Az NDK-ból alakult öt tartomány közül már három parlamentjében ülnek szélsőjobboldali képviselők. A többi párt most a miértre keresi a választ.

Ha a nagy politikai pártok nem tudnak megfelelő választ adni a társadalmi-gazdasági gondokra, a munkanélküliségre, a szociális feszültségekre, akkor ez az átlagemberek politikától való elfordulásához és a szélsőségek előretöréséhez vezet - ezzel a közhelyszerűen ismételgetett igazsággal kellett szembenézniük a szeptember 17-i németországi tartományi választások eredményeinek ismeretében Berlinben a politikai élet szereplőinek és pártjaiknak. Utóbbiak erre gyorsan tettek is egy kísérletet: múlt szerdán, három nappal a választások után, politikai vitát rendeztek a szövetségi parlament alsóházában, a Bundestagban. Miért hagytuk, hogy így legyen? - kérdezgették egymástól azt követően, hogy Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi parlamentjébe a szavazatok 7,2 százalékának megszerzésével bekerült a szélsőjobboldali Német Nemzetidemokrata Párt (NPD), s a 12 berlini kerületi közgyűlés közül ötben is mandátumokat tudott szerezni.

A képviselőket - meg persze a politikára figyelő közvéleményt is - most a választásokat megelőző időszak néhány újszerű eseménye foglalkoztatja elsősorban. A kampány során ugyanis szélsőjobboldali aktivisták néhol csak megzavarták a gyűléseket, de több esetben bántalmazták is más pártok utcára kitelepült stábjait. Berlinben például úgy megvertek két, a szociáldemokrata párt (SPD) plakátjait kiragasztó fiatalt, hogy egyiküket kórházba kellett vinni. Másutt a CDU választási rendezvényét tették lehetetlenné. Ugyanakkor sok településen a látványt is az NPD határozta meg: a szélsőjobboldal külföldiellenes, nacionalista jelszavakat hirdető plakátjai különösen Mecklenburg-Elő-Pomeránia keleti, a lengyel határhoz közel eső vidékén uralták az utcaképet. A választás estéjén elhangzott hírek szerint egyébként az NPD 400 ezer eurót költött kampányra a tartományban.

A harsány megjelenés, a különböző bajtársi közösségekhez tartozó "nemzeti érzelmű", kopasz, bőrdzsekis fiatalemberek megfélemlítő hatású fellépése csak az egyik vonása volt az NPD választási kampányának. A másik az új, a szolid, polgári stílus: az NPD standjainál a választó most a bomberdzsekisek helyett öltönyös-nyakkendős urakkal találkozhatott, akik az állampolgárok nehéz anyagi helyzete iránt érdeklődtek, részvevően bólogattak a gondok hallatán, majd természetesen nem mulasztották el a választók tudatába vésni, kik miatt is van mindez. "Le kell leplezni a vörös katasztrófa okozóit" - mondta a választás estéjén a mecklenburgi parlament leendő NPD-frakciójának vezetője, Udo Pastörs a tévékamerákba, a színmegjelöléssel a tartományt eddig kormányzó, a szociáldemokratákból és a keletnémet reformkommunisták utódpártjából, a PDS-ből álló koalíció ideológiai besorolására utalva.

Mindazonáltal az NPD-sek nem csak a "vörösöket" tekintik ellenfélnek: ugyanilyen vehemenciával támadták két évvel ezelőtt a Szászországot kormányzó CDU (az itteni színkód szerint a feketék) politikáját, illetve annak a kisemberekre gyakorolt hatását. "A sok külföldi elveszi a németek elől a munkát" - ez az egyik kedvenc meggyőzési érvük, továbbá hogy Németország idegen érdekeket tart szem előtt. Kétségtelen, a globalizáció (is) felelőssé tehető azért, hogy az egykori NDK-ból olcsóbb munkabérű országokba telepítettek át sok üzemet, ami persze növelte a munkanélküliek táborát. Megfigyelők egyenes korrelációt fedezhettek fel a mostani választás során az NPD eredményei és a munkanélküliségi ráta között: minél több az állástalan szavazó, annál nagyobb a fogékonyság a szélsőjobb frázisokra.

