Emberéleteket is követelt és tízezreket betegített meg Elefántcsontparton a Hollandiából érkezett több száz tonnányi mérgező ipari hulladék.

A záptojásra emlékeztető iszonyatos bűz előbb csak fejfájást, aztán émelygést, hányást, hasmenést, majd orrvérzést és légzési nehézségeket okozott. Erről számoltak be azok a betegek, akik az elefántcsontparti Abidjan több pontján - utak mentén, mezőgazdasági területek közelében és szeméttelepeken - lerakott mérgező ipari hulladéktól lettek rosszul. Szakemberek szerint a problémát elsősorban az okozza, hogy az összesen csaknem 600 tonnányi iszapszerű masszából hidrogénszulfid szabadul fel, és ennek belégzése nagy koncentrációban végzetes is lehet. Abidjanban ez történt: hét ember meghalt, és 57 ezren fordultak orvoshoz.

Miután a botrányos ügy és a hatóságok heteken keresztül tartó tétlensége miatt zavargások törtek ki, a kormány lemondott, hogy aztán tíz nap elteltével újra megalakuljon, a korábbival csaknem azonos felállásban. Változás csak a legérintettebb környezetvédelmi és a közlekedési tárca élén történt. Egy francia cég megkezdte a méreg ártalmatlanítását, az ügy részleteit pedig egy különbizottság igyekszik kideríteni. Tíz embert már őrizetbe vettek: hét helybeli és egy nigériai állampolgár mellett a Trafigura Beheer BV holland cég két francia munkatársát is.

A gyanú szerint ugyanis ez az amszterdami székhelyű, olaj- és fémkereskedelemmel foglalkozó multinacionális társaság a felelős a súlyos mérgezésért. A Trafigura megbízásából érkezett még augusztus végén Abidjanba, és rakta ki ott életveszélyes terhét a görög tulajdonban lévő, de panamai zászló alatt futó charterhajó, a Probo Koala, amely előtte hetekig bolyongott az európai tengereken. A Der Spiegel német hetilap internetes portáljának beszámolója szerint kálváriája július elején kezdődött. A hajó akkor érkezett meg az amszterdami olajkikötőbe, és már elkezdték a kirakodását, amikor a bűztől szenvedő környékbeli lakók panasza nyomán megvizsgálták a papíron "ipari szennyvízként" megjelölt szállítmányt, amelyről kiderült, súlyosan mérgező anyagokat is tartalmaz. Ezektől viszont csak a rotterdami, veszélyes hulladékok fogadására szakosodott kikötőben lehetett volna megszabadulni, mintegy 250 ezer eurós költség árán. Ráadásul ugyanekkora lett volna a kötbér, ha a hosszadalmas procedúra miatt a Probo Koala nem érkezik meg idejében következő állomására, Észtországba. Így a hajó a balti államba, a tengerparti Paldiski városba indult. Ott sem hagyhatta azonban gyanús, olajszármazékokból álló terhét, amelynek eredetére eddig nem derült egyértelműen fény.

Augusztusban aztán a hajó Afrika felé vette az irányt, és Elefántcsontparton kötött ki, ahol bizonyos jelek szerint már előkészített terep várta. Júliusban ugyanis - írja a Der Spiegel - sebtében megalakították a Tommy nevű hulladékkezelő vállalatot. Ez kapott megbízást a Probo Koala szállítmányának elhelyezésére, mégpedig egy olyan társaságtól, amelyben a Trafigura mellett állítólag a világ legnagyobb kakaótermelőjeként számon tartott nyugat-afrikai ország elnökének, Laurent Gbagbónak a hozzátartozói is érdekeltek. A Trafigura most azzal próbálja elhárítani a felelősséget, hogy partnerétől még írásban is kérte, "biztonságosan, az ország törvényeinek megfelelően, korrekt dokumentációval helyezze el" a gyilkos masszát.

