóbbi piramisos, Eiffel-tornyos túlzásai nélkül. Mindemellett azt a pályát is jellemzi, amelyet az oneidák szerencsejáték-vállalkozása bejárt attól kezdve, hogy megnyitották az első bingótermüket - emlékezett vissza a HVG-nek Clint Hill, az oneida nemzetet alkotó három klán egyikének, a Teknősbéka klánnak a vezetője.

Az oneida törzs az egyik haszonélvezője annak az 1988-as törvénynek, amelyben a washingtoni kongresszus szabályozta, hogy az őslakos indiánok miként indíthatnak szerencsejáték-vállalkozást rezervátumaik területén. A központi beavatkozásra azért volt szükség, mert az indiánok a birtokukban álló területeken szervezett bingójátékok miatt konfliktusba kerültek több szövetségi állammal. Ez utóbbiak ugyanis féltették a konkurenciától a lottóbevételeiket. A kongresszus azt követően cselekedett, hogy az USA legfelsőbb bírósága egy évvel korábban kimondta: a szövetségi kormányzattal önálló jogi viszonyban álló, ekképp a rezervátumuk fölött szuverenitást élvező törzsek maguk is beszállhatnak a szerencsejáték-üzletbe, ha az állam, ahol a területük van, a saját céljaira engedélyezi azt.

A törvény megpróbált kompromisszumot is teremteni az államok és az általuk nem adóztatható rezervátumok között azzal, hogy a két partnert szerződéskötésre kötelezte a szerencsejátékok köréről. A törzseket ugyanakkor nem köti, hogy az adott szövetségi állam milyen szerencsejátékot engedélyez. Ha csak lottót, ők akkor is indíthatnak a saját területükön a kis tétetekben folytatott bingótól a nagy összegekben játszott pókerig és rulettig mindent. Az őslakosok vállalkozásai gyorsan szaporodtak, jelenleg nagyjából kétszáz törzs több mint négyszáz kaszinót és bingó-, illetve kártyatermet működtet, országos szövetséget alakítottak, és a bevételük tavaly elérte a 19 milliárd dollárt. Emellett a 11 szövetségi államban működő, hivatalos engedéllyel rendelkező (nem indián) kaszinók bevétele már a 30 milliárd dollár felé közelít, és az amerikai szerencsejáték-szövetség adatai szerint évente a lakosság negyede, mintegy 54 millió ember próbálkozik nyerő játékautomatáknál, rulett- vagy kártyaasztalnál.

Az indián kaszinók terjedésének egyre többen próbálnának gátat vetni, és erről törvényjavaslatok is születtek, például azt kezdeményezve, hogy fagyasszák be az újabb szerződések megkötését. Az indokok között kiemelt helyen szerepel a szerencsejáték-függőségtől való félelem, illetve a helyi közösségek tiltakozása amiatt, hogy a törzsek - szuverén nemzetként - mentesülnek a szövetségi államok által kivetett adók fizetésétől. Ez utóbbi panasz különösen azt követően erősödött fel, hogy a nagyobb vállalkozások a szerencsejáték mellett másba is belekezdtek. Az oneidák például a kaszinót már konferencia- és golfközponttal bővítették, de belevágtak a helyieket minden indián rezervátum környékén a leginkább irritáló üzemanyag- és dohányárusításba is, ezen a téren ugyanis adómentességük miatt komoly versenyelőnyt élveznek.

Az 1988-as törvény előkészítésében fontos szerepet játszó John McCain arizonai szenátor nemrég azt nyilatkozta, annak idején nem számítottak arra, hogy ilyen nagyszabású üzlet bontakozik ki, amelyben az őslakosokkal általában vezető kaszinóüzemeltetők társulnak, mint a Las Vegasból ismert MGM vagy a New York-i ingatlanmágnásként is számon tartott Donald Trump. Ami egy sajátos konjunktúrát is elindított: a belügyminisztérium kebelében működő indián ügyi hivatalt számos el nem ismert törzs vette ostrom alá hivatalos bejegyzésért. Jelenleg az USA-ban 560 ilyen "hivatalos" törzset tartanak nyilván, ám nem mindegyiknek van földje a vállalkozáshoz, így területet vásárolnak, amelyet aztán megpróbálnak az indián hivatalnál ősi földjükként elismertetni.

Az indiánok az őket illető adómentesség miatti berzenkedést azzal igyekeznek mérsékelni, hogy önkéntes támogatásokat adnak a nem indián helyi közösségnek vagy a velük szerződő szövetségi államnak. Az egyik legnagyobb indián kaszinót, a Connecticut állambeli Foxwoodsot létrehozó pequot indiánok például évi bevételük 20 százalékát, de minimum 80 millió dollárt fizetnek az állam kasszájába. Az oneidák pedig - akiktől, mesélte Clint Hill, a helyi közösség sokáig vonakodott támogatást elfogadni - a régió harmadik legnagyobb munkaadójának számítanak, alkalmazottaik több mint 90 százaléka a törzsön kívüli, és a jövedelmük után fizetett adókból a környező települések is profitálnak.

A szerencsejátékok engedélyezése és a tevékenység adómentessége sokak szerint egyfajta kései jóvátétel is az indiánoknak, amiért ősi földjeikről elüldözve rezervátumokba zárták őket. A HVG kérdésére Hill ezt inkább úgy értékelte, lehetőséget kaptak arra, hogy jobb életet teremtsenek nagy szegénységben élő tagjaik számára. A közösség boldogulását amúgy a kaszinószerződésekhez kapcsolódó szabályok is preferálják, de az eltelt bő másfél évtizedben maguk a törzsek is rájöttek, hogy a nyereség egyszerű szétosztása csak pazarláshoz és belső ellentétekhez vezet. Ezért döntöttek úgy például az oneidák, bevételeikből elsősorban jóléti intézkedésekre költenek: óvodát, a törzs minden tagja számára nyitott és ingyenes saját klinikát építettek, és megszervezték a mintegy ezerfős közösség öregjeinek gondozását. A fiataloknak tanulmányi ösztöndíjat nyújtanak, aki pedig a törzsből a saját területükön házat épít vagy vásárol, annak 50 ezer dolláros támogatást adnak, sőt a jelzálogkölcsönükre is garanciát vállalnak.

NAGY GÁBOR / VERONA (USA)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Monitor

Kárpótlás

Az irokézek családjához tartozó, magukat nemzetként azonosító oneidák az európai telepesek megérkezése előtt a...

Keresztelő volt ma az Orbán családnál

Keresztelő volt ma az Orbán családnál

Hogy csinálta? Legalább 70-szer járt az EU-ban az onnan kitiltott orosz ügyvéd

Hogy csinálta? Legalább 70-szer járt az EU-ban az onnan kitiltott orosz ügyvéd

Európa legjobbjai között a budapesti állatkert

Európa legjobbjai között a budapesti állatkert

David Lynch rémálmokat inspirált

David Lynch rémálmokat inspirált

Újabb vádak Assange ellen

Újabb vádak Assange ellen

Ha még nem tudja, nézze meg, kire szavazhat vasárnap

Ha még nem tudja, nézze meg, kire szavazhat vasárnap