De lehet-e mindent a munkanélküliséggel magyarázni? Wolfgang Thierse, a Bundestag szociáldemokrata alelnöke szerint nem, hiszen ez a problémának csak az egyik fele. A másik szerinte az, hogy ezeken a helyeken gyökeret tudott ereszteni a náci ideológia, és nem csupán az elesettek, a nehezebb körülmények között élők körében. A parlamenti alelnök úgy látja, nem véletlen, hogy éppen az egykori NDK-ból alakult tartományok területén esendőbbek az emberek ebből a szempontból (az öt keleti tartományból már háromban van a szélsőjobboldalnak parlamenti képviselete). Az ország nyugati felében ugyanis a közvetlenül a háború után jelentős külső segítséggel felépített demokrácia idestova hat évtizedes múltra tekinthet vissza, ráadásul gazdasági felemelkedés idején könnyebb is volt azt megszeretni. "De még ez sem mentség - szögezte le Thierse -, hiszen Németországban igazán mindenki tudhatja, és tudnia is kell, mit jelent egy náci pártra szavazni."

Hogy valóban tudja-e mindenki, az talán mégsem biztos. A miértre választ kereső számtalan beszámoló egyikében megszólaltattak egy lányt valahol Kelet-Pomerániában, aki azt mondta, ő az NPD-re szavazott, na de mi van abban? A többiek is ezt tették... Ebből az aspektusból talán nem szerencsés, hogy a berlini nagykoalíció pártjai éppen most veszekednek azon, mennyi pénz is jusson jövőre a különböző felvilágosító, toleranciaerősítő, a szélsőjobboldali nézetekkel szemben szervezett ifjúsági tanácsadó, klubtámogató, ismeretterjesztő programokra. A korábbi, szociáldemokrata-zöld koalíció idején indított kezdeményezés központi támogatását ugyanis meg akarták szüntetni, most jövő év közepéig mégis fenntartják, és onnantól a helyi önkormányzatok felelősségébe utalnák.

A választási eredményekkel való szembesüléskor újból felmerült az NPD betiltása is. Néhány hevesebb politikus ismét nekifutna az egyszer már megbukott kísérletnek (HVG, 2003. március 22.). Szó se róla, amikor a párt egyes vezetői arról beszélnek, hogy nem csupán a kormány, hanem az egész rendszer "illegitim", és már csak "forradalmi változással" lehet megmenteni az országot, akkor jogosan felmerülhet, mennyiben áll az alkotmányosság talaján, aki ilyeneket mond. Valószínűleg sikeresebb lenne azonban egy másfajta akció: a választásoktól távol maradó, a politikában csalódott emberek újbóli megnyerése. A mostani két választást ugyanis a nem választók nyerték: mindkét helyen 40 százalék fölött volt azok száma, akik egyetlen pártra sem szavaztak, s mivel a győztesek amúgy 30 százalék körüli eredményeket értek el, elemzők szerint a korábban magát néppártnak nevező SPD-nek és CDU-nak egyaránt el kell gondolkodnia azon, valóban a nép politikai akaratát jelenítik-e meg, vagy már csupán egy kisebbséget képviselnek. Ha ugyanis vissza tudnák szerezni választóik hitét, hogy valamelyikükre csak érdemes szavazni, a nagyobb részvételi arány mellett automatikusan megoldódna a szélsőjobb ügye is: visszaszorulna az 5 százalékos küszöb alá.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Azt pletykálják, hogy a Galaxy S10-ből vesz át valamit az iPhone 11

Azt pletykálják, hogy a Galaxy S10-ből vesz át valamit az iPhone 11

A felsőoktatás átalakítása minisztériumi személycseréket is hoz

A felsőoktatás átalakítása minisztériumi személycseréket is hoz

Motorcsónakbalesetben halt meg az ismert lengyel filmproducer

Motorcsónakbalesetben halt meg az ismert lengyel filmproducer

Bőséges a választék: új processzorokat dob piacra az Intel, itt a Comet Lake

Bőséges a választék: új processzorokat dob piacra az Intel, itt a Comet Lake

Bosszút állna a zaklatással vádolt menedzseren Taylor Swift

Bosszút állna a zaklatással vádolt menedzseren Taylor Swift

Nem találtak sugárfertőzést az arhangelszki orvosoknál, legalább is ez a hivatalos verzió

Nem találtak sugárfertőzést az arhangelszki orvosoknál, legalább is ez a hivatalos verzió