Az elefántcsontparti példa is azt mutatja, hogy a nemzetközi erőfeszítések ellenére (lásd Tilalmi zónák című írásunkat) nem sikerült teljesen felszámolni az "ökológiai gyarmatosítást", amely különösen az 1980-1990-es években dívott. Ebben az időszakban becslések szerint a világban keletkezett mérgező hulladék mintegy tizedét külföldre vitték, és ebből évi 10 millió tonnányi a fejlődő országokba jutott. Szomáliában például a másfél évvel ezelőtti, indiai-óceáni cunami hullámai mostak ki veszélyes anyagokat tartalmazó hordókat. Ezek - feltételezések szerint - egy olasz és egy svájci cég közvetítésével kerültek a másfél évtizede hatékony kormányzás nélkül működő afrikai országba, amelynek akkori első embere, Mohamed Ali Mahdi 1991-ben állítólag vállalta, hogy 80 millió dollár fejében 10 millió tonna veszélyes hulladékot fogadnak be. A szerződést az ENSZ közbelépésére utóbb érvénytelenítették ugyan, de a szemétüzlet - legalábbis részben - megvalósulhatott. 1988-ban a nigériai Koko Beachre Olaszországból vittek veszélyes hulladékot - igaz, egy év múlva elszállították onnan -, miután egy üzletember havi 100 dollárért fölajánlotta birtokát annak tárolására. Beninben a nyolcvanas évek elején a szovjetek, később a franciák helyeztek el radioaktív szemetet, aztán 1988-ban egy angol-amerikai cég is leszerződött több millió tonna mérgező anyag lerakására. Bissau-Guineától Zambián át Dzsibutiig számos afrikai országot környékeztek meg a veszélyes hulladékok elpasszolására szakosodott brókerek, az 1990-es évek elején Libanonba is kerültek Olaszországból rákkeltő vegyi anyagok, majd Dél-Ázsia - Banglades, India és Pakisztán - is a veszélyeshulladék-export fontos célterületévé vált.

A Greenpeace környezetvédő mozgalom 18 európai kikötőben végzett vizsgálatok eredményén alapuló adatai szerint még tavaly is illegálisnak bizonyult az exportra szánt hulladékok 47 százaléka. A kiskapukat ugyanis mindig megtalálják az érintettek. A szemétkivitelt szabályozó bázeli egyezmény aláírása után például újrafeldolgozásra és -hasznosításra hivatkozva folytatták a veszélyes hulladékok nemzetközi forgalmazását. Aztán ezt is megtiltották, de a hajók szerkezetében lévő veszélyes anyagokra nem vonatkoztak a korlátozások, így - különösen Dél-Ázsiában és Kínában - felvirágzott a kiszuperált tengerjárók bontására szakosodott iparág, amelyre legutóbb a Clemenceau francia hadihajó tengeri kálváriája (HVG, 2006. február 25.) hívta fel a nemzetközi közösség figyelmét.

Gyakran technológiai segítségnek álcázva keresnek megoldást korunk egyik nagy környezetvédelmi problémájára, az évi 20-50 millió tonnányira becsült elektronikus hulladékok kezelésére is. Mint arról a The Independent londoni napilap beszámolt, csak Nagy-Britanniában egy esztendőben 2 millió tonna ilyen szemét keletkezik. Ennek elhelyezéséért Európában vagy Amerikában fizetni kell, külföldre vitelét azonban semmi sem tiltja. Élelmes közvetítők rá is álltak a forgalmazásukra: az elavult számítástechnikai és más elektronikai berendezéseket papíron további hasznosítás céljával viszik Afrikába, Kínába vagy Indiába, de többségük ott is fölöslegesnek bizonyul, és rögtön a szeméttelepeken köt ki.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Monitor

Tilalmi zónák

A veszélyes hulladékok nemzetközi, különösen a harmadik világba irányuló forgalmát próbálták meg korlátozni az...

Czeglédy Csaba leadta a képviselőjelölti ajánlásokat

Czeglédy Csaba leadta a képviselőjelölti ajánlásokat

Trump szerint atombombát kell dobni a hurrikánokra, úgy (valószínűleg) megállíthatók

Trump szerint atombombát kell dobni a hurrikánokra, úgy (valószínűleg) megállíthatók

Ultrakonzervatív katolikus szervezet ülésén járt Orbán Viktor Fátimában

Ultrakonzervatív katolikus szervezet ülésén járt Orbán Viktor Fátimában

Tízezreket evakuáltak Kínában a Bailu tájfun érkezése miatt

Tízezreket evakuáltak Kínában a Bailu tájfun érkezése miatt

Boris Johnson: Az utolsó pillanatig bizonytalan, mi lesz a Brexittel

Boris Johnson: Az utolsó pillanatig bizonytalan, mi lesz a Brexittel

Egy férfi elfelejtette, hogy házas, ezért újra elvette a feleségét

Egy férfi elfelejtette, hogy házas, ezért újra elvette a feleségét