Törvénymódosítással igyekszik javítani a nők helyzetén a kormány Pakisztánban, ahol gyakran az erőszak áldozatai válnak vádlottakká, az elkövetők pedig büntetlenül megússzák.

A radikális iszlám erők áthúzták a pakisztáni államfő számításait. Pervez Musarafnak jól jött volna, ha már a múlt héten megkezdett európai és amerikai látogatásán elbüszkélkedhet az általa "felvilágosult mértékletességként" aposztrofált politikai kurzusának legújabb eredményével, a nők jogait védő törvénnyel. A tervezet azonban még nem került a parlament elé, ráadásul számos olyan változtatáson esett át, amely a jogvédők szerint gyakorlatilag éppen céljának megvalósítását, a kiszolgáltatott nők helyzetének lényeges javítását teszi lehetetlenné az ázsiai országban, ahol egyaránt érvényben van a polgári és az iszlám jogrend, a sária, működnek mind világi, mind vallási bíróságok.

Az eredeti szándék elsősorban azoknak az úgynevezett Hadud-rendelkezéseknek, a helyi iszlám hagyományokon alapuló törvényeknek az enyhítése volt, amelyek 1979-ben, Mohamed Ziaul Hak elnöksége idején kerültek be Pakisztán jogrendjébe. A puccsal hatalomra jutott tábornok-államfő egyebek közt így igyekezett megnyugtatni a nagy hatalmú vallási elitet. E rendelkezések számos más muszlim többségű országhoz - például Szaúd-Arábiához, Iránhoz vagy Szudánhoz - hasonló szigorral büntetik az olyan tetteket, mint a lopás, az alkoholfogyasztás vagy a paráználkodás. A legtöbbet támadott és az iszlámábádi kormány szerint is sürgős módosításra szoruló kitétele szerint ha egy nőt megerőszakolnak, e tényt az áldozatnak kell bizonyítania az iszlám bíróság előtt, mégpedig négy muszlim férfi tanúval. Ha ez sikerül, a tettest vonják felelősségre - akár halálra is ítélhetik. Tanúk híján viszont az áldozat kerül a vádlottak padjára házasságtörésért, amelyért a sária szerint a legsúlyosabb büntetést is kiszabhatják rá.

A The Wall Street Journal amerikai üzleti napilap által nemrég idézett adatok szerint több mint 2 ezer, börtönben lévő pakisztáni nő e szigorú szabályok alapján kapott büntetést, és mintegy 1300-an várnak hasonló okból ítéletre. Ez utóbbiaknak az államfő egy júliusban kiadott dekrétummal lehetővé tette, hogy óvadék ellenében szabadlábra kerüljenek, ám csak kevesen tudtak élni e lehetőséggel. Az erőszak áldozatai legtöbbször vidéki, iskolázatlan, szegény, tehát fizetni is képtelen nők. Ráadásul a legtöbb esetben egyáltalán nem kérnek jogorvoslatot: 2004 első háromnegyed évében például 320 "egyszerű" és 350 csoportos nemi erőszakot jelentettek be a hatóságoknak, miközben becslések szerint valójában kétóránként követnek el ilyen bűncselekményt az ázsiai országban.

Az eredeti elképzelések szerint csak polgári bíróságokra bízták volna az ítélkezést a nemi erőszak miatti perekben, eltörölték volna azt, hogy e bűntett igazolására az áldozatnak négy tanút kell hívnia, viszont a négy tanúra immár a továbbra is bűncselekménynek számító házasságtörés bizonyításához lett volna szükség. Már ez is kevesebb volt annál, amit az emberi jogi aktivisták akartak, ők ugyanis szerették volna teljes egészében kiiktatni a pakisztáni jogrendből a Hadud-rendelkezéseket, eleve megkérdőjelezve, hogy ezek valóban a Koránból és a hagyományokból, vagyis a szunnából eredeztethetőek. Kormánykörökben viszont már azzal is beérték volna, ha a változásoknak köszönhetően a világi törvények a vallásiak fölé kerekednek, ám végül minden ilyen törekvés elbukott az iszlám politikai erők ellenállásán.

A vezető kormánypárt, a Pakisztáni Muszlim Liga igyekszik úgy beállítani a helyzetet, mintha merő jóindulatból fogott volna alkudozásba a konzervatív muszlim erőkkel. "Nincs rajtunk nyomás. Többségünk van, bármikor végig tudjuk vinni a parlamenten a javaslatot" - mondta Muhammad Ali Durrani tájékoztatási miniszter, ám a tények egészen mást mutatnak. A hat iszlamista pártot tömörítő Muttahida Madzslisz-i-Amal (MMA) pártszövetség, az iszlámábádi parlament harmadik legnagyobb ereje azzal fenyegetőzött, hogy több mint hatvanfős frakciója egyszerűen faképnél hagyja a nemzetgyűlést, majd tüntetéseket, nagygyűléseket szervez, ha az eredeti tervezetet terjesztik be. Márpedig egy ilyen, belpolitikai bizonytalansággal, pótválasztásokkal járó fejlemény csöppet sem hiányzik a politikai erők között lavírozó Musaraf elnöknek.

Így aztán maradt az egyeztetés nyomán igencsak felvizezett törvénymódosítási javaslat, amelynek értelmében nemcsak iszlám, hanem civil bíróságok is ítélkezhetnek a nemi erőszakos esetek ügyében. Ha nem sikerül négy tanúval bizonyítani, hogy erőszak történt, akkor az ügy a polgári törvényszék elé kerül, ahol az áldozat már a világi büntető törvénykönyvnek megfelelő eljárás keretében kereshet jogorvoslatot. Bár a kezdeményezés sorsa arra utal, hogy a keményvonalas iszlamisták még mindig szigorú kontroll alatt tartják a kormányt, a kabinet képviselői még az indítvány gyengített változatát is sikernek tartják, mondván: az esetek túlnyomó többségében úgysem lehet szemtanúkat felsorakoztatni az erőszak bizonyítására, így az ilyen ügyek végül a polgári bíróságokon landolnak majd. Legalábbis akkor, ha a parlament rábólint a tervezetre, amelynek beterjesztését - további egyeztetésekre hivatkozva - a múlt héten már kétszer is el kellett halasztani.

Persze az is kérdés, mennyire lehet jogi eszközökkel megváltoztatni az évszázados szokásokat, amelyek gyökere sokszor nem is annyira a sáriáig, mint inkább a még régebbi, törzsi tradíciókig nyúlik vissza (lásd Vétőjog? című írásunkat). Hiszen gyakran közvetlen környezetük teszi áldozattá vagy nyilvánítja bűnösnek az asszonyokat, illetve igyekszik eltussolni a rajtuk elkövetett erőszakot. Így járt például az a fajszálábádi nő, akit helyi rendőrök egy csoportja gyalázott meg, mert nem tudta kifizetni az őrizetben lévő férje szabadon bocsátásáért követelt kenőpénzt. Az autonómiáért küzdő Beludzsisztán tartományban tavaly zavargásokat okozott ugyan, hogy egy katonatiszt megerőszakolt egy orvosnőt, ám az áldozat később - az őt ért fenyegetések hatására - kénytelen volt Londonba emigrálni. Karacsiban a rendőrök addig halogatták egy asszony feljelentésének regisztrálását, amíg orvosi vizsgálattal már nem lehetett bizonyítani az erőszaktétel tényét. Egy másik esetben egy, a hozzátartozóiból összeállított tanács, úgynevezett dzsirga akadályozta meg, hogy egy asszony a hatóságokhoz forduljon, miután négy férfi megbecstelenítette. Ez utóbbi esetben a dzsirga 150 ezer rúpiás, azaz mintegy 2500 dolláros kártérítéssel elintézettnek minősítette az ügyet, ám - mint arról a BBC internetes hírszolgálata beszámolt - az áldozat egy centet sem látott a pénzből.

A legnagyobb nemzetközi visszhangot Mukhtar Mai ügye váltotta ki. Őt 2002-ben falujában a vének tanácsának döntése alapján erőszakolt meg több férfi is. Az akkor 30 éves, iskolázatlan asszonynak öccse helyett kellett bűnhődnie, mert a fiút állítólag olyan nőhöz fűzte szerelmi viszony, akihez a törzsi hagyományok szerint nem lehetett volna köze. Mukhtar Mai azonban nem hagyta annyiban a dolgot, máig lezáratlan ügyét a legfelső bírói fórumokig vitte, és jó esélye van arra, hogy végül felelősségre vonják a meggyalázásában bűnös férfiakat. Az írástudatlan asszony ezzel a női kiszolgáltatottság elleni küzdelem jelképes alakjává vált. Újságírók közreműködésével (Magyarországon is kiadott) könyvet jelentetett meg, sőt internetes naplót, blogot is vezet, a kártérítésként kapott pénzből pedig falujában iskolát alapított, mert - mint ugyancsak a BBC-nek elmondta - úgy véli, hogy az oktatás lehet a kulcs az őt mindennap körülvevő erőszak felszámolásához.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Azt pletykálják, hogy a Galaxy S10-ből vesz át valamit az iPhone 11

Azt pletykálják, hogy a Galaxy S10-ből vesz át valamit az iPhone 11

Ha a gyereke azt mondja, semmi izgalmas nem volt az iskolában, és így néz ki, ne higgyen neki

Ha a gyereke azt mondja, semmi izgalmas nem volt az iskolában, és így néz ki, ne higgyen neki

Illinois államban is tanárhiány van, 2023-tól havi minimum egymilliót fizetnek nekik ezért

Illinois államban is tanárhiány van, 2023-tól havi minimum egymilliót fizetnek nekik ezért

A nyelviskolák is küzdenek a tanárhiánnyal

A nyelviskolák is küzdenek a tanárhiánnyal

Totális bukás lett Budapesten a műanyagmentes július

Totális bukás lett Budapesten a műanyagmentes július

Az amerikaiak 62 százalékának nem tetszik, amit Trump művel

Az amerikaiak 62 százalékának nem tetszik, amit Trump